Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

1985. január 12., szombat

HflGYVILOG

KiüsiuKrira

Újévi remények

Mi okozta az indiai tömegmérgezést?

A bhopali tragédia egyik kis áldozata (Fotó: stern — KS)

Kié lesz

Sándor király vagyona?

Ijév első napja munkaszüneti nap volt I világszerte, ám a telexgépek kattogása nem szünetelt akkor sem. Üjeszten- dei üzenetek érkeztek a világ szinte minden fővárosából, állam- és kormányfőktől, vezető testületektől. Az idei üzenetek gazdag csokrából a nagy nyugati hírügynökségek legalább kettőt a többinél nagyobb részletességgel ismertettek. A moszkvait, amely optimizmusnak és reménynek ad kifejezést, hogy ebben az esztendőben előre lehet lépni az atomháború veszélyének mérséklésében. És azt a rómait, amelynek szerzője a pápa, aki reménytkeltő bölcs döntésként üdvözli az év legelején Genfben sorra kerülő Gromiko—Shultz találkozót:

Az esztendőforduló jó alkalom a számvetésre és az előretekintésre — meg lehet érteni a Reuter szerkesztőjét, aki ezeket az üzeneteket képletesen szólva egy láncra fűzte fel. Az emberiség természetes létállapota a re- méríykedés, és talán a korábbinál valamivel jobbak a kilátások ahhoz, hogy 1984 után — amikor a konfrontáció elemei előtérbe kerültek az enyhüléssel szemben — 1985-ben fordulhat a kerék. Nyilvánvaló, hogy nincs még egy másik bilaterális kapcsolatrendszer, amelynek akkora a szerepe annak eldöntésében, hogy ez a lehetőség valósággá válik-e, mint Moszkva és Washington viszonya. Nincs szükség, lehetőség arra, hogy itt, ehelyütt felelevenítsük a washihgtoni diplomácia lépéseit — s a Pentagon megkezdett programjait, köztük a legutóbbi „csillagháborúsat” —, amelyek a szovjet—amerikai kapcsolatok mélypontjához vezettek. Elvezettek egyebek közt ahhoz, hogy a genfi két tárgyaló fórumon lehetetlenné vált a munka folytatása. Mégis, már amire az elmúlt év kalendáriumának végéhez értünk, érzékelni lehetett bizonyos változásokat. A dolgoknak a politikában is megvan a maguk „érési ideje”. S mintha egyfajta időbeli egybeeséssel épp az év végére érett volna be mindaz, ami több tényező egybeeső hatásának eredménye.

Először is éreztette hatását az, hogy kialakult egy kelet—nyugati kapcsolat- rendszer, dialógussorozat, amelyből egyébként pozitív szerepet vállalt kontaktusaival a magyar külpolitika is. Más szóval éreztette hatását az, hogy annak ellenére, amit nem alaptalanul minősítettek a' szovjet—amerikai kancsolatok negyedszázados mélypontjának, a kelet— nyugati kapcsolatokban nem

következett be jóvátehetetlen törés: tovább funkcionált a helsinki intézményréndszer is.

Másodszor ' — s ennek meghatározó szerepé volt — erőteljes hatást gyakorolt a szovjet válaszadás jellege: bizonyos értelemben „kétrétegű” válaszadásról beszélhetünk. Egyrészről a Szovjetunió tettekkel hatott oda, hogy az erőegyensúlyt a. másik fél ne változtassa meg a maga előnyére. A szovjet válaszlépések ismeretesek, és tudott dolog, hogy ezek ható- távolsága immár amerikai területre is kiterjed. Moszkvában beszámoltak a szovjet fegyverek amerikai megfelelőinek sikeres kipróbálásáról is. Ám legalább ilyen jelentőségű volt a politikai válaszadás. A Szovjetunió, már akkor is, amikor a másik oldal még nem alkalmazta a „hangtompítót”, a veszélyes, atomháborús-űrháborús doktrínákra nem azok tükörképével felelt, az irracionalitásra és a hisztériára is mérsékelt hangvétellel, konstruktív iniciatívákkal válaszolt. Üj- és új legmagasabb szintű kezdeményezések húzták alá: az elsődleges az atomháború veszélyének csökkentése, a világűr mili- tarizálásának megakadályozása, ám nincs ma egyetlen olyan fegyverfajta, amelyet a Szovjetunió, s a Varsói Szerződés többi állama nem lenne kész csökkenteni az egyenlőség, s az egyenlő biztonság elvi alapján.

Emellett a szocialista államok nem helyezkednek a „mindent vagy semmit” álláspontjára, hanem politikai megoldásra törekedvén

hangsúlyozzák: készek mások elképzeléseit és javaslatait is megvizsgálni, készek 'a párbeszédre, az együttműködésre valamennyi érdekelt állammal.

E

^Hmit a szocialistaor- 1 m szágokból küldött A® újévi üzenetek

hangsúlyoznak, annak lényege: megállítani a nemzetközi helyzet romlását, és előtérbe állítani a józanságot, a békét szolgáló politikai megoldásokat. A hidegháborús emlékeket idéző pentagonbeli hisztériakeltés, amely első lépésként a genfi Gromiko—Shultz találkozót kívánja zátonyra futtatni, s amely a nemzetközi helyzet romlását szeretné visszafordíthatatlanná tenni, a szocialista országok a békéért, s a biztonságért vívott küzdelem irányvonalát állítják szembe, a felelősséget a mai és holnapi generációkért. És azt a közös és eltökélt akaratot, hogy valamennyi békeszerető országgal együtt 1985-ben minden lehetőt megtegyenek az emberiség békés jövőjéért.

Vajda Pcter

A történelem eddig legnagyobb ipari balesete következett be az indiai Bho- palban, amely az egész világot mélyen megrendítette. Hozzá hasonlót talán csak bányakatasztrófa okozott, vagy közlekedési baleset, de a halottak és a súlyos sebesültek száma ezekben az esetekben meg se közelítette a bhopali. tragédiát. A hírügynökségek jelentései beszámoltak arról, hogy az Union Carbid amerikai érdekeltségű vegyi gyár föld alatti tartályaiból metil-izocianod nevű anyag szabadult ki, és ez okozta a tömegmérgezést. György Lajostól, a Magyar Tudományos Akadémia Orvostudományi Kutató Intézete tudományos osztály- vezetőjétől kértünk információt ennek az anyagnak a természetéről, tulajdonságairól.

A vegyület elnevezése a köztudatban félreértésre adhat okot. Nem „ciánmérgezés” történt, ezt a. kéksav vagy ciánhidrogén és sói, a cianidok okozhatják. Más természetű vegyületek a ciánsav (HO-CN) és sói, a cia- nátok. Ismét más csoportot alkotnak az izociánsav (H—N=C=0) és sói, azizo- cianátok. Jelen esetben ezekről a vegyületekről van szó.

Az' indiai gyárban az izociánsav metilésztere, a me- tilizocianát okozta a balesetet. Egy vízzel nem elegyedő, színtelen, gyorsan párolgó, szúrós szagú folyadék. Igen tűzveszélyes, lobbanáspontja —6 Celsius-fok. A levegővel való elegye a talaj mentén messze elkúszik. Vízzel érintkezve hőt fejleszt, ha zárt metil-izocianátos tartályba víz jut, a reakcióhő szétvetheti azt. Igen erősen reagál sok szervetlen és szerves vegyület- tel, aminókkal, oxigéntartalmú anyagokkal, alkoholokkal, savakkal, de még a vasat is megtámadja. Adott esetben hatására újabb mérgező anyagok is keletkezhetnek. Mint erősen mérgező anyagot a mezőgazdaságban rovarirtásra használják. Tulajdonképpen a más természetű veszélyei miatt betiltott DDT helyett fejlesztették ki, és már húsz éve baj nélkül használták szinte az egész világon.

Ha gőzei a nyálkahártyákkal (szem, légutak, szájüreg, stb.) érintkeznek, ott heves, sőt igen súlyos reakciókat váltanak ki, s rendszerint felszívódás nélkül is veszélyes állapotot hoznak létre. Izgatják a bőrt, a szemet, a légutakat, felmaródnak a nyálkahártyák, köhögést; hörgszűkületet (asztma), halálos tüdővizenyőt okoznak.

A sérülteket melegen kell tartani, szemüket 10—15 percen át vízzel mosni, az orvos oxigént lélegeztet be, hörgtágítóval (depersolon), a tüdővizenyő megelőzésére Sicol sprayt alkalmaz.

A metil-izocianát égésének oltására vizet használni tilos, por-, szénsav- és esetleg haboltó jöhet szóba. A veszélykörzetben semmilyen láng, szikra nem gyújtható, villamos berendezés, kapcsoló nem működhet. A mentőknek légzőkészülékre és védőruhára van szükségük, de a metil-izocianát megtámadja a műanyag védőruhát is. Ha nagy mennyiségű metil-izocianát a szabadba kerül, kiürítést, katasztrófariadót kell elrendelni. *

Mekkora lehet? Hol van? Kit illet meg? A fél évszázada halott Sándor jugoszláv király vagyonára vonatkozó legfontosabb kérdésekre még nincs válasz, a titkok felfejtése azonban megkezdődött.

Jugoszlávia hivatalos: megkereséssel fordult Svájchoz, és együttműködést ajánlott fel a „Karagyorgyevics-dosz- szié” tisztázásához. Lépését két megfontolás diktálta: részint az a megalapozottnak tűnő feltevés, hogy az uralkodó svájci bankokban helyezte el vagyonát, vagy annak jelentős részét, részint pedig az a svájci banktörvény, amelynek értelmében a titkos 'széfeket a tulajdonos halála után ötven évvel — ha nem hagyott hátra végrendeletet — felnyitják. A jugoszláv sajtóban közölt írások nem hagynak kétséget Belgrád álláspontja felől, amely szerint az örökös csakis a jugoszláv nép lehet.

Mekkora vagyonról lehet szó? Az egykori feljegyzések, ma is élő kortársak elbeszélései szerint I. (és egyben utolsó) Sándor király nagyon gazdag volt — és nagyon zsugori. Állami apanázsa csaknem évi hatvanmillió dinárt tett ki, ami az akkori árfolyam szerint körülbelül egymillió amerikai dollárt ért. Az önmagában is tekintélyes summát tovább fiaz- tatta, vagyonának, sokféle úton történő gyarapítására is volt gondja uralkodása mellett. Pénzt fektetett a párizsi metró bővítésébe, a kaliforniai vasútvonal építésébe, és az angol hajógyártásba — a részvények egyike-másika állítólag még ma is hoz a családtagörökösök konyhájára.

A király gyanakvó, bizalmatlan természetű volt, még legszűkebb családtagjaival szemben isi Trónját is ingatagnak tarthatta, és az esetleges zordabb napokra gondolva, állítólag havonta mintegy 60 ezer svájci frankot utalt át titkos bankszámláira. A vélhetően arany rudakat, ékszereket, értékpapírokat, részvényeket, esetleg fontos dokumentumokat őrző széfje valószínűleg egy genfi bankban van. A várost még gyerekkorából jól ismerte, ott végezte iskoláit. A páncél- szekrényt nyitó „kulcsot” — a számok, vagy betűk sorából álló. esetleg értelmes szót, netán közmondást tartalmazó rejtjelet — senkivel sem közölte, le nem írta, hanem fejben tartotta. Mivel végrendeletet sem hagyott, a titkot

magával vitte a sárba, amikor 1934. okóber 9-én, 47 évesen

Marseille-ben merénylet áldozata lett.

Nem sokkal halála után, 1935-ben Belgrádban hagyatéki tárgyaláson rendezték jugoszláviai öröksége sorsát, a külföldön elhelyezett vagyonról azonban nem tudtak intézkedni. • Eredménytelenül próbálkoztak a svájci értékek megszerzésével családtagjai is: özvegye, Marija királyné ési három fia, Petar, Tomiszlav és Andrija. Petar 1970-ben meghalt, de fia (az amerikai hadsereg tisztje) most éppúgy a svájci örökségre pályázik, mint két nagybátyja — és természetesen Jugoszlávia.

A jogi kérdésben Belgrádban egy csaknem százéves dokumentumra hivatkoznak. Az akkori Szerb Királyság és. Svájc 1888-ban konvenciót kötött arról, hogy kölcsönösen elismerik a .bírósági végzéseket. A megállapodás ma is érvényben van, mivel azt a szocialista Jugoszlávia elfogadta. így aztán a belgrádi kerületi bíróság az 1935-ös hagyatéki tárgyalás alapján (amelynek dokumentumait a háború után megtalálták), múlt év nyarán egy jugoszláv állampolgárt kinevezett a királyi örökség gondnokának. (Nevét -titokban tartják, ~ elsősorban saját biztonsága érdekében.) A királygyilkosság után pontosan ötven étivel, október 9-én ő nyújtott be keresetet az jjsméi'etlen rejtjelű széf felnyitására a genfi kantonális bíróságon.

A jugoszláv sajtó nem tér ki Sándor király családtagjainak már esetleg megtett, vagy tervezett hasonló lépéseire. Utalnak viszont a nemzetközi magánjog ilyen esetekben alkalmazható paragrafusaira, amelyek alapján a vér szerint örökösök nem sok jóban reménykedhetnek. Ha ugyanis sikerül bebizonyítani, hogy a vagyont tulajdonosa nem megengedhető módon szerezte (például a Jugoszláv Királyság nemzeti bankjának aranyrúdjait juttatta törvénytelen úton külföldre), akkor a páncélszekrény tartalma azt illeti meg, akié: a jugoszláv államot és népet.

Igaz ugyan, hogy a svájci bankok gyakorlata nem sok derűlátásra ad okot ezt a lehetőséget illetően sem. A jugoszláv lapok friss példaként emlékeztetnek például Haile Szelasszie svájci bankokban levő. vagyonára, amelyet a császár halála óta eltelt több, mint tiz év után sem juttattak vissza az etióp népnek. Pedig az etiópiai kormány nemcsak a kincsek pontos helyét ismeri, hanem a széf rejtjelét is.

Kopreda Dezső

A második merénylet színhelye

Olaszország

Robbantás az alagútban

Az utóbbi időben sokaknak úgy tűnhetett, valamelyest csökkent a terrorizmus Olaszországban. Egyre kevesebb merényletről érkeztek hírek, a Vörös Brigádok tagjai rács mögé kerültek. Jóllehet Craxi

miniszterelnök utalt arra, hogy bizonyos jelek a terrorizmus újjáéledésére mutatnak, a legutóbbi gyilkos merénylet megrázta nemcsak Olaszországot, hanem az egész világot. Bolognában

harmadszor követtek el az újfasiszták tömeggyilkosságot vonatrobbantással.

Tíz évvel ezelőtt, 1974. augusztus 4-én menetrendszerű útján haladt Róma és München közt az Italicus expressz. Nem messze Bolognától, a Sán Benedetto Val di Sambro alagútnál robbanás történt a vonaton. A merényletnek 12 ártatlan személy esett áldozatul, 48 súlyos sérült került kórházba. A robbantásért az egyik olasz újfasiszta szervezet, a Fekete Rend yállalta magára a felelősséget.

1980. augusztus 2-án bíróság elé állították az Italicus expressz elleni robbantás elkövetőit. E napon, néhány órával ezután a bolognai fő- pályaudvaron borzalmas merénylet történt. Szombat lévén, a pályaudvar váróterme, büféje telve volt az érkező és induló utasokkal. Tíz óra huszonöt perckor hatalmas detonáció rázta meg a pályaudvart, és a környező épületeket. Az első percekben csak a sebesültek jajgatását lehetett hallani, a porfelhőtől semmit sem lehetett látni. A romok alól 78 ember holttestét emelték ki, 140 sebesültet szállítottak kórházba. Az

első feltételezés, miszerint gázrobbanás okozta a katasztrófát, hamar megdőlt. A váróteremben talált nyomok, a robbanás helyén maradt gödör, a falakon lerakodott! égésnyomok egyértelművé tették, hogy merényletről van szó. Szemtanúk szerint két fiatalember egy bőröndöt hagyott a váróterem bejáratánál, és sietve távozott! Valószínűleg ebb,en a kofferben rejtették el a tettesek a robbanóanyagot. A második világháború óta az egyik legsúlyosabb, és.legtöbb áldozatot követelő merénylet történt ekkor Bolognában. Sajnos, a múlt évben, december 23-án, a szeretet ünnepe, karácsony előtt folytatódott ez a borzalmas sorozat.

Az újabb szélsőjobboldali bűncselekmény a Bolognát Torinóval összekötő, 18 kilométer hosszú alagútban történt. A robbanást okozó bombát a belföldi gyorsvonat egyik másodosztályú kocsijában-helyezték el. A robbanás következtében a teljes szerelvény kisiklott a sínekről, két kocsi majdnem teljesen megsemisült a keletkezett tűzben. A helyszínre érkező mentőalakulatok elé apokaliptikus látvány tárult, minElszállítják a karácsony előtti merénylet egyik sebesültjét

(Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS)

denfelé roncsok, holttestek. Az áldozatok azonositása napokig tartott. A több mint 180 sérült közül 80 életveszélyes állapotban került kórházba. Az áldozatok közé tartozik az a fiatal rendőrtiszt is, aki a látványtól

idegsokkot kapott, és főbe lőtte magát. Ezért a merényletért is az újfasiszta szervezetek, a Fekete Rend ési az Űj Rend vállalták magukra a felelősséget.

Nem nehéz észrevenni a három merénylet közti kísérteties hasonlóságot. És ez nem véletlen. Mindhárom merényletet az újfasiszta szervezetek vállalták, és az ő módszereikre jellemző, hogy bűncselekményeikét mindig nagy tömegben hajtják végre. A pánikra, a félelem eszkalációjára építenek, egy „új rend” nevében, mint arra egyik szervezetük neve is utal. És az emberek, egy-egy ilyen merénylet után, félnek is Itáliában. A bolognai szörnyű bűncselekmény ' után sokkal kevesebb ember indult útnak vonaton Olaszországban. Milánóból több szerelvényt el sem indítottak, miután egyetlen utasuk sem volt. A megfélemlített emberek kerülik a forgalmas helyeket, pályaudvarokat, repülőtereket, áruházakat, vendéglőket. A „rend” híveinek brutális akciói következtében az élet fontos területein a zűrzavar, a bizonytalanság uralkodik el.

Décsi Katalin