Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-26 / 21. szám
NÉPÚJSÁG 1985, január 26., szombat Energiapazarlók Döbbenetes. Ez volt első gondolatom, amikor az Energiafelügyelet statisztikai adatait olvastam. Igen. Döbbenetesnek érzem, hogy — hat évvel az első energiatakarékossági felhívás után! — az ország mintegy 5000 gazdálkodó szervezetének több mint kétharmada nem tud fölmutatni eredményt. Az energiatakarékosságról beküldött jelentésekből kiderül, hogy csupán mintegy 1500 (!) cég tett egyáltalán valamilyen intézkedést az ügy érde- , kében. Mintegy 3500-an semmit! Pedig a lehetőségeket, azok jelentőségét mutatja, hogy az említett 1500 cég eredményes akciója évi mintegy 17 petajoule energiát takarított meg az országnak, ami 400 ezer tonna olajjal egyenértékű. Mekkora lehetne ez a szám, ha a többi cég is megteszi, amit lehet? Aligha tévedek: jókora tartalékok vannak még. Nincs tehát igazuk azoknak, akik állítják: az egyszerű, olcsó energiatakarékosság lehetőségeit jószerével már kimerítettük. Kétségtelenül tetemesek az 1979 óta elért megtakarítások, hiszen például 1983-ban kevesebb energiahordozó is elegendő volt, mint 1978-ban, és tavaly is csak mintegy 1,6 százalékkal kellett ennél több. Elégedettek azonban aligha lehetünk, kivált, hogy lehetőségeink, mi több: olcsón elérhető lehetőségeink még számosak. Ha ezekkel nefn élünk, az egyértelmű pazarlás. Az Energiafelügyelet ellenőrzései ugyánis azt mutatják, hogy a gazdálkodó szervezetek csak egy részénél — és sajnos, nem a nagyobb részénél — szüntették meg a kirívó pazarlásokat. Sok vállalatnál például a kazánok gazdaságos hőfelhasználásáról gondoskodni hivatott műszerek nem működnek. A hőszolgáltató rendszer évente kötelező felülvizsgálata formális, a beszabályozás elmarad, a hibákat nem javítják ki. Nagy veszteségek forrása a megfelelő kondenzedények hiánya, a gőz- és for- róvízvezeté'kek elégtelen szigetelése. Pedig ezek rendszerbe szeréséhez nem is kell olyan sok pénz! S így nem egy vállalatnál több százalékkal csökkenthető lenne az energiafelhasználás, azaz rövid úton megtérülne a befektetés. Csakhogy azok az emberek — fűtők, szerelők, 'karbantartók, de néhol még az energetikusok is —, akik mindezért sokat tehetnének, személy szerint egyáltalán nem érdekeltek a feladatban. Sőt, kivált, ha fűtésről van szó, inkább ellenérdekeltek. Mert a túlfűtésért — tisztelet a kivételnek — nem szólnak a főnökök, legfeljebb kinyitják az ablakot. De bezzeg, ha hűvösebb van a műhelyben, vagy pláne az irodákban! Pedig azt a 20 fokot illenék mindenütt megtartani. Nemcsak azért, mert előírás, hanem azért is, mert ezzel is hozzájárulhatnak további korlátozások elkerüléséhez. A legfontosabb teendő egyértelmű: meg kell teremteni az energetikusok, a dolgozók érdekeltségét. Mindenkiét, aki hozzájárulhat az ésszerűbb és takarékosabb energiagazdálkodáshoz. Az ehhez szükséges gazdasági ösztönzők kidolgozása, érvényesítése a gazdasági vezetőkön múlik mindenekelőtt. Reméljük, hogy a szokatlanul kemény tél, a kényszerű energiakorlátozások végre felébresztik a közömbösöket, a szendergőket. Most már ők is rádöbbennek arra: tenni kéne valamit. Igaz ugyan, hogy kissé késői lenne ez az ébredés, hiszen amit a többiek tettek fél évtized alatt, ripsz-ropsz pótolni aligha lehet. De még most is jobb a gyors cselekvés, mint a megengedhetetlen tétlenség. — trömböczky — Téli nagyüzem a konzervgyárakban Korszerű gázfűtésű égetőkemencében nyerik el végleges keménységüket az oxidkerámia alkatrészek A konzervipar 16 gyárában a téli hónapok sem jelentenek holt szezont. Az üzemek egy részében a nyáron hordókban, óriás üvegekben elraktározott nyersanyagot dolgozzák most fel, dzsemeket, kompotokat, savanyúságot állítanak elő, más gyárakban — elsősorban Budapesten, Szegeden és Nagykőrösön — húsos konzerveket dobozolnak. Néhány üzem — a debreceni, a hatvani, a nagykőrösi — a szabad munkaerőt üvegzáró fedők, fémdobozok gyártására csoportosította át, hogy a nyári csúcsszezonban zökkenőmentes legyen • az eszközutánpótlás. Az aktuális munkák közé tartozik a karbantartás is. A zöldség- feldolgozó gépsorok zöme most szétszedve megújulásra vár, a szerelőbrigádok sorra cserélik ki az elk°P°tt alkatrészeket, előkészítik a májusi munkakezdetet. Tavasszal a spárga és az_eg- res feldolgozásával kezdődik az 1985-ös szezon. Ez évre a tavalyihoz hasonlóan, összességében 850 A román számítástechnika az utóbbi években erőteljes fejlődésnek indult. A legújabb terrnéfee^ közé tartoznak a Coral 4021 és 4030 jelzésű ipari számítógépek. Külön figyelmet érdemelnek az ipari, folyamatok automatizálását biztosító, másodpercenként 2,5 millió műveletet végző Independent 1—102 F típusú mini számítógépek. Az ezer tonna termék feldolgozása szerepeL az ágazat terveiben. Az ehhez szükséges nyersanyag hozzávetőlegesen 80 százalékára már megkötötték a gyárak termelési szerződéseiket mező- gazdasági partnereikkel. A zöldségtermelés színvonalának fenntartására az üzemek lehetőségeik szerint támogatják az állami gazdaságokat, tsz-eket. Százhúszmillió forint áll ehhez rendelkezésükre, ebből különféle betakarító-, szedőgépek vásárlásához, növényvédő eszközök beszerzéséhez járulnak hozzá. Igen fontos partnereik a háztáji gazdaságok, hiszen főként a kézimunka-igényes zöldség, gyümölcs — uborka, meggy, cseresznye stb: — nagyobb hányada a kisüzemekből, a kertekből jut el a feldolgozókba. Éppen ezért a kistermelők áruját átvevő ÁFÉSZ-ekben is jó előre megállapodnak az árakban és a mennyiségekben, fokozva ezzej a termelés biztonságát. Electronum gyár exportkínálatából érdemes kiemelni a Prae nevű személyi számítógépet, amelyet a tudományos kutatómunkában,’ a tervezésben, az iparban, az egészségügyben és az oktatásban egyaránt kiválóan alkalmazhatnak. A Theta- rom FD—5014 jelzésű hordozható tesztelő az elektronikai részegységek minőségellenőrzését végzi el automatikusan. Sokszor elhangzik újságírókörökben, hogy könnyű annak, aki valamilyen jó dologról ír, a dicséretért senki sem szokott reklamálni. Persze, semmi sem olyan egyszerű, mint az első pillantásra látszik. Ha túl sokat dicsérnek egy vállalatot, szövetkezetét,- rögtön gyanússá válik az ügy: mi lehet mögötte? Könnyen elterjed a hír személyes jó kapcsolatokról, lakkozásokról, vagy egyszerűen csak azt mondják: mindig kell egy ügyeletes példakép. Mindezeket azért kellett .most elmondani, mert a következőkben egy olyan szövetkezetről lesz szó, melyről az utóbbi években mindig csak jót írtunk és — szerencsére — most sem tehetünk mást:, eredményeik tiszteletet parancsolnak, sikereik követendők. Az orosházi KAZÉP ez a szövetkezet. Sikeres kísérlet Egy ilyen állítást persze bizonyítani is kell és ezt nemigen lehet megtenni néhány adat közreadása nélkül. A pontos számokat mellőzve röviden csak annyit: a szövetkezet éves. árbevétele meghaladta a 220 millió forintot, az export pedig a 40 milliót. A tőkés export egy év alatt mintegy .50, a szocialista export 60 százalékkal nőtt. A tavaly gyártott kazánok összteljesítménye 10 ezer családi ház fűtéséhez elegendő, pillapgószelepeik többsége külföldre kerül, ami itthon marad, az tőkés importot pótol. Az oxidkerá- mia-termékek a világ minden részére eljutnak már és még mindig elmondható róluk: óriási fejlődés előtt állnak. Az új profil, a ko- rongozó kisgép sikerrel mutatkozott be, az első pár száz darab már vevőre talált Ausztriában és az NSZK- ban. Ennek a fejlődésnek külön érdekessége, hogy gyakorlatilag létszámnövekedés nélkül érték el. Ebből már nem nehéz kitalálni, hogy a hatékonyság, s ezzel együtt a munkaintenzitás jelentősen nőtt a szövetkezetben. A miértről és a hogyanról Surá- nyi András elnök mondta a következőket: — Mi régóta mondogattuk ,hogy a magyar munkás semmivel sem rosszabb, mint mondjuk a nyugatnémet, vagy akár a japán, csak éppen náluk jobbak a termelés feltételei. Feltételeken nemcsak a műszakiakat kell érteni, hanem mást is. Szervezettséget, pontos anyagellátást, a rendszeres munka biztosítását és azt, hogy ha többet dolgozik, többet is kereshessen. Mindezzel a tudással mi nem sokra mentünk, amíg a kísérleti bér- szabályozás nem adott lehetőséget arra, hogy átültessük a gyakorlatba. Nyűgödtan elmondhatom, hogy a kísérlet fényesen sikerült, az eredmények egyértelműen bizonyítják. A dolgozóink nem mentek el tőlünk, csak azért, mert nőttek a feladatok, hiszen megkapták az ellenértéket. A tapasztalatok alapján állíthatom, általános gyakorlattá kéne tenni ezt a kísérletet. Kinek higgyenek? Tévedés lenne azt hinni, hogy a KAZÉP-nél örömünnep minden nap, egymás után jönnek csak az eredmények és nincs más teendő, mint learatni a babérokat. A mindennapi munkához tartozik, hogy kudarcok is érik a kollektívát. Ez természetes, a haladásért gyakran kockáztatni kell, vannak azonban érthetetlen fiaskók, olyanok, melyek ellentmondanak a józan észnek és a népgazdasági célkitűzéseknek. Ilyen történt például a kis volumenű exportnál, mely sok buktató után kezd kimozdulni a holtpontról. Tavaly a szövetkezet szerződést kötött az Intercoope- ration Rt-vel arról, hogy a vállalat a jövőben nemcsak egy-egy terméket, hanem az egész szövetkezetét képviseli külföldön. Ez az együttműködés kétségkívül elősegítette néhány új piac meghódítását, de sok buktatóval is jár. Jó néhány rendelethez nem illeszkedik ez az új vállalkozási forma és az egyes termékeket régebben forgalmazó szak-külkereske- delmi vállalatok is „keresztbe tesznek” néha. Álljon erre itt egy tanulságos példa. — Évek óta szállítunk textilszálvezetőket Lengyelországba és az NDK-ba. A szállítások értéke országos méretekben nem túl nagy, de azért nem is nevezhető semmiségnek: több százezer rubelről van szó. Most egyszerűen nem kaptunk engedélyt a textilszálvezetők kiszállítására azzal az indoklással, hogy egyik országban sincs rá igény. Csak az a furcsa, hogy ezzel a válasz- szal együtt megtalálható nálupk az NDK, illetve a lengyel partner megrendelőlevele is, melyben kérik a megszokott mennyiséget. Kinek higgyünk ebben a helyzetben? — teszi fel a költői kérdést az elnök. fl kapcsolatnak is vége És most szóljunk — ahogy a címben is ígértük — a hátrányban levő háttériparról, A készterméknek számító kazánok mellett az apró oxidkerámia alkatrészek tipikusan ebbe a kategóriába" tartoznak. Az utóbbi években kétségtelenül nőtt a háttéripari tevékenység rangja — legalábbis ami a szavakat illeti. Rádióban, tévében, újságokban szinte nincs olyan hét, hogy ne esne szó erről, mindenki hangsúlyozza a háttéripar fontosságát, az alkatrészgyártás szükségességét, és gyenge versenyképességünk egyik okául sorolják, hogy a gyártók mindent a kapun belül akarnak megoldani — gyakran drágán. Hallgatva a rábeszélésekre és persze saját üzleti érdekeiknek is megfelelően, a KAZÉP vállalkozott rá, hogy háttéripari beszállítója lesz egyik nagy nevű gyárunknak, a Tungsram Rt.-nek. Nevezetesen arról volt szó. hogy a szövetkezet ráállt a fotólámpák kerámiavégeinek gyártására. Apró, viszonylag egyszerű alkatrész ez, melynél azért nagyon fontos a századmilliméteres pontosság és a tökéletes minőség, mert egyetlen hibás kerámia miatt selejtté válhat a drága halogén fotóizzó. A Tungsram milliós nagyságban kérte a kerámiát és hosszú távú együttműködést ígért. A szövetkezet erre fejleszteni kezdte a gyártást, hiszen ilyen mennyiséget csak automatizálva lehet gazdaságosan készíteni. Éppen befejezték a munkát és közölték, hogy jövőre már olcsóbban tudnának szállítani, mikor kaptak egy levelet, melyben megköszönték az eddigi hibátlan munkát, de a további együttműködésre nem tartott igényt a Tungsram. Ismét saját maguk gyártják majd ezeket a kerámiavégeket. Tulajdonképpen nem történt szabálytalanság, legalábbis jogi értelemben. Lehet, hogy gazdasági téren sem, de akkor meg baj van az érdekeltségi rendszerrel, a költségérzékenységgel. Szinte lehetetlenség ugyanis, hogy egy nagyvállalat olcsóbban állítson elő egy ilyen alkatrészt, mint egy kis szövetkezet, de úgy látszik ez ebben áz esetben is csak másodlagos tényező volt, a végtermék árában nyilván érvényesíteni lehet majd a többletköltséget. fCsak zárójelben: megpróbáltunk választ kapni a Tungsramtól a döntés okáról. A távolság miatt telefonon kerestük az illetékest, de többszöri kapcsolgatás után csak azt tudtuk meg: aki válaszolhatna, szabadságát tölti.) Kénvszerítö konkurrencia Egy szépen kezdődő történet fejeződjön be happy- enddel. Ezért még el kell mondani, hogy a KAZÉP tanult az esetből. Szerencsére nem úgy, hogy kijelentsék: többet ebben az életben nem vállalkoznak háttéripari tevékenységre. Ennek bizonyítására a kerámiaüzem vezetője — Miskei György — mutat egy bonyolult alakú alkatrészt. — Ez az egykaros, hőfok- szabályzós, keverős csaptelepek lelke, kopásnak legjobban kitett alkatrésze. Eddig bonyolult forgácsolási eljárással, drágán,, nagy veszteséggel készült és elég rövid volt az élettartama. A hazai csaptelepgyártás profilgazdája, a MOFÉM kérésére fejlesztettük ki és az üzemi próbák után rövidesen kezdjük a sorozatgyártást. De mi lesz, ha ezzel is úgy járnak, mint a lámpavégekkel? — Ez nem fordulhat elő — mondja az elnök. — A mosonmagyaróváriakkal egy időben külföldi csaptelep-, gyártókkal is felvettük a kapcsolatot és — a MOFÉM tudtával — nekik is felajánlottuk gyártókapacitásunkat. A visszajelzések már megérkeztek, többen is igényt tartanak hosszabb távű együttműködésre. A jövőben sem szándékozunk csak egy- felé elkötelezni magunkat, mert bízunk benne: a konkurrencia jelenléte a legnagyobbakat is tisztességesebb együttműködésre sarkallja. Kép, szöveg: Lónyai László Az oxidkerámiaüzemben saját gyártmányú célgépeken folyik a termelés Új elektronikai termékek Háttéripar — hátrányos helyzetben
