Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

1985. január 5., szombat o Amerigo lot temetése Emlékezés Földes Mihályra Munkásságának, életmű­vének tisztelői, művésztár­sai, barátai és hozzátartozói kísérték utolsó útjára teg­nap a Farkasréti temetőben Amerigo Tot szobrászmű­vészt, az egyetemes és a ma­gyar képzőművészet kiemel­kedő egyéniségét, a Magyar Népköztársaság Babérkoszo­rúval Ékesített Zászlórend­je, a Béke és Barátság Ér­demrend és több magas mű­vészeti elismerés birtokosát. Az egyházi gyászszertar­tást követően Amerigo Tot ravatalánál Drecin József művelődési minisztériumi ál­lamtitkár búcsúzott az el­hunyttól a Művelődési Mi­nisztérium képviseletében, a magyar kulturális élet nevé­ben. A művésztársak képvise­letében Varga Imre Kossuth- díjas szobrászművész emlé­kezett az elhunytra. A beszédek után a gyá­szolók a Fővárosi Tanács ál­tal adományozott díszsírhely­hez kísérték Amerigo Tot koporsóját, itt a barátok ne­vében Sinkovits Imre Kos- suth-díjas színművész és Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész vett végső búcsút az elhunyttól. A sírt elborították a tisztelet és kegyelet virágai, köztük a Művelődési Minisztérium, a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja koszorúi. A gyászszertartás a Szózat hangjaival ért véget. Földes Mihály író, újság­író születésének 80. évfor­dulója alkalmából tegnap ko­szorúzás! ünnepséget rendez­tek a Farkasréti temetőben. A tavaly elhunyt, kétszeres József Attila-dijas író sírját a Magyar Szocialista Mun­káspárt budapesti és VI. ke­rületi bizottsága nevében Pusztai Ferenc, a budapesti pártbizottság titkára és Mu­rai György, a VI. kerületi pártbizottság első titkára ko- szorúzta meg. A Magyar Írók Szövetsége képviseletében Jovánovics Miklós főtitkár és Garamvölgyi Károlyné ügyvezető titkár, a Magyar Újságírók Országos Szövet­sége részéről Pálfy József elnök és Kapalyag Imre ■ fő­titkárhelyettes helyezte el a megemlékezés virágait. A sírnál lerótták kegyeletüket Földes Mihály családjának tagjai, barátai, volt harcos­társai. A megemlékezés az Internacionálé hangjaival ért véget. fl Minisztertanács megtárgyalta Kállai lúlia kiállítása a békési „Folyosén”-n A békési Városi Tanács székházának emeleti folyo­sóján rendszeres vendégek a szervezők által meghívott képző- és iparművészek. al­kotásai. Az új esztendőben a korábbi kezdeményezést ki­teljesítve szeretnék folytatni ezt a kamaratárlat-soroza- tot. A városi művelődési köz­pont alkotóközösségének tá­mogatásával és a közigazga­tási szervezet KISZ-eseinek támogatásával tegnap dél­után egy újabb kiállítást nyithattak meg. Kállai Jú­liának, a város szülöttének, a békéscsabai Kner Nyomda grafikusművészének plakát­terveiből rendezett tárlatot Bede László, a városi köz- művelődési intézmény igaz­gatója nyitotta meg. A szervezők ezzel is újabb bemutatkozási lehetőséget szeretnének biztosítani első­sorban a megyénkben élő művészeknek. A következő hónapban Scholtz Endre és Petrovszki Pál festők kama­rakiállítását szeretnék majd megrendezni. Kitüntetések, jutalmak honvédelmi munkáért A katonai pályára irá­nyítás segítéséért a honvé­delmi miniszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát adományoz­ta Romhányi Istvánnak, a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskola műszaki ok­tatójának. Ezüst fokozatot kapott Baranyai István, az orosházi 612. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet igazga­tóhelyettese és Papp Sándor, a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépis­kola kollégiumának vezető­je. A pedagógusok a közel­múltban központi ünnepsé­gen vehették át a kitünteté­seket. Ugyancsak a katonai pá­lyára irányításban elért ki­emelkedő munkájuk elisme­réséül a személyügyi főcso­portfőnök dr. Bőke Gyulát, a Békés megyei Pedagógiai Intézet csoportvezetőjét tar­talékos századossá; Gyarma­ti Lászlót, a bucsai és Hor­váth Bélát, a gyulai (5. sz.) általános iskola tanárát tar­talékos főhadnaggyá léptet­te elő. Az erre vonatkozó parancsot Juhász András ezredes, megyei parancsnok ismertette a megyei tanács épületében tartott rendezvé­nyen; dr. Becsei József el­nökhelyettes pedig gratulált nekik. A katonai feladatok átla­gon felüli teljesítéséért az m. és hadkiegészítési cso­portfőnök dicséretben, vala­mint jutalomban részesítette dr. Kardos Mihály, Győrfi Károly és Püski Gábor tar­talékos tiszteket, akiknek szintén Juhász András ezre­des tolmácsolta, illetve adta át személyesen az elismeré­seket. —y—n Vannak meggondolatlan barátok, Ismerősök, jóakarók, levelező part­nerek. ök azok, akik időnként — maguk sem számolva a következményekkel — nem szab­ványméretű és nem „közönséges” bérmentesítése külde- S ménnyel lepnek meg. Igen, nem tudják, milyen következmé­nyei vannak annak, ha a küldemény — levél simán, aján- ! lottan, expresszen, avagy kis csomag, nagy alakú levél stb. — nem fér be abba a kicsiny rekeszbe, amelyet postaládá­nak mernek nevezni. Mert aki tervezte ezeket a fémből ké­szített, kulcsra nyíló rekeszeket, az ennek bejárati nyílását alig egy-két centivel méretezte kisebbre, mint amire egy 2 „tisztességes” küldemény áhítozik . . . S mi van ilyenkor? A kézbesítő (régen postásnak nevez­tük) egy értesítőt dob be a rekeszbe (mert az még belefér!). Rajta, hogy mikor és hol vehetem át. Este 4-5 után persze. 2 S a lakástól legmesszebb eső postahivatalban . . . Elmesélem 2 a legutóbbi esetemet. Csak azért merem, mert nem én va­* gyök az egyetlen szenvedő alany. Bocsánat: címzett-áldozat. , Szerencsém van, nincs senki a jelzett ablaknál. Előkészí­tem a személyimet, szolidan beleillesztem az értesítő blan­kettát. Beadom. A hölgy felnéz, szeme-szája szigorú. Halkan és tisztelettudóan köszönök; emlékezem a régi kalandjaim­ra... Ö folytatja, amit miattam abbahagyott. Hivatali pos­takönyv, huszonegy ajánlott levél. Kisalakúak. Egy hasítás, 1 kiterítés, egy nyálazás, egy nyomás, egy lapozás. Aztán újra. Ez a módja. Elkészül. Veszi a könyvet. Sorra írja az aján­lási ragszámokat. Kettővel kevesebb jön ki. Látom, szólok. Szigorú arc. Meghunyászkodom. Elvégre ő a.. . Üjra ellen­őriz. Kiderül, kettőt lapozott a kisalakúakban .. . Szakít, nyálaz, nyom, lapoz .. . Csak nyolc perc telt el. Mögöttem már négyen. Személyi kézben, benne a blanketta. Nem csak velem ... O ott, az üvegen túl, újra. Most eggyel több. Szólnék . . . Nem szabad kockáztatni. Beletúr. Leszedi, mert kettő volt. Vakarja Is. Mi heten vagyunk. Mint — nos, azok! Szerinte is. Már húsz perc . . . De most! Kegyesen elveszi. Felfricskázza a személyemet igazolót. Felhúzza azt a túlnőt­■ tét a szeme fölött. S mi több, megszólal: „Kérem, a másik ablaknál!” Elsomfordálok. S ő egyeztet tovább... Akkor már tizenegyen vannak... A másik ablaknál alig fél óra alatt megkapom. Ott csak beszélgettek. A szilveszteri ügye­ket. Amint jövök vissza, hallom a sorból egy néhány éves ! kisgyerek kérdését: „Anyuuuu, a nénik tényleg dolgoz­2 nak? .. .” (—silá—) Nagyalakú! Napirenden a videótechnika hazai alkalmazása A videótechnika hazai al- alkalmazásának szabályozá­sáról is tárgyalt csütörtöki ülésén a Minisztertanács. A Művelődési Minisztérium előterjesztése elsősorban a videóberendezések felhasz­nálásának tartalmi kérdései­vel foglalkozott. Megállapította: olyan sa­játos — hazánk politikai, társadalmi érdekeinek meg­felelő — gyártási és ter­jesztési rendszert kell kiala­kítani, amely elősegíti a tár­sadalmilag hasznos művek alkotását és széles körű fel- használását, ugyanakkkor megakadályoza a szocializ­mus eszméitől idegen, a jó ízlést sértő produkciók ter­jesztését. A videókultúrát nemzeti kutúránk szerves részének kell tekinteni; ezért elsőbbséget szükséges adni a magyar videóprogramok­nak. A hazai videózásban első­sorban a közösségi, csopor­tos felhasználási formákat indokolt támogatni, mert az e területen elért eredmények szolgálhatják legközvetle­nebbül politikai, művelődé­si, céljainkat. A népgazda­sági lehetőségektől függően az egyéni, otthoni videózás gyors elterjedése is lehetsé­ges, ezért — a közösségi fel- használással párhuzamosan, de annak alárendelten — ennek a fejlesztése is fontos — mutatott rá az előterjesz­tés. A tartalmi célkitűzésekkel összhangban kialakultak a videóprogramok gyártásra és forgalmazásra vonatkozó el­képzelések is. Az előrelépés­hez elsősorban a már meg­levő szervezetekre és intéz­ményekre indokolt támasz­kodni. Így a tervezett rend­szerben kiemelt szerepet kapna a Magyar Televízió, amely mint önálló videómű- sor-gyártó-, -kiadó és -ter­jesztő működne. Emellett a közeljövő legfontosabb fel­adata a széles körű videoka­zetta-kölcsönző hálózat ki­alakítása, mert csak ily mó­don számolható fej a jelen­leg áttekinthetetlenül bur­jánzó feketepiac, s válnak széles körben hozzáférhető­vé a hazai műsorok. Így pél­dául lehetőséget kívánnak adni a könyvtáraknak, hogy videógyűjteményt hozzanak létre. A műsoros kazetták bi­zományi terjesztésébe be­kapcsolódhatnak majd a kisvállalkozások, amelyek esetleg működtethetnének videóklubot, videómozit is. A videótechnika szakem­bereinek képzését és to­vábbképzését már több in­tézményben megkezdték. A Népművelési Intézet komp­lex tanfolyama videóklub­vezetői képesítést ad, az Or­szágos Oktatástechnikai Köz­pont pedig a továbbképzés­ben vállalt jelentős szere­pet. A Magyar Iparművésze­ti Főiskola feladata lett az úgynevezett vizuális kom­munikációs tervezők főisko­lai és egyetemi szintű képzé­se. A Színház- és Filmművé­szeti Főiskolán pedig az ope­ratőrök felkészítésében kap nagyobb teret a videótechni­ka oktatása. A videókultúra terjeszté­sében jelentős szerepet vál­lalhatnak a megfelelő tech­nikával rendelkező pedagó­gusképző intézmények. Az amatőr videózok tömeges alapképzését — területen­ként — a közművelődési in­tézmények bevonásával, eset­leg kisvállalkozások segítsé­gével kívánják megszervez­ni, (MTI). Jelentés a mezöherényi gázrobbanás sérültjeinek állapotáról A Mezőberényi Műszaki és Vasipari Szövetkezet te­lepén csütörtökön délután történt gázrobbanás sérült­jeit — Koszna György csa- baszabadi, Krutek László, Horváth Rudolf, Bodó János, Szekeres Antal és Kiss Jó­zsef mezőberényi lakosokat, akik súlyos égést szenvedtek —, a békéscsabai kórház bal­eseti osztályán ápolják. Az osztályvezető főorvos, dr. Bardócz László tegnap reggel arról tájékoztatott, hogy ar­cukon és kezükön valameny- nyien másodfokú égési sérü­léseket szenvedték. Állapo­tuk súlyos, de nem életve­szélyes. A baleseti osztály orvosai mindent megtesznek mielőbbi felépülésükért. Új sorozatok a televízióban Üj filmsorozatok kezdődnek az esztendő első heteiben, hónap­jaiban a televízióban. Január 5- től — az immár hagyományos szombat éjszakai rendezői soro­zatban — kilenc héten át Szabó István egy-egy filmjét láthatják viszont a nézők a televízió kép­ernyőjét. A Kossuth-díjas film­rendező alkotásaiból — húsz év terméséből — összeállított fűzér Szabó István négy rövidfilmjé­vel indul. Február 21-én kezdődik a Szé­chenyi napjai című hatrészes sorozat. Az író, Nemeskürty Ist­ván Széchenyi életének hat dön­tő fontosságú epizódját dolgoz­ta fel, felölelve a magyar törté­nelem egyik legszebb és legiz­galmasabb négy évtizedét 1815- től 1860-ig. A sorozat — amely­nek rendezője Horváth Adám —, a fordulatos cselekményen ke­resztül bemutatja Széchenyi má­ig ható munkásságát, politikai, közírói tevékenységét. A főbb szerepeket Tordy Géza, Láng József, Piros Ildikó és Sinkovits Imre alakítja. Március elején — a Kalevala első kiadásának 150. évfordulója alkalmából — Vaskor címmel négyrészes finn filmsorozatot, valamint Pasteur életét idéző háromrészes csehszlovák tévéjá­tékot vetít a televízió. Ugyan­csak márciusban indul egy má­sik csehszlovák sorozat is. A Ma egy házban — amelyet ki­lenc szombaton sugároznak — mai témát dolgoz fel, s egy pa- nelíiáz lakóinak életét, minden­napjait idézi. Közös gondolkodás, cselekvés J anuár első napjaiban kezdték meg munkájukat az MSZMP XIII. kongresszusának irányelveit tárgyaló és egyúttal vezetőségeket választó pártalapszerve- zeti taggyűlések. Az irányelveket tartalmazó kiadvány már hetekkel korábban eljutott valamennyi alapszerve­zethez, volt tehát idő áttanulmányozásához. Ez azonban a sikeres feldolgozás egyik feltétele csak, sok múlik az alapszervezeti vezetőségek előkészítő munkáján, a párt­tagok véleménynyilvánításán. Az irányelvek vitája megfelelő alkalom lehet a párt eszmei, politikai befolyásának növeléséhez. „A párttes­tületekben, a pártfórumokon folytatott szabad vitáknak, a nézetek szembesítésének lényeges szerepük van a po­litika formálásában, az egység létrehozásában, a közös cselekvés alapjainak megteremtésében és erősítésében. Az egységnek a párt politikája melletti kiállás és a megvalósításban tanúsított helytállás a próbája” — ol­vashatjuk a dokumentumban. Alighanem a szabad vitáknak, a nézetek szembesíté­sének van most a legnagyobb jelentősége. „A taggyű­léseken, a választott testületek ülésein egyenlő jogú és kötelezettségű kommunisták vesznek részt. Senki se érezze magát alá- és fölérendeltségi viszonyban. Bizto­sítani kell, hogy a párt fórumain mindenki szabadon fejthesse ki véleményét, s az elhangzott véleményeket a döntéshozatal során érdemben mérlegeljék.” Az újabb, idézet is annak bizonyítéka, hogy a párt eltökélt szándéka, a szocialista demokrácia fejlesztése a társadalmi élet minden területén, a párt- és állami életben, a munkahelyen, a társadalmi szervezetekben, mozgalmakban és a lakóhelyi közösségekben. Ez pedig elképzelhetetlen a dolgozók fokozott politikai közéleti aktivitása, a társadalmi ügyekben való illetékességük és felelősségtudatuk erősítése nélkül. Ebben a folyamatban csak egy, bár lényeges állomás az irányelvek vitája. A párt politikájának kidolgozásá­ban végrehajtásában, ellenőrzésében jelentős szerepet tulajdonít az alapszervezetek, taggyűlések önálló, kez­deményező munkájának. Az alapszervezetek taggyűlésein minden bizonnyal sok, s az is lehet, egymással ellentétes észrevétel, javaslat hangzik majd el. A mai helyzetben, amikor a gazdaság az intenzív nö­vekedés gondjaival küzd, és az érdekeltség új formái­nak — gazdasági munkaközösség, ösztönzőbb bérezés — keresése mellett a gazdaságirányítás fejlesztése is napi­rendre került, ezen aligha lehet csodálkozni. Mindemel­lett azt is tudjuk, hogy gazdaságunk nem kielégítő tel­jesítménye több szociális feszültség forrása lehet, ame­lyekre a társadalom választ vár, de ez a válasz nem le­het más, minthogy a megoldást a gazdaság megújulá­sában kell keresni, hogy a mainál dinamikusabb fejlő­désre van szükség, s ebben minden dolgozónak vannak feladatai. Ennek megértetése ma elsőrendű politikai kérdés, s éppen ezért a kényelmesség, a kiállás hiánya, a viták előli kitérés és bátortalan visszahúzódás nem vezethet eredményre. Eszméink, politikánk nyílt, bátor képvise­letére, a viták vállalására van szükség. A vita tehát nem idegen szocialista rendszerünktől, éppen ellenke­zőleg, hozzájárul ahhoz, hogy történelmi érvényű téte­leket is végiggondoljunk. Az irányelvek nyilvánosságra hozatalának célja, hogy ■ a párt valamennyi szervezete, egész tagsága és a társa­dalmi szervek képviselői is a kongresszust megelőző ve­zetőségválasztó taggyűléseken, küldött- és pártértekez­leteken véleményt mondjon, megfogalmazza javaslatait és ezzel segítse a kongresszus munkáját. A Központi Bizottság az irányelvekben politikai elgondolásokat fejt ki azzal a szándékkal, hogy azok az alkotó viták során tovább gazdagodjanak. Az irányelvek mostani formájá­ban vitaanyag, s a viták lehetőséget adnak arra, hogy a párttagok befolyást gyakoroljanak a politika alakí­tására. Az alapszervezetek a mostani vezetőségválasztással már tulajdonképpen a végrehajtásra is gondolnak. A taggyűlések fontos feladata tehát, hogy életképes veze­tőségeknek adjanak megbízást. A kiválasztás talán leg­lényegesebb követelménye, hogy az új vezetőségek fe­leljenek meg a társadalmi, gazdasági fejlődés és a szo­cialista demokratizmus követelményeinek. O lyan vezetőségek kellenek, amelyek képesek a párt politikáját támogató egyetértést és cselekvést ak­tív politizálással, érveléssel, eszmecserével kiala­kítani, olyan vezetőségek kellenek, amelyek képesek na­gyobb figyelmet fordítani a munka megszervezésére, végrehajtására és ellenőrzésére, és bevonják a párton- kívülieket a közös gondolkodásba, cselekvésbe. Hogy mindenütt ilyen vezetőségek kerüljenek az alapszerve­zetek élére, ez most valamennyi párttag felelőssége. Kepenyes János I A fővárosban 1985 első órájában négy gyermek született, kö­zülük a sorsolás Gazdag Gézának kedvezett, ő lett — az Ál­lami Biztosító jóvoltából — egy 40 000 forintos életbiztosítási kötvénnyel „gazdagabb”. Képünkön: a szerencsés kisbaba édesanyjával és a kötvénnyel (MTI-fotó — Földi Imre felv. — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom