Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-21 / 16. szám
1985. január 21., hétfő Tervek az orosházi ÜFÉSZ-nél Sikeres évet zárt tavaly az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ. Árbevételi tervüket az előző évhez képest 8,2 százalékkal túlteljesítették, összesen mintegy 1,58 milliárd forintot értek el. Ez az összeg 3,6 százalékkal haladja meg a tervezettet. Mindezt körültekintő beszerzéssel, fegyelmezett költséggazdálkodással és takarékossággal érték el. A kereskedelmi forgalomban kiemelkedőt nyújtott az ÉPTEK-kel közösen tavaly februárban megnyitott házépítők boltja, amely több mint 130 millió forintos forgalmat bonyolított le. A vendéglátásban 8,1 százalékkal teljesítették túl a tervet. Kiemelkedő munkáról adhat számot az Alföld Szálló és vendéglátóipari kombinát. Jelentős feladatot vállalt az üzem a város köz- és diák- étkeztetéséből is, hiszen naponta mintegy 1800—2000 adag ételt .főznek és szolgálnak fel. Dr. Trenyik Pál, az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ elnökhelyettese elmondotta, erre az évre várhatóan mintegy másfél milliárd forintos árbevételt és több mint 40 millió forint nyereséget szeretnének elérni. Tovább kell emelni az árubeszerzési munka színvonalát, s javítani szükséges a városkörnyék kereskedelmi hálózatának bővítését. Lényeges az a segítség, amelyet a SZÖVOSZ nyújt a szövetkezetnek a kistelepülések alapellátásának fejlesztésére. Jelenleg mintegy 40 kereskedelmi egység veszteséges ezeken a településeken. Az elnökhelyettes szólt arról is, hogy az idén várhatóan 5-6 százalékkal növek- szik a dolgozók bére. A nehéz gazdasági feltételek miatt a tervben előirányzott fejlesztési elképzelések egy részéről le kell mondaniuk. V. L. Diáklapszemle Szemfülesek Gyulán Bitó- é s ablakkínálat A gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola KISZ- szervezetének lapja, a Szemfüles, a téli szünet jegyében született. Már a hangulatos bevezető, a Kiskarácsony, nagykarácsony” jelzi; nem múltak el nyomtalanul az ünnepek. Tücsök és hangya — mert így írták alá írásukat — tücsköt-bogarat ösz- szehordott a vásárlásról, s a szeretet ünnepéről. Élvezetes, humoros írás az övékLuca-napról lehetett volna többet, érdekesebben írni, mindenesetre a kezdeményezés — a hagyományok effajta ápolása — hasznos, különösen, ha olyan népi hiedelmeket, szokásokat sikerülne a jövőben felidézni e hasábokon, melyek szűkebb hazájukban (élnek) éltek. Méltán büszkék a lap írói iskolatársukra, Kovács Istvánra, aki a ,,Jó tanuló — Jó sportoló mozgalom országos győztese” cím birtokosa lett. Aztán ismét egy Tücsök és hangya-írás következik: friss humorral leírja a diákok egy nem éppen könnyű, izgalommal teli napját. Legalább ilyen szellemes Szepesvári Csaba „Mi lesz velem 10 év múlva?” című írása. S aztán néhány interjú: Varga Miklóssal, Vikidál Gyulával, Nagy Bandó Andrással, s végül Cseh Tamással. Talán ez utóbbi sikerült a leggyengébben — olyan „sarkalatos” kérdésekkel, mint mi a kedvenc színed, virágod , . . Az „Iskolai aktualitások” valóban időszerűek, s ez jó. Am a »„Dióhéjban a diákparlamentről” héja túl szűkösnek bizonyult, holott ez a téma lényegesen (!) nagyobb terjedelmet kívánt volna. Tetszett a „Paradoxonok”, s az „Optimista jóslatok ’85-re”. Kár, hogy ez utóbbi rajzai — legalábbis a nekünk címzett példányban — igen nehezen kivehetőek. összegzésül csupán annyit; a „Szemfüles” munkatársai ezúttal sem vallottak szégyent. Jó néhány élvezetes írást adtak az olvasók kezébe. N. A. Feltűnést keltő felszólalás hangzott el az építőipari ágazat őszi aktívaértekezletén. Az egyik gyártó üzem képviselője arra panaszkodott: csupán egyetlenegy műszakban termelhetnek műanyagból készülő nyílászáró szerkezetet, mert a hazánkba érkező import termékek csökkentették gyártmányaik iránt a keresletet. Gondokkal küszködnek, jóllehet a fejlesztéstől éppen a termelés növelését várták. A felszólalásra hivatkozva körülnéztünk az ajtó-ablak piacon. Ellátogattunk az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumba, s megkérdeztük a kereskedőket is: ők miként látják a helyzetet? Több, mint vártuk Hosszú időn keresztül hiánycikk volt az ajtó és az ablak. Az építtetők a megmondhatói, milyen nehezen juthattak nyílászáró szerkezetekhez. Nagyarányú fejlesztés indult hazánkban: több üzemben korszerűsítették a technológiát, a gyártósorokat. Ennek eredményeképpen a hazai ipar 1984- ben 1 330 000 nyílászáró szerkezet gyártására volt képes; ennek csaknem fele termop- lán (hőszigetelt) üveggel készült. Ehhez jött aztán az import. Gyakorlat szerint júliusban állapodnak meg a magyar kereskedők külföldi partnereikkel a következő évi szállításokról. Amikor 1983-ban szerződést kötöttek az 1984. évi behozatalra, nem ismerték eléggé a magyar termelés várható alakulását. Államközi megállapodás révén Csehszlovákiából és Romániából kaptunk ablakot és ajtót. Árucsere-forgalom keretében pedig déli szomszédunk, Jugoszlávia szállított, összesen 310 000 külföldi nyílászáró érkezett az országba december végéig, ez kevesebb volt a szerződött mennyiségnél. Ha összeadjuk a hazai tényleges termelést és az importot, 1984-ben 1 640 000 nyílászáró szerkezetet adhattak volna el a kereskedők. Ezzel szemben az ÉVM-nek bejelentett belkereskedelmi igény 1 600 000 egység volt. Vagyis túlkínálat keletkezett tavaly, részben a TÜZÉP-te- lepeken, részben a magyar gyártóknál halmozódtak fel készletek. Gyors eladásukkal aligha számol valaki is, mivel a nyílászárók főidénye a második és a harmadik negyedév. Most viszont komoly pénzügyi terhet jelent a nagy mennyiségű ajtó és ablak. Nemrégiben Somogyi László építésügyi és városfejlesztési, valamint Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter megállapodást kötött. - Ennek értelmében meg kell találni a módot arra, hogy az időnként jelentkező készletek költségei egyik tárcát se sújtsák túlságosan. Az előkészületek megkezdődtek, a megoldásra különböző változatokat készítenek a szakemberek; a tárgyalásokba természetszerűleg bevonják a Pénzügyminisztériumot és a Magyar Nemzeti Bankot is. Jelenleg tehát mennyiségi kínálat van a hazai piacon. Év közben — 1984-ben — viszont főleg ajtókért kellett rohangálniuk a vevőknek. Gyakorlatilag nemigen lehetett vásárolni nyílászáró szerkezetet. Nyilvánvaló: szervezéssel megteremthető az egyenletes ellátás. Az építtetőt ugyanis aligha nyugtatja meg a hír: van ajtó, ablak, csak nem ott, ahol éppen ő keresi. Döntö az ár Megtudtuk: a vevők szívesen vásárolják a külföldről érkezett termékeket. Miért? A gyártmány kiválasztásánál ugyanis az ár a döntő. És a román, valamint a csehszlovák • nyílászáró nemritkán olcsóbb, mint a korszerű magyar. Minőségben pedig hasonlóak. A jugoszláv termék a legdrágább, de azt mondják, az a legesztétikusabb és a legjobb, a legtöbbet tudó. Az új magyar gyártmányok minőségben messze meghaladják a hagyományos nyílászárót, de négyzetméterenkénti áruk elérheti a 2924 forintot. Pontosabban: néhány nappal ezelőtt 5 százalékos árengedményt jelentettek be a műanyag nyílászáró szerkezeteket gyártó cégek. Dicséretes dolog, ám azt is látni kell, ez a termék továbbra is drága. A vevők pedig a lehető legolcsóbbat keresik, még ha annak minősége nem is igazán jó. Ez bizonyos fokig érthető is, hiszen az építtetők pénztárcája is megüresedik valamikor. És mivel az építő- anyagárak az utóbbi esztendőben emelkedtek, növekedtek a munkadíjak, úgy gondolkodnak általában az emberek: inkább megveszik az olcsóbb és kevésbé jó minőségű nyílászárót, hogy némiképp lefaragjanak a költségekből, aztán utólag szigetelnek. Csakhogy! Utólag szigetelt nyílászárók nem egyenértékűek az eleve jó minőségű termékekkel. Új szabvány A népgazdaságnak is az az érdeke, hogy a családi házak szaporodásával az energiafogyasztás ne lépje túl az elviselhetőség határát. Vagyis az újonnan épült családi házak ne billentsék ki az energiamérleget egyensúlyából. Nem véletlen, hogy 1985. július 1-től új szabvány lép majd érvénybe. Ez előírja: az építkezés során minden olyan megoldást alkalmazni kell, amelynek révén a lakások energiafogyasztása mérsékelhető. Idén az év közepétől ennek feltételével adnak ki építési engedélyt. Ide kívánkozik még két információ. Az egyik: az ÉVM kérte a Külkereskedelmi Minisztériumot, hogy külföldről hőszigetelt üvegű termékek kerüljenek csak be az országba. A másik hír: január 1-től a Soproni Faipari Vállalat megszüntette a gyenge minőségű, úgynevezett gerébtokos ablakok gyártását. Az eddig elmondottakból is kitűnik, oldódni látszik az ablak-ajtó piacon fellelhető feszültség. Ezt csak fokozza az a javaslat, amely szerint a több szintes telepszerű lakásépítkezésekhez 20 ezer, családi házak építésénél 40 ezer forinttal növekednek a felvehető hitel felső határai, 3 százalékos kamat mellett. Azzal a céllal, hogy az építtetők részesítsék előnyben a hőszigetelt üvegezésű, korszerű nyílászárókat. Már folynak a tárcaközi egyeztetések, a döntő szót az Állami Tervbizottság mondja ki, az év első felében. Horváth Teréz Szilágyi Ferenc fogatos kukoricát szór a feltúrt területre. A háttérben Bécsi János vadász Szerencsénk volt. Aggódva néztünk ki az ablakon ma egy hete, hétfőn reggel, vajon milyen idő lesz. Süt a nap! Ennél szebb időt — téli riporthoz — kívánni sem lehet. Ahogy a napfény szikrázik a havon... Az valami csodálatos. A hideg pedig — ami ezzel jár — valami dermesztő. Nemcsak az idei tél, az utóbbi 5—6 esztendő leghidegebb napja volt január 14-e, legalábbis^ megyében. Békéscsabán mí- musz 24,7 Celsius-fokot mértek. * * * A DEFAG gyulai erdészetének központjában Bécsi János, idős, tapasztalt vadász, a remetei erdő kerületvezetője várt bennünket. Ügy ismeri az erdőt — nem úgy, jobban, — mint a tenyerét. Ki tudná megmondani, hányszor járta keresz- tül-kasul a több mint 30 esztendő alatt? Az idén, betöltve 60. évét, nyugdíjba megy. Mikor megkérdeztük, mit csinál majd, így válaszolt: természetesen vadászom. És ebben, az együtt töltött, rövidnek tűnő nap után, egy kedünk. percig sem kételIfeM1 * «a / Szénatárolós vadetető, a nyomokból ítélhetően igen látogatott Fagyos, csúszós úton, végtelennek tűnő hómezők között suhan a Lada az erdő felé. A Körösök befagyott, hóval borított jegén vadnyomok. Könnyű most az átkelés; de a víz se riasztja őket, a vad nagyon jó úszó — hallom Jani bácsitól. Kicsit melegedünk az erdőszéli vadászházban, aztán elindulunk — immár terepjáróval — a havas, de kitaposott erdei úton. Fácánok szaladnak, röpülnek szét kö- zeledtünkre az út menti „etetőktől”, a szabályos közönként lerakott szénahalmokról. A tavalyi időjárás nem kedvezett nekik, a hideg májusi esők országszerte százszámra puszították a, csibéket. Nem is sikerült a MA- VAD-nak teljesíteni a fácánértékesítési tervet. „A kisnyúl didereg...” — mondja a gyermekvers —, s bizony nemcsak ő. A mostani, hetek óta tartó, viszonyaink között szokatlanul fagyos idő azonban nem árt sem a fácánoknak, sem a nagyvadaknak. Természetesen kellő élelmezés mellett. * * * Az etetőket — amiket nap mint nap zimankós mínuszokban, feltöltenek az erdészet dolgozói — gyakran látogatják a vadak. Kis csapások, ösvények vezetnek a bokán jócskán fölül érő hóban az etetőkhöz. Mi is megközelítünk néhányat, s láthatjuk a feszülten figyelő, majd nekiiramodó dómokat. Oly érzékenyek, hogy a fotózás szinte lehetetlennek tűnik. Jani bácsi — ismerve a vadak szokásait — segít. Leginkább lovaskocsival, illetve szánnal lehet megközelíteni a vadat. Viszonylag közel engedi magához a gépjárművet is, a gyalogos embert viszont legkevésbé. Ezért is vadásznak kocsiról.' A Gyula környéki vadászerdők leggyakoribb vada a dám. A remetei részen úgy 120—130 él belőlük jelenleg. Gímszarvasból, a szétágazó agancsúból, mindössze kettőhárom, inkább csak átvonulnak, ellátogatnak ide. Nem éppen örömmel látott vendégek, érthetően. Jó étvá- gyúak, és igen szeretik a nyárfakérget. Az egyik etető mellett nagy földtúrást találunk. Ez a vaddisznók műve: 30—40 él a területen. Az élelmet hozó szánról, mellyel útközben találkoztunk, néhány zsák csöves kukoricát szór le ide Szilágyi Ferenc fogatos, az etetőbe pedig széna, lucerna kerül. Az emberre egyébként az itteni vadak közül egyedül a sebzett disznó jelenthet veszélyt. Már csak azért is fontos, hogy a vadász, ha lő, jól lőjön, biztosan találjon. * * * A vadász pedig, ha már erdőben jár, és vadat is lát, hát lő, különösen, hogy előre megkérték, gondoskodjék a vadászházba érkező vendégek másnapi ebédjéről. Így történt. Az út mentén időző dámvadcsordát észrevéve, azonnal megállt az autó. Bécsi János résnyire nyitotta az ajtaját, kidugta a puskáját és célzott. A vadak is észrevették bennünket, előbb megindultak, de pár lépés után megálltak és figyeltek. Ekkor dördült a lövés, és abban a pillanatban a csorda őrült iramban eltűnt a sűrűben. Egy tehét azonban nem úgy indult, mint a többi. Hatalmasat ugrott, az utolsót életében. Szívlövés — állapították meg a vadászok. Szép volt, gratulálunk — fűzték hozzá. És néhány perc múlva kizsigerelve feküdt a tetem a hóban. Megrázott a vad halála. Sajnálom szegény tehenet. De valamit megsejtettem a vadászat varázsából. Harc is, játék is. Kaland, a legősibbek közül. Tisztelem az ősi ösztönt, a vadászszenvedélyt, de „vadpárti” maradok. Nekem akkor tetszenek a legjobban, amikor békésen legelésznek, majd kecsesen futva eltűnnek a bozótosban. * * * Tűnőben a nap, ahogy Gyula felé hajtunk. Nem is sejtettük, hogy ez volt az eddigi leghidegebb nap, s reméljük, holnap ereszt csorgató, havat olvasztó, mínusz egy, plusz egy fokos „meleg” köszönt ránk. Szatmári Ilona Meglestük...
