Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

1984. december 1., szombat NAGYVILÁG Véget ér a szovjet nép­gazdaság egyes területein megkezdett kísérlet első éve. A próbálkozásnak az a cél­ja, hogy olyan gazdálkodá­si feltételeket teremtsenek, amelyek fokozzák a dolgo­zók kezdeményező- és vál­lalkozókészségét, előmozdít­ják az üzemek és a gyárak gyors műszaki átalakítását, a magas színvonalú termé­kek előállítását, a takarékos­kodást az erőforrásokkal. Az első időszakban a kísérletbe a népgazdaság öt ágazatát kapcsolták be: a nehéz- es közlekedési gépgyártást, az elektrotechnikai ipart, vala­mint az Ukrán SZSZK élel­miszeriparát, a Belorusz SZSZK könnyűiparát és a Litván SZSZK helyi iparát. Augusztus végén az SZKP KB Politikai Bizottsága megvizsgálta a kísérlet első eredményeit, és megállapí­totta. hogy azok összessé­gükben a résztvevő vállala­toknál pozitívan hatottak a gazdasági tevékenységre. .Ja­vult a szerződéses kötelezett­ségek teljesítési szintje, a termelésnövekedést a mun­katermelékenység fokozása révén érték eh túlteljesítet­ték a költségcsökkentési fel­adatokat. A kísérlet során jelentős mértékben nőtt a dolgozó kollektívák érdekeltsége és felelőssége az iránt, hogy a gyakorlatban alkalmazzák a tudomány és a technika vív­mányait. A vállalatok egye­bek között önállóan rendel­kezhetnek az egységes tudo­mány- és technikafejlesztési alap eszközeivel. Így például az Uralmas Egyesülés az eb­ből az alapból származó sa­ját eszközeit korszerű gépek készítésére fordította. Az Al- taji Vagongyár ezeket a le­hetőségeket arra használta fel. hogy meggyorsítsa egy Új vagontipus kifejlesztését. Az új körülmények köze­pette jelentős mértékben megnövekedett a termelés hatékonysága. A kísérletben részt vevő valamennyi mi­nisztérium túlteljesítette azokat a feladatokat, ame­lyek a munkatermelékeny­ség fokozásával, az önköltség csökkentésével és a nyereség növelésével függtek össze a meglehetősen feszített terv mellett. Eközben valamennyi ágazatban a munkaerőlét­szám csökkenése mellett ment végbe a termelés nö­vekedése. A vállalatoknak jogot adtak arra, hogy ön­állóan határozzák meg a munkaerőlétszám határát, fizetéskiegészítéseket állapít­sanak meg a munkásoknak, a mérnököknek és techni­kusoknak. Ily módon az elektrotechnikai minisztéri­um vállalatai 1984 első fél­évében 5200 emberrel csök­kentették az ipari-termelő személyzet létszámát a múlt év hasonló időszakához ké­pest. Természetesen vala­mennyiüknek adtak mun­kát más vállalatnál, ahol nagyobb szükség volt a mun­káskézre. A beszámolási idő­szakban a bérköltség-megta­karítás több mint 2<' millió rubel volt. Ennek révén nőtt a jobb termelési eredménye­ket elérő dolgozók fizetése. A kísérletben részt vevő vállalatoknál megváltozott az anyagi ösztönzési alap képzésének rendszere. En­nek az alapnak a nagyságát az határozza meg, hogy mi­lyen mértékben sikerült ja­vítani a termelés hatékony- sági mutatóit. Egyebek, kö­zött ez az alap akkor nő, ha csökkentik a termelés ön­költségét, vagy növelik a nyereséget. Függ attól is. hogy milyen a kibocsátott termék minősége. Az alap képzésénél előirányozzák, hogy növelni kell a felelős­séget a szerződésben előírt szállítások elmaradásáért: minden egy százalék elma­radás három százalékkal csökkenti az anyagi ösztön­zés alapját. Nő annak az alapnak a jelentősége, ame­lyet szociális-kulturális in­tézkedésekre és lakásépítésre fordítanak. Ennek növelését az összes vállalatnál egysé­ges forma alapján határoz­zák meg: a munkatermelé­kenység növekedésének min­den egyes százaléka után az említett alap két százalékkal nő. A kísérlet során felmerül­tek bizonyos problémák és hiányosságok. Az új körül­mények által nyújtott lehe­tőségeket nem használják ki teljes mértékben, ami annak tudható be, hogy többnyire csak lassan megy végbe vál­tozás a kísérlet résztvevői­nek gondolkodásában, s az egyes vállalatoknál a gaz­dálkodás stílusában és mód­szereiben. A nagyszabású gazdasági kísérletben való részvétel nemcsak azt jelen­tette, hogy a gyakorlatban próbálnak ki bizonyos irá­nyítási ötleteket és eleme­ket, hanem azt is, hogy pró­bára tették a vezetők és az egész dolgozó kollektíva érettségét, azt a képességü­ket, hogy át tudják-e gyor­san alakítani a termelés struktúráját. Mindazonáltal a felhalmo­zott pozitív tapasztalatok le­hetővé teszik, hogy jelentős mértékben kibővítsék a gaz­dasági kísérlet kereteit. A jövő év elejétől további 2<5 vállalatot kapcsolnak be a kísérletbe. Ezek a vállalatok az ország ipari termelésének 12 százalékát állítják majd elő. A kísérlet kibővítése mellett azt is előirányozzák, hogy tovább tökéletesítik annak egyes feltételeit, így a többi közt következetesen erősítik az önelszámolás rendszerét, növelik az érde­keltséget a műszaki-tudomá­nyos haladásra, a munkaerő, az anyagi és pénzügyi forrá­sok jobb felhasználására. Gleb Szpiridonov (APN—KS) Zimbabwe: Mélyülő ellentétek Zimbabwében tovább gyengült az esélye annak, hogy Robert Mugabe minisztere nők pártja kiegyezzen a Joshua Nkomo ál­tal vezetett ZAPU-val. A ZA- PU három politikusának a kor­mányból történt váratlan me­nesztése valószínűbbé tette, hogy a jövő_márciusi, döntő fontos­ságú parlamenti választásokat elkeseredett küzdelem fogja megelőzni. Hivatalosan azzal indokolták Cephas Msipa és John Nkomo (nem rokona Joshua Nkomo- nak), a kormányfő mellé ren­delt államminiszterek és az egyik miniszterhelyettes eltávo­lítását, hogy pártjuk, a ZAPU állt a Mugabe vezette ZANU- HF egv magas rangú tisztségvi­selője ellen elkövetett, múlt he­ti merénylet mögött. A döntés valószínűbb oka az lehet, hogy Mugabe végképp fel akarta szá­molni a két párt szövetségét, amely az utóbbi két évben amúgy is csak látszat volt. Most már mindössze egy miniszterhe­lyettes és egy tartományi kor­mányzó „képviseli” a ZAPU-t a hatalomban. 1980-ban, a függetlenség kiki­áltását követlenül megelőző vá­lasztásokon a győztes párt ve­zetője, Mugabe a nemzeti meg­békélés szellemében bevonta a kormányba a ZAPU-t, amely ugyancsak részese volt a nem­zeti felszabaditási küzdelemnek. A két párt közötti ellentétek azonban egyre élesebbekké vál­tak, míg 1982-ben menesztették a kormányból Nkomót, akinek addig sem engedtek sok bele­szólást az ország irányításába. Nkomo politikai bukását köve­tően robbantak ki az ország nyugati részén «a véres lázadá­sok. Azóta a kormány a gya­kori banditatámadásokat mindig a ZAPU számlájára írja, holott Nkomo mindig kereken elhatá­rolta magát a terrorakcióktól. A koalíció felszámolásának előzménye volt a ZANU-HF ez év júniusi kongresszusa, ahol döntés született arról, hogy a körülményeknek megfelelő ütemben munkálkodni fognak az egypártrendszer bevezetésén. Akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a ZANU-HF a jövő évi válasz­tásokon aratandó győzelemmel tervezi törvényesíteni az cgy- pártrendszert. Nkomo pártjá­nak szeptemberi kongresszusán elutasították azt, hogy a ZAPU önként beolvadjon a kormány­pártba. Később, két matabele- földi pótválasztáson nem követ­kezett be meglepetés: Nkomo pártjának képviselőjelöltjei győztek. __ Kurucz Janos Bukaresti levél Kongresszusi mérleg Lezajlott a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa, amelyen mérlegre tették a XII. kongresszus óta végzett mun­kát, meghatározták a jövő feladatait, Románia gazdasági, társadalmi, fejlesztési céljait a VIII. ötéves tervben, 1986— 1990 között, s távlatilag, 2000-ig. A főtitkári beszámoló, ame­lyet Nicolae Ceausescu terjesztett elő, leszögezte, hogy a fel- szabadulás óta eltelt negyven esztendő alatt Románia gyen­gén fejlett iparral rendelkező agrárországból ipari agrár- országgá vált, erős, korszerű iparral és lendületesen fejlődő szocialista mezőgazdasággal. Az ország ipari termelése 1945- höz képest 1984-ben több mint százszorosára, mezőgazdasági termelése hétszeresére, nemzeti jövedelme 32-szeresére növe­kedett. A mai fogyasztási alap 22-szer nagyobb a négy évti­zeddel ezelőttinél. Több mint hatmillió új munkahely léte­sült, az ország lakosságának körülbelül 80 százaléka új la­kásba költözött. A négy és fél órás beszédet 109 alkalommal szakította meg a több mint háromezer küldött hosszas tapsa, jelezvén ezzel azt a szándékukat is, hogy Ceausescut újabb ciklusra főtitkárrá választják. A felszólalások közül talán Constantin Dascalescu kormányfő szavai képeztek kivételt, amikor a kimagasló eredmények méltatása mellett megje­gyezte: még keményebb munkával még jobb eredmények születhettek volna. A távlati tervek igencsak imponálóak, amelyeket Nicolae Ceausescu előterjesztésében ismertetett. Eszerint 1986—1990 között alapvető cél a sokoldalúan fejlett szocialista társada­lom megteremtése. A tervekből néhány adat: a villamos- energia-termelés 1990-ben eléri a 95—97 milliárd kilowatt­órát. Az ipari árutermelés 1990-ben 34—37 százalékkal nö­vekszik. 1985-höz viszonyítva, évente körülbelül 6—6,5 száza­lékos ütemben. Nagyobb feladatok várnak a gépiparra, az elektronikára, beleértve a számítógépprogramot, valamint az automatizálást, a robottechnikát. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára a kongresszuson részt vevő magyar küldött­ség élén tett látogatást a bukaresti finomgiechanikai mérő­műszereket előállító gyárban. A gyár vezetőivel és dolgozói­nak képviselőivel szervezett szűk körű találkozón hangoztat­ta, hogy román elvtársaink büszkék lehetnek az elértekre, különös figyelemmel a világgazdasági válság körülményeire. Ez is a szocialista országok erejét bizonyítja. A gyárlátogatás alkalmából rendezett találkozón Méhes Lajos idézett néhány mondatot az RKP Központi Bizottsága beszámolójának egyes megállapításaiból. Egyetértését fejtette ki azzal a gondolat­tal, hogy: ,, . . . határozottan vissza kell verni a nacionaliz­mus, a sovinizmus, az antiszemitizmus bármely megnyilat­kozását, az ember megalázásának szocialista, forradalmi szemléletünktől idegen más formáit. Az ilyen megnyilatkozá­sok a múlthoz, a tőkés és az imperialista korszakhoz, az an- tagonista osztályokra tagozódó társadalmakhoz tartoznak, amelyek mindig is igyekeztek megosztani és egymás ellen uszítani a különböző nemzetiségű embereket." A továbbiakban Méhes Lajos arról szólt: ,,Mindent el kell követni, hogy az emberek ott érezzék jól magukat, ahol él­nek. Legyenek büszkék nemzetiségükre és legyenek hű ál­lampolgárai országuknak. Azt akarjuk — mondotta —, hogy mindenki, aki Magyarországon nemzetiséginek vallja magát, tartsa meg a nemzetiségének külső és belső jegyeit, s ezt kívánjuk itteni magyar barátainknak is." A kongresszus befejezte munkáját. Megkezdődnek a dol­gos hétköznapok. Románia népei a kongresszusi határozatok, a párt útmutatásai alapján fokozott erővel látnak hozzá a nagy feladatok végrehajtásához. Wér Vilmos Dfrikai Egységszervezet Segélykiáltások egy földrészért n szamothrákéi szentély Drámai felhívást fogadott el az Afrikai Egységszerve­zet legutóbbi csúcsértekez­letén. Az AESZ tagállamai­nak képviselői arra szólítot­ták fel a világ országait, hogy nyújtsanak hathatós se­gítséget a mintegy 150 mil­lió éhező megmentéséhez. Ez a felhívás segélykiáltások sorozatával ér fel. » A földrészen — minden túlzás nélkül — borzasztó állapotok uralkodnak. Az itt élő lakosság felét sújtja az éhínség és a szárazság, na­ponta ezrek és ezrek halnak éhen. A szervezet 34 brszá- ga küzd élelmiszerhiány- nval. s közülük 27 még arra sem képes, hogy a napi be­tevő legminimumát biztosít­sa polgárainak. A csúcsérte­kezlet színhelye, Etiópia a legválságosabb helyzetű ál­lamok közé tartozik. Itt nyolcmillió embert fenye­get az éhhalál, s szívszqron- gató látni azokat a képeket, filmbeszámolókat, amelyek szenvedésükről tudósíta­nak. Hasonlóképpen drámai események játszódnak le a Szahel-övezetben: itt az elsi- vatagosodási folyamat nyolc országot állít szinte meg­oldhatatlan feladatok elé, miközben a Szahara terjesz­kedése révén irrrmár mint­egy 20 millió embert fenye­get. És akkor még nem szól­tunk a kontinens déli ré­széről, amelyet évek óta szintén szárazság sújt. s az okozott kár már megközelíti az egymilliárd dollárt. Afrika, ez a sokat szenve­dett földrész most tehát is­mét nehéz időket él ót. Az Afrikai Egységszervezet a maga lehetőségeinek korlá­tái között megpróbál csele­kedni. Az Addisz-Abeba-i csúcsértekezlet résztvevői el­határozták, hogy jövőre rendkívüli, kizárólag gaz- 'dasági kérdésekkel foglalko­zó csúcsértekezletet tarta­nak, s segélyalapot hoznak létre a leginkább rászorulók támogatására. Ez azonban édeskevés^--A legelmaradot­tabb afrikai országokban a termelés alig nő, ezen belül a mezőgazdasági évről évre csökken. lg}7 történhetett .meg, hogy egy évtized alatt az egy főre jutó élelmiszer- fogyasztás 14 százalékkal esett vissza. Ugyanakkor ezek az országok egyre keve­sebb segélyt kapnak a tőkés államoktól: tavalyelőtt még 14,2 milliárd dollárhoz. 1983-ban pedig már csak 7,8 milliárdhoz jutottak ilyen módon. Emiatt egyre több hitelt kellett felvenniük. Af­rika teljes külföldi tartozás sa jelenleg 150 milliárd dol­lár, s ennek törlesztése már elviselhetetlen terheket ró az államokra. Van-e kiút ebből a nehéz helyzetből? Hogy legyen, ahhoz világméretű összefo­gásra van szükség. Az ma már nyilvánvaló, hogy ezek az országok egyedül képtele­nek megoldani problémái­kat. A gyarmati múlt örök­sége. a társadalmi és gazda­sági önállóság útvesztői, a számukra hátrányos világ- gazdasági rend, s ráadásul az utóbbi esztendőkben a világgazdaság válsága mind­mind külön is megannyi pró­batételt jelentett és jelent számukra. Igaz. most több segélyt kapnak — élelmi­szert. gyógyszert, ruhane­műt —, de ez csak a bajok tüneti kezelésére elég. Az elmaradottság felszámolásá­ra, és egy igazságosabb vi­lággazdasági rend megte­remtésére van szükség ah­hoz, hogy Afrika a jövő ígé­rete legyen. Az éhezők problémái any- nyira középpontban álltak az Addisz-Abeba-i tanácsko­záson. hogy más, ugyancsak kontinensnyi érdekeket érin­tő kérdések szinte eltörpül­tek mellettük a tanácskozá­son. Ha más a helyzet, a szervezet 21 éves történeté­ben példátlan döntés, misze­rint Marokkó kilép az AESZ- ből, valóságos bombaként robbanhatott volna. Rabat azért hagyta ott az Afrikai Egységszervezetet, mert az felvette tagjai sorába a Sza­harái Arab Demokratikus Köztársaságot. A tanácsko­zás résztvevői ismét elítél­ték a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságot, támogatásuk­ról biztosították a namíbíai népet, és az apartheid ellen küzdő dél-afrikai erőket, s megbékélésre szólították fel a csádi polgárháborúban szembenálló feleket. Kocsi Margit Egy ősi szentély romjait vizsgálják amerikai archeo­lógusok a görög Szamothrá- ké szigetén: állítólag itt lob­bantak szerelemre egymás iránt Nagy Sándor macedón király, a híres ókori hadve­zér szülei. A fehér márványoszlopos szentély adott helyet az egyik görög istenkultusz gyakorlásának, a „Nagy Is­tenek” nyaranta megrende­zett ünnepségeinek. A króni­ka szerint az egyik ilyen ün­nepélyen találkozott II. Fü- löp macedón király Olüm- piásszal, a görög hercegnő­vel. A találkozás i. e. 457- ben vezetett házassághoz, s egy évvel később megszüle­tett Nagy Sándor, II. Fülöp utódja. A szentélybe elzarándok- lók a termékenység istennő­jének, az alvilág istenének, valamint démonoknak hó­doltak — nagy lakomákat rendeztek és állati áldozato­kat mutattak be. A hegyek szabdalta és viharos időben szinte megközelíthetetlen sziget a Fekete- és az Égei- tenger közti hajózási útvo­nalak középpontjában fek­szik, emiatt a szentélyt is szoros kapcsolatok fűzték a tengerhez: a szertartások al­kalmával bíborszínű kendőt terítettek a beavatandókra, amelynek varázsereje meg kellett hogy óvja a tengeré­szeket és az utazókat a rá­juk leselkedő veszélyektől. A szentélyben egy titkos val­lási szekta is működött, tag­jai egy nagy famennyezetes csarnokban rituális táncokat lejtettek és eljátszották a termékenység istennője mi­tikus elrablásának jelenetét. Később a görögországi po­litikai fejlemények háttérbe szorították a szentély vallá­sos szerepét: a macedónok, akik i.e. 338-ban uralmuk alá hajtották a görög város­államokat, hatalmuk szim­bólumává tették, s nem saj­nálták a pénzt pompásabb- nál pompásabb épületekre. II. Fülöp emeltette például a Theménoszt, a fallal kö­rülvett, márvánnyal kiköve­zett építményt. A szentély véglegesen csak az i. sz. IV. században szűnt meg mű­ködni, amikor a keresztény­ség lett a római birodalom uralkodó vallása. A későbbi korokban a szentély arról vált ismertté, hogy itt találták meg a sza­mothrákéi szárnyas Nikét, a győzelem ősi görög istennő­jének szobrát. Az életnagy­ságú márványszobrot egy francia diplomata 1863-ban vitette Párizsba; most a Louvre-ban látható. Az amerikai régészek az elmúlt években az 50 ezer négyzetméter alapterületű épületegyüttes több mint fe­lét tárták fel. Idén a Niké- szobor fellelésének helyszí­nén dolgoznak.' A régészek szerint a szobor a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem kutat díszített, hanem eg” kisebb épület fedezéké­ben állt. Ehhez közel talál­ható a sztoa, az i.e. 3. szá­zadból származó hatalmas. 104 méter hosszú oszlopcsar­nok, amely az _ ásatásokat végzők szerint feltehetőleg az ünnepségekre érkezett vendégek szállásául szolgált. Az Addisz Abcba-i tanácskozás résztvevői (Fotó: AP — MTI — KS) Szovjetunió Kísérlet a gazdaságban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom