Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
1984. december 1., szombat KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Új könyv Szarvasról Szarvas a városiasodás útján (1970—1984) A helytörténeti és társa- dalotnrajzi igényekkel készült kiadványok publikálásának virágkora a hetvenes évekre esik. A magukra valamit is adó jelesebb települések ösztövér füzeteket, vaskos köteteket raktak le ekkortájt olvasóik asztalára, nemegyszer az országéra is, odakivánkozó szándékkal. A mondandók fogytak el? A nyomdaszámlák légtorná- szj attrakciókra emlékeztető magaslati bravúrjai, netán e két körülmény kölcsönhatása fékezte le évtizedünkre a „mozgalmat”? Nem így Szarvason! Amíg nem volt város, azért ütötte a vasat, hogy azzá legyen. (E sorok írójának örök-szép élménye, hogy épp akkortájt megadatott számára: részt kérhessen e buzgalmi munkából Ruzicskay György odaszánt grafikáival a Kortárs 1965. szeptemberi számában Szarvas a várossá válás küszöbén címmel amolyan szociográfiafélében „ország-világ” elé tárhatta a reménybeli nagy eseményt: ami nem sokáig váratott magára: Szarvas a következő évben formálisan is megkapta a városi rangot.) Se szeri, se száma az ügybuzgó írásoknak, kiadványoknak, melyek a tudós pontosságával, a patrióta őszinte lelkesedésével készültek és sorakoznak a könyvespolcokon ma már. Igazán bőséges áradásban. Pár hete olvashattunk ismertetést épp e hasábokon az 1983-ban megjelent Arcképek Szarvas múltjáról címűről. S egy év múltán itt az új kötet a város másfél évtizedéről. Mindkét könyv szerkesztője, az előbbinek kizárólagosan, az utóbbi tekintélyes részének . írója is dr. Tóth Lajos, aki aligha irinylésre méltó főiskolai tanári minőségi és mennyiségi munkája mellett tollával — de organizátorként is — hosszú-hosszú esztendők óta szolgálja a helytörténet felbecsülhetetlen értékű kincseinek előtárását csakúgy, mint szőkébb értelemben vett munkakörét, a neveléstant. Tessedik-kutatásai országos érvényűek. Pontosan féltucatnyi eddig önállóan írott s megjelent köteteinek száma, s ugyanannyi azoké, melyeket szerkesztett s részben írt is. Ezen túlmenően jóval meghaladja a másfél százat a különböző folyóiratokban napvilágot látott tanulmányainak a száma. Megannyi dr. Tóth Lajos utolsó negyed százada alkotói kedvét dicséri. Szerényen számolva is- hatezer oldal! Helytörténet, művelődéspolitika, nevelés- és agrártörténet egyazon hőfokon vonzotta s vonzza ma is. * * * A könyvet Jansik Tamás városi tanácselnök, a szerkesztő bizottság elnöke, a kötet kiadója ajánlja előszavában az olvasó figyelmébe, mintegy magyarázó tablóként csatolva Szűcs Józsefné térképvázlatát a városról a vonzáskörzetéhez tartozó településekről. 1849 és 1919 után az 1966- ban harmadszor — immár véglegesen — elnyert városi rang megszerzése óta történlek, s egyben a legfrissebb ma keresztmetszete ez a könyv. Szervesen illeszkedik az általános településtörténetbe, ennek utolsó mozaikkockájaként. A közvetlen előzményeket is megírták, s publikálták annak idején Szarvas járás-város szabad negyed százada (1945—1970) címmel. A kötet I—IV. fejezetre tagolódik, ama okszerű szerkesztési elvet alkalmazva, hogy előbb az urbanizáció alakulásának történetét bontják ki a szerzők, s mintegy fundamentumon, ezen helyezik e] a gazdasági, egészségügyi-szociális, oktatás-művelődési. társadalmi-mozgalmi életviteleket. Az I. fejezetben dr. Tóth Lajos, Vrbovszki György és dr. Molitorisz Pál írásai ismertetik a felszabadulást követően kialakult fejlődési és közigazgatási képleteket, majd a város fejlődésének a vázát s az urbanizáció eddig elért eredményeit. Az oly fontos index, a lakossági lélekszám alakulása, sajnos, itt is az országos helyzettel egyező. Míg 1970- től '80-ig 19 418-ról 20 608-ra növekedett a népesség, az utolsó három esztendőben csaknem hatszázzal csökkent! A foglalkozás szerinti rétegződés is nagy változáson ment át. Míg 1970-ben az iparban a keresők 34, a mezőgazdaságban 40 százaléka dolgozott. 1980-ban az ipar már 42, a mezőgazdaság pedig 20 százalékot foglalkoztat. A tanyai lakosság húsz év alatt csaknem felére csökkent (1960—80 között). A II. fejezet Kozák Imré- né, Szekeres István, Kapási Pál, dr. Lovász György, Madarász István, dr. Kiss Károly és dr. Müller Ferenc tollából Szarvas iparáról, mezőgazdaságáról, kereskedelméről, a „bankokról” s két híres intézménye, az öntözési, valamint a Haltenyésztési Kutató Intézet munkájáról kapunk pontos, megbízható képet. Négy ipari szövetkezete (vas- és fémipari, ruházati, háziipari, műanyag-feldolgozó, játékkészítő s bútoripari profil) ma mintegy három és fél ezer főt foglalkoztat. Az „ország ma is legszárazabb vidékén” a mezőgazdaság csak igazán kivételes erőfeszítések árán lehet „rentábilis". S itt az. Az állami tangazdaság, a tsz-ek, szakszövetkezet s mezőgazdasági tudományos vonatkozásban a 420 fős létszámmal tevékenykedő öntözési és kutató intézet s a munkájával jelentős nemzetközi elismerést is kivívott a Haltenyésztési Kutatóintézet egyaránt az emberi tudás és munka diadalát hirdetik a mostoha természetformáló adottságok fölött. A III. fejezetben elsőként -dr. Szarvas István, a város és tájegysége egészségügyi helyzetét vázolja föl. (Mielőbb megvalósítandó lenne a városban egy „klasszikus kórház-rendelőintézeti egység" létesítése.) Dr. Tóth Lajos Szarvas általános közoktatási helyzetét, a zeneiskoláét dr. Debreczeniné Bakos Erzsébet, a tömegszervezeti- mozgalmi életét dr. Búzás László, a sportét pedig Molnár László ismerteti. Örökké vonzón, nagyon lehet és kell szeretni Szarvast sajátos és egyedi szellemi hagyatékaiért, melyek fölött a nagy óriás, a magvető Tessedik Sámuel áll ma is őrt. Ellenében ma sem lehetne itt tenni semmit. A kísérletet is lefogná szellem- keze. Igéi s végakarata szerint történik minden. Óvodákban, általános iskolákban (tanuljanak magyar vagy szlovák nyelven), szakmunkásképzőben. a kereken 150 éves. Vajda Péterről elnevezett gimnáziumában s szakközépiskolájában (ahol sajnos az utóbbi 14 év alatt több mint másfél százzal csökkent a gimnazisták száma!), óvónőképző intézetben s a Debreceni Agrár- tudományi Egyetem (azaz DATE) Mezőgazdasági Főiskolai Karán. A puszta fölsorolás is mutatja a szelleCsarejs János: Lovak mi erők szép munkálkodását, uralmát szinte. Avagy; hány Szarvashoz mérhető kisvárosunknak van ma is két felsőfokú oktatási intézménye? Kedves színfoltja e fejezetnek: két valóban originális hangvételű költőjét a városnak verseik kíséretében élő irodalmunk nem kisebb reprezentánsai ajánlják az olvasó figyelmébe, mint Czipri Évát Fodor András és Kántor Zsoltot Tandori Dezső. A IV. fejezet már inkább „dokumentáció”, függelék az elmondottakhoz. De hasznos anyag. Elsőként kapjuk a jelenlegi 60 városi tanácstag s a tisztségviselők névjegyzékét. Ezt követi a szarvasi bibliográfia (1970— 84) a települést érintő tartalmú önálló kötetekről, a nagyobb kiadványokról évenkénti csoportosításban. Ha nem vétettem el az ösz- szeadást, számuk: 52! — A különböző szervek, intézmények kiadtak, illetve kiadnak ezalatt hét folyóiratot s rendszeresen megjelenő tájékoztatót. Nem lehet enyhe mosoly nélkül olvasni a különböző gazdálkodó szervek, intézmények neveiről s ezek általánosan használt rövidítéseiről szerkesztett szótárt. íme ezekből párat: ÖK1. SZÁT. SZEMI, sőt: TTTV! Nem fordulna talán meg, de moccanna sírjában az épp most „jubiláns” Kazinczy Ferenc eme „nyelv- újítási” remekléseket hallván . . . Közel húsztagú szerzőgárda közös munkája e könyv. Ilyen lelkes összefogás óhatatlan velejárója a tartalomban, formában olykor előbukkanó egyenetlenség. Nagy kísértés köznyelvünk bürokratikus elszíntelenedése, ami persze az ilyen munkába is belelopja magát. Mindezt azért „merjük” ideírni. mert szerzők, szerkesztő derekasan oldották meg a vállalt feladatot: határozott élű. tiszta profilt rajzoltak a ma Szarvasáról. Hiteles tájékozottságot szerez az olvasó róla, mi ment végbe másfél évtized alatt a „most már” városban. A munkatársak ügybuzgó- sága teremtette másokat jól ötvözi egybe Tóth Sándor tipográfiája, Csepregi Zoltán címoldali alkotása s Csongrádi János tiszta, derűs 21 fotója s a 10 embléma a ma Szarvasáról. Persze hiányzik a „régi” Szarvas arborétuma, Tessedik-iskolája. Bolza-kastélya s még sorolhatnánk. Természetesen nem is kerülhettek a kötetbe, s nemcsak a „szűk költségkeretek” miatt, de mert ezeket a könyv „elődjében" már kézhez kapta az olvasó. Igen. a két kötet egymás mellé helyezve adja Szarvas negyven esztendejét. Békés a nyomdászat első megyéi között foglal helyet honunkban, s e csaknem 24 ív terjedelmű könyvet a kecskeméti Petőfi Nyomda állította elő, egyébként kitűnően. * * * S ha valaki azt kérdezné „igazi” város-e már Szarvas? — a helyénvaló válasz az lenne: annyira mindenképp, hogy a vele „egyívású" városok között primus ^nter pares. Ezt igazolja a könyv azzal, amit mond s bizonyít, de megjelenése pusztán tényével is. Kiss Gyula NÉPÚJSÁG Csarejs János: Illusztráció Polner Zoltán: Sejtés Sírással megfojtott ének, éjekkel szögezett magány: kialvatlan gyertya jajgat és hull a csönd, és hull a harmat, a tükör ezüst homokjában didergő fejsze, megölt madár, és hull a csönd, és hull a harmat, és ott az arc, és ott a száj, és ott a sírással megölt madár. Katona Judit: Concerto Két levél tapsol csak a fán, két inas, elszáradt tenyér. Nem leng a lombok függönye, vakító csönd jön és fehér. Két levél zörög, tapsikol, ez már az álom üteme. Még hantolatlan kinn a föld törékeny bogárteteme. Sókar fénylik a fák ölén, ágbölcsők lengnek üresen. Erőtlen araszol a fény s hogy rezdülök, rezzen velem. Andy Rouse:* Játék Szabályokat nem ismer ez a játék, mert nem volt benne okos szabály, ahogy mások közt folyt ez a játék, s így a játék lepipált minden szabályt, Kezdtem játszani, ment a játék, de a játék már megtört minden szabályt, és felszabadult a játék. Most már a játék minden szabály, s az a szabály, hogy folyjon a játék. Mindez bizony szörnyű szabály, mert be nem fejezi senki, ha a játék mindig csak maga a szabály. Próbálhatunk megnyerni, játék, de nem szeghetve meg a szabályt, s elveszteni se tudunk — nem áll meg a játék — magához láncol a szabály. S ha gyengék vagyunk, nem megy a játék, s fáradtan feledjük a szabályt, kegyesen otthagyunk: maradjon a játék, s új játékosok játsszák a szabályt. De a játék ugyanaz a régi játék. Szokolay Károly fordítása ♦ Andy Rouse Pécsett élő fiatal angol költő, 1955-ben született. A pécsi tanárképző főiskola angol tanszékének tanára.
