Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-06 / 286. szám
NÉPÚJSÁG 1984. december 6.. csütörtök Szeressük egymást, gyerekek Seress Rezső utolsó estje a Kispipa vendéglőben Emlékidéző pillanat az előadásból: Hclénke — Felkai Eszter — és Seress Rezső — Gálfy László Fotó: Fazekas László Hogy ki volt a kis Seress. a Szomorú vasárnap, a harmincas évek „haláldalának'' szerzője? Zongorista a Kis- pipában, csúnya kis ember, aki mégis Pest egyik legszebb asszonyát bírta, aki (ahogyan a darab szerzője. Müller Péter megjegyzi: „Zongorájából élt és nem tudott zongorázni.”) Hogy ki volt Seress Rezső, akinek híre bejárta a világot, akinek milliós jogdíjbetétje volt Amerikában, a New York-i Irving Trust bankházban, és sose ment ki felvenni azt. mert „horizontálisan” is tériszonya volt, és csak munkaszolgálatosként „ment el" Budapestről; akiről azt írta piros kötésű vendégkönyvébe a nagy karmester, Otto Klemperer: „Er ist kein Musiker — er ist nur ein Genie". (Nem muzsikus — csak zseni.) Ki volt hát ez a „csak’) zseni? Hogy is mondjam? Talán úgy, hogy: ember volt? Furcsa az így, persze, hogy ember volt, de ebben a közegben, ilyen megelőző mondatok között és után ez túlságosan is teátiá- lis. Kell hozzá valami jelző, hogy milyen? Esendő. Igen. ez a legjobb. De rajongó is Igen, ez is nagyon jó, megfelelő. De élhetetlen is. Pompás, igen az is! Azt szerette, ha szerették. Hogy amíg egy ember szerette, nem több. csak egy, addig tudott élni. Amikor aztán úgy érezte, hogy már egy sem szereti, hogy már senki sem, akkor (ő, a „halál- dal” szerzője, melynek dallamsodrában öngyilkosok lettek az emberek), nos, akkor Seress Rezső, a nem muzsikus, csak zseni, kilépett a lakása ablakán át az Űrbe. A megsemmisülésbe. Micsoda sors! Siker, világsiker, soha nem élvezett dollármilliók, füstös vendéglő, a „füttyös muzsikus" mint világszám, akihez varázslatért érkeztek elegáns autócsodákon, vagy gyalogosan művészek, bohémek, emberek, akinek Arthur Rubinstein, Toscanini, Spencer Tracy, Louis Armstrong, Paul Robeson és milliók tapsoltak: csak úgy, kilép az ablakon, agyő, világ! Akit meghurcoltak (sőt: elhurcoltak) a háború alatt, és akit betiltottak a háború után, és aki (itt a darabban) levelet ír Rákosinak: „Drága Rákosi elvtárs!. . . Kérem, • tegyen igazságot a sorsomban, mely csak parányi porszem a világforradalom viharában!... De tudom, hogy ezentúl minden másképp lesz! Nemcsak azért, mert mint a VII 5-ös körzet kultúrfelelő- se, jól megtanultam Rákosi elvtárs tanításait. . . hanem azért is . . ." Ilyen volt Seress Rezső. Még ebben is balkezes. Mert hitte, hogy szeretik. Ha jól belegondolunk, milyen csekélyke igény. Milyen életet eldöntő kívánság! Hiszen érdemes-e élni, ha az embert nem szeretik? Ha senki nincs, akihez odafordulhatna: „Ha néha visz- szaüznek téged, Hozzám a régi, szép emlékek, Csak jöjj el és sírd ki magad ...” Lassan tényleg teátrálissá, sőt kissé érzelgőssé is válnak ezek a sorok, de hát (elnézést) nem a Lear királyról írok. „Csak” Seress Rezsőről, a Kispipa zongoristájáról, aki ebben a darabban eljátssza azt, hogy Ember, és mi a sorsa ezért. Mi volt a sorsa ezért. Müller Péter eredetileg Szomorú vasárnap címet adta a „dráma két részben, zenével” műfaji megjelölést hordozó művének, melynek azért az alcíme is fontos: „Seress Rezső utolsó estje a Kispipa vendéglőben’’. A békéscsabai előadás más címet kapott, nem hátrányára. Nálunk egy másik Seress-da! adja a címet, az, hogy „Szeressük egymást, gyerekek”. Hogy jobb-e? Nem tudom. En ez eredetitől sem tartottam volna, hiszen a „haláldal” egy korszak szimbólumává növekszik itt, és az életre figyelmeztet. Arra, hogy milyen volt, és milyen lehet az élet, ha . .. Mit mondjak itt, a három pont után? Rencz Antal, az előadás rendezője kitűnő érzékkel teremti meg azt a színházi hangulatot, melyben nem a nosztalgia uralkodik, hanem a gondolat. Fanyar humorba, durva csomagolópapírba göngyölve, finom bársonyba, szivarfüstbe és büdös göncökbe: mikor mi volt, mi lett az aktuális. A gondolat az életről, mely annak is ugyanolyan, aki munkaszolgálatos és közben dollárkötegek várják egy New York-i bankban, vagy aki éppen azt énekli, hogy „Gyere bodri kutyám, szedd a sátorfádat”... Ezt a hangulatot árasztja a díszlet, a koreográfia, a világítás, és ebben a hangulatban két színész valami egészen felszabadult komédiáskedvvel lényegül át Seress Rezsővé és Helénné, Pest egyik legszebb asszonyává. Gálfy Lászlóról tudtuk, hogy zenés játékokban abszolút otthonos. De hogy ennyire, és így, ennyi mélységgel (igen, másképpen ki nem fejezhető!), ahhoz tudni kell a Learről és jóval előbb a Fey- deau-vígjáték két nagy szerepéről, hogy csak a legközelibbeket említsem. Gálfy Seress Rezsője már-már virtuóz alakítás, jön-megy-zongorázik-énekel-bölcselke- dik-meghal, váltva az idősíkokat, visszagondolva az életét. Semmi több és ettől több, ettől igaz. Felkai Eszter jó partnere, észre sem vesszük (talán csak utólag), hogy milyen tudatos alázattal szolgálja azt, hogy a kis Seress „utolsó estje a Kispipa vendéglőben” sokkal több legyen, mint könnyes- szomorú-érzelmes két óra. szellemidézés, emlékidézés, furcsa játék. A harmadik, Dariday Róbert mértéktartása, megérzései, szeriőz játéka egyértelmű nyeresége az előadásnak, melyet — úgy vélem —, többször is műsorra tűzhetne a színház, mint ahogyan azt tervezi, különben is: meglepően sok az előadás nélküli nap decemberben. Az „igazi” zongoránál Meskó Sándor ül, és játssza Seress Rezső dalait a stílust jól érző kis zenekar élén. Sass Ervin Siker volt A közelmúltban Gyulán, az Erkel Művelődési Központban adott nagy sikerű műsort „Szánesengő” címmel Halász Judit és a Bojtorján együttes. A négy előadást csaknem 2 ezer gyermek tapsolta végig. * * * Családban marad, ágyak és vágyak alcímmel az ŐRI rendezte azt az előadást, amelyen Galambos Szilveszter konferált, felléptek: Koncz Gábor és Moór Marianna érdemes művészek (képünkön), valamint a népszerű Zsoldos Imre—Sárosi Katalin művészházaspár Fotó: Béla Ottó A rádió nem sokszor örvendeztet meg bennünket jól sikerült portréműsorokkal. Főként olyan emberek arcképeit hiányolom, akik nem úgynevezett „nagy egyéniségek”, de valami mégis érdekessé teszi őket. Mivel már-már családi vónás nálunk a népi írók iránti érdeklődés (édesapám résztvevője volt a szárszói eseményeknek, élőben hallhatta Németh Lászlót, Kodolányit, Darvast, Veres Pétert . . .), kétszeresen is örültem, amikor hétfőn, úgy déltájban bekapcsoltam a rádiót, s épp a népi írók neves fotográfusa, Bérei László szólalt meg a Kossuth rádió hullámhosszán. Nem is portrénak készült ez a műsor, inkább bensőséges beszélgetésnek, melyhez remek alanyt talált Rap- csányi László. Hogyan lett a vésztői fiúból, egy képzőművésznek készült fényképész csemetéjéből nagy idők, nagy egyéniségeinek ismerője, megörökítője? Mint az életutak többségében, Bérei esetében is a család, s az iskola szabott irányt. A család, melyben elemi erővel élt a művészetek iránti igény, amely művészeket vonzott. Nagyon rokonszenves volt számomra az a tisztelet, amellyel az immár nem fiatal fotográfus máig vonzódik szűkebb hazájához, az itt élő egyszerű, de mindig jobbra törekvő emberekhez. Gyakorlatból tudom, milyen ritka az olyan interjúalany, aki játszi könnyedséggel, s igen élvezetesen tud beszélni — akár órákig is — múltról, jelenről, fotóművészetről, írókról, barátokról... Méghozzá úgy teszi ezt, hogy önmagát nem előtérbe helyezve, azért mégis elmond magáról ezt-azt, s nem rejti véka alá némely dologban véleményét sem. Ilyen alany esetében jó, ha a riporter csak néhány szóval jelzi jelenlétét. Ezt tette Rapcsányi is, s háttérben maradásával még jobban kiemelte ezt az egyszerű, ám figyelemreméltó egyéniséget. A közösségi ember felelősséget érez másokért, de ez fordítva nem minden esetben igaz: aki nem közösségi, nem biztos, hogy felelőtlen, önző, értéktelen. A legtöbb ember számára nehézséget okoz a közösségbe való beilleszkedés, s nem okoz kevesebb megrázkódtatást a kisgyermekeknek a bölcsőde „társadalmába” való beépülés, mint szüleinek ugyanez nagyban. Bár, mire az ember felnő, szerez ebben némi gyakorlatot, szert tész bizonyos alkalmazkodási készségre. Ám kamaszkorban rengeteg konfliktus forrása lehet, az alakuló egyéniség, s a társadalmi „séma” közötti különbség. A Diákfélóra kedd délelőtt épp azt próbálta kutatni: hogyan vélekednek erről a tizenévesek, mit tartanak a „közösségi'-'lényegének, kritériumának? A válaszokból érdekes dolgok tűntek ki: például az, hogy már ebben a korban igen erős a csoporttal való azonosulás igénye, melyet gyakran a csoport nemtetszésétől való félelem motivál. Él ugyanis a törvény: az oda nem illőt el kell különíteni, ki kell vetni! — Lehet-e egy időben közösségi ember, s ugyanakkor egyéniség valaki? — hangzott a kérdés, s a válasz, melyet egy középiskolás kislány adott, akár egy korosztály átlagmegítélése is lehet: a kettőt együtt nagyon nehéz megvalósítani. Ez csak akkor lehetséges, ha — véletlenül — hasonló gondolkodásmódú társaságra bukkan az ember . . . Kissé elszomorító perspektívára mutatott rá a pszichológiai tárgykörű műsor. Mert ha mindez így igaz, hol késik a közösségivé nevelés, s hová tűnt a közösségi (szocialista) embereszmény képe a fiatalokból? A kedd délelőtti Napközben — mint mostanában gyakran — igen érdekes témát tűzött napirendre: a hazai gyermekruházati ellátást járta körbe. Fájó pontja ez a kereskedelemnek, s még inkább a lakosságnak. Nem csupán a választék hiányáról van szó: bizonyos méretekben semmit, de jobb esetben is drágát, vagy nem megfelelő minőségűt lehet csak kapni. Stílusosan, egy négygyermekes anya „sirámaival” kezdődött a riport, majd a beszélgetés az üzletben folytatódott, a negyedik-ötödik boltot hiába végigjáró vásárlókkal. Innen a kereskedelem gondjaiba kukkanthattunk bele, majd a riport fonala megszakadt a gyártóknál. (Egyetlen mondatban a BÉKÖT-öt is megemlítették: nagyon keveset szállít!) Ettől a ponttól már csak önmagát ismételhette a műsor; az orvos „ajánlata” — márminthogy mibe célszerű öltöztetni ilyen időben a gyerekeket, csak rátett egy lapáttal a bosz- szúságra. Merthogy tudjuk mi is, gyakorló szülők, hogy mi kellene. Tudjuk, hogy a műszál nem egészséges, hogy a fehér nem praktikus, hogy nem a divat, hanem a kényelem, a célszerűség a fontos . . . Ám azt is tudjuk, hogy mennyi pénz lapul a pénztárcánkban. Amennyiért biztos nem — de talán még többért sem — kapunk megfelelőt. Milyen kár, hogy ennek a riportnak semmi kézzelfogható haszna nincs, hisz csak egy meglevő helyzetet konstatálhattunk. Évek óta létező gondokról hallhattunk, amelyek megoldásához — sajnos — egy rádióműsor igen kevés. — gubuez — Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Háztáji közelről. 8.30: Fúvóskeringők. 8.43: Rossini: Alkalom szüli a tolvajt. Vígopera. 9.39: Finn költők versei. 10.05: A Diákkönyvtár hangszalagon melléklete. Karol Capek. 10.35: Labirintus. 10.50: Üj lemezeinkből. 11.39: Jókai Mór: Az élet komédiásai. 18. rész. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: A Válaszolunk hallgatóinknak különkiadása. 13.40: Többet ésszel, mint energiával. 14.10: A magyar széppróza századai. Pápai Páriz Ferenc. 14.26: Sólymos Péter zongorázik. 15.00: Lapozgató. 15.30: Zenei Tükör. 16.05: Révkalauz. Könyv. kép. színház, zene mozi. 17.00: Népi dallamok nagy mesterek kezében. Schumann- müvek — II. rész. 17.25: Verbunkosok, csárdások. 18.15: Hol volt. hol nem volt... 39.15: OIRT drámafesztivál. 20.18: Emlékezés Groza Péterre. 20.38: Rendező: Nádasdy Kálmán — avagy a rádiós operarendezés iskolája. V/3. 21.35: Népdalok. 21.59: Kukoricából cukor — élesztőből fehérje. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Takács Klára énekel. 23.30: Szimfonikus táncok. 0.10: Charles Aznavour énekel. PETŐFI RADIO 8.05: Nóták. 8.20: A Szabó család. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05: Napközben. Közben: 10.20: A 04. 05, 07 jelenti. lü.45: Láttuk, hallottuk . . . 11.25: Ki tudja? — mitől függ a jövő évi bérünk? 12.10: Sadao Watanabe dzsessz- együttese játszik. 12.30: Mezők, falvak éneke. 13.05: Pophullám. 13.45: Zenés délután. 14.00: Bundschuh István stájer- citerán játszik. 14.15: Idősebbek hullámhosszán. 15.10: Operaslágerek. 15.45: Törvénykönyv. 16.00: Találkozás a stúdióban. 17.05: J. J. Johnson dzsessz- együttese játszik. 17.30: Segíthetünk? 18.30: Slágerlista. 19.05; Operettkedvelőknek. 20.03: A Poptarisznya dalaiból. 21.10: Kabarécsütörtök. Slágerlista ’84! 22.20: Könnyűzene Helsinkiből. 23.20: Klasszikus operettekből. 24.00: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Dzsessz Svájcból. 9.40: Magyar zeneszerzők. 10.20: Operaegyüttesek. 11.40: Szimfonikus zene. I3i>5: Prizma. 13.35: Kamarazene. 14.27: Magyarán szólva. 14.42: Csak fiataloknak! 15.37: Szimfonikus zene. 17.00: Viták kereszttűzben: a vizuális nevelés. 17.30: Martti Talvela (ének) és Aimo Kánkanen (orgona) hangversenye. 18.30: A Magyar Rádió román nyelvű műsora. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Zenekari muzsika. Közben: 20.40: Külföldi tudósoké a szó. Napkutatás egykor és ma. 20.55: Ócska könyvek. Nagy Zoltán verse. 21.00: A Zenekari muzsika című műsor folytatása. 21.35: Operaest. 22.30: Barokk hangszerszólók. 22.46: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Mahalia Jackson felvételeiből. 17.15: Nők negyedórája. Szerkesztő: Váczi Szabó Márta. 17.30: Ami csak a szolnoki stúdió hullámhosszán hallható. Zenei ajánlóműsor. Közben: Hazai holmi.^Körmendi Lajos jegyzete. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Iskolatévé. 14.35: Iskolatévé. 16.10: Hírek. 16.20: Asszonyok az őszben. NDK tévéfilm. 17.20: Tévébörze. 17.30: Pedagógusok fóruma. 18.20: Képújság. 18.25: Telesport. 19.05: Olvassatok mindennap! 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Szilvási Lajos: Appassionata. Tévéfilm. Ill'S, rész. 20.45: A hét műtárgya. 20.55: Hírháttér. 21.45: Groza Péter emlékezete. 22.50: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.20: A nyelv világa. 19.05: Képújság. 19.10: A szegedi körzeti stúdió szlovák nyelvű műsora. 19.30: A delfinek varázsa. 20.00: Tükörben. VI 1. rész. 20.40: Csehszlovák történeti kiállítás. Csehszlovák kis- film. (ism.) 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Shackletonnal a Déli sarkra. Angol rövidfilm. 21.45: Periszkóp. 22.15: Képújság. BUKAREST 15.05: Az egészséges életmód. 15.25: Finnországi képek. 15.45: Fiatalok stúdiója. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Pillantás a jövőbe. 20.40: J. Strauss: Csillagfény keringő. 21.20: Utazás az űrbe, 2. rész. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.25: Mind a hóra — művelődési- dokumentumsorozat. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Az idő őrei — tv-sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár, 18.45: Szórakoztató adás. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Monitor. 21.05: Vetélkedő. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Tudomány. 18.45: Kulturális szemle. 19.00: Fiatalok akcióban. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Művészeti est. 22.30: Zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 1984. december 6-án. csütörtökön. 10.30 órakor. Kecskeméten: A LEGBATRABB GYAVA 1984. december 6-án, csütörtökön, 14.00 órakor. Kecskeméten: A LEGBATRABB GYÁVA 1984. december 7-én. pénteken, 19.00 órakor. Békéscsabán: LEAR KIRÁLY Békési Ház. MOZI Békési Bástya: 4-kor: Égő hó, 6 és 8-kor: Finom kis bordély. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4-kor: Picasso kalandjai, 6-kor: Láttam az új világ születését. I—II. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Nős agglegény, fél 8-kor: Nyolcadik utas: a Halál. Gyulai Erkel: fél 6-kor: Robin Hood nyila, fél 8-kor: Eszkimó asszony fázik. Gyulai Petőfi: 3- kor: Délibábok országa, 5 és 7- kor: Gyilkosok utcája. Orosházi Partizán: fél 4-kor: Kurta farkú Peti cica, fél 6 és fél 8-kor: Széplány ajándékba. Szarvasi Táncsics: 6 és 22-kor: A veréb is madár, 8-kor, A Pénz. Szeghalmi Ady: Harctéri regény.
