Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

NÉPÚJSÁG 1984. december 31., hétfő o Várakozások és vélemények Híven régi, bár haladónak nem feltétlenül nevezhető szokásához, a Fékező című képes hetilap idén is több is­mert személyiséget kérdezett meg arról, vajon mit várnak az előttünk álló új esztendő­től? A válaszok már ko­rántsem voltak szokványo­sak. Amint azt egy statisz­tikai felmérés kimutatta, a megkérdezettek 47 százaléka nem értette a kérdést. Ez már csak azért is meglepő volt, mert egy évvel koráb­ban — a Fékező akkor is elküldte kérdőíveit szerte az országba — még sokkal töb­ben értették, miről van szó, mint most. Szerencsére, s ez is kitűnt a jelentésből, a mostani értetlenségnek nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani — ez csupán a lehetőségek bővülését jelzi: míg régebben mindenki ér­tett mindent, ma már bár­kinek módjában van válasz­tani: vagy érti, amiről be­szél, vagy nem. Szerencsére, hála a tech­nikai haladás legújabb vív­mányainak, szép számmal akadtak olyanok is, akik ér­tékelhető választ adtak a Fé­kező kérdésére. (Itt jegyez­zük meg, hogy a Fékezőnél az is felvetődött, hogy kör­kérdés helyetf négyzet alakú kérdéseket tegyenek fel a hí­res embereknek, de szava­zattöbbséggel ezt végül elve­tették.) Természetesen, ahány em­ber, annyi félét vár az 1985- ös évtől. Dr. Laza Komilfo, a balatonborzadályi vadász- társaság elnöke például az ideinél békésebb vadászato­kat remél. Mint elmondotta, már nagyon régi tervük, hogy megrendezzék a vér­mentes vadászatot, s bár ezt az elképzelésüket várhatóan a továbbiakban sem lesznek képesek realizálni, sok más, kis híján értékes ötletük van. Ezek közé sorolható például a balatonborzadályiaknak az az újítása, hogy az eddig rendezetlenül és összevissza elhelyezkedő erdei állatokat egy előre eltervelt szisztéma alapján helyezzék el az erdő különböző részein. Így pél­dául, ha a vadász megjele­nik, nem kell távcsövével keresgélnie, vagy nedves, nyirkos időben a fa mohás oldalához lapulva várakoz­nia, hátha csak úgy, önszán­tából arra téved egy vadál­lat. Rend lesz a borzadályi erdőben, mondta Laza Ko­milfo, vagy ha az nem, ak­kor legalább tervszerűség. Az erdő közepén, a jelenlegi fenyves helyén betonozott utat építenek, s ettől balra a nyulak és a hörcsögök, jobbra pedig az őzek helyez­kednek majd el. A vaddisz­nók telepítéséről még nem született döntés, ezek ugyan­is majdhogynem kezelhetet- lenek. Laza Komilfo, aki csöppet sem szűkölködik elképzelé­sekben, még azt is elárulta a Fékező kíváncsi riporteré­nek, miszerint felvetődött bennük a gondolat: miután a vadász is ember, s mint ilyen, nem feltétlenül szeret korán kelni, egy különbi­zottság már évek óta kutat­ja, hogyan lehetne a vada­kat leszoktatni a hajnali ke­lésről. Sajnos, s ezt is magá­tól, Laza Komilfótól tudjuk, eddig csak igen szerény eredményeket sikerült elérni ezen a téren: két éticsiga, valamint egy vargánya gom­ba tért át a hajnali ébredés­ről a délelőttire, de ez még a legnagyobb jóindulattal sem tekinthető számottevő eredménynek. , Ha nem is boldogan, de a lehetőségekhez képest vidá­man várja az új évet Lelkes­sé Fásult Margit, a korábbi időszak egyik legkiemelke­dőbb magyar atlétája. A ki­váló sportoló évekkel ez­előtt egyszer már olyan messzire vetette el a sulykot, hogy az már nemzetközileg is majdnem értékelhetővé tette a teljesítményét, de mint utóbb kiderült, éppen ez okozta a vesztét: összeve­szett a szövetséggel, és Lel- kesné Fásult Margit sporto­lóból egy csapásra üggyé vált. A Fásult-ügy — így ne­vezték a honi sajtóban — nem kis port kavart fel a sportolónő édesanyjának elő­szobájában, de ezenkívül még egy sor más fontos do­log is történt. Hogy kinek van igaza, a szövetségnek vagy Lelkesné Fásult Mar­gitnak, azt még a legelva- kultabbak sem mernék el­dönteni; az egyelőre ször­nyen homályos ügy pillanat­nyilag mindenesetre így fest: Lelkesné ázt mondta, hogy igen, mire a szövetség azonnal nemet mondott, er­re a sportoló klubja beintett, és mondott egy csakugyan-1. (Ezt a kifejezést, ügyvédük javaslatára később vissza­vonták, és helyette a későb­biekben a talán, ha megje­lölést használták.) Már-már úgy tűnt, itt végleg nyugvó­pontra tér az ügy, amikor mint derült égből a villám- csapás, új fejlemény jelent meg az események már ed­dig is elég felhős egén: tü­zetes orvosi vizsgálatok megállapították, hogy Lel­kesné Fásult Margit gyereket vár. (A dolog később tisztá­zódott : Lelkesné valóban várt gyereket, de nem most, hanem tíz évvel ezelőtt, a mostani esetből pedig csu­pán annyi igaz: valóban várt gyereket, de nem a hasában, hanem az iskola előtt; nem kilenc hónapig, hanem csak három percig, mert azután megjelent Béreiké.) (Ez az ügy, ha nehezen is, de leg­alább tisztázódott, ám mind­ez mit sem változtat a lé­nyegen : Lelkesné Fásult Margit és a szövetség kap­csolata nem igazán példa­mutató.) Ez a megfogalma­zás Vazelin Janka szövetségi elnöktől származik, Pikke­lyes bácsi, Fásult Margiték társbérlője ugyanerről úgy nyilatkozott: a kapcsolat egyszerűen pocsék. Nagyratörő terveket dédel­getett a Morbid Sisters éne­kesnője, Handa Banda. A fiatal leány elmondta, hogy a Handa Banda nála csupán művésznév, igazi neve In­kognito Mária. Az ismert énekesnő, aki egyszer azzal hívta fel magára a figyel­met, hogy a nagy nyilvános­ság előtt leáztatott egy pos­tatiszta bélyeget egy boríték­ról, most ismét hallatni kí­ván magáról. Már elkészül legújabb nagylemeze, a Be­kapom az öklöm, de nem íz­lik című album, melyről a Csak egyszer léphetsz ugyan­arra a lábadra című dal máris slágernek ígérkezik. Handa Banda tervei között még sok minden más is sze­repel, de a legnagyobb örö­möt az szerzi neki, ha együtt lehet társulatának tagjaival. A Morbid Sisters ugyanis év­ről évre egyenletesen fejlő­dik, s ha minden úgy alakul, ahogyan azt szeretnék, a fej­lődés jövőre még az ideinél is egyenletesebb lesz. A fia­tal formáció tagjai négy év­vel ezelőtt még csak évente 12 dallamot komponáltak, ezt a mennyiséget azóta fo­kozatosan sikerült emelniük: tavaly már 37 ezer számot írtak, de jövőre még ezt is szeretnék túlszárnyalni. En­nek érdekében az együttes tagjai közül többen énekta­nárhoz is járnak, néhányan pedig már három hete is­merkednek a kottával. Hogy milyen sikerrel, arról egyelő­re csak annyi biztosat lehet tudni, hogy vagy igen, vagy nem, bár sokan arra szavaz­nak, hogy még minden le­hetséges. A Morbid Sisters után dr. Halász Lamantin tudomá­nyos kutatóhoz irányította lépteit a Fékező riportere. Dr. Halász Lamantinról mindenki tudja, hogy egysze­rű gombavizsgálóként kezdte karrierjét, s tulajdonképpen ma is ezzel foglalkozik, csak természetesen tudományos alapon. Míg 34 évvel ezelőtt a budapesti Moszkva téren egy kis pavilonban ült, és a kirándulók által az erdőben szedett gombákat vizsgálta, már némileg változott a hely­zete: ma is gombát vizsgál, de már csupán egyet. Hogy ne kerülgessük a forró ká­sát: dr. Halász Lamantin 29 éve egyetlen gombát vizsgál! Mint azt a Fékező munka­társának elmondotta, vizsgá­lódásainak eredményeit már több szaklapban publikálta, s most készül egy hatkötetes monográfia megírásához. A még ma is szellemi frisse­ségnek örvendő tudós mind­ehhez hozzátette: ha nem jön közbe semmi, ő lesz, aki a világon a legtovább nézett egy gombát, megelőzve ezzel olyan ismert, nemzetközi hí­rű gombanézőket, mint ami­lyen az amerikai C. H. Keepsmiling vagy a portu­gál A. E. Zavaros. A Fékező munkatársa nem kis utánajárással azt is meg­tudta, hogy dr. Halász La­mantin gombanézése koránt­sem annyira öncélú, mint azt sokan gondolnák: a gomba­nézésnek a fejlett országok­ban igen komoly hagyomá­nyai vannak, Angliában pél­dául már a XIX. században is néztek gombát! (Az már persze más kérdés, hogy bár valóban néztek, de nem lát­tak.) Magyarországon az el­ső gombanézőket még meg nem értés, sőt, helyenként kifejezett értetlenség fogad­ta, de szerencsére ezek az idők már elmúltak; mint dr. Halász Lamantin kifej­tette, ma mindenki annyi gombát nézhet, ahányat csak akar, ennek legföljebb a gombák száma szab némi határt. Eltérően a korábbi szoká­soktól, a Fékező ezúttal nem csupán ismert embereket in­terjúvolt meg jövőbeni kilá­tásaikkal kapcsolatban, de kíváncsi volt az utca embe­rének véleményére is. így például Országos Győzöné háziasszony elmondotta: na­gyon szeretné, ha az ellátás kiegyensúlyozottabb lenne, mint tavaly, de lehetőleg nem mindenáron; Teknősbi­ka néni, a nyugdíjasok nevé­ben emelte fel szavát, s ki­jelentette: ő ugyan egyszerű asszony lévén nem tudja, hogy mit vár az újévtől — csak hat osztályt végzett, azután jött a férjhezmenés — de nagyon reméli, hogy valami azért jövőre is lesz. Talán a legérdekesebbnek Csámcsogi Abaujné született Space Kisztihand Delikátesz megnyilatkozása tűnt: sze­rinte ugyanis az 1985-ös év éppen olyan lesz, mint az azt megelőző, legföljebb ab­ban különbözik attól, hogy némi eltérés mutatkozik majd. Hogy mire is gondolt Csámcsogi néni, most már bizonyára örök talány ma­rad; amikor ugyanis a Fé­kező riportere megkérdezte tőle, hogyan is kell érteni ezt a kijelentést, Csámcsogi néni néhány pillanatig úgy tett, mint aki a homlokát ráncolja, majd egy ennél is könnyebb megoldást válasz­tott: köddé vált és eltűnt. Föld S. Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom