Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-31 / 306. szám
NÉPÚJSÁG 1984, december 31., hétfő Pataki Edit: Csillagmese Fényes Kicsi Csillag fásultan tért haza, s a sarokba vágta szép csillagruháját. — Hogy telt az éjszakád? — kérdezte az apja, s fáradtan húzta le csillogó csizmáját. — Nehéz volt a munkád? — csókolta meg anyja, s meg is simogatta kedvenc fia fejét. — Soknak ragyogtál ma? — kérdezte nagyapja, titkolt izgalommal, titkolt irigységgel. Pislákoló Csillag, de végigragyogta ezt az éjszakát is. Csevegtek, csacsogtak mind a testvérei — éjszakai útról nem együtt jöttek meg. Munkájuk örömét, munkanapjuk terhét sorolták egymásnak. Legkisebbik húga várta a vacsorát, fáradtan hunyorgott már az álmosságtól. — Nagyon elfáradtál, szép kicsi fiam? — kérdezte az anyja. Érezte, hogy fia nem olyan, mint máskor: napok óta marja valami a kedvét. Sírással küszködött, a fejét leszegte. Titkolta kételyét, titkolta hetekig, de anyja szavára kibukott belőle: — Fáradt vagyok, hogy mindig lelkesedjek. Olyan unalmas mindig tündökölni. Olyan dögunalmas mindig ugyanazt! Csak azért csináljam, mert mások így szokták meg? Döbbent csend követte a konok beszédet. Elhalt a kacagás, a gyerekzsivaj. De ha már elkezdte, nem hagyhatta abba, csak sorolta tovább csillagsorsa átkát: — Egész nap egyedül, téli éjszakákon, hidegben, melegben, mindig egymagám. Nincs, akihez szóljak ... Azt hittem, segítek, szükség van fényemre ... De miért segítsek? Miért én segítsek? Aki rám szorulna, csupa idegen... Csinálják csak mások, akik még nem unják! Nekem elegem van ebből az egészből ,.. Meghökkenten nézték családja tagjai, kicsik is, nagyok is, — Aludni szeretnék nappal is. éjjel is. Fárasztó ez nekem — hát nem értitek? Fáradtak voltak már mind a többiek is. Hosszú napjuk után vacsorázni vágytak, pihenésre térni. — De ahogy néztek rá! — mind ellene fordult, s ő nem tudta, hogyan, hová menekülhet vádló pillantásuk vad kereszttüzéből. — Én belefáradtam, hogy csillag legyek! — mondta már kiáltva, szinte-szinte sírva, értsék már végremeg! Ennyien vannak itt, hozzátartozói, s nem értik, mit beszél! Holnap is kiküldik újabb csillogásra? — Nem csinálom tovább! Többet nem megyek! — Sok ezer szempár néz rád — kezdte lassan apja. — Már so'kan ismernek — ne okozz csalódást! Holnap keresni fog régi jó barátod, s aki eddig látott, mind aggódik érted. Menni kell. Csillagnak születtél — és ez kötelez. — Ha tegnap nehezen áttörtem egy felhőn, még ma jön egy újabb, s elölről kezdhetem. Meg lehetne élni csillogás nélkül is . . . Szabadabban, könnyen, kötelesség nél'kül . . . Olyan hiábavaló, fölösleges így az egész . . . Nem kényszeríthettek. — A ragyogást akkor választottad, amikor megszülettél — szólt halkan anyja is. — Élővé, csillaggá csak a ragyogás tesz. Hogy ha nem tündökölsz, lényed tagadod. — Én sem oszlathatom el a sötétséget! — ök többet próbálták, mégse vették észre, hogy reménytelen? — Fáradt vagyok, hogy mindig lelkesedjek — ismételte újra kudarcos munkája nyomasztó érveit. És ekkor csendesen megszólalt nagyapja. Azt hitték, elaludt, de ritkán aludt már, csak magára figyelt. Pislákoló fényét óvta- gyűjtögette: holnap éjszakáján újra felragyogjon. Mondták, hogy öreg már — régi barátai nem sokáig látják. — Nem-csillogni a kődarab is tud! S az a feladatod, hogy különbözz tőle. Ha majd elöregszel, kődarab leszel. S bárhogy is akarnád, már nem lehetsz csillag. De amíg élsz, addig — addig az legyél! — De jönnek a felhők! Sokkal többen vannak! Hiszen a Napnál is ferősebb a felhő! Én is megpróbáltam! Az én csöppnyi fényem nem kergethet felhőt, s akkor csillogjak csak, ha ő engedi? Miért erőlködjek? Én kicsi vagyok! — Hát, a felhők bizony sokszor erősebbek ... — suttogta az öreg. — S van belőlük elég: minden napra jut. De ha te csillag vagy, áttöröd a felhőt, s ha sokszor próbálod, sokszor sikerül ... Sok nyugodt alvónak őrized az álmát... Hogyha fáradt vándor keresi a fényed, barátjaként fogad, hozzád igazodik... S néha kell a felhő, hogy megtudd, ki vagy. Csillag azért lettél, hogy másoknak segíts. Fénysugár azért vagy, hogy utat mutass. Senki se kényszerít soha csillogásra, mert a ragyogás a lényedből fakad ... Nehezen lélegzett, pihegett az öreg, kimerítette a szokatlan, sok beszéd. — Fényes éjszakában ott a te fényed is. Sötétséget oszlat a kicsi sugár. Meg azt is tudod jól: nagyon sokan vagyunk ... — Hiszen csillagsorsod nem magányos élet — szólt közbe az anyja. — Fényed sokszorozza soksok szembogár — suttogta az öreg. — És ha elfáradtál, ha elkeseredtél, ez a cl új erőt. Ez a hivatásod, életed, lényeged, élni eszerint kell, itt nincs választás. Kő nem határozhat úgy, hogy csillag legyen — csillag se döntsön úgy, hogy nem ragyog tovább. Ragyogj hát, tündökölj, szálljon messze fényed — mindig sugározz át felhőt s éjszakát! Csillag légy akkor is, ha csak egyedül vagy, ha mások megúnják, ha mindenki fáradt — hiszen fényed várja sok-sok jó barát... És a Kicsi Csillag mohón itta a szót. Fényes kis szeméről elröppent az álom. Tudta, hogy már holnap kemény munka vár rá. S várta az éjszakát és várta a felhőt, hiszen felkészült már a nagy mérkőzésre: anyja halk szavával ő is erősebb lett. Pislákoló Csillag ragyogó hitével ő is gazdagabb. S ha hozzájuk fordul, mindig erősítik, míg rájuk hasonlít, sosincs egyedül. Tudta: ki elindult, nem hagyhatja útját, s ha Csillagnak született, fennen tündököl. Alvók és vándorok hiányolják fényét, akiknek kedvéért legyőzi a felhőt. Tudta: gazdag élet csak a küzdők része, örökszép tündöklés, vállalt ragyogás. S ha majd elöregszik, kopott kődarab lesz, sok csillogó szempár őrzi tovább fényét. Dúsa Lajos: r Ifi/ • I •• •• » ¥f Újévi koszonto Adjon az isten jó sokat, ki gazdag — legyen gazdagabb. Fondor szükségleteiből bár lelke szabadulna föl! Adjon az isten — ami jut, szívünkhöz kislányt-kisfiút. Tyúkszárnyon, hurkán, halakon elleszünk mi is valahogy. Adjon az isten minden jót, jó vastag deszkakoporsót. Amíg e földön temetnek, írmag is marad helyetted, s Falus Elek papírpénze Száz évvel ezelőtt, 1884. iecember 31-én Orosházán született Falus Elek grafikus, iparművész, lakberendező és építész, Friedmann Márk helybeli szobafestő fia. Harmincéves korára már leves művész. Legalább száz népies-szecessziós könyvborítót készített a századelő nagy klasszikusainak: kdy Endrének, Babits Mi- lálynak, Krúdy Gyulának, Móricz Zsigmondnak, Tóth árpádnak és a Nyugat című folyóirat köréhez tartozó más rodalmároknak. Falus szegélyesen ismerte kora szel- émi életének vezető egyéniségeit: íróit, költőit, akiket jlbűvöltek az élénkszínű, virágos, kék-piros könyvfede- ek, ezért új kiadványaik ■negjelenése után elégedettek is voltak az általa tervezett ;etszetős, derűs borítókkal. Károlyi Mihály miniszter- jlnöksége kezdetén, 1918. november elején, az a megtisz- seltetés érte, hogy ő tervezette meg az Osztrák-Magyar 3ank nevében utolsóként kibocsátott bankjegyet. Nagy itat járt meg addig, míg a feladatot megkapta, hisz rövid nagybányai, majd budapesti mintarajziskolai tanulmányok után 1904-ben már Münchenben dolgozott különböző könyvkiadóknál: borítókat, ex-libriseket, plakátokat tervezett. Hirtelen ötlettől vezéreltetve a hagyományos díszítőművészet hazájába, Angliába utazott és hamarosan a londoni Grant Richards kiadónál kapott szép megbízatásokat, ahol azonnal nagy megbecsülést szerzett magának. Ezután néhány hónapig itthon volt Szolnokon, majd 1907. végén ismét Berlinben, később Lipcsében tervezte és díszítette a könyveket, áruházak katalógusait, magyaros motívumokkal gazdagítva a külhonban tapasztaltakat. 1909-ben Falus Elek már ismert illusztrátor Németországban is, amikor a honvágy hazahozta. Először Nagybányán festett, később Ignotus hívására Budapestre ment. A folyamatos megélhetését jelentő könyvgrafikai munkák mellett színházi díszleteket tervezett, a kecskeméti művésztelepen szőnyegszövő műhelyt alapított, ő oldotta meg a Nagymező utcai Ernst Múzeum belső térkiképzését és díszítését. Művészi munkásságáról — 1950-ben Budapesten bekövetkezett haláláig és azóta is — számos írás látott napvilágot, azt azonban kevesen tudják, hogy az első világháború utáni önálló Magyarország első papírpénzének a tervét ő készítette el, bár a pénzügyi és más összefonódások következményeképpen ez a pénzjegy még mint az Osztrák-Magyar Bank Budapesti Főintézetének bankjegye jelent meg, de már kizárólag Magyarország részére nyomatott és csak magyar nyelven. Bizonyára az Athenaeum Nyomdával való kapcsolata révén, talán annak ajánlására kérte fel Beck Lajos, az OMB Budapesti Főintézetének kormánybiztosa a bankjegy megrajzolására. Az 1918. november 3-i keltezést viselő és szürkésbarna színű 200 koronás bankjegyet 90 millió korona érték- ban az Athenaeum Nyomdában készítették. Az első szállítmányok már november 15-én a bankba kerültek. Beck kormánybiztos azonnal elrendelte a forgalomba hozatalukat, ami másnap, november 16-án, már meg is történt. Tekintettel azonban a még erősen érvényesülő monarchista pénzügyi erők lesújtó és az újságokban is megjelent kritikájára, ezeket a bankjegyeket alig egy órai forgás után kivonták a forgalomból. A 0006 sorozat 01031—01050 sorszámú példányai kivételével — ezeket is MUSTER-perforációval érvénytelenítették — az egész mennyiséget megsemmisítették. A forradalmi szellemben megrajzolt bankjegy a maga egyszerűségével újszerű volt — forradalmat jelentett a papírpénz tervezésében — az akkor szokásos, két-há- rom nyomással készült és a bankjegy teljes felületét behálózó, tömegrajzú bankjer gyekkel szemben. Falus nem tagadta meg e bankjegyen sem művészetének stílussajátosságait, mert a pénzjegy mindkét oldalának főmotívuma két-két különböző növényág, de ezek mellett más növényi díszítéseket is alkalmazott. A pénzjegy forradal- misága ellenére is a visszavonás döntő érve főként az lehetett, hogy nagyon gyönge minőségű papírra, az egyáltalán nem mutatós szürkésbarna színnel, ofszet nyomással készítették, és ezek a körülmények a hamisítást megkönnyítették volna. Falus Elek messze megelőzte korát ezzel a levegős rajzú .bankjegytípusával, amit ma már szerte a világon alkalmaznak a papírpénznyomásban. Ahogy Falus a dekoratív, magyarosszecessziós könyvborítók tervezésénél, úgy ennél a 200 koronás pénzjegynél is szabadjára engedte fantáziáját, a búrjánzó növények és vonalak egyszerű, de elegáns hullámzásával érvényre juttatta az „art nouveau” életérzését. Az elvesztett háború következtében teljesen lezüllött gazdasági élet — két hét leforgása alatt — nem tudott a hiányzó pénzmennyiség pótlására csak ilyen újszerű, forradalmi papírpénzt teremteni, de ezt abban az időben elutasították. A numizmatikusok által a legritkábbak közé sorolt magyar papírpénz Falus Elek életpályáján mindössze egy epizód volt, ami azonban történelmi idők maradandó dokumentuma lett. Szűkebb pátriájában. Békés megyében emlékezzünk rá ezzel, születésének centenáriumán. Dr. Kupa Mihály— Koszorús Oszkár Sass Ervin: Közbeeső a város mintha csak kőerdö lenne üres házak néptelen utcák magányos fák felkelő nap a tízemeletes oldalánál és a felhők pergő tánca discóütemre hihetetlen délről északnak táncolnak a felhők és visszaintenek az időben közbeeső i- degennek ott az ablak előtt kitakart szívvel és naiv bölcselkedésekkel milyen kevés is elég az embernek ahhoz hogy megsejtse a titkot a közbeeső létezésről a szerelemről és a virágot növesztő tavaszról meg a nyárról később az őszről tudod-e kedvesem hogy az őszről a tél jut eszembe a hideg mely felkúszik bennünk és dermedten a szemünk ablakaiba ül megadó alázattal hogy most ez közbeeső vagy már az úticél következik tudod-e kedvesem leplezni titkainkat a félelmeket és a megbocsátást a félelmekért hogy megírtam ezt a verset és palackpostába zárva küldöm örökzöld partokra ahol nemcsak temetői folyondár hanem bódító illatú leander is integet a felhők után Velekei József Lajos: Madonna Filadelfi Mihály: kérdés — felelet kiűzetni vagy kivonulni nem egy dolog és az sem mindegy hogy honnan és hová s ha mit őrizne is az ember — a kivonult vagy kiűzettetett — kinek?! honnan visz út — ha visz — és volt-e út és merre és minek valaha is?! nem az anyag goromba tréfája-e csupán ez az egész nagy kavalkád és kavarodás?! kérdezem a követ: hallgatag bámulom a vizet: mozdulatlan és rezzenetlenül őszi leveleket biztat ősi nyugalommal (de mire?!) az égre föl sem nézek többé: félek rakéták némítják el számat micsoda kérdezés!? micsoda válaszok!?
