Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-31 / 306. szám
1984. december 31., hétfő NÉPÚJSÁG Fiatalok a közéletben, a közéletről — fsmerik-e a választókörzetükben a tanácstagot? — kérdezősködöm a napokban néhány fiataltól. — Fogalmam sincs! — ingatta a fejét némi töprengés után a fiatalember. — Én a nevét tudom, de még nem láttam — így a másik. •— Hogyne, ismerem, az utcánkban lakik — felelte a fiatalasszony —, de őszintén szólva nem a legjobb véleménnyel vagyok róla. Egyszer megkerestem, kértem, hogy egy, az egész utcát is érdeklő dolgot tudakoljon meg a tanácsnál, erre azt javasolta, menjek, kérdezzem meg én. — A mi tanácstagunk viszont nagyon rendes — mesélte a fiatal szakmunkás —, most is megszervezte a társadalmi munkát, pedig nem könnyű annyiféle embert összehozni. Á beszámolóján is sokan szoktunk lenni. * * * A közelmúltban a fiatalok közéleti szerepéről, képviseletéről és érdekvédelméről volt szó a megyei tanács mellett működő ifjúsági és sportbizottság legutóbbi ülésén. Mi a helyzet e tekintetben Békésen? Az erről szóló beszámoló volt a napirend egyik témája. Lássuk hát, milyen fontosabb — s tegyük hozzá, több tekintetben nem csupán Békésre, hanem a megye számos településére, illetve az egész megyére érvényes — megállapodásokat, tapasztalatokat gyűjtöttek Békésen ? Bevezetőül egy sokatmondó adat: Békés lakosságának csaknem 30 százaléka fiatal. Ennek az aránynak megfelelően a legjelentősebb fórumokon, testületi szervekben megfelelő számban és színvonalon képviselik az ifjúságot. Elgondolkodtató viszont, hogy „még ma is tapasztalható az ifjúság szinte mipden rétegénél politikaiközéleti passzivitás, elfordulás a társadalmi szervezetek — köztük az ifjúsági szervezetek — tevékenységétől. A fiatalok először az iskolában, aztán a munkahelyen tanulhatják a közéleti demokratizmust. Szűkebb környezetük nagy befolyást gyakorol arra, hogy az érdeklődésük milyen kérdésekre irányul, látókörüket nagyban meghatározza, hogy miről informálják, milyen feladatokba vonják be őket... A munkahelyek vezetői nem értékelik megfelelően a más szerveknél közéleti tevékenységet folytató, választott tisztséget is betöltő fiatalok tevékenységét... Az elmúlt években fokozódott néhány olyan feszültség, amely városunkban is jelentősen befolyásolja a fiatalok közéleti tevékenységét. Ezek a feszültségek főleg a fiatalok önálló pályakezdése, család- alapítása körében találhatók.”' S még két elgondolkodtató megállapítás: „A fiatalok közéleti tevékenységben a javulás ellenére hiányosságként tapasztalható az esetenkénti, különböző fórumokon (például tanácstagi beszámolókon, réteggyűléseken) való megjelenés és aktivitás hiánya ... Előfordul az is, hogy egy-egy munkahelyen hiányzik az a fiatal, aki, képes lenne korosztályának érdekeit képviselni.” > * * * Elgondolkodásra és vitára ösztönző megállapítások. S kikkel lehetne minderről beszélgetni, ha nem a legilletékesebbekkel, magukkal a fiatalokkal. Ezúttal három fiatalt invitáltunk beszélgetésre: Csótiné Molnár Mária laboránst, a Hidasháti Állami Gazdaság biharugrai kerületének KISZ-vezetőségi tagját, Bereczki Istvánnét, aki Békésen a Körös—Berettyói Vízgazdálkodási Társulatnál termelésnyilvántartó és KISZ-alapszervezeti titkár, valamint Sápi Tünde óvónőt, aki a tarhosi gyógypedagógiai intézetben dolgozik, szintén KISZ-titkár. A téma tehát a közélet, a közösségi munka. Bevezetőképpen arról beszélgetünk, hogy ők mint KISZ-vezetők, hogyan tájékozódnak közügyekről, ismerik-e a környezetükben élő, dolgozó közéleti embereket? — Nálunk, Biharugrán két KISZ-alapszervezet van, az egyik a miénk. A másik KISZ-alapszervezet titkára nemrégiben keresett meg először, szóval szoros kapcsolatról szó sincs. Tőlünk a gazdaságból tudomásom szerint egyedül a párttitkár jár községi közéleti fórumokra. Egyébként ő is fiatal — meséli Mária. — No, és van tekintélye? — Hogyne! — A rangja, a beosztása miatt vagy másért? — A személyisége olyan, hogy rangot vívott ki magának. Szerintem ez az igazi rang. — Nálunk nemrégiben volt az ifjúsági parlament — veszi át a szót Tünde —, ahová a tarhosi tanács képviselőit is meghívtuk. Ilyen és hasonló alkalmakkor aztán szóba kerülnek a fiatalok problémái is, most például az. hogy bölcsőde kellene, és választ is kaptunk. — Hát ami a közéleti embereket illeti, hogy ismerek-e? — vált témát Be- reczkiné, Anna. — Akikkel együtt dolgozom, azokat igen, de ezzel az egésszel sokszor talán ott kezdődik a gond, hogy már a választások előtt jobban meg kellene ismerni a jelölteket. Mert az, hogy bemondanak, mondjuk két nevet, az nem sokat jelent, bármelyiket választom, nem tudom, kikről van szó. Szerintem néhol a tanácstagokkal is így vannak az emberek. — Az is a nagy baj — így Tünde —, hogy nem figyelünk oda egymásra, nem tudjuk, ki mit csinál, mert rohanunk, túlórázunk. Legföljebb amikor kitüntetik az illetőt, aztán súgnak-búgnak, hogy vajon miért! Beszélgetésünk következő témája, utalva a bevezetőben idézett békési megállapításokra, a közösségi munka, a közélet iránti érdeklődés, a fiatalok és a közélet. Elsőként Anna mond véleményt : — A fiatalok életének bizonyos szakaszában, gondolok itt a családalapításra, az otthon az első. Törekszik az ember, hogy minél előbb legyen lakás, egzisztencia. Mire aztán minden összejön, addigra sokan belefásulnak, azt mondják, most már minek kapaszkodjanak, hogy a KISZ-ből amúgy is kiöreCsótiné Molnár Mária gedtek már. Bizony, a lakásra gyűjtés vagy az építkezés valóban elvonja a figyelmet, az energiát minden egyébtől. Főként, ha nincs szülői segítség, akkor na- gyon-nagyon nehéz. — De az is igaz — véli Tünde —, hogy nagyon el- anyagiasodtak az emberek, az értékrend is valahogy más lett, a lakás után kell a kocsi, a nyaraló, mert ha a szomszédnak van, akkor nekem még szebb legyen. Közben sok más, talán értelmesebb, értékesebb dolog kiszorul az életükből. — Visszatérve a közéletre, van azért ennek egy másik oldala is — tér vissza a megkezdett témához Anna. — Ahhoz, hogy valaki valamilyen megbízatást végezzen, funkciót betöltsön, ahhoz az is kell, hogy megkeressük ilyen feladatokkal. A helyzet pedig az, hogy viszonylag szűk körből kerülhet valaki mondjuk egy testületbe. Akiknek ez a feladata, jó lenne, ha szélesebb körben, alapos előkészítés, tájékozódás után javasolnának megválasztani fiatalokat közéleti posztra. — Én ott is látok problémát — fűzi tovább a gondolatsort Tünde —, hogy ha egy fiatal egyszer valahová bekerül, „divatba jön”, akkor mindenféle-fajta megbízatást ráaggatnak, esetleg olyat is, amire nem alkalmas, aztán a végén persze egyiket sem bírja rendesen ellátni. — Most beszéljünk egy kicsit arról, hogy alkalmasak-e a fiatalok közéleti szerepre, vagy tényleg elfogadható az a vélemény, hogy koruknál fogva nem eléggé tapasztaltak, még ha tudásuk, a fel- készültségük meg is van hozzá? Marika válaszol: Bereczki Istvánná — Szerintem feltétlenül vannak alkalmas fiatalok, akik friss szellemmel, új ötletekkel állnak elő. Meg kell adni a lehetőséget, hogy ezt kipróbálják, másrészt pedig, ki ismerheti annyira alaposan az ifjúságot, mint maga a fiatal?! — És persze, legyenek türelemmel irántuk — emeli fel a hangját Tünde —, meri egy év alatt nem lehet kifutni, bizonyítani. — Végül beszélni kell arról is, hogy sokszor bizony nem sok érdeklődést mutatnak a fiatalok a közösség dolgai, a közügyek iránt, el sem mennek a tanácstagi beszámolóra, nem hallatják a hangjukat a különböző fórumokon, ahol pedig lenne módjuk véleményt mondani, változtatást javasolni, egyszóval elmondani mindazt, ami magánbeszélgetéseken, folyosói „csevegéseken” elhangzik. — Ez nehéz téma! — sóhajt fel Marika. — Szerintem ez is oda vezethető vissza — mondja Anna —, hogy munka után mindenki rohan haza. — Az igaz — vitatkozik Marika —, de ha munkaidőben van valami, azon se vesznek részt! Nálunk például éppen hogy szavazóképes volt az ifjúsági parlament, pedig munkaidőben tartottuk. — Ez olyan dolog — vitatkozik tovább Tünde —, nem várja meg az ember, hogy majd két év múlva lesz egy parlament és ott elmondja a baját, hanem menet közben elintézi a problémáját. Szerintem legalábbis ez is oka lehet annak, ha egy ifjúsági parlamenten kevesen vannak, vagy kevesen szólnak hozzá. — Nem is tudom, talán nem is érdeklődnek úgy a Sápi Tünde fiatalok a közügyek iránt! — Véli Marika. — Mert sok esetben nem is merik elmondani, amit gondolnak — vágja rá Tünde —, félnek attól, hogy következménye lesz! — És van rá okuk, hogy féljenek? Anna felel: — Ez munkahelytől, vezetőktől függ. Nálunk például mindenki oda mer menni a főnökhöz, elmondhatja a véleményét. De tudok olyan munkahelyet, ahol apró munkaszervezési dolgok miatt sem mernek évek óta szólni. — Meg az is az igazsághoz tartozik — magyarázza Tünde —, hogy nem tudunk nagy nyilvánosság előtt beszélni, illetve, ha szólunk is, nagyon burkoltan, „becsomagolva” a lényeget, csak szőrmentén. Sajnos ... * * * Amint a beszélgetésből is kitűnik, a fiatalok közéleti szereplését, a közügyek iránti érdeklődését illetően nem kevés az ellentmondás. Erre nem odafigyelni — súlyos mulasztás lenne. S hogy mi lehet a megoldás? Hadd idézzünk a bevezetőben már említett békési beszámolóból: „A fiatalok közéleti tevékenységének növelése érdekében tervszerűen és tudatosan végezzenek a vezetők segítő, szervező munkát, kapcsolati rendszerükbe építsék be a fiatalok szereplését, megbízatását. Társadalmi szervezeteinknek és a városi Hazafias Népfront-bizottságnak még jobban javítani kell ifjúsági munkáját, saját kereteiken belül, jellegüknek megfelelően meg kell teremteniük a fiatalok közéleti tevékenységének megfelelő lehetőségét.” T. L Fotó: Veres Erzsi Téli vadászat Béla Ottó képriportja
