Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-30 / 305. szám
IZUd’JkTiW 1984. december 30., vasárnap Ésszerűen fejleszteni! Ipari és kiegészítő tevékenység a tsz-ekben Gazdaságpolitikai irányelveinknek megfelelően az utóbbi időben megyénk termelőszövetkezetei nagy figyelmet fordítanak a kiegészítő tevékenységre. Napjainkban országosan a téeszek árbevételének mintegy 65 százaléka származik az alaptevékenységből, a fennmaradó 35 százalékot a kiegészítő tevékenység teszi ki. Nézzük meg röviden, milyen jelentősége van népgazdasági és üzemi szinten a melléktevékenységnek? Egyrészt növeli a gazdaságok jövedelmét, folyamatos árbevétele elősegíti a pénzügyi egyensúly megteremtését. Egyenletesebb foglalkoztatást tesz lehetővé, s munkaerő-tartalékot jelent a mezőgazdaság kézimunkaigényes csúcsidőszakaiban. Fokozza a települések lakosságmegtartó erejét. Növeli a választékot, esetenként hozzájárul az exportárualap bővítéséhez. az importigények csökkentéséhez. Hz országos átlag alatt Békés megye valamennyi termelőszövetkezetében folytatnak kisebb-nagyobb mértékű kiegészítő tevékenységet. Mind az árbevételnél, mind a termelési értéknél az országos átlag alatt marad a megyei melléktevékenység súlya. Minderre részben magyarázat, hogy nálunk az országos átlagnál magasabb a tsz-ek által létrehozott közös vállalatok aránya. (Például Sárréti Tej Közös Vállalat. CITÉV, takarmánykeverő közös vállalatok és építőipari közös vállalatok). Mindemellett még a következő okok indokolják az alacsonyabb részesedést: az átlagosnál kedvezőbb adottságok a mezőgazdasági tevékenység folytatására, a megyén belüli iparhoz kapcsolódás lehetőségének szűkössége. Békés piaci helyzete és a kiegészítő tevékenység fejlesztésének későbbi kezdete. Az elmúlt tíz esztendőben a hazai átlagnál nagyobb ütemben fejlődött a mellék- tevékenység árbevétele megyénkben. Az egyes közös gazdaságokban nagyon differenciált a kiegészítő tevékenység szerepe. Termelési értékben 1-től 65 százalékig, míg árbevételben 9 százaléktól 71 százalékig szóródik. Bővüli könnyűipari háttér Az ipari tevékenység szövetkezeteinkben az elmúlt időszakban jelentősen nőtt. így 1981-ben 19 százalékkal, ’82-ben 32 százalékkal haladta meg az ^plőző évi árbevételt. Változás következett be 1983-ban, amikor csak hét- százalékos növekedésről adhattak számot a téeszek. Ennek oka egyebek között, hogy csökkent a rendelésállomány, s versenytársként megjelentek a kisvállalkozások. Több helyen felismerve ezt a helyzetet, így például a gyulai Munkácsy Tsz-ben, a meglévő ipari ágazatokat átszervezték szakcsoportokká. Mindez az általános költségek csökkentését hozta maga után. A bélmegyeri Űj Barázda Tsz-ben és a békéscsabai Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben a meglévő főágazatokhoz kapcsolták • a szakcsoportokat. Jelentősen emelkedett a könnyűipari tevékenységet folytató gazdaságok száma. Ezek lehetőséget kínáltak a női munkaerő foglalkoztatására is. így például a déva- ványai Aranykalász Tsz-ben a cipőfelsőrész-készítésben 140-en dolgoznak az ENCI- nek bérmunkában. A batto- nyai Petőfi Tsz-ben kilencven lány és asszony talált munkalehetőséget a BÉKÖT- «nek végzett bérmunka során. A dombegyházi Petőfi Tsz már évek óta működteti varrodáját, amelyben hatvanötén a FÉKON-nak állítanak elő terméket bérmunkában. Az elmúlt két év aszályos időjárása is arra késztette az üzemeket, hogy keressék a jövedelmezőbb ipari ágazatokat. A kondorosi Egyesült Tsz a Körösvidéki Cipész Szövetkezettel és a Mezőbe- rényi Faipari Szövetkezettel alakított ki az idén jó együttműködést. A nagyszénási Október 6. Tsz is bővítette melléktevékenységét. Rakodógépgyártó üzemet, valamint budapesti és debreceni ipari szolgáltató ágazatot hozott létre. Gyakori gond a traktorosok téli foglalkoztatása. Erinek jó példáját találjuk a tótkomlósi Haladás Tsz-ben, ahol télen a sörpalackozóban három műszakban dolgoznak a traktorosok. lelentűs kereskedelmi hálózat Békés megyében a szövetkezetek kereskedelmi tevékenysége igen jelentős, mindez jól tükrözi a megye mezőgazdasági jellegét. Az ágazat árbevételének növekedési üteme 1982-ben 12 és fél százalékos, míg 1983-ban csaknem 19 százalékos volt az előző évihez viszonyítva. Az árbevétel több mint háromnegyed részét a háztáji termékek és állatok közös gazdaságokon keresztüli értékesítése adta. Napjainkban a tsz-ek kezelésében 144 táp- és takarmánybolt, 88 vegyesbolt (zöldség, tej stb.) és 23 vendéglátóipari egység, munka- , helyi büfé működik. Ezek a kereskedelmi egységek a te- ; lepülések áruellátásában, a \ lakossági igények kielégítésében is egyre fontosabb szerepet töltenek be. Távlati tervek, elképzelések összefoglalva megállapítható, hogy megyénk terme- , lőszövetkezetei a jövőben sem mondhatnak le a kiegészítő tevékenység további fejlesztéséről. Ezt támasztja - alá az utóbbi két aszályos év is, amikor azok a közös gazdaságok tudtak jobb eredményt elérni, ahol már korábban kialakult, jól szervezetté vált a melléktevékenység. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy csak a helyi adotságokat, lehetőségeket figyelembe vevő fejlesztések hozhatnak eredményt. Csak komoly felkészültséggel és szakértelemmel rendelkező szakemberekre szabad bízni a tevékenység irányítását. Különösen nagy I gondot ken fordítani az árképzésre. Az ipari tevékenységben — a piaci igények változása 1 miatt — gyakran követkéz- ; hét- be változás. Éppen ezért rugalmas szervezeteket ki- ; vánatos létrehozni, nmelyek ’ gyorsan alkalmazkodnak a változásokhoz. Békés megyében a tsz-ek legfőbb feladata továbbra is a mező- * gazdasági tevékenység erő- ;• sítése, a terméseredmények í fokozása, a költségek mérséklése lesz. Mindemellett azonban nem szabad lemondani az üzemeknek a jövedelmező munkalehetőséget adó kiegészítő tevékenység- i ről sem. Verasztó Lajos A gabona- és húsprogramért A Dél-Békés megyei térség termelési lehetőségeinek jobb kihasználására, a gazdálkodás hatékonyságának növelésére, a termelés célirányos fejlesztésére, a jövedelmezőség fokozására alakult meg 1982 januárjában 35 taggazdasággal a Dél-Békés megyei Termelő- szövetkezetek Gazdálkodási Társulása. Az 1984-es esztendő gazdálkodásának tapasztalatairól és az 1985-ben várható elképzelésekről beszélgettünk Horváth Pál igazgatóval. JÓ KENYÉRGABONATERMÉS — Év elején, a növénytermesztésben elsőrendű feladatnák — a hosszú távú terveknek megfelelően — a gabonaágazat fejlesztését tekintettük. Tavasszal, amikor a határt jártuk munkatársaimmal, nem sok biztatót láttunk a gazdaságok búzatábláin. Jókor jött azonban a májusi eső, amely most, ha nem is aranyat, de rekordot hozott kenyérgabonából a térségben. Sajnos, nem mondhatom el mindezt a másik fő-gabona- növényről, a kukoricáról. A száraz nyár alaposan megviselte a szövetkezetek kukoricatábláit. így a korábban tervezett hozamot nem tudtuk elérni. Cukorrépából a mennyiség megközelítette a tervben előírtakat, viszont a cukortartalom a társulás fennállása óta a legmagasabb volt. Most ősszel a közös gazdaságok jó minőségben befejezték az őszi mélyszántást. A kalászosok táblái kedvező képet mutatnak. Társulásunk továbbra is részt vállal az intenzív gabonaprogram megvalósításából. Segítjük a közös gazdaságok ilyen irá- nvú gépbeszerzését. Figyelemmel kísérjük az ipari és zöldségnövények termesztését. Az e tájban kedvező feltételek mellett termeszthető különböző vetőmagvak előállítására is nagy gondot fordítunk. Bővítjük kapcsolatainkat a tudományos kutatóbázisokkal, intézetekkel, intézményekkel. Kiépítjük térségünkben az agrokémiai telepek hálózatát. Várhatóan 1985-ben megkezdődik a csorvási telep létrehozása, amelyet majd a többiek követnek. MEGHATÁROZÓ A HÚSTERMELÉS A növénytermesztés után nézzük, az állattenyésztésen belül milyen eredmények születtek 1984-ben a DÉTE működési területén? — A gabonaágazatra épül társulásunknál a sertés- és baromfitenyésztés. 1984-ben tovább nőtt a háztájiból értékesített hízóállomány a délbékési térségben. Előreléptünk a melléktermék-etetésben. Elkészült Orosházán 1983-ban a baromfiipari hulladékokból takarmányhúspépet előállító üzem. Emellett a nagybánhegyesi, a gyopárhalmi tejüzemek és a batto- nyai ATEV melléktermékeit is felhasználják a közös gazdaságok. A telepek technológiai selejt vágásában is_ előrelépés történt. Év elején még -nem gondoltuk, hogy megnyílik Orosházán a húselosztó, amely a lakossági igények kielégítését szolgálja. A baromfitenyésztésben is biztató eredmények születtek. Rekordot értünk el tojástermelésben, és sikerült némiképp növelni a termelői árat is. A magyarbánhegyesi BARTÖV az erőfeszítéseknek köszönhetően nyereségesen zárta az évet. Hasonlóan sikeres esztendőt tudhat maga mögött az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat, összességében elmondhatom, a dél-békési körzetben országosan is jelentős baromfiintegráció alakult ki. A két aszályos esztendő ellenére a tejtermelésben is számottevő ’ teljesítmény született 1984-ben. Az egy tehénre jutó tejmennyiség elérte az 5 ezer 500 litert. SZÁMÍTÓGÉPES PROGRAMOK, GÁZHÁLÓZAT-BŐVÍTÉS A két jelentős főágazat után nézzük, mit produkált egyéb területeken a társulás? — Folytatódott Dél-Békésben a gázhálózat bővítése. Éves szinten mintegy 30 ezer tonna fűtőolaj-megtakarítást eredményeznek ezek a beruházások. Jelenleg a kevermesi térség kivételével már szinte minden településre eljutott a gáz. Ezzel párhuzamosan folytatódott a szemestermény-szá rítok energiatakarékos üzemre történő átállítása. Az üzemi igények kielégítését szolgálja a Commodore 64-es számítógép, amelynek kezelésére szakképzett programozó matematikust állítottunk munkába. Jövőre tovább folytatjuk a takarmányozási és energiaprogramok kidolgozását. A MÜSZI-vel is kapcsolatba léptünk. Keresetszabályozás! programjaik iránt érdeklődést mutatnak a szövetkezetek. A HAGE-premix együttműködés keretében 50 millió forintos forgalmat bonyolítottunk ~le. Jövőre várhatóan 80 millióra növekszik ez a forgalom. A TSZKER-rel közösen mintegy 100 millió forint értékű műtrágyát és növényvédő szert forgalmaztunk. 1985-ben minden területen előrelépésre számítunk. Bízunk tagvállalataink vezetőinek felkészültségében, a közös gazdaságok szorgalmas tagságában. A nehezebb gazdasági körülmények ellenére is szeretnénk gabonából a két aszályos év után elérni az 1982-es szintet. Jól megalapozva kívánunk nekivágni a VII. ötéves tervi feladatoknak. Reméljük, a következő ötéves tervben jelentősebb beruházások megvalósítására lesz lehetőség. A DÉTE 1984-ben is igyekezett az elvárásoknak megfelelően a körülményekhez igazodva dolgozni. Jól tudják azonban, hogy a további fejlődés érdekében az eddiginél hatékonyabb munkára, a költségek mérséklésére, a jövedelem emelésére van szükség. V. L. 1983-ban adták át az évi mintegy 2 ezer tonna húspépet előállító melléktermék-feldolgozó üzemet az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatnál. A húspépet a DÉTE taggazdaságai hasznosítják Fotó: Fazekas László Mire számíthatnak az autósok? Elöregedőben hazánk járműállománya. Magyarország minden esztendőben vásárol ugyan új kocsikat, de a forgalomba lépők arra sem elegendőek, hogy a keresletet kielégítsék, nemhogy a ki- szuperlására érdemeseket pótolják. így évről évre nő az átlagos életkor: a motorizáció aranykorának tartott ’70- es években nem érte el a három évet sem, ma pedig megközelíti a nyolc esztendőt. Eme tények birtokában fogalmazódik meg a kérdés: számíthatun'k-e valamiféle javulásra, és egyáltalán milyen lehetőségek vannak a kedvezőtlen helyzet megváltoztatására? wwwwww Nézzük, mi történt? A szervezeti változások — tanácsi felügyelet alá irányították a szervizeket, és kisvállalatokat alakítottak, abban a reményben, hogy verseny jön létre a javítók között. Ez ismert. A várt verseny azonban elmaradt. Tovább nehezült a helyzet, mert az alkatrészellátással foglalkozó szervezetek késve alakultak, már nem tudtak egyensúlyt teremteni. A külkereskedők persze mindent megtettek és megtesznek a hiány megszüntetésére, a tárgyalások igazi sikert azonban nem mindig hoztak. Vagyis: kevesebb alkatrészt tudtak importálni, a kereslet meghaladta a kínálatot. Egyes vélemények szerint a bajt a járműjavítók és az alkatrészellátók 'között feszülő érdekellentétek okozzák. Az, hogy a szerelők anyagilag az új alkatrészek beszerelésében érdekeltek, nekik ez a kifizetődőbb megoldás. Az alkatrészellátók viszont azt mondják: ha a szerviznek van pénze, akkor tartalékol alkatrészt a jobb ellátás érdekében, ebből adódóan párhuzamos készletek halmozódnak fel — s ez okozza a hiányt. Ha viszont pénz szűkében van a szerviz, akkor az sem kizárt, hogy a minimális készletre sincs fedezete. Mások nem tartják elég ösztönzőnek az alkatrészfelújításra, -gyártásra ható szabályozórendszert. De azt sem szabad elhallgatni, hogy van olyan alkatrész, amelynek felújítása többe kerül, mint az új. Példaképpen említhető a motorhajtókar. Az új ára 180 forint, a felújítás egy órát igényelne, a kifizetendő közteher és munkabér együttes összege megközelítené a 200 forintot. Nyilvánvaló, alaposan meg kell gondolni, melyik alkatrészt érdemes felújítani, és melyiket nem. De lépni kell! Hírt kaptunk arról, hogy egy új rendszer kidolgozásán munkálkodnak a szakemberek. Természetesen a rendszer működéséhez szükséges érdekeltségekre, szabályozókra is kitér majd a javaslat. Előzetes elképzelés szerint úgynevezett gesztorra bíznák az elhasználódott alkatrészek begyűjtését, raktározását, felújítását és kiadását. Az sem kizárt, hogy új alkatrészt csak akkor kapnak a vásárlók, ha a rószszat, az elhasználódottat leadják. A koncepció januárban ölt végleges formát, így ma még nem ismeretes teljes mélységben az elképzelés. Magyarországon csaknem 1,3 millió személyautó fut az utakon. A legtöbb autót 1980-ban importáltuk, 113 ezret, 1985-ben viszont 94 ezer beérkezésére számíthatunk. Az alkatrészellátásról és járműjavításról minap indított vizsgálatot a Központi Népi Ellenőrző Bizottság. A gépkocsi-tulajdonosoknak személyes tapasztalataik vannak a mindennapi gyakorlatról, lehangoló a helyzet. Többnyire a gépkocsitulajdonosoknak kell rohangálniuk egyik üzletből a másikba, maszektól az állami kereskedőig, s vissza, hogy alkatrészhez jussanak. A hiányok és az áremelkedések sok esetben arra késztetik az úrvezetőket, hogy vagy maguk bütyköljék meg autójukat, vagy fusiban csinálják meg. Senki sem mond le köny- nyen a megszerzett életszínvonalról. És miután egyre nehezebb új személyautóhoz jutni, ritkábban szánják cserére magukat az emberek. Így egyfelől többet kell költeni az egyre öregedő autóra, másfelől éppen a költségek növekedése miatt jobbára csak a legszükségesebb javításokat végzik, vagy végeztetik el a gépkocsi-tulajdonosok. Ennek következményeként a műszaki állapot romlásával kell számolni, ami viszont a biztonságos közlekedést teszi kétségessé. Ugyanakkor sem az állami, sem a magánjavító szolgáltatás nem mondható kielégítőnek. Megoldatlak például a garanciális javítás. A helyzet adott, miként lehetne rajta változtatni? Amint a Hazafias Népfront Országos Tanácsa közlekedési és távközlési 'albizottságának minapi ülésén megfogalmazódott: van kiút! Számos javaslat hangzott el. Ezek közül több szorgalmazta: javítani kell a szakmunkásképzés színvonalát, mert" a hiányos ismeretekkel munkába lépő ifjú szakmunkások aligha tudnak minőségi szolgáltatást nyújtani. Meggondolandó: nem csökkennének-e a költségek, ha alkatrészekre szakosodnának a felújítással foglalkozó gazdálkodó szervezetek? Mindenesetre segítené a hazai motorizációt, ha jobban együttműködnének az abban érdekelt vállalatok. Elhangzott az, ülésen: 1985 első felében kormánybizottság keresi a gépjárműbeszerzés szélesítésének lehetőségét. Többen felvetették: szükség volna a vezérképviselet és a márkaszerviz keresztezéséből létrejövő új társulásra, ami egy kézben tartaná a kereskedelmet, a szervizelést, a javítást, az alkatrészellátást és a selejtezést. Hogy valóban szükség van-e ilyen felállású és feladatú gazdálkodó szervezetre, még nem eldöntött. Horváth Teréz
