Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-29 / 304. szám
1984. december 29., szombat Ünnepi kenyerünk Húsvásárlás £0 Mszini | Z... Készülnek a tésztacsíkok a fonott kalácshoz Decemberben a szervezés dandárján túl levő kommunisták nyolc, az akkor ébredezni többi párt közül a parasztpártiak tizenöt, a kisgazdák öt, a szociáldemokraták pedig tizenegy városban, községben alakították meg szervezetüket a megyében. Az utóbbiak országos vezetősége fontos szerepet szánt a békéscsabaiaknak: „A felszabadított területeken a párt régi tagjainak közreműködésével, a munkásság, parasztság és az értelmiségiek beszervezésével meg kell alkotni pártszervezeteinket. Ahol ezek már működnek, ott haladéktalanul meg kell kezdeni a tömegszervezést. Kizárólag úgy juthatunk döntő szóhoz a helyi népképviseletekben és a törvényhozásban. A főkerületek területén (a VI. főkerület központja: Békéscsaba ...) a központi székhelyek végrehajtó bizottságai azonnal kezdjék meg a hozzájuk tartozó falvak és városok mozgalmának irányítását... Az ország dolgozóinak minden sérelmét, kérelmét, pártunk politikai és szervezési kérdéseivel kapcsolatos minden problémát és ötletet, ami a pártvezetőségre tartozik. Debrecenbe kell továbbítani." Két nappal később, december 24-én megszólalt a Nemzeti Parasztpárt is: „A parasztságunk előtt megnyílt az út a szervezkedésre. Ami 1920-ban nem sikerült — az e.ős és saját érdekeit képviselő parasztpárt szervezése —, most újra lehetővé vált. Most nem egy-két politikusunk van, aki ezt a programot képviseli, hanem az írók, tudósok, szakemberek és értelmiségi emberek hosz- szú sorára tekinthetünk. Elég itt csak Erdei Eerencre hivatkoznunk . . . Vagy a parasztírók közül Szabó Pálra, a szegény biharugrai törpe- birtokosból az első csapásra feltűnt, és azóta is a parasztság érdekében szóban- irásban harcoló írónkra." A kommunisták mögött akkor már két-három hónapnyi meglehetősen szervezett munka állt. Az orosházi főjegyző december 26-án ezt jelentette a fölöttesének: „Amikor a közigazgatás munkája felvétetett, a kommunista párt részéről tagokat küldettek be ... Ezen küldöttek nem mint szervezett tisztviselői állást betöltő egyének dolgoznak a községnél. de az eltávozott tisztviselők munkakörét úgy töltötték be, hogy azzal mind a magam részéről, mind a tanácsülés részéről a legteljesebb elismerést érdemelték ki." A megyei közigazgatási főnöknek kevésbé tetszett az „alulról jöttek” aktivitása. Minden > erejével kedvezni igyekezett a régi államgépezet — szakmailag kétségkívül képzett — hivatalnokainak. Ekképpen igazította el például a gyomai elöljáróságot: „Kötelező irányelv, hogy az el nem menekült községi alkalmazottak kivétel nélkül jogosultak és kötelesek állásukat elfoglalni, ha azonban ezek közül valamelyik ellen a községi tanácsnak komoly kifogása van, úgy azt foglalják írásba és a fegyelmi eljárás megindítása végett hozzám terjesszék be, mert közalkalmazottat állásából elmozdítani csak szabályszerű fegyelmi eljárással lehet." Az Ideiglenes Kormány többre becsülte a közigazgatásban dolgozó „amatőröket”: „A közigazgatás minden tisztviselőjét, akár a régi kormányok vagy a katonai parancsnokságok nevezték ki, akár a régi, illetve az új önkormányzati testületek választották meg, az ideiglenes nemzeti kormány nyilatkozatában lefektetett elveknek és programoknak megfelelően utasítom, hogy a nemzeti bizottságok és az ezeken keresztül megalakított ideiglenes önkormányzati testületek megalakulását ismerjék el, működésüket ne akadályozzák és ne korlátozzák és hivatali eljárásaikban határozataikhoz alkalmazkodjanak." Hamarosan eljutott a felszabadult országrész településeire a Németországnak küldött hadüzenet híre: „Az Ideiglenes Kormány, a felhatalmazás alapján, melyet programja megvalósítására az ideiglenes nemzetgyűléstől kapott, érvényre juttatja a magyar nép akaratát, semmisnek nyilvánítja a Németországgal kötött szerződéseket, megszakít vele mindennemű kapcsolatot és ezennel hadat üzen Németországnak. Az ideiglenes nemzeti kormány kijelenti, hogy a háborút a Szovjetunió és a szövetségesek oldalán az ország összes erőforrásainak mozgósításával mindaddig folytatni fogja, míg a szövetséges hatalmak ki nem vívják a győzelmet." » Eközben Vésztőn ezt dobolták: „Felsőbb hatósági rendelkezés folytán ezennel közhírré teszi a község elöljárósága, hogy a szovjet hadsereg húsellátására újabb marhákat fog készpénzfizetés ellenében igénybe venni. A felsőbb hatóságoknak a lakosság érdekében sikerült kieszközölni, hogy a szükségletet nem rekvirálás folytán fogják biztosítani, hanem a magyar hatóságok közbenjöttével, feltéve, ha ilyen módon sikerül a mutatkozó szükségletet biztosítani. Ennek alapján nyomatékosan felhívja a községi elöljáróság a lakosságot, hogy a rekvirálás elkerülése érdekében 3 napon belül minden állattulajdonos a közellátási hivatalban ajánlja fel eladásra szánt marhaállományát, mely a ma is érvényes kilogrammonkénti 2 pengő 46 filléres vételár mellett lesz átvéve.” Ellátási nehézségekhez kapcsolódott a község nemzeti bizottságának december 29-i rendelete: „A nélkülözhetetlen s jelenleg a községben beszerezhetetlen közszükségleti cikkeket (só, cukor, gyufa stb.) bárki, bármilyen formában behozhatja a községbe, és ezt eladhatja a rendes haszon hozzászámítá- sával. Élelmezési cikkeket is báríci vihet ki oly célból, hogy azért cserébe a községben hiányzó és nélkülözhetetlen közszükségleti cikkeket hozzon be, de minden kivitelhez engedélyt kell kérnie.” Az év vége az összegezések ideje volt 1944-ben is. A megye bankjainak, takarék- pénztárainak, hitelszövetkezeteinek stb. valamivel több mint 700 000 pengő készpénze (Békéscsabai Kereskedelmi Bank — 111 4170 pengő) és. harmincmilliónál nem sokkal kevesebb betétállománya (Békéscsabai Takarékpénztár Egyesület — tízmillió pengő) volt. A megye iparában 815 telephelyen 7588 embert foglalkoztattak. A legtöbben, 2257-en az élelmezési és élvezeti cikkeket gyártó iparban, 2134-en a fonó- és szövőiparban, 1315-en pedig a kő-, föld-, agyag- és üvegiparban dolgoztak. Az ünnepi kenyérsütés ürügyén a szakmunkásképzésről vagy talán a seak- munkásképzés ürügyén az ünnepi kenyérsütésről írhatunk — mindkét megoldás adott. Egyik sem független és választható el a másiktól. Legalábbis a szabadkígyósi- ak esetében nem. Minthogy 1972 januárja óta működik az iskola tanműhelye, ahonnan azóta napi 1,5 tonna pékáru kerül forgalomba. Szabadkígyós teljes, Újkígyós részbeni ellátása a feladatuk, és a Békéscsabai Sütőipari Vállalat hat boltjának is szállítanak. Ez a termelés napi rendelésre történik, mellette tanulniuk kell a szakma elméleti tudnivalóit a sütőszakra járó fiataloknak. — Tart a téli szünet — újságolta ottjártunkkor Bella Antal, a tanműhely vezetője, ám a sütőipari munka nem ad a szünetre lehetőséget, így aztán itt maradt 26 tanuló, hogy megtermeljék az ellátási körzet szükségletét. Pénteken és szombaton 4,5 tonna kenyeret, 1200— 1500 darab kilós kalácsot és 300 diós. mákos bejglit süAz úgy volt, hogy nyoma- kodtam befele a pesti Skála Metró csapóajtaján, tigristermetű szőkeség előttem jobbra el, barna szemem — azzal a híres szépérzékével — gú- vad a szölke után, csapóajtó balról jő, bumm ... búbocs- ka homlokomon szépen ve- resedik, szóval rossz volt a bioritmusom. Mert nem vettem steppelj osztrák télikabátot, á háromezer-hatszá- zért és bioritmus-műveltségem megmaradt parlaginak. Pedig... — Pedig aki osztrák kabátot vesz, annak elkészítjük a biorimutsát — mondta Preszter Sándor, aki ipar- cikkosztály-igazgató a Skála Metróban. — Higyje el, jópofa játék. Szerettünk volna valami olyat adni a vásárlóknak, ami nem átlátszó vevőcsali, hogy a kereskedő akkor veti be, ha nyakán maradt az áru. Az osztrák télikabátot háromezer-hat- százért önmagában is elviszik. De a vevő játékos, és mi sok számítógépet szeretnénk árulni. Most a Commodore típusú kapható Magyarországon, s az új vámrendelet óta remélhetőleg nem lesz olyan magas az ára. De számos más elektronikus gépünk is van, s még több lesz. Mindehhez fel akarjuk mérni a hazai vevők számítógépkultúráját. Benyomulunk tehát a körbe. A fókuszban Gajáry Ödön. egy kellemes öregúr ^nyomkodja a Commodore számítógép gombját, és a nem rég érkezett Lajosról kiderül, hogy érzelmi holtponton van, értelme is csak vagyogat, ám fizikailag most töttünk. Ezeknek a diákoknak, akik a munkában részt vesznek, egy-két nappal később kezdődik a második félév. Egy másik 26 fős csapat pedig a Békéscsabai 1. számú Sütőipari Vállalat vasárnapi termeléséből vette ki a részét, így a hétfőn nyitva tartó üzletekbe jutott friss kenyér. — Hogyan lehet a termelés és az oktatás összhangját megteremteni? — faggattam a tanműhely vezetőjét. — A termelésben a napi friss, elméleti tudást a gyakorlatban is azonnal kamatoztathatják a gyerekek. Rögtön van mód az elméleti tudás gyakorlatbani bizonyítására. — Azt mondják a fiatalok, szép ez a szakma. — Én 43 éve csinálom, úgy gondolom, azért, mert szépnek találom. Nekem sikerélmény, hogy évente 25— 30 szakembert ad ez az isko- la a megyének. A tanműhely felől friss kenyérillat áradt. Sürögtek- forogtak a kiR pékek. Az első asztalnál fonott kalács, a másodiknál kakaós csiga készült. Bak József körösladáéppen olyan erős, mint a kondorosi öreg bika. Lajos, úgy is, mint „osztrákkabáttu- lajdonos”, csempén ránéz a nejére: „Na, ugye?!” és elol- dalognak. Gajáry Ödön szerint: — Uram, a férfiak mind tudomásul veszik, amit a gép mond, mert van játékkultúrájuk. De az asszonyok, ... — s a megkezdett mondat állítmánya csak egy lebecsülő, lapos kézlegyintés. nyi diák ügyesen fonta a kalácsot négy szálból, előbb a külső kettőt fogta, csavarta, a belső kettő adta a következő fonatot, de már követni sem tudtam... — Jó szakmát választottál? — Szeretem, jó szakma. Otthon is elmentem már a műhelybe, mert ha végeztem, hazamegyek, ott szeretnék dolgozni — válaszolta Bak József, aki harmadéves. — Nem volt megterhelő, hogy most kétszer annyit kell dolgozni? Nézem a Commodore-t. Jön a vevő, mutatja a kabátblokkot, mondja keresztnevét, születési évét, hónapját, napját, Gajáry úrnyom- ja a gombot, a képernyőn három jelsor jelenik meg, az érzelmi, értelmi és a fizikai erő jelsora, egy hónapra előre, kétnaponkénti állásban. A harmincon aluli férfi nézőtábor vizslán lesi Gajáry úr kezét és rögvest rászól, ha netán rossz gombot nyom — Három éve így van, már ami engem illet, de minden évben Rzívesen csináltuk. A diós csiga tésztája szépen, egyenletesen alakult a másik gyúróasztalon. A túloldalon egy pufókarcú diáklány már a kakaót borította a tésztára, elegyengette, majd társaival összetekerte és szeletelte. Egyszerű ez — a szemnek! — Szívesen csinálod? — fordultain az apróka, göndör hajú tanulólányhoz. — Én szakácsnak akartam jelentkezni, de az egyik szakoktatóval találkoztam, ő agitált, jöjjek ide, próbáljam meg. Sokan mondták azt is, hogy ötkor kell kelni, de számomra nem jelent gondot. Szívesen vagyok itt, szeretem a szakmát, bár még csak első éves vagyok — vallotta Horváth Ilona, új- kígyósi diák. — A harmadévesek 80 százaléka önállóan dolgozik — jegyezte meg oktatójuk. Nagy János. — Ezek szerint kész szakemberek? — kérdeztem. — Ha több lenne a gyakorlati idő, és nem kéthetenként három nap, még eredményesebb lehetne az oktatás. * * * A kemencéből ropogósra, pirosra sült alföldi kenyerek mosolyogtak rám. Gondolatban mellé képzeltem újévre a fehér abroszon a füstölt csülköt és a malacsültet. Számadó Julianna meg. Van itt számítógépkultúra! Csak az osztrák téli kabát lesz lassan kevés, meg persze ez a bioritmus dolog nő egyre izgalmasabbra. Sokan lebegtetik a százast: „Kifizetem, csak tessék megnézni az én ritmusomat is!” De hát rendnek kejl lenni, ez a sem tudomány, sem babona dolog, csupán játék, egy okos gép valahogy ráállt a japán horoszkóp időrendjére, komolyan venni tehát nem szabad. Belegondolok, hogy öreganyám ezt Commodore gép nélkül is tudta, mert ha öregtata, a drága, megivott egy vödör rzilinget, hát nyilván abszolúte csendes bioritmus következett őnála. Ha meg fölmérgesítették az adókivetéssel, némi kis beszolgáltatással, hát az égzengés elő] meg öreganyám kotró- dott be megértőén a kamrába, és órákig nagy műgonddal nézegette, nem rohad-e a téli alma. Amíg a bioritmus hétszentséges órája e] nem múlt. Most meg a Commodore gép, képernyővel, és kétnaponként kiszámítva ... Jó, hogy ebben a napi 8-9 milliós forgalmú áruházban nem csinálnak bioritmust még a tíz forintos zsebkendő vevőjének is. De hát ennyire sosem lehet rossz a Skála Metró üzletembereinek bioritmusa. Zárókép: kalapos nagysasszonyforma jő, szeme szépdühödten forog, hogy „Nem látták az uramat?” Halk imát rebegek: ó, csak lenne ma jó a fizikai ritmusa szegény párának, mielőtt megleli őt ez a kalapos ... Földessy Dénes Életünk ritmusa — nagykabáttal így lesz a tésztából s a ráborított kakaóból kakaós csiga Fotó: Fazekas László Készül a bioritmus. A számítógép előtt Gajáry Ödön (Fotó: Hauer Lajos — KS)
