Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
NÉPÚJSÁG 1984. december 24., hétfő o Csurka Péter: Téli játék Si költött a csend a télben, ijesztő sötét volt az ég a tanyai világ felett, mintha az isten nagy, szürke ólomharang alá csapta volna a világot, s alatta a fehér hólepel világított volna csak. Nagy pelybekben hullt a hó, fehérre meszelte a földet, a fákat, az egész mindenséget. A tanító úr karácsony előtt egy héttel, szombaton délben kiadta a vakációt a tanyai fiúknak, lánykáknak. Ez a búcsú ünnepélyes volt, legalábbis a tanító úr részéről mindig az. Biztatta a gyerekeket, ne csak a játékkal töltsék az idejüket, hanem szorgalmasan ismételgessék az eddig tanultakat. A kis, gubás parasztfiük, szoknyás parasztlánykák, derekukon berlinerkendővel átkötve, alig várták a biztató beszéd végét, lármázva, csattogva, si'kongva, verekedve rohantak a kapunak, mintha örekre búcsút mondanának a zord iskolapadoknak, az „utálatos" tanító úrnak, a táblának, számológépnek, mindennek, ami életüket nehézzé tette, elkeserítette. Két hét! Végtelen idő a gyermekiélek világában! Sohasem telik el! Gyermekkorban hosszú az élet, térben és időben mérhetetlen távolságok vannak. A tanító úr, ide, a tanyára kárhoztatott intellektuel, fátyolos szemmel bámult csenevész, rongyos kis hadserege után. A gyerekek már tanyasoronként eltagozódva rajzottak a dűlőutakon, mint a tehenek nyáron, az elosztónál, utcák szerint, maguktól eligazodnak. Ügy a kislányok és kisfiúk. Fele az uradalom felé tartott. Néha ökörfogatot, ritkábban lófogatot küldött értük valamelyik tiszttartó, ha éppen eszébe jutott, vagy kedve szoty- tyant. Lehet, most a nagy hóesés miatt nem indítottak fogatot. Nincs még jó szánét, az állatokat kímélni kell. . . Az iskola kapuját a negyedikes, kis Perei Pista tette be Eszter húgával, a téli karámok hallgatag, szelíd szavú őrzőjének a csemetéi. Küzdelmesen túrták a havat irdatlan nagy csizmáikkal, kézen vezetve egymást. Pisti lábán az apja nagy, rossz csizmája, Eszterén az édesanyjáé. Az anyjáét már bátran huzigálhatta, mert hiszen annak már nem lesz soha szüksége rá. Bizonyára most is a nagy felhőbüra mögül nézte — lyukat olvasztott rá a leheletével, mint a befagyott ablaküvegre szokott, míg itt lent, a földön járt — gyerekei küzdelmét a hóval, a csizmával, és 'könnyezve, mint any- nyiszor, míg a karámi kis fából tákolt cselédházból nézte a parányi ablakon keresztül a szomorú, fagyos téli világot... Szent igaz az, hogy a Jézuska már meghozta Pisti fiának a zsírosbőrből készült kiscsizmát. János, az apa jó előre megvette a fertálypénzből, nehogy a pénz elússzon, és se pénz, se csizma, se Jézuska ne legyen. Karácsony estig járhat még a nagy rosszban a fiú. Az újat jól eldugta a kaszli alsó fiókjának a fenekére. Majd Karácsony este érkezik meg. Hadd örüljön a gyermek. Eszter mint kis, öreg varjú cammogott a bátyja mellett. Bátyja noszogatta: — Siessünk, mert Durkó- ék nem várnak meg. — Duuurrkóóó! — ‘kiáltott Eszter az előttük már jó messzire elhaladt fiúk, lányok után. A kiáltásra hátranéztek. — Siessetek! — hasította vissza Durkó. Pista vonszolta Esztert. Kishúga nehezen bírt a hóval. Akkor már az uradalmi gyerekek nagy része lekanyarodott. Durkó és Kece állt a domb tetején. Egyszer csak látják, hogy Kece hanyattvágódik a hóban. Utána Durkó. Fél percig fekve maradnak, karjukat kivágják jobbra-balra, aztán vigyázva óvatosan felállnak. Megfordulnak, nézik a hóban maradt másukat. Aztán arrébb mennek, újra kezdik. — Nézd már Pisti, mit csinálnak azok ott? — Krisztust, te kis buta .. . Még azt se tudod? — Hogy csinálják a Krisztust? — álmélkodott Eszter. — Nem látod? Nézz oda! A két fiú régi virtust rángatott vissza a kései időbe. Krisztuskeresztet vetett a frissen leesett hóra. A hóba belesüppedt test, fej, lábak, széjjeltárt karok a keresztre feszített Krisztust példázzák. Már levetettek vagy tíz— tizenkét Krisztust fejenként, mikor nézeteltérés keletkezett közöttük. Durkó kihívóan azt állította, hogy az ő Krisztusa szebb, formá- sabb, alakosabb, mint a Ke- céé. Ezzel merő ellentétben pedig Kece a maga Krisztusait dicsérte. — A te Krisztusod -lába nagyon rövid — mondta Durkó. — A tiednek meg a feje olyan, mint egy sütőtök. — Nem igaz. — De igaz... Te nem tudsz szép Krisztust vetni . . . Erre Durkó nekiszaladt Kecének, fellökte. Kece hanyattvágódott. i Éppen erre az összecsapásra értek fel Pistiék. — Miért veszekesztek? — Azért, mert Kece egy hazudozó. Azt meri állítani, hogy az ő Krisztusa szebb, mint az enyém . . . Gyere Perei, most te mondd meg, első vagy az iskolában, kié a szebb Jézus Krisztus! Vonszolta kispajtását, a dombtetőn széjjelteregetett Krisztusok közé. — Ez is az enyém, az is az enyém... Az ott a Ke- céé ... Na, szólj hát!... De legyél igazságos! Perei Pista tétován nézegette a nyomokat. Nem szólt, Eszter, aki eddig, mint érő dinnyefölde'k rongyos madárijesztője értelmetlenül szemlélte a történteket, odatotyogott a pityergő Kecé- hez, és sajnálkozva mondogatta: — Te kezdted!... Mért csúfoljátbk Jézus Krisztust? — Hallgass! — mordult rá bátyja. — Ezeket mindenki csinálja... Egyszer láttam, hogy édesapám is csinálta... Aztán négyen kört alkotva hallgattak. Pista törte meg a csendet. Rezgett kis vékony hangja: — Hát, az úgy van, ki nagyobb, 'ki kisebb, ki szélesebb, aztán olyan a Krisztus is ... Megint hallgattak. Az ítélet, mely ösztönös bölcsességgel most esett ki kisfiúi értelméből, fent, a hólepte dombtetőn, mintha az egész világnak szólt volna, belecsengett az egyre jobban fehéredé, siket tájba, csendbe. Pajtásai habzsolva szívták magukba a kék levegőt. Ö maga sem, de különösen pajtásai nem tudtak még lemerülni a szavak mély értelmébe, ő'k még csak a külsőleg látható, érzékelhető, hibátlan Krisztusokban találtak gyönyörűséget. Így történt aztán, mikor szótlanul, megbékélten, libasorban kanyarodtak le a dombról, a domb tövén már térdig jártak a hóban, az elöl haladó Durkó megállt. — Te, Perei, vess te is egy Krisztuskeresztet!... Lássuk, milyen a tied? — Igenis, ha papolni tudsz, tudjál keresztet is csinálni! — nyivá'kolt Kece is. Eszter is rácincogott: — Mutasd meg, Pista, hogy te is tudsz ... Pista a nyakába húzta a fejét, bátortalanul válaszolt : — Nekünk nincsen időnk. Nekünk sietnünk kell haza. Segíteni kell édesapámnak... — Igen, mert gyáva vagy! — gúnyolódott Durkó. Pistának sápadt arcába, melyet még a tél hidege se tudott pirosra festeni, hirtelen felszökött a vér. — Én nem vagyok gyáva! Ha akarjátok, lássátok! Belevetette magát a térdig érő hóba. Belesüppedt. Húga segítségével tudott csak nagy nehezen a feltá- pászkodni. A két fiú kárör- vendően állapította meg, hogy az iskola esze nem tud semmit, az ő Krisztusának se híre, se hamva sincs a hóban. Ö is elismerte ezt. Kecéék eltértek az uradalom felé vivő útra. Még sokáig a szívébe mart a fiúk csúfondáros hangja, röheje. Szíve a fülében tiktakolt. Szomorúan vágtak neki a hótengernek a karámok felé. Eszter megszólalt: — Tudod, hogy miér-t nem tudtál Krisztust vetni? — Tudom is én ... — A kabát miatt, te Pista!... Mert nagy neked az a kabát... Hiszen az édesapámé volt... Kecééknek szép, rájuk illő kabátjuk van ... Azért! — Lehet — sóhajtott Pista. — Biztosan azért... Ismét nagy dombra kapaszkodtak. — Látod, itt a hó sem olyan nagy. . . Vedd le a nagykabátot, én megfogom... Próbáld meg itt! A kabát. Az öreg, kékposztós nagykabát. Apjától örökölte. Édesanyja, míg itt lent a földön járt, kicsit ösz- szébb húzta, az ujját fel, a gombokat beljebb varrogat- ta. így se nagyon illett szegény Pistinek . . . Hirtelen lefordította magáról. És vékony kis ruhácskájában belefeküdt a hóba. Jól benyomta a fejét, lábát, karját szétvágta, és hanyatt fekve jó sokáig felbámult a sötét színű égre. Felkelt, Eszter ujjongott örömében. — Na, ha ezt látnák Dur- kóék — kiáltott ő is önérzetesen. Nekibuzdult. Egyik Krisztust a másik után vetette. Sok idő eltelt már. A hóesés is elállt. Fagyos, metsző szél kerekedett. Eszter fázott. — Menjünk már, Pista. Pista lihegett, és izzadva vette fel a nagykabátot. — Ha nem esné be a hó ezeket a Krisztusokat, akkor újév után megmutatnám a Durkóéknak, hadd lássák, mit tudok én ... Elindultak. Az északi szél erősödött. Szemközt vágta rájuk a havat. — Befújja a szél — mondogatta szomorúan —, nem mutathatom meg nekik ... * * * Nem, mert már akkor este kiverte a láz, égette testét a forróság. A kis koporsó pontosan a cselédlakás gerendája alatt állt hosszában. Hanyatt feküdt benne Pista, majdnem úgy, mint Krisztuskereszt a hóban, csak kis, sovány kezét nem tárta széjjel, összefonta a mellén. Ritkásan jöttek halottnézőbe. A hegyekből ereszkedett le néhány erdei ember, cselédek, asszonyok, öregek, gyerekek. Megnézték a kis Krisztusvető Pistát, elbúcsúztak tőle, aztán továbbmentek. ummmsoEsrm-----------------— . .. * Várkonyi János: Ikonfestő Verasztó Antal: Mécslobogtató A cselekményt láthatatlan vonalak osztják fejezetekre. Indulás: a friss szagú ősanyagtól. (VércSeppek, a zsákmányt sütő parazsakban keresendők). Nyáron is kell valami takaró, pedig iszonyú tüzekről álmodom néha. Akad közöttük erdőpusztító is, ami a tölgyfákat a szemem láttára elhamvasztja. Előbb azonban szólni kell az érzelmi hullámverésről. Szél borzol a fák tetején, a fényben megmegvillanó porsziporkák nem tudják elfojtani a hullámokban szétterülő akácillatot. Arcomon hajnalpír olvad, testem lábadoz, mint egy beteg madár. Korán keltem — mint már annyiszor —, most azon tűnődöm, be- illenek-e gondolataim a napi valóságba. Létem titkos palackjában józan indulat és fanyar gunyorosság zötykö- lődik. Óvatos létezésem fény-alkony figyelemmel párosul. Lassan megváltoznak a szokásaim, szememben egyre gyakrabban tűnnek fel idegenek. Újabban mikor önvédelmi csöndben sétálva gondolkodom, egy emberforma árnyék követ mindenhová. (Aktuális módszer kihasználni a társaságát.) Mikor utcán sétálok, megfigyelem az embereket. Ennek eredményeképpen észrevehető hatások érnek. Néha úgy érzem magam, mint az az egyszervolt balladás öregember, aki a húzatlan megszólaló harangok szavánál, ó- kutak gödrei fölött botorkálva a halálnak megmentett élet szépségeire akarta tanítani az embereket. Az élet zajlik, velem és mellettem. Előbb vagy utóbb egy autó ablakából mindig kinéz rám valaki — olyan arccal" amiről világosan leolvasható: a benn ülő számára a gyalogjárás megengedhetetlen luxussá változott, mert életének útján minden centiméternek és pillanatnak szabott ára van. A történési időpontokat Katona Judit: Nász Két cigarettára gyújtasz, mert mindig két halálra. Az egyiket átnyújtod rövid megváltódásra. Mindig két heviilésre: lángra, hamura, füstre. Az egyiket átnyújtod, hogy öltözzek ezüstbe, hogy öltözzek a füstbe mindig átnyújtasz egyet s hogy te öltözhess ezüstbe, mindig elszívok egyet s így készülünk új nászba, sötétlő-góriásba. nem mindig sikerül tisztázni. A májusfáról eszembe jut: ez a szokás már a XVIII. századból ismeretes. Ugyanis: „Sok inconverien- ciák esvén ennek előtte a Filep Jakab napra virradólag felvonni szokott zöld ág miatt, annak eltávoztatásáért”. Ma a májusi dugásból kimaradt sóvárgó fákat pusztai kukacbombázók permetezik. Steril csend után: Rőt fuvallatok felett vadludak húztak a ködben. Álomfoltos párnák közt veszendő lelkem a harangkötélen hintázó halál ellen nem tudott felmutatni mást, csak az ágyamat körülállók szemében derengő reménységet. A szókimondó öreg orvost Nagyapám kísérte ki azon az estén. (Jó tíz évig őrizgette a kérdésére kapott választ): „A gyereknek annyi esélye van az életben maradásra, mint kurvának a jámborságra”! (Történetesen a helybéli örömlányok ellenőrzését is a szóban forgó orvos látta el.) Csoda-e, ha felépülésem után kezdett érdekelni, miért repülnek V alakban a- vadludak? A tudományos válasszal akkor még nem sokra mentem ... „így használják ki a szárnycsapások által keletkezett légörvényzó- nát”. Olyan felfogható ért- hetetlenség volt ez számomra, mint az, hogy időnként kimentünk a temetőbe a nemlétezők égnek emelt arca fölé virágot ültetni. Hát nincs menedékünk? Bármi történhet velünk két kiköpött cseresznyemag között?! Öröm, bánat, hihető hihetetlen?! Olyan ez, mintha az égő gyertyák fénye sötétséggé komolyodna. A természet változásai irigylésre méltóan egyszerűbbek. Ha megcsordul a felhők orra, s a szél fűzfasípok hangjába szelídülve jár a madárnyomokban ébredő pitypangok között, akkor ez: Tavasz! (S ha az ál-szempil- lák alatt hűvös éjszakák menetelnek, a madarak a faágakon egy második tavaszt várnak szeptember után). Nem csak a körülöttem levő világot vallatom, magamat is. Őszinte indulattal. A zsákmányra leső útvesztők küszöbén tanúskodom, hogy mindig is létezett az a bizonyos Alma, és az elvétett lépést, a kiűzetés után is buzgón gyakoroltuk. Mire észrevettem, hogy a mezőkre kivert magányos éjszakák a hajdani sebek hűlő parazsán ülnek, régi meséim, a lidérc- fény bűvöletében a szemem láttára megkövültek. A tett- legesség kuporgó szégyenéta Tettek nyilvános békéje feledtette. Sebezhetőségünk határai is kitolódtak, egészen a napfogyatkozásig. Milyen tanulságot vonhatunk le mindebből? Az ilyen gondolatok értelmezése ritkán engedelmeskedik a hagyományos okfejtő kísérleteknek. A magyarázatok ösz- szefüggésrendjében egyaránt benne lehet a lélekfeltárás, avagy a kitérő állomások szemrevételezése. Az egyszervolt balladás öregember pihenés közben az emberek egyszerű örömeire gondolt. Alkonyi neszek lopakodtak köré, lassan árnyékká változó alakja fölött, törékeny nyírfák hintáztat- ták a Holdat. Várkonyi János: Kertész +
