Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-23 / 301. szám
1984. december 23., vasárnap Lökösháziak a határvédelemben „Magaslesen” Lökösháza fontos vasúti átkelőhely Magyarország és Románia között. A Békés megye délkeleti csücskében fekvő, s mintegy 2600 lelket számláló település az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött, ami a község egész arculatán jól megfigyelhető; akár a közintézményeket és kommunális létesítményeket, akár pedig az újonnan épült vagy épülőfélben levő lakóházakat vesszük szemügyre. Az állampolgárok azonban nemcsak a helyi fejlesztéseket célzó munkákban vesznek részt, hanem az egyéb, önként vállalt kötelezettségeknek is igyekeznek eleget tenni. Ezek közé tartozik a határőrök tevékenységének segítése. Abban, hogy 1973. áprilisi 4-én Lökösháza kiváló határőr község lett, nem kis szerepet játszott az ilyen jellegű feladatok pontos, becsületes teljesítése. Amint Horváth János főhadnagy elmondta, a határsértők 90 százalékát a lakosság közreműködésével fogták el. A határrend betartásában jelentős szerepet töltenek be az önkéntes csoportok, amelyeknek tagjai mind a munkahelyükön, mind a lakókörzetükben rendszeresen tájékoztatnak mindenkit a teendőkről. A határőrök nagy gondot fordítanak arra is, hogy a párt-, állami, társadalmi és gazdasági szervekkel való együttműködésen túlmenően szoros kapcsolatot tartsanak fenn az ifjúsággal; konkréten az úttörő határőr gárdával, valamint a községi KISZ-bizottsággal. A szomszéd községben, Kevermesen már előfordult, hogy egy határsértőt éppen az iskolások jelzései alapján vettek őrizetbe. Az orosházi határőr kerület, s így a lökösházi alegység parancsnokai nem egy esetben a munkahelyi vezetőkkel egyeztetve javasolnak pénz- és tárgyjutalmakat — az erkölcsi elismerésen kívül — a szolgálat teljesítésében kiemelkedő eredményeket elért önkéntes segítőknek. Ám akad példa kollektív kitüntetésekre is. A részükre korábban meghirdetett versenyben a vándorzászlót a lökösházi MÁV- csoport nyerte el, amelynek vezetője: Simon Lajos kereskedelmi hivatalnok. az állomásfőnök helyettese. Ö is azok közé tartozik, akik az első hívó szóra vállalták, hogy önkéntes határőrök lesznek. Havonta általában 15—16 órán keresztül teljesít szolgálatot a vasút területén, természetesen a saját munkaidején kívül. Ez a felelősségteljes megbízatás családjában nem okoz különösebb gondot, annak ellenére sem, hogy két gyermeke van. Felesége szintén a MÁV-nál dolgozik, s társadalmi feladatként a munkaügyi döntőbizottságban tevékenykedik. A beszélgetésbe bekapcsolódott Gábor Albert állomásfőnök is. Többek között megemlítette, hogy az önkéntes határőrök becsületesen helytállnak a vasútnál is, s önként vállalt teendőik ellátása nem megy a mindennapi munka rovására. Néhány évvel ezelőtt Simon Lajos elfogott az állomáson egy román fiatalembert, aki az úgynevezett zöldhatáron jött át egy esős éjszakán. Mivel az illető azonnal gyanúsnak tűnt és igazolni sem tudta magát, behívta az irodába és értesítette a határ- őrsöt. Helytállásáért pénzjutalomban részesítették felettesei. Szalai Ferenc, a Haladás Termelőszövetkezet műszaki vezetője szintén a kezdet kezdetén lett a határőrök önkéntes segítője. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végzett, és jelenlegi tervei között szerepel a szakmérnöki képesítés megszerzése. Felesége a tanácsnál dolgozik. A háromgyermekes családapa büszke arra, is, hogy az a csoport, amelyhez tartozik, a határőr kerületben meghirdetett versenyen a második helyezést szerezte meg. Kiemelkedő önkéntes határőri tevékenységéért -eddig már több ízben kapott elismerést. 0 is elfogott egy határsértöt. Ezenkívül a választások alkalmával, mint a szavazatszedő bizottság elnöke segíti a Hazafias Népfront helyi bizottságának munkáját, korábban pedig szakmai előadásokat tartott a TIT által szervezett tanfolyamokon. Kép, szöveg: Bukovinszky István Mindenkire cs mindenre kiterjed a figyelem »I Magyar Autóklub célkitűzése Színvonalasabb szolgáltatással a tagságért Novemberben tartotta elnökségi ülését az Autóklub Békés megyei Szervezete. Ezen dr. Horváth Ferenc, a megyei szervezet elnöke számolt be a társadalmi testület munkájáról. Az ülést követően beszélgettünk a megyei elnökkel az autóklub munkájáról, elképzeléseiről. — A taglétszám-növekedés minek köszönhető? — A felfutás az elmúlt évtizedben nem volt egyenletes. Csak a számokat tekintve: 10 évvel ezelőtt 900 tagja volt a megyei szervezetnek, napjainkban pedig már kevéssel meghaladja a hétezret. A növekedés csaknem nyolcszoros. Az 1975— 1980 közötti időszakban, sok kezdeményezéssel próbáltuk növelni a létszámot, ebben igazi sikert a békéscsabai műszaki állomás megépítése hozott. Mai taglétszámunk a személygépkocsik számát tekintve mintegy 17 százalékos szervezettséget jelent. Ez országosan a 27 szervezetből a 17. helyre elegendő. Megjegyzem: az utóbbi években rendkívül dinamikusan nőtt az országos taglétszám is. Napjainkban elérte a 370 ezret, a szervezettségi arány meghaladta a 30 százalékot. Természetesen nemcsak a műszaki állomás nyújtotta szolgáltatásoknak köszönhető a létszám egyelőre tartósnak ígérkező növekedése, hanem a többi szolgáltatásainknak is, amellyel a klubtagjainknak segítséget nyújtunk, akár a gépjárművezető-képzésben, akár az utazásban, akár az országúti mentésekben, és egyéb területeken. — Milyen oktatási feladatok teljesítésére vállalkozik a klub? — Több éve megoldott a „B” kategóriás személygép- járművezető-'képzés Orosházán és Tótkomlóson. Az idén már Mezőhegyesen is indítottunk ilyen jellegű tanfolyamot, és megkezdtük a segédmotorkerékpár-vezetői képzést is. Jövőre mindezeken túlmenően motorkerékpár-vezetőket is oktatunk majd. Az említett helyeken négy főállású és hat megbízásos oktatónk évente mintegy 220—250 klubtagunknak teremt lehetőséget a vezetési ismeretek elsajátításához és az eredményes vizsgához. Itt jegyzem meg, hogy klubtagjaink a tanulmányi díj befizetésénél kedvezményt is 'kapnak: a tanfolyami díjat két részletben fizethetik be. Azokra a klubtagokra is gondolunk, akik korábban szereztek vezetői engedélyt. A téli időszakban több helyi csoportunknál szerveztünk és szervezünk úgynevezett továbbképző tanfolyamokat, ahol az időközi KRESZ-változásokat, a vám- és pénzügyőri rendeleteket, és természetesen műszaki ismereteiket is felfrissítjük. — Mennyire népszerű a klub touring-tevékenysége? — Évente csaknem ezer autós klubtagunk, illetve családtagja utazik külföldre úgy, hogy utazással kapcsolatos gondjaikat a megyei autóklub szervezeténél oldják meg. Igen kedveltek az ausztriai utazási lehetőségek, az olasz és jugoszláv utak, valamint az NSZK, és ugyancsak kedveltek az Ungvár—Munkács, illetve a bulgáriai utazási lehetőségek. Itt említem meg, hogy Békéscsabán két lakókocsit is tudunk kölcsönözni klubtagjainknak külföldre és belföldre egyaránt. Igen jól bevált az országos szervezet keretében kitelepített lakókocsik bérleti rendszere Olaszországban, Ausztriában, NSZK-ban és Jugoszláviában. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy Magyarországon forinttal fizet a klubtag, és az adott ország kempingjében, ahova a lakókocsit — teljes felszereléssel, edényekkel, ágyneművel stb. — kitelepítették, igénybe veheti a konkrét időpontban. Igen sokan a külföldre utazó klubtagjaink közül kiváltják a hitelleveleket, amelyekkel külföldön mentesülnek — gépjárműveik meghibásodása esetén — saját valutájuk e célra való felhasználásától. — A műszaki állomás munkájáról hallhatnánk? — Igen sokan jelennek meg a közlekedésbiztonsági felülvizsgálatokon. Ugyancsak népszerűségnek örvendenek a hatósági vizsgák, évente mintegy 1000—1200 autó műszaki vizsgáztatását oldjuk meg. Ezenkívül futómű-beállításra és egyéb kisebb javításokra hozzák gépjárműveiket a műszaki állomásra. Érdekes megemlíteni, hogy több mint száz esetben végeztünk gumiszerelést, kerékkiegyensúlyozást, fékha- tásmérést. Két országúti segélygépkocsink van, közismert néven a „sárga angyalok”, amelyek országúti meghibásodás esetén segítenek Békés megyében a magánautósoknak. Megkezdtük az úgynevezett „miniállomás”-ok kialakítását, elsősorban azokban a nagyközségekben, illetve városokban, ahol a futójavításokra, beállításokra kicsi a javítókapacitás. Országosan már mintegy 120 miniállomás létesült, ehhez a hálózathoz csatlakozunk mi is. — Mik az elképzeléseik az elkövetkező időszakra? — A következő esztendő az autóklubnál is a vezetőségek újraválasztásának éve. Január közepétől május végéig a városi, nagyközségi, illetve üzemi csoportok választják újjá vezetőségeiket, október elején a megyei szervezetnél kerül sor küldöttértekezletre, és természetesen a megyei elnökség megújítására. November végén pedig az országos elnökség rendezi sorait. Ezeken a küldöttértekezleteken számot adunk az elmúlt hat év fejlődéséről és a következő öt esztendő elképzeléseiről. Szeretnénk elérni a megyei küldöttértekezlet idejére a nyolcezres taglétszámot, és úgy érzem, hogy ez már egy olyan bázis lesz, amelyre kölcsönösen lehet alapozni. A 'következő öt évben jobb feltételeket akarunk teremteni, több igényes szolgáltatással állni a klubtagság rendelkezésére. összességében úgy érzem, jó úton járunk, mind a szervezettség növekedését, mind az általunk adható szolgáltatások mennyiségét és minőségét illetően. A magam részéről bízom abban, hogy a következő ötéves időszakban minden tekintetben el fogjuk érni az országos átlagot, beleértve a klubtagság létszámát és a különböző szolgáltatások körét is. Szekeres András Rozi néni karácsonyra készül Az öregasszony a ház végéhez ragasztott fészerhez botorkál. Fájnak a lábai, a vállát még két kereszt, 77 év nyomja. A gereblye mögött rossz láda, benne szalma, ott vannak a friss tojások. — Csak kettő van — áll meg tétován az ajtóban. — Kicsit várni kellett volna még, nézze meg az ember, csak kotkodácsolnak. Rozi néni, azaz özvegy Molnár Jánosné elmegy a régi, dűlőfélben levő góréhoz. Mert oda is tojnak mostanában. Kukorica mór nincs benne. Morzsoltan hozzák a téesz- ből, zsákokban tartja a fia a padláson. Letérdel, csak így tud benyúlni a poros fészekbe. Három tojás innen is előkerül. Tartja a kötényét és számol. — Ez összesen öt — mondja és sűrűn pislog a kendő sátra alól. — Jön az ünnep, több kellene a kalácssütéshez. A kiskonyhában pattog a rőzse a sparheltban, mellette gáztűzhely. — Ahhoz nem nyúlok, a gyerekek kezelik — húzza elő a zöld hokedlit az asztal alól. — Milyenek voltak a karácsonyaik? — kérdem. — Az apám mindig más keze-lába volt, azért megéltünk valahogy — kezdi csendesen. — Hat gyereket neveltek fel a szüleim, harmadiknak jöttem a világra. Emlékszem, mindegyikünk kapott egy fenyőágat, hogy honnan hozta az apám, máig se tudom. Az anyám cukrot olvasztott, amikor megkeményedett beletekerte krepp-papírba és ráaggatta az ágakra. — Hány gyereke van Rozi néni? — Kettő. Három meghalt. A lányom a Dunántúlon lakik. A fiamék rendesek velem. Jönnek-a dédunokák is. Jaj, azok bestiák, megrángatják a szoknyámat. Aztán simogatják az arcomat és mondják, hogy ne haragudj dédike. Szünetet tart. Két könnycseppet morzsol szét az öklével. — A saját gyerekei már jobban örültek az ünnepeknek? — gombolyítom tovább a szavakat. — Szegény uram itt cselédeskedett a majorban. Sokszor fenyőágra se tellett. Ilyenkor akácgallyat állítottunk az asztalra, alá tettünk diót, mogyorót, esetleg birsalmát. Vacsorára krumplit sütöttünk, kukoricakását főztünk. Később vettünk egymásnak ezt-azt, cipőt, sálat, de ezek amúgy is kellettek. El ne felejtsem: talán ötvenegyben vásároltunk egy néprádiót 300 forintért. A Rigmus Pista énekelt benne, a Falurádióban pedig Völcsei Rózsi játszott. Nem mondom, nehéz idők voltak, mégis nevettünk. Gergelyem, mert én csak így hívtam az uramat, elment Csabára és hozott a fiunknak egy lódenkabátot. A kislány sírt, toporzékolt, hogy vele mi lesz, de nem futotta többre. Harisnyáját igazgatja, kutat az emlékei között. Elsötétül a tekintete. — Éppen 1976 karácsonyán halt meg Gergelyem. A fiamnak megvolt a ház, a kocsi. Az új autón vittek a temetésre. Most is szégyellem magam, de nem tudtam sírni. Álltam és végiggondoltam az életünket. Rendes ember volt az uram. Minden karácsonykor elégetek egy gyertyát az emlékére. — A seb lassan begyógyul, változott az élet is — terelem a beszédet vidámabb dolgok felé. — Az unokáim már flancban nőttek föl — nevet és mutatja fogatlan ínyét. — Elemes autó, karóra, magnó vagy hogy is hívják. Igaz, a fiam jól keres, brigádvezető a közösben. A fiú autószerelő, ráül még arra a nagy kombájnra is. A feleségének aranyláncot, medáliát, fülbevalót vett. Nem mondom, szép teremtés. Hozzák ide is azt a sok bolti süteményt, én nem szeretem — Rozi néni mit kap karácsonyra? — Nem kell énnekem már semmi. Mindenem megvan. Kevéssel is beérem. Egy kis narancs azért jólesne, de nálunk nem lehet kapni. A lányomék, ha jönnek, biztosan hoznak Szekszárdról. — Táncolt-e az unokák lakodalmán? — Dehogy táncoltam — tiltakozik hevesen. — Folyton az öregem járt az eszemben. Mikor jött a vőfély a leve- sestállal, mintha ő állt volna az ajtóban. Látott még ilyet? Ha megérhette volna... A kendermagos újra kotkodácsol. Az öregasszony kitipeg a gangra, a kosár utón nyúl. — Csak összegyűlik a tojás — kacsint tréfásan. — Nézzük, érdemes-e benneteket etetni . . . Áll az udvar közepén, a metsző szélben, lobogó szoknyában. Nézi az alkalmi ismerőst és a meleg, fonott kalácsra gondol. Büszkén teszi az ünnepi asztalra, tenyerével szelíden simogatja. Körülötte minden elcsendesedik- Seres Sándor Vészéi vagy Veszély? A csárda nevét már mesz- sziről hirdeti a fényes felirat. De helytelenül. Mert honnan is vette nevét ez a ma már szépen kiépített csárda? IV. Béla király 1261- ben megerősítette az egri egyházmegyét Fejérem, Kötesd és Püspöki falvak tulajdonában. Fejérem és Püspöki a Fehér-Körös jobb partján állottak. Lehetett, mert akkor a Fehér-Körös és a Fekete-Körös valahol Békés körül találkoztak. Kötesd is valahol itt volt Békéscsaba és, Gyula között. Később elnéptelenedtek és a XIV. században keletkezett Vészé faluba olvadtak. 1415-ben egy bizottság megvizsgálta a régi Fejérem és Püspöki hollétét, és úgy találta „ a két falu között keletkezett Vészétől az előbbi egy kőhajtásnyira, az utóbbi három nyillövésre állott". Még 1719-ben is emlegették a Püspökihátat, melyet a ve- szeiek bírtak. 1415-ben egy per egyezségeként Vészé határát Békéscsaba, Gyula és Gerla közt osztották szét. Emlékét úgyszólván csak a vészéi híd őrzi. ' Adva van tehát egy híd és egy csárda. Biztos, hogy a híd korábban állott, mint a csárda, amiből következik, hogy a híd lehet a névadó. Mégis egy helytelen felirat miatt minden visszájára fordult. A csárda ugyanis Veszély csárda lett és mint az a Magyar Camping és Caravanning Club programfüzetében olvasható, már a híd neve is. Legyünk hűek emlékeinkhez és mivel a híd neve Vészéi, mert ez őrzi a régi falu nevét, akkor a csárda is viselje ugyanezt. Éppen* úgy mint Szánná falu nevét Szanazúg. Nem hangzik rosszabbul, sőt szebben és igazabban, ha a csárda nevét úgy mondjuk: Vészéi csárda. Javítsák ki mielőbb a fényes feliratot. Becsy Károly
