Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-22 / 300. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! Elhunyt Dmitrij Usztyinov December 20-án, életének 77. évében, súlyos betegség után elhunyt Dmitrij Fjodorovics Usztyinov, a Szovjet­unió marsallja, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Az SZKP és a Szovjetunió kiemelkedő személyiségé­nek haláláról szóló hírt az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsána'k Elnöksége és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa hozta nyilvánosságra pénteken. Negyven éve alakult meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés Ünnepség Debrecenben Negyven esztendeje, 1944. december 21-én alakult meg az új, demokratikus államhatalmat megtestesítő, a ma­gyar nép haladó, antifasiszta és forradalmi erőinek vá­lasztott képviselőit tömörítő Ideiglenes Nemzetgyűlés.,Az évforduló alkalmából a demokratikus átalakulás kima­gasló eseményének akkor otthont adó Debrecenben teg­nap ünnepi megemlékezést tartottak. A fellobogózott debreceni főpályaudvarra délelőtt fél tizenegykor gördült be a vendégek különvonata. Az ér­kezőket: Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkárát, Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét, Lázár Györgyöt, a Miniszter- tanács elnökét, Sarlós Istvánt, az országgyűlés elnökét és Gáspár Sándort, a Szakszervezetek Országos Taná­csának elnökét, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jait, valamint társadalmi, gazdasági és kulturális éle­tünk jeles személyiségeit a megye és a város vezetői fogadták. Közöttük volt Sikula György, az MSZMP Haj- dú-Bihar megyei bizottságának első titkára, Szabó Imre, a megyei tanács elnökei Postás Sándor, az MSZMP deb­receni városi bizottságának első titkára, Acs István, a városi tanács elnöke, Kolozsvári Lajos, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának elnöke és Varga Pálné, a népfront városi bizottságának elnöke. Az érkezést követően koszorúzási ünnepséget rendez­tek a Vörös Hadsereg útján levő felszabadulási emlék­műnél. Az emlékművel szemben csapatzászlóval felso­rakozott a magyar néphadsereg díszszázada. A díszelgő egység parancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak, majd az Elnöki Tanács elnöke Oláh István vezérezredes, hon­védelmi miniszter társaságában ellépett az alakulat előtt. A magyar és a szovjet zászlóval, s a nemzetközi mun­kásmozgalom vörös lobogójával díszített városközpont­ban — ahol a debreceniek ezrei kísérték figyelemmel az eseményt — felcsendült a magyar és a szovjet him­nusz. Ezután a hazánk szabadságáért életüket áldozó hősök emlékének tisztelegve koszorúkat helyeztek el az emlékmű talapzatán: az Elnöki Tanács nevében Losonczi Pál és Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt képviseletében Ká­dár János és Sikula György, a Minisztertanács részéről Lázár György és Köpeczi Béla művelődési miniszter, az országgyűlés nevében Sarlós István és Cservenka Ferencné, az országgyűlés alelnöke koszorúzott. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Pontban 12 órakor megkonduit a református nagy­templom Rákóczi-harangja, s „Basahalmától öspéter- fiáig” hirdette: Debrecenben népi demokratikus állam- hatalmunk születésére emlékeznek. Megteltek a refor­mátus kollégium oratóriumának padsorai, majd — á Himnusz elhangzása után — Sarlós István nyitotta meg az országgyűlés, a kopmány és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa rendezte ünnepi megemlékezést. Köszön­tötte Kádár Jánost, Losonczi Pált, Lázár Györgyöt és Gáspár Sándort, továbbá a Központi Bizottság tagjait, az Elnöki Tanács és a kormány jelenlevő tagjait, jiz or­szággyűlési képviselőket, a helyi párt-, állami és társa­dalmi szervek, az egyházak, az üzemek és intézmények küldötteit, s — nem utolsósorban — az Ideiglenes Nem­zetgyűlés egykori tagjait. Külön is üdvözölte az európai szocialista országok budapesti nagykövetségeinek veze­tőit, tagjait — majd felkérte az Elnöki Tanács elnökét, tartsa meg ünnepi beszédét. Losonczi Pál beszéde Tisztelt Ünnepi Gyűlés! Kedves Elvtársak, Honfi­társaim! Nemzeti történelmünk nagy eseményére emléke­zünk ma, december 21-én, távolodva tőle időben, immár negyvenedik évfordulóján — de közeledve hozzá jelentő­ségének és tanulságainak mind pontosabb felismerésé­ben. Népünk minden évben tisztelettel hajt fejet a fel­szabadítók emléke előtt, és megindultan tekint vissza a felszabadulásra, a nemzeti felemelkedés e kiindulópont­jára. Ezért vált április ne­gyediké hazánk legnagyobb nemzeti ünnepévé. Törté­nelmünket kutatva, róla el- mélyülten gondolkodva azonban egyre világosabban kirajzolódik a négy évtized­del ezelőtti események egész láncolata, teljesebb összefüg­gése. A felszabadulás ünnep­napjával együvé sorakoznak más jeles napok is: szep­tember 23., a magyarországi felszabadító harcok kezdete; december 3., a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front megszületése; december 21., az Ideiglenes Nemzetgyűlés alakulóülése és az Ideigle­nes Nemzeti Kormány létre­jötte; február 13., a főváros felszabadulása. Ha méltóan emlékezünk az április ne­gyedikéhez vezető út fontos állomásaira, ez nemhogy hal­ványítaná a nagy nap tiszta fényét, hanem még inkább, felragyogtatja azt. Negyven éve itt, ebben a teremben jött létre a demok­ratikus magyar államhata­lom, itt alakult meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés, amely arra volt hivatva, hogy érvényt szerezzen a magyar nép valóságos érde­keinek, kinyilvánítsa akara­tát, leszámoljon a múlt ter­hes örökségével, és hitet te­gyen a nemzet jövője mel­lett. Ezerkilencszáznegyvennégy decemberében — emlékez­tetett Losonczi Pál — már végéhez közeledett a máso­dik világháború, Magyaror­szágon azonban még elkese­redett utóvédharcait vívta a fasiszta hadsereg, a tőkés­földbirtokos ellenforradalmi rendszer uralkodó körei az utolsó percekig folytatták nemzetvesztő politikájukat. A Horthy-rendszer egész po­litikájára a nép forradalmi erőitől való félelem nyomta rá bélyegét. Uralkodó körei rettegtek attól, hogy a dol­gozó osztályok megdöntik a tőkés rendszert,, s nekik fe­lelniük kell népellenes és háborús bűneikért. Ez volt a fő oka annak, hogy akkor sem mertek összefogni az ország demokratikus erőivel, amikor már nem volt más választásuk. A szovjet hadsereg, a szovjet nép teremtette meg számunkra azt a lehetőséget, hogy a magyar nép saját ke­zébe vehesse sorsát, és de­mokratikusan választott par­lamentje nyilváníthassa ki az ország függetlenségét. A Vörös Hadsereg megterem­tette a demokratikus átala­kulás feltételeit. De nem vé­gezhette el az átalakulással járó politikai feladatokat: ez a magyar nép haladó, de­mokratikus. antifasiszta és forradalmi erőire várt. Élt a függetlenség eszméje Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés megalakulása ékes bizo­nyítéka annak a ténynek, hogy a magyar népnek vol­tak ilyen erői. A több év­százados idegen elnyomás alatt is élt a magyar füg­getlenség eszméje. A nemzet tudata ápolta Bocskai, Rá­kóczi és Kossuth eszméit, őrizte emlékezetében azo­kat az időket, amikor a ma­gyarság nem a reakció, ha­nem az európai haladás szö­vetségese volt. E történelmi hagyományok örökösei is je­len voltak a hazában. Az or­szágot ugyan rossz ügy mel­lé állította az önös érdekeit szűklátókörűén hajszoló uralkodó osztály, de a hala­dás képviselői kezdettől szemben álltak ezzel a poli­tikával. Szemben állt első­sorban a magyar munkás- mozgalom, amely 1919-ben kivívta a proletárhatalmdt, s amelyet nem tudott megsem­misíteni a fehérterror és az ellenforradalmi diktatúra sem. A demokrácia mellett voksolt a magyar parasztság, amelynek körében élénken éltek az agrárszocialista ha­gyományok, s amely örök perben állt földbirtokos ki- zsákmányolóival. A munká­sok és a parasztok legjobbjai mellett baloldali értelmiségi­ek, haladó gondolkodású ka­tonatisztek és egyházi sze­mélyiségek vettek részt az antifasiszta ellenállásban, megőrizve a nemzet önbecsü­lését, tisztességét. Nem volt tehát előzmények nélkül való a nemzetgyűlés hitval­lása a nácizmussal való sza­kításról és a függetlenségről. Előzményeihez tartozott az illegalitásba szorult de­mokratikus pártoknak a kommunisták vezetésével harcoló szövetsége, a Ma­gyar Front; a Bajcsy-Zsi- linszky Endre vezette Magyar Nemzeti Felkelés Felszaba­dító Bizottsága. A Budai ön­kéntes Ezred harcait, a Pe­tőfi partizánbrigád, a Nógrá­di-csoport akcióit, a szovjet hadsereg soraiban küzdő magyar antifasiszták küz­delmeit, a kommunista ak­ciócsoportok, a diákcsopor- ' tok, a partizánosztagok, a MOKAN-komité harcait fel­jegyezte a történelem. így jöhetett létre a felsza­badult területen népünk iga­zi érdekeit és akaratát ki­fejezve, a kommunista párt programja nyomán a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, és hirdette meg: „Lesz ma­gyar újjászületés!” A kom­munisták, az ellenállók. a szakszervezeti és szociálde­mokrata vezetők, a Horthy- rendszerben meghurcoltak, a közismert baloldali gondol­kodásúak körül csoportosul­tak mindenütt, az újjászüle­tést tettekkel, kiállással is sürgető emberek, vezeté­sükkel alakultak meg a népi hatalom helyi szervei, a nemzeti bizottságok, a falu­tanácsok, a direktóriumok, vagy a munkás-paraszt bi­zottságok. A munkások megalakítot­ták az üzemi bizottságokat. Megindították a gyárakban a termelést úgy, ahogyan azt az ország újjáépítése, az élet követelte. Nagy felelősséggel ; ellenőrizték a termelést, kor- : látozták a kizsákmányolást, S védték a munkások érdekeit. 3 Új államszervezet kellett A lerombolt, kifosztott or- szág újjáépítéséhez, az anti- i fasiszta háborúba való be- ; kapcsolódáshoz új központi j hatalom, új magyar állam- j szervezet kellett. A Függet- 1 lenségi Front felhívására a . nemzeti bizottságok napok , (Folytatás a 3. oldalon) Hild-érem Mezőhegyesnek A helyi úttörőcsapat dalos, verses műsorával kezdődött tegnap délután Mezőhegye­sen az az ünnepi tanácsülés, melyen átadták a nagyköz­ség vezetőinek településfej­lesztő munkájuk elismerése­ként a Hild János, európai hírű építész emlékére alapí­tott érmet. Az eseményen jelen volt Szabó János, a Magyar Urbanisztikai Tár­saság elnöke, a Magyar Tu­dományos Akadémia tagja. Petrovai László, az Építési és Városfejlesztési Minisz­térium miniszterhelyettese, Kiss Sándor, a megyei párt- bizottság osztályvezetője és Araczki János, a megyei ta­nács elnökhelyettese. A 7 ezer 900 lakosú nagy­község tanácselnöke. Kassai Béla ismertette a település- fejlesztésben elért eredmé­nyeket, többek között, hogy 1978-bap 570 telepszerű, több szintes lakóház épült Mezőhegyesen, nőtt a közmű­vesített telkek száma, törek­vésük továbbra is az, hogy a laza szerkezetű, parkokkal színesített építési módot al­kalmazzák a' településen. Évszázados platánok közt műemléki épületek találha­tók Mezőhegyesen csakúgy, mint modern családi házak, és e két stílus harmonikus összhangban egyesülve hatá­rozza meg a település képét. A parkok, zöldterületek ará­nya jóval az országos átlag felett van. Mindez széppé, hangulatossá teszi a nagy­községet, kifejezi az ember és természet kapcsolatát. Ennek, köszönhető, hogy az idén első ízben egy nagyköz­ség, Mezőhegyes kapta meg a Hild-érmet, melyet a Ma­gyar Urbanisztikai Társaság elnöke adott át a helyi ta­nács elnökének. A magas erkölcsi elisme­rés, a Hild-érem átadása örömmel tölti el a település lakóit, amit csak fokoz, hogy a megyei tanács, mint ahogy azt Araczki János bejelen­tette. a település további fej­lesztésének elősegítésére egy­millió forintot adományozott Mezőhegyesnek. — szatmári — Fotó: Fazekas László Ülésezett a takarékszövetkezetek megyei választmánya Tegnap, december 21-én délelőtt Békéscsabán, a Ka­kas étterem különtermében tartotta idei utolsó ülését a takarékszövetkezetek megyei választmánya. Nagy Pál el­nök megnyitó szavai után Galambosi László, a MÉSZÖV takarék- és lakásszövetkeze­ti titkárságának vezetője e szövetkezetek létszám- és bérgazdálkodásának helyze­téről, továbbá az idei első háromnegyed év eredményei­ről, s az év végi feladatok­ról tájékoztatott. Többek között szólt a tit­kárságvezető az 1984. évi üzlethálózat bővítéséről, ezen belül is a Gyulán és Béké­sen megnyitott takarékszö­vetkezeti kirendeltségek vártnál is jobb eredményei­ről. Elismerően szólt a rész­jegyállomány kiemelkedően jó teljesítéséről, a betétállo­mány jelentős növekedéséről. Jónak mondotta, hogy csök­kent a kölcsönkérő hátralé­kosok száma, ami a gondo­sabb elbírálásra utal. Vége­zetül a különböző megbízá­sos tevékenységek alakulá­sát értékelte. Ezután Závogyán János, a kondorosi és Sebesi Sándor- né, a gádorosi takarékszövet­kezet elnöke kért szót, ele­mezték a beszámolót, vázol­va saját szövetkezetük hely­zetét. Tanai Ferenc, a MÉSZÖV elnöke értékelte ezután a ta­karékszövetkezetek munká­ját. Megítélése szerint 1984- ben e szövetkezetek di­namikusan fejlődtek. Az elért eredmények elismeré­sének hangsúlyozása után több megoldásra váró fel­adatra is felhívta a választ­mány tagjainak figyelmét a megyei szövetség elnöke. Dr. Kovács Árpádné, a megyei pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályának munkatársa emberközeli szervezeteknek nevezte a ta­karékszövetkezeteket. A választmányi ülésen dr. Majoros Anna, a SZÖVOSZ takarékszövetkezeti főosztá­lyának vezetője az 1985-ben bevezetésre kerülő új gaz­dasági szabályzókról, azok várható hatásairól tartott nagy érdeklődéssel fogadott tájékoztatót. A választmányi ülés az 1985 első félévi munkatervé­nek elfogadásával és Nagy Pál zárszavával ért véget. j|c sfc * Az ÁFÉSZ-ek és a lakás- szövetkezetek választmánya az elmúlt napokban tartotta meg ez évi utolsó ülését. B. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom