Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-18 / 296. szám

1984. december 18., kedd IgNiHMTd Bolla idöntúli szabaddobásgóljával Tornagyőzelem Pozsonyban A hét végén Po­zsonyban nemzet­közi tornán vett részt a Békéscsabai Előre Spartacus női kézilabdacsapata, méghozzá szép sikerrel, hiszen győz­tesként érkeztek haza Cseh­szlovákiából. ' Az Októberi Forradalom elnevezésű hagyományos tor­nán korábban nyolc csapat indult, s az utóbbi években hazánkat a Bakony Vegyész gárdája ’képviselte. Most el­ső ízben négy csapatra csök­kent a mezőny, s a három hazai élcsapat mellett a lila­fehérek indultak. A csabai­ak első mérkőzésüket az In­ter Bratislava ellen játszot­ták, s a kezdeti megillető- döttséget fokozatosan le­küzdve, lendületes játékkal háromgólos győzelmet arat­tak a csehszlovák bajnok­ságban 3. helyen álló pozso­nyiak ellen. Ezután a Dusla Sala együttese következett, amely az őszi fordulók után a 2. helyen áll a bajnokság­ban. Küzdelmes találkozón, nem kis meglepetésre ismét nyertek a békéscsabaiak — két gólkülönbséggel. Vasárnap délelőtt már a tornagyőzelem volt a tétje az addig szintén 100 százalékos, többszörös csehszlovák baj­nok és kupagyőztes Start Bratislava elleni összecsa­pásnak. A jó helyi propa­ganda nyomán ezer fanati­kus, de szakértő közönség biztatta a házigazdákat. Ez sem zavarta azonban az Elő­re Spartacus lányait, akik képesek voltak saját játéku­kat produkálni. A végig nagy iramú és küzdelmes csata végén, igaz, némi szerencsé­vel, de végül is megérdemel­ten győztek. A rendkívül iz­galmas hajrában 18—18-nál járt le a játékidő, de időn- túli szabaddobást dobhattak a csabaiak, és Bolla védhe- tetlenül bombázott a Start kapujába, s tette fel a koro­nát a sikeres pozsonyi ki­rándulásra. A döntő rövidített jegyző­könyve: BCS. ELŐRE SPARTA­CUS—START BRATISLA­VA 19—18 (8—8). 1000 néző. V: Krozec, Moza. Előre Spar­tacus: HANG — Zsömbörgi- né 2, Rácz É. 2, Giczey 2, Karip, BOLLA 6 (1), BAR­NA 4 (3). Csere: Bartha (ka­pus), Radnai, Tóth, SZA- KÁLNÉ, Bozsó. Edző: Sza­bó Károly. A Start góllövői: Kutkova 10 (6), Kanisová 3, Micjanová 2, Moravkova 2, Eliásová. A döntőhöz vezető úton: Békéscsaba—Inter Bratislava 19—16, Békéscsaba—Dusla Sala 23—21. A torna vég­eredménye: 1. Bcs. Előre Spartacus 6, 2. Start Bratis­lava 4, 3. Dusla Sala 1, 4. Inter Bratislava 1 ponttal. A mezőny ismeretében a mostani siker a „régi” lila­fehér gárdától is igen elis­merésre méltó lenne, az új­já szervezett, megfiatalított gárdától pedig különösen nagy fegyverténynek számít. Mondta is Szabó Károly, a torna befejezését követően: — Jelenleg ez a keret áll rendelkezésünkre, ezzel kell feladatainkat megoldani. Megmondom őszintén, a csa­pat mostani teljesítménye engem is meglepett, s úgy érzem, ha összekovácsolódik és rutint szerez, nagy fel­adatok megoldására lehet képes. A pozsonyi tornán a bé­késcsabai együttest máris meghívták a jövő nyári szö­vetkezeti spartakiádra, s a legközelebbi emléktornára is. Könczöl László Bolla Mária (felugorva), aki a tornagyőzclmet jelentő tizen­kilencedik gólt dobta, egy korábbi hazai találkozón Döntő a Budapest Sportcsarnokban A négy csoportban lebonyolí­tott selejtezők után hétfőn a Bu­dapest Sportcsarnokban a négy csoportelső folytatta az MLSZ II. teremlabdarúgó-tornáját. Elő­ször az NB I-ben újonc egriek meglepték a nagypályás bajnok­csapat Bp. Honvédet: Eger—Bp. Honvéd 12-11 (5-8). Az első játékrészben úgy tűnt, hogy a fővárosiak jobb csere- játékosaikkal simán szerzik meg a győzelmet. Ebben az időszak­ban Détári például (ez volt a Honvéd 5. gólja) úgy is lőtt gólt, hogy az oldalpalánkra rúg­ta a labdát, és az megkerülte az egri kapust. . . Érdekesség, hogy mindkét kapuvédő az első félidőben öngólt vétett. Fordu­lás után sokkal többet mozog­tak az egriek, öt perc alatt há­rom gólt rúgtak, egyenlítettek (8-8). Innen kezdve már ők diktálták a tempót, és nagyobb lelkesedésükkel rászolgáltak . a három pontra. Az este második mérkőzésén a a korábban a budapesti csoport- győzelmet megszerzett MTK-VM simán verte a tavalyi terem- bajnok ZTE-t: MTK-VM—ZTE 15-10 (6-3). Az első játékrészben kitűnt, hogy a teremfocit sokkal in­kább az MTK-VM alacsony ter­metű, technikás játékosainak „találták ki”, mintsem az idén kevés szellemességet felmutató ZTE részére. Fodor és Kékesi mozgatták társaikat, ők pedig „hálásan” teremtettek gólhely­zeteket. Így csak 10 percig volt igazi küzdelem, utána a fővá­rosiak rengeteg ötlettel szóra­koztatták a közönséget. A négyes döntő állása a hát­fői két mérkőzés után: 1. MTK-VM 1 1 - - 15-10 3 2. Eger 1 1 - - 12-11 3 3. Bp. Honvéd 1 - - 1 11-12 ­4. ZTE 1 - - 1 10-15 ­Ma a Budapest Sportcsarnok­ban előbb a két vesztes (Bp. Honvéd—ZTE, 17 óra), majd a két hétfői győztes (MTK-VM— Eger, 18 óra) méri össze tudá­sát. * 1985-ben fl Schweppes Kupáért versenyeznek a gyaloglók Tegnap délután megtartotta első megbeszélését az 1985. évi, immár ha­gyományokra szert tett békéscsabai nemzetközi gyaloglóverseny szervező- bizottsága. Újdonság: jövőre a Felszabadulási Kupa he­lyett a Schweppes Kupáért versenyeznek az atléták, lé­vén az üdítőital-ipari cég az esemény mecénásai közé lé­pett. Az április 14-én, vasárnap az eddigiekhez hasonlóan a Jókai—Petőfi utcai gyalogló­körben lesz, a távok pedig 5, 10, 20, 35 és 50 km. Ezek a számok árulkodnak egy má­sik újdonságról, a 35 kilo­méteres távú versenyről, amely egyben a junior férfi országos bajnokság is lesz, majd tavasszal. Száz kilométer a Vörös Hadsereg nyomában Ülést tartott a Magyar Természetbarát-szövetség in­téző bizottsága. Áttekintet­ték az elmúlt négy év ered­ményeit, gondjait. Jóváhagy­ták a jövő évi üléstervet és módosították, korszerűsítet­ték a húsz éve meghirdetett „100 kilométer a Vörös Had­sereg nyomában” túramoz­galmat. A túramozgalomban min­denki részt vehet. A telje­sítés feltétele, hogy a részt­vevők túráik összesített ered­ményeivel elérjék gyalogo­san a 100 km-es, vagy egyéb módon az ezzel egyenértékű távot, és közben túranapon­ként legalább egy olyan he­lyet keressenek fel, ahol fel­szabadító harcok folytak, il­letve ahol szovjet hősi em­lékművek vannak. A túrá­kat szervezett keretek kö­zött kell lebonyolítani. A tú­rákat szervezhetik természet- járó szakosztályok, vagy egyéb állami, társadalmi, szövetkezeti szervek, szocia­lista brigádok. A túramozgalom igazoló lapjai beszerezhetők (után­vétellel is) a Magyar Termé­szetbarát Szövetségnél (Bu­dapest VI., Bajcsy-Zsilinsz- ky út 31. II. 3.), ára 2,— Ft. A túramozgalom teljesítői térítésmentesen jelvényt kap­nak. Akik 1985-ben, felsza­badulásunk 40. évében telje­sítik az előírt távot, a jel­vény mellé emléklapot is kapnak. Totó 50. heti telitalálata: x, 1, 2, 2, x, x, 2, 2, 2, x, x, x, x, 2. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint az 50. heti totónyeremények az illeték levonása után a következők: 13 plusz 1 talá- latos szelvény 2 darab, nye­reményük egyenként 1 516 640 forint; 13 találatos szelvény 5 darab, nyereményük egyen­ként 699 988 forint; 12 talá­latos szelvény 288 darab, nyereményük egyenként 11 342 forint; 11 találatos szelvény 3650 darab, nyere­ményük egyenként 895 fo­rint; 10 találatos szelvény 29141 darab, egyenként 168 forintot érnek. Tarzan mellett is Aszott Ulrich János, a legendás bajnok Csaknem egy emberöltővel ezelőtt, pontosabban 1927. au­gusztus 15-én, Ulrich János, a CSAK tagja magyar bajnoksá­got nyert a 100 m-es hátúszásban. Ehhez hasonló bravúrt azóta sem vitt véghez békéscsabai felnőtt úszó, így nem cso­da: érdekelni kezdett személye. A korabeli, helyi sajtó sze­rint a nagy viadal után Pestre költözött. Éveken át ott ku­tattam utána — mindhiába. Már-már azt hittem, alakja a legendák ködébe vész, amikor váratlanul rám mosolygott a riporteri szerencse. Kiderült, hogy az egykori bajnok és a fővárosban élő nagybátyám jó barátok. A többi már csak idő és szervezés kérdése volt. A régen várt találkozás napján — János bácsi mel­lett — még két olyan sport­ember ülte körül a magneto­font. akiknek pályafutása önmagában is kész regény. Az egyik, aki lehozta -gépko­csiján Pestről a bajnokot, dr. Martincsek Mátyás. 1933-ban az Áfrika-vadász Gajdács Mátyás társaságában beutazta Etiópiát. Egy évvel később alapítója volt a csa­bai vitorlázórepülő-egyesület­nek. Tavaly nyáron — 74 évesen — 30 percig „termi­kelt” egy Góbé nyergében a Veszely-híd légterében. A másik vendég, aki beszélge­tésünk végén az Árpád für­dőben kalauzolta a veterán sportembert, Gáspár Ervinné volt. Róla annyit, hogy 11 or­szágos bajnoki aranyérmet, érdemes sportolói címet szerzett a háromtusázásban, keze alatt sok ezer kislurkó barátkozott meg a vízzel, és ma a Gyulai SE úszószakosz­tályának technikai vezetője. Ennyi bevezető után legyen a szó a nyolcadik ikszen túl járó, remek szellemi-fizikai kondícióban levő Ulrich Já­nosé: ...ÉS AKKOR LÁBÁNÁL FOGVA VISSZARÁNTOTTÁK — Tősgyökeres csabai csa­ládból származom, július 30- án múltam nyolcvanegy éves. Hároméves koromban a Nyitra folyó vizében tanul­tam meg úszni. Amikor 1922-ben elkészült az Árpád fürdő, a lubickolok sokaságá­ban fedezett fel a testnevelő­nek, egyleti vezetőnek és sportújságírónak egyaránt kiváló Áchim Kari bácsi, a Csabai Atlétikai Klub vizes szakosztályának megalapító­ja. Talán, mert adottságaim erre tettek alkalmassá, a hátúszás lett a kedvencem. Életem első győzelmét ebben a számban arattam Gyopáro­son, a kitűnő Tóth fivérek ellen — kezdte visszaemléke­zéseit János bácsii, majd így folytatta: — Óriási szerencse ért ’23 nyarán. Csabára jött nyaral­ni Kárpáti Nándor, az akko­ri idők legjobb fővárosi tré­nere, aki természetesen ki­jött a strandra, foglalkozni kezdett, velünk, és két hétre tervezett szabadságát még eggyel megtoldotta. „Dajdi” — mert ez volt a beceneve — állított át a páros karú stílusról a váltott karú tech­nikára. Kezdetben meghívásos és Körös-területi viadalokon szerepeltünk. A kiugrási le­hetőséget 1923. és ’24. évi, Békéscsabán megrendezett Kongresszusi viadal, azaz a vidékbajnokság jelentette. A 100 m-es hátúszásban rajtol­tam, és előbb harmadik, majd első lettem. De ho­gyan!? Míg élek, sohasem felejtem el. A döntőben már egy testhosszal vezettem, 10 méterre voltunk a céltól, — akkor még nem választották el kötelekkel a pályákat —, amikor az egri Horváth Feri rám úszott, és a lábamnál fogva visszarántott. Óriási ribillió kerekedett, a fából ácsolt lelátók sokezres kö­zönsége tüntetett. Újraúszás következett! Ezt megnyerve hirdettek ki bajnoknak. El ne feledjem: én is úsztam abban a programban, Pesten, a régi Császár fürdőben, amelynek fő attrakciója Johny Weissmüller, a későb­bi Tarzan bemutatója volt. Bár a következő esztendőt teljes egészében kihagytam, válogatott lettem. Huszon­hatban második voltam az országos bajnokságon. Na­gyon készültem a következő évire, mert a magyar bajno­ki döntő egyben válogató volt a II. Európa-bajnokság- ra. Arra kíváncsi, hogyan nyertem 1927-ben magyar hátúszó-bajnokságot? Hay Ferivel, Bicskei Aladárral, Bartha Karcsival óriási küz­delmet vívtunk. Én csak úsz­tam, úsztam! Akik látták, azt mondták: teljesen egy­máson voltunk, s én rövid benyúlással győztem! És boldogan utazhattam az olaszországi EB-re. Itt talál­kozhattam a svédek bohó extraklasszisával, Arne Borg- gal, bekerültem a döntőbe, és ott, miután „túlpihentettek”, ötödik lettem. A bolognai ötödik helyért kapott dísztál és a bibliai jelenettel díszített bajnoki aranyérem vitrinem legbe­csesebb dísze. KRIZSÁN MANCI, A SZÉPSÉGKIRÁLYNÖ Az idős sportember né­hány percre elvágta a vi'sz- szaemlékezés fonalát. Régi fényképeket vett elő és ezek­hez fűzött kommentárt. Ró­na Károly 60 évvel ezelőtti fotóján láthattuk a már em­lített kongresszusi verseny alkalmával zsúfolt nézőterű Árpád uszodát, és egy 1926. szeptember 3-án készült csa­patképről a Kassai AC és a Csabai AK úszói néznek vissza ránk. — Ez volt az első nemzet­közi versenyünk a kassaiak ellen — emelte fel hangját János bácsi, majd valameny- nyi csabai versenyzőről mondott valamit: — Ez itt, törülközővel a nyakában Holecska Laci, aki nemcsak remekül úszott, hanem na­gyon jól futballozott is. A földön én és Kiszely „Dzso- ni’’ ülünk. Ez a szép szőke lány pedig Krizsán Manci, a szépségkirálynő! — Találkoztam vele ’33- ban Kairóban, ahol egy re- vücsapatban táncolt — je­gyezte meg Mátyás bácsi. Ezután arra kértem az egykori bajnokot: beszéljen a bolognai napokról, hiszen nem mindennapos dolog egy Európa-bajnoki ötödik hely történetéről hallani! — Egyszerűen túlpihentet­tek a vezetők, ezért nem vé­geztem előbbre — válaszol­ta kapásból János bácsi, de miután látta, hogy ennyivel nem érem be, bővebb ma­gyarázatba kezdett: Gyerekkorom óta imád­tam a vizet és a gépeket. A Bajza utcai Exelsior-gyár- ban tanultam ki a harisnya­kötő mesterséget. Hamaro­san művezető lettem. Az 1925-ös versenyidényt azért hagytam ki, mert vállalatom Temesvárra küldött, ahol egy telepet létesítettek. Én tanítottam be a kezelősze­mélyzetet. Szerettem mun­kámat, számomra a sport csak kikapcsolódás volt. — Az EB évében már a budapesti Columbia Haris­nyagyár főművezetője vol­tam. Állómunkát végeztem, naponta 11-12 órát dolgoz­tam, csak az esti órákban edzhettem. Nos, amikor el­mentünk Olaszországba, az első tréningen olyan időt mentem, amellyel nyerni le­hetett volna! Vezetőink őriz­ni akarták ezt a formát. Ne állj fel! Ülj le! Pihenj! Ez A 81 éves Ulrich János, a 100 m-es hátúszás 1927. évi országos bajnoka volt egy héten át a jelszó. Én viszont nem voltam hoz­zászokva a tétlenséghez. Túl­pihentettek, és ezért lettem csak ötödik. Az aranyérmet a svéd Lundahl nyerte. Még szerencse, hogy Bicskey Ali a második helyre kerül­ve megmentette a magyar becsületet. Beszélgetésünk a későbbi­ek során az Árpád fürdőben folytatódott. AVATÓEBÉD BRINZÁS HALUSKÁVAL — Legutóbb huszonegy év­vel ezelőtt jártam itt, az új részleg avatásakor. Emlék­szem, bájos csöppségek vi­rágcsokrokkal köszöntöttek, és ebédre maga remek brindzás haluskát tálalt fel, nevette el magát Gáspár Er­vinné felé fordulva János bácsi, majd megállva a ré­gi — most már kettéosztott — nagymedence partján, így emlékezett: „Az én időmben májustól szeptem­berig tartott az idény, mert csak hideg vizünk volt. Hogy télen mit csináltunk? Torna­termi edzések nem voltak, én otthon, lakásomon egy német nyelvű szakkönyv alapján összeállított célgim­nasztikát végeztem. Tavasz- szal, amikor felmelegedett a víz, általában keresztben úsztunk a medencében, így nem nagyon tanultunk meg fordulni. Ez mai szemmel nézve csak fürdőzésnek fe­lelt meg” — mondotta, és ek­kor már az edző beszélt be­lőle. Ulrich János egy évvel a magyar bajnoki cím meg­szerzése után visszavonult. De csak a versenyzéstől, mert az uszodától nem tu­dott elszakadni. A válogatott csapat zömét adó Üjpesti TE, később a BSZKRT amatőr- trénere lett. A felszabadulás után egyik megalapítójavolt a Vasas SC úszószakosztá­lyának. Edzőként a piros-ké­kektől ment nyugdíjba. Békéscsabai villámlátoga­tásának utolsó félóráját a sátortető alatt töltötte. El volt ragadtatva a befedett versenymedence temperált, átlátszó vizétől. Mátyás ba­rátja már melegítette a gép­kocsi motorját, amikor vidá­man csivitelő, edzésre igyek­vő úszópalánták siettek el mellettünk. — Vajon lesznek-e belő­lük Ulrich Jánosok, Nagy bajnokok? — kérdeztem a sportág Nagy öregjétől. — Szorgalommal, lelkes munkával, szakavatott mes­terekkel — minden bizony­nyal! Mert olyan csodálatos fel­tételeket, amelyeket idehaza biztosítottak az úszósport számára, kevés helyen lát­tam! Csak élni kell a lehe­tőséggel ! Ezeket a szavakat az az Ulrich János mondotta, aki csaknem egy emberöltővel ezelőtt csupa nagybetűvel írta be a nevét a magyar úszósport aranykönyvébe. Machalek István BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pl.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: dr. Árpást Zoltán. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hőnapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom