Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-16 / 295. szám
1981. december 16., vasárnap o „Kaméliás hölgy nincs...?” Pillanatkép a gyulai Ady Könyvesboltról Stílszerű a környezete a gyulai Ady Könyvesboltnak: írószer-, ékszer-, virágboltok a szomszédságában, csupa ajándékozási lehetőség. Arra gondolok, nem konkurrál- nak-e az írott szóval... Nyolckor, nyitáskor ott állok a kirakat előtt. Balra meselemezek sokasága; a tarka borítótasakok szinte szemkápráztató, impresszionista színdinamikát alkotnak. Jobbra könyvújdonságok, köztük egy kézzel írott kartonlapocska: megérkezett a Jordánszky kódex! — Figyelmes üzenet az érdeklődőknek. — Jaj, ne haragudjon ... nem jöhetne egy kicsit később?! — tesz egy ijedt mozdulatot Csomós Istvánná, a bolt helyettes vezetője, amikor illedelmes köszönés után óvatosan közlöm, hogy írni szeretnék az ünnepi forgalomról. — Esetleg úgy tíz és tizenegy között lehetne? — Az nagyon jó lesz... Tudja, árunk is érkezett. Ügy tíz után, mintegy huszonöt böngésző-vásárló között nyomakodok, szerencsésen lesodrok néhány fényes fedelű könyvet. Valahová visszarakom, s végre megpillantom „áldozatomat” egy kisebb embergyűrű közepén. (Zrínyi Ilona lehetett ilyen helyzetben, amikor az ostromlók szorításában védte Munkács várát...) Itt könyvekkel ostromolnak: elszántan nyújtják feléje, mintha rá akarnák tukmálni: ezt vegye meg, pedig csak érdeklődnek, érdemes-e megvenni, mennyi az ára, nem találom sehol... A leghatározottabb egy öreg néni, aki már hajnalban megvívta első harcát, amikor túladott portékáján a piacon. Határozottan követeli, hogy őt szolgálják ki, mert ő következik, és már sorolja is, hogy melyik unokája hány éves és milyen nemű ... Besegítek, elkap a lüktetés hangulatának láza, s ' visszaidézem tizenegyné- hány éves koromat. Begyűjtőnk három kis indiánkönyvet, meg egy „pettyest” ... A „legnagyobb unokámnak”, aki másodikos gimnazista, nehezen találunk ajándékot. — Az már nem olvas ilyeneket — mondja harsányan a nagymama, és határozott mozdulattal leemeli Az ókor nagyjai című könyvet, s még az sem riasztja vissza, hogy 134 forint az ára. Elégedetten ballag zsákmányával a pénztárhoz. A kérges barna kezek a fekete kendőhöz szorítják a színes könyveket ... — Kaméliás hölgy nincs?! — kérdezi egy csilingelő hangú, csinos fiatal hölgy ... — Nincs — válaszolja csodálkozva az eladó és kérdőn néz rám, én meg a csalódott hölgyre. — Nem nekem kellene! — mondja mérgesen és a RARE-könyvecskék között kezd tallózni... Még két fiatal eladó serénykedik, a kiválasztott könyveket csomagolják, blokkolják. Egy-egy író neve, könyvcíme megvillan előttem: Ilja Ehrenburg: Moszkvai sikátor. Thomas Mann: Mario és a varázsló, Fejes Endre: Rozsdatemető, Bolya Péter: A veréb századik lépése... Mintha tágulna a kör riportalanyom körül. . . — Majd később visszajövök, hogy megbeszélhessük, milyen a forgalom az ünnepek előtt — hebegem —, hány órakor jöhetek? — Hát... hánykor is? Mondjuk az ünnepek után, ha megfelel — válaszolja fáradt-derűsen Csomós Istvánne' Ternyák Ferenc Jármüvei vagy gyalog — az úton társak vagyunk... (Tudósítónktól) „Egyre több tragédia történik az utakon. A közgazdászok megpróbálták kiszámítani, mit ér egy emberi élet. Figyelembe vették a közúti balesetek halálos áldozatainak átlagéletkorát, és kiszámították, még mennyi és milyen értékű hasznos munkát végezhettek volna. Bár biztos, hogy matematikailag kimutatható akár forintban is, mit ér az élet, de érzelmileg, emberileg ez elfogadhatatlan. A gyerekek, a feleség, az anya, az apa — mindazoknak, akiket szeretünk, forintban kifejezhetet- len értéke van számunkra és a társadalom számára is. A rákos, a daganatos, valamint a szív- és érrendszeri betegségek után már harmadik halálokként tartják számon a közlekedési baleseteket.” Az orvostudomány áldoz a rákkutatásra, a daganatok korai felismerésére szűrőállomásokat rendszeresít, hogy legyőzhesse napjaink „népbetegségét”. A másik két halálok azonban az emberi magatartási milyenségére vezethető vissza. Táplálkozási hibák, alkohol, dohányzás, mozgásszegény életmód. A járművezetés és az alkohol- fogyasztás összeegyeztethetetlen. Ezt a járművezetők jól tudják, mégisi az utóbbi két év adatai szerint mintegy 8—10 ezer esetben kellett az ittasan vezetőktől, a gyorshajtóktól, és a balesetet okozóktól visszavonni a vezetői engedélyt. Miért? Miért csak akkor állunk meg, döbbenünk meg az elkövetett hibákon, mikor kárt, esetleg tragédiát okoztunk? Miért nem szólal meg lelkiismeretünk, amikor a pohár után nyúlunk, bár tudván tudjuk, hogy a volán mellé kell ülnünk? Vagy miért kockáztatjuk meg mégis a járművezetést, ha már alkoholt fogyasztottunk? Miért nem vesszük a bátorságot nemet mondani? Most, amikor az utak síkossá válnak, rosszak a látási viszonyok, még fokozottabban kell ügyelni, hiszen figyelembe kell venni azt isi, hogy a gyalogos is rosszabbul lát, későn veszi észre járművünket, vagy a csúszós út miatt lassabban halad át az úttesten. Szeretjük, féltjük gyermekeinket, fordítsunk hát fokozott gondot arra, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor járni kezdenek, ismertessük meg velük a közlekedés legfontosabb szabályait, előírásait. De ne csak ismertessük, járjunk elöl mi, felnőttek j > példával, adjunk mintát, hogyan kell a szabályokat betartani. Eredményt csak akkor várhatunk, ha járművezető, gyalogosi egyformán tiszteli egymást, az útviszonyokat, és törekszik a körülményekhez képest a leg- óvatosabban közlekedni. Együtt járjuk az utat, de ezt úgy kell tenni, az írott és íratlan szabályokat szem előtt tartva, hogy célba is érkezzünk, és senki ne hiányozzon az ünnepi asztalnál. Dr. Joó Jenőné, az Általános Közlekedésnevelési Bizottság elnöke Naptári mellékletünkhöz Néhány gondolat Jankó Jánosról Játékok árusítását tiltotta meg a KERMI A Vas megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás megállapította, hogy két budapesti kisiparos po- lisiztirolból készült játéka nem felel meg a szabványban előírt egészségügyi követelményeknek. Balogh Károlyné a csörgőhöz, Papp Zsigmond pedig az általa gyártott kelj- feljancsihoz zörgőként növényi magot, illetve ólomtartalmú sörétet alkalmazott. A Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet (MEEI) megállapította, hogy a Szegedi Kéziszerszámgyár SMT 311 típusú földelő rövidre záró órája, valamint a Budapesti Óra-, Műszeripari Szövetkezet E—1 típusú Griff elektromos mérőcsipesze rendeltetési céljára alkalmatlan, használata balesetveszélyes. A Vas megyei KÖJÁL, illetve a MEEI vizsgálata alapján a KERMI megtiltotta mind a négy termék további árusítását. Az intézet felhívja a forgalmazók figyelmét, hogy a reklamáló vevőket kártalanítsák. A naptári mellékletünket díszítő Falu szépét táncra kérik című életkép szerzője, Jankó János 1833-ban született Tótkomlóson, de Budapesten hunyt el 1896-ban. Festőként és rajzolóként egyaránt ismert volt a maga korában. 1864-ben már úgy került a bécsi akadémiára, hogy Pesten egy kiállítás révén ismertté vált a neve. Zsánerképein — így a Búsuló betyár, Felköszöntő a kocs- márosra, Magyar parasztmulatság —, a paraszti élet jellegzetes pillanatait ragadja meg. E képek mér szerepeltek pesti kiállításán. Bécsben kezdte meg humoros rajzainak készítését, majd hamarosan hazahívják. A múlt század közepén születő élclapok legelsőiben is ott szerepeltek karakterisztikus, szellemes rajzai. Az Üstökös című élclapban 1863-ban bukkan fel a neve, de ezt megelőzően az első politikai élclap, a Bolond (Miska állandó grafikusa 1860-tól. A karikatúraműfaj számára e lap alapítója, Tóth Kálmán fedezte fel Jankó Jánost. E műfajban azonban igazán az 1868-ban alapított, indulásakor Deák-párti élclap, a Borsszem Jankó által vált ismertté Jankó János neve, amely lapnak portré- karikatúristája lett. Politikai tájékozottságát, kritikai érzékét rajzolóként kamatoztatta, mint festő inkább a romantikával vegyes realista zsánerképművészet képviselőihez tartozott. A falu szépét táncra kérik című, naptárunkon is látható alkotását a falusi élet iránti nosztalgia, szeretet hatja át. A hagyományos, középpontos képszerkesztés, megvilágítás a büszke falusi legényre, és az illemnek megfelelő, szende lány hivalkodómegadó kettősére irányítja a figyelmet. A falusi szokásoknak megfelelően külön csoportban állnak a leányok és a fiúk, mozdulataikkal „kommentálva” a nagy eseményt. Erről egyedül a legény alakja mögött mulatozó csoport nem vesz tudomást, s ezért az alkotó hangsúlytalanul ábrázolja őket. A kép azonban többről, másról isi szól. Az előtérben látható anya gyermekeivel már nem lehet tagja a társaságnak, asszony volta szemlélődésre kényszeríti. A háttérben élénken megvilágított házsor elején viszont a kocsmában mulatozó férfiak képe egészíti ki a vasárnapi falusi életről szóló „beszámolót”. Az alkotó kissé idealizált látásmódja még a romantikus hagyományokból táplálkozik, de pontos meglátásai a falusi nép életének biztos ismerőjéről vallanak. (bse) A kistermelés helyzete Békés megyében Nemigen telik el egy-egy esztendő úgy, hogy a HNF megyei elnökségének gazdaságpolitikai munkabizottsága ne foglalkozna a mezőgazdasági kistermelés helyzetével, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó egyéb témákkal. Most a legutóbbi tanácskozáson Pásztor Béla, testületi tag, a KSH Békés megyei Igazgatóságának osztályvezető-helyettese számolt be e termelési ágazat korábbi és jelenlegi állapotáról. Az ülésen részt vett és felszólalt Győrfi Károly, a TESZÖV, valamint Orbán Mihály, a HNF-munkabizottság titkára is, akik az elhangzott megállapításokat értékes szakmai ismeretekkel bővítették ki, illetve támasztották alá. • Húszmilliárd forint Az írásos előterjesztés nem más, mint az adatok, tapasztalatok gazdag tárháza. A mezőgazdasági bruttó termelési érték alakulását elemezve egyértelműen bizonyítható, hogy a háztájiban, a kisegítő és az egyéni gazdaságokban dolgozó kistermelők a megyei összterméknek az egyharmadát állították elő, amely 1981/82/83- ban húszmilliárd körüli értéknek felélt meg évente. A kedvező ütemű fejlődés természetesen nem máról holnapra következett be, vagyis nem kizárólag magától indult el és gyorsult fel, hanem mindezt a nagyüzemek fókozódó támogatása segítette elő. Így például a kistermelés önálló ágazattá válását az tette lehetővé, hogy a magas fokú gépesítésű álla- ■ mi gazdaságok, kombinátok, a tsz-ek közös gazdaságai termelik meg a kenyérgabona és az ipari növények csaknem egészét; a kukorica, a szemes- és szálastakarmány túlnyomó többségét, és tartják a szarvasmharha- és juhállomány négyötödét, míg a kistermelők a főként kézimunkát igénylő kertészeti termékek és a vágósertés nagyobb hányadát állítják elő. Ügy is lehetne fogalmazni, hogy nemcsak munkamegosztás, hanem szoros együttműködés is kialakult az elmúlt években a két ágazat között. A nagyüzemek támogatása megnyilvánul abban is, hogy elvégezték a fonto- P’ sabb talajmunkákat a megművelt területek jelentős részén. Sőt, elvállalták a kisgazdaságokban a növényvédelemmel és a szállítással kapcsolatos feladatok ellátását. Ennek következtében a 'kistermelők a zöldségfélék felét, a sertések kétharmadát, a tehéntej több mint háromnegyedét a nagyüzemek révén értékesíthették, amelyek ugyanakkor vetőmaggal, szaporítóanyaggal, tenyészállattal stb. segítették őket. Üj formának számít együttműködésben az, hogy a jószágokat nevelés és hizlalás céljából kihelyezik a kisgazdaságokba. Területmegváltás után A kistermelés társadalmi változásaival összefüggésben szintén figyelemre méltó adatokról és információkról szerzett tudomást a munka- bizottság. Éspedig: egy két évvel ezelőtti mezőgazdasági összeírás alapján csaknem 98 ezer 'kistermelőnek számító háztartás volt Békés megyében. Ám ezek közé nem sorolták be azokat, akik csupán 400—800 négyzetméternyi területen (például hétvégi telkeken) termelik meg családjuk ellátásához szükséges zöldséget és gyümölcsöt; illetve akik az összeíráskor megállapított szintet el nem érő állatállománnyal rendelkeznek, nevezetesen nyulat, baromfit, méhet stb. tartanak. Mindezek ellenére — ha az 1972 és az 1981 közötti időszakot vesszük alapul — a 'kistermelők száma csökkenő tendenciát mutat, ami a faluról való elvándorlással és a paraszti rétegekhez tartozó emberek természetes elöregedésével magyarázható. Egy másik összehasonlítás szerint a mezőgazdasági tsz-tagok háztáji gazdaságainak száma 18, a kistermelő gazdaságoké pedig 4 százalékkal lett kevesebb a fent jelzett időszakban. Az előadó ezután a kistermelői földterület nagyságának alakulásával foglalkozott. Ez esetben még jelentősebb volt a csökkenés mértéke. Ugyanis a kistermelők által művelt terület — a nagyüzemi termelés növelése miatt — a 9 évvel korábbinak már a felét sem tette ki. Sokan a háztáji és illetményföldjük fejében pénzt vagy terményt kaptak. Viszont a kisegítő gazdaságok vonatkozásában fordított volt a helyzet: a fél hektárnál kisebb „parcellával” rendelkezők száma és részaránya emelkedett. (De igaz az is: az ennél nagyobb földterületet művelőké csökkent.) Egyébként a területmegváltás előnyös volt mindenkinek. A nagyüzemek a korszerű gépek és technológiák alkalmazásával kedvezőbb termelési értékeket érhettek el, míg a tsz-tagok az illetmény-, illetve a háztáji földjükért 'kapott pénzt, terményt sertéshizlalásra, baromfitartásra és kertészeti termékek előállítására használhatták fel. Az írásos anyag további fejezetei a növénytermesztéssel és a kertészettel, valamint az állattenyésztéssel kapcsolatos részletes kimutatásokat tartalmazzák, s az utolsó részben pedig olvasható a ténymegállapító ösz- szefoglalás. Eszerint: a kistermelés az elmúlt 10—12 év alatt állandósult megyénkben. Ezt bizonyítja az is, hogy a háztáji és kisegítő gazdasággal rendelkező mintegy 100 ezer háztartáshoz a lakosság kétharmada tartozik. A nagyüzemek és a kistermelők. közötti munkamegosztáson, s a kölcsönösen előnyös együttműködésen túlmenően már kezdenek kialakulni az utóbbiakat integráló egyéb formák. Így például az ÁFÉSZ-ek keretében tavaly 155, a téeszekében 2 kistermelői szakcsoport működött, s ezek taglétszáma elérte a 8 ezer 800-at. Az állattenyésztésben említésre méltó eredménynek számít, hogy például a sertésállományt több éven keresztül sikerült szinten tartani, s egyenletesebbé tenni a felvásárlást. Megoldásra váró feladatot jelent viszont a zöldség és gyümölcs értékesítésekor jelentkező gond, valamint — a kistermelés továbbfejlesztése érdekében — az olcsóbb kisgépek, az ezekhez szükséges alkatrészek biztosítása, továbbá a javítóbázisok létrehozása. Társadalmi Itatás Az osztályvezető-helyettes befejezésül azt a kérdést taglalta, milyen szerepet tölt be a kistermelés az életmód alakításában. Elöljáróban utalt arra: az utóbbi másfél évben nem csökkent e tevékenységnek a jövedelemkiegészítő jelentősége. Ennek az a magyarázata, hogy megfelelő módon találkozott a társadalmi, az egyéni és a csoportérdek. Ugyanakkor a nagyüzemek szervezett irányítása révén lehetőség nyílt a kistermelők anyagi és egzisztenciális helyzetének alternatív módon való javítására. A kistermelők átlagosan egy órával többet dolgoznak. Munkacentrikus teendőik ellátása azonban nem megy főfoglalkozásuk rovására. Családközpontú gondolkodásmódra való törekvés is jellemzi őket. Az ilyen irányú tevékenység egyúttal tág teret enged az egyéni és csoportos vállalkozókedvnek, elősegíti társadalmunk dinamikusabb fejlődését. Elhangzott még egy indítvány, amelyet a hozzászólók is alátámasztottak: a HNF-bizottságok támogassák továbbra is a kistermelést, de ugyanakkor ítéljék el a szocialista elvekkel szemben megnyilvánuló jelenségeket. Kép, szöveg: Bukovinszky István A kistermelők piacon is értékesíthetik termékeiket