Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-15 / 294. szám
1984. december 15., szombat NAGYVILÁG Szovjet—amerikai viszony Genii lehetőség Miként alakulnak majd a szovjet—amerikai kapcsolatok abban a második négyéves periódusban, amikor a Fehér Házban továbbra is Ronald Reagan, a most megválasztott elnök kormányoz? Bizonyos, hogy ezekben a napokban nemcsak a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban teszik fel ezt a kérdést. A legutóbbi évek-évtizedek tapasztalatai — a pozitív és a negatív fejlemények is — egyértelműen tanúsítják: a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében különlegesen fontos szerepet tölt be ennek a két országnak a viszonya. Igaz, a szovjet—amerikai kapcsolatok nem határozzák meg automatikusan a kelet—nyugati kapcsolatokat, kiemelkedő jelentőségük mégis tagadhatatlan. Elsősorban e két ország viszonyától függ ugyanis az, vajon sikerül-e megakadályozni a fegyverkezési verseny felgyorsulását, sikerül-e a fegyverzetkorlátozás dolgában előrelépni. 1 Ezen a ponton nem felesleges arra a veszélyre rámutatni, hogy míg a konkrét békeiépésekhez két vagy több fél konszenzusára van szükség, addig a fegyverkezési hajsza felgyorsításához elegendő egy fél szándéka is. És ehhez kapcsolódik a másik veszély: a fegyverkezési verseny tudományos-műszaki bázisa gyorsabban fejlődhet, mint ahogy a leszerelési tárgyalások előrehaladnak. Köztudott, hogy a tudomány legjobb erőinek növekvő serege új fegyverfajták, pusztítóeszközök tökéletesítésén dolgozik. A haditechnika fejlődésének megvan a maga automatizmusa, és .holnapra olyan fegyverek jelenhetnek meg az arzenálokban, amelyek egyfajta új status quót kreálnak, kész helyzet elé állítják a világot. A Szovjetunió nagy történelmi felelősségérzettel igyekezett a veszélyes folyamatoknak gátat vetni. S ugyanez mondható el a Varsói Szerződés országai javaslatairól is. A magyar külpolitika cselekvőén részt vesz ezek kimunkálásában, attól a meggondolástól vezettetve, hogy a nemzetközi erőegyensúlyt a lehető legalacsonyabb szinten lehessen biztosítani. A másik fél, az Egyesült Államok magatartása nem elemezhető a legutóbbi folyamatok tanulsága nélkül. Tény, hogy Reagan elnök a hadikiadások nagyarányú növelésével felduzzasztottá az amerikai költségvetést: egyetlen washingtoni kabinet sem növelte békeidőben A Bielsko-Biala-i autógyár, amely a népszerű „kis- polskikat” állítja elő, gyakorlatilag készen áll a kilencvenes évek ideális kisautójának gyártására — je- léntette ki nemrég az MTI tudósítójának Ryszard Welter, a gyár igazgatója. A Fiat céggel kötött szerződés, amelynek alapján a Fiat 126-osokat gyártják a bileskói üzemben, 1990-ben jár le. Az blasz cég ugyan ma is annyi kispolskit kész eladni a nyugati piacokon, amennyit csak a lengyel gyár felajánl, de az értékesítésben bizony már érezhető gondokat okoznak a nyugati piac növekvő követelményei. Az a ki&polski,' amelyet ma gyártanak, ugyan már alapvetően más, mint az eredeti, 1971-es modell, de a váltás elkerülhetetlennek látszik, még ha 1990-ig további korszerűsítéseket is hajtanak végre a 126 P-n. A gyár konstruktőrei már most azon törik a fejüket, hogy mit gyártanak majd 1990 után. Elképzeléseikről azonban egyelőre nagyon szűkszavúan nyilatkoznak. Az biztos, hogy a jövő évtizedben gyártandó kocsinak a kis hengerűrtartalmú kategórián belül valamivel nagyobbnak kell lennie, mint a kisfiát. A rossz nyelvek szerint a Polski 126-os még a Vatikán áldását is elnyerte, mert oly pici, hogy lehetetlenség benne „vétkezni”. gyorsabban a hadikiadásokat. Noha az amerikai választóközönség konzervatív alaphangulatának- ez megfelelt.'egy jelentős, sőt növekvő többség mindezt ellenérzéssel fogadta. 2 Befolyásos tanácsadók sora figyelmeztette az elnököt: itt az ideje letompítani a hangerőt, stílust váltani. A figyelmeztetésnek kiváltképp, mivel- egybecsengett Washington legfontosabb szövetségeseinek aggodalmaskodó kritikájával — volt bizonyos foganatja. A hangvétel változott. Az átütő választási győzelem természetesen alkalom arra, hogy túllépjenek a szavakon. A Szovjetunió konstruktívan reagált a washingtoni verbális változásokra, mindazokra az általános hivatalos- amerikai kijelentésekre, amelyek tárgyalásimegegyezési készségről szóltak. Más szóval a maga részéről a szó szoros értelmében elébement egy esetleges amerikai „szemléletváltásnak”. Ez a szovjet magatartás is aláhúzta ama megállapítás helyességét, hogy a bekövetkezett negatív fejlemények ellenére a kelet— nyugati kapcsolatokban nem következett be jóvátehetetlen törés. Még röviddel a választások előtt, a Washington Post tudósítója azzal a kérdéssel fordult Konsztan- tyin Csernyenkóhoz, az SZKP KB főtitkárához, hogy mondjon véleményt az amerikai elnök tárgyalási ajánlatáról. A szovjet államfő a többi közt hangsúlyozta: ..Ha az elnök által elmonIgaz, hogy egy ízben a vidám krakkói diákünnepségen, a Juvenálián 13 vállalkozó szellemű egyetemista préselte be magát a kispols- kiba, s a volánnál ülőnek még annyi helye is maradt, hogy rendesen vezessen. E rekord ellenére mindenki elismeri — az igazgató is —, hogy ez a kiskocsi két felnőttön kívül legfeljebb két kisgyermeket tud kényelmesen szállítani. Az új kocsinak igazi négyszemélyesnek kell lennie — mondja az igazgató —, „s egyáltalán: nemesebb konstrukciójúnak és elegánsabb vonalúnak”. A leendő új autó minden tekintetben jobb paraméterekkel fog rendelkezni, mint a Fiat 126 P. Kényelmesebb lesz, de hengerűrtartalma nem haladja meg az ezer köbcentit, s — ami ma talán mindennél fontosabb kérdés — keveset fogyaszt majd. A gyár már számos európai céggel folytat tárgyalásokat a következő évtized autójának gyártásáról. Legszívesebben úgy kötnének valakivel megállapodást, mint 1972 elején az o!asz< Fiattal. Annak idején az’ olasz cég előlegezte meg a 126-osok gyártásához szükséges hiányzó részlegek megépítésének költségeit, s ezt a hitelt a lengyelek az új gyárban készített Fiat 126-motorokkal fizették vissza. A kisfiát dottak a tárgyalási készségről nem pusztán taktikai lépést jelentenek, akkor a dolog a Szovjetunión nem múlik. A komoly, tárgyszerű tárgyalásokra mindig is készek voltunk...” Ez az állásfoglalás azért talált széles körű pozitív fogadtatásra, mert olyan megközelítési módot javasolt, amelynek helyességét a diplomáciatörténet sokszorosan igazolta: ha a viszonylag könnyebben megoldható problémáktól haladnak a bonyolultabb kérdések felé, akkor holnapra kedvezőbb feltételek alakulhatnak ki olyan kérdések rendezéséhez is, amelyekben az adott kezdeti pillanatban még nem látszanak egy lehetséges tárgyalásos kompromisszum körvonalai. 3 A jelek arra mutatnak, hogy elsősorban ezeknek a pozitív és állhatatos szovjet kezdeményezéseknek köszönhetően _ s egyszersmind azért is, mert az amerikai kormányzaton belül határozottabban hallatták hangjukat a tárgyalási folyamat hívei — megnyílt az út az érdemi tárgyalások folytatása felé. Január elején kerül sor Genfben Gromiko szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter újabb megbeszéléseire. Magától értetődik, hogy a tárgyalások önmagukban nein garantálnak megegyezést, s kiváltképp gyors megegyezést, másrészt viszont tárgyalások nélkül semmiképp sem lehetséges előrehaladás. Szovjet részről hangoztatták, hogy új tárgyalási folyamatról van szó — nem annak folytatásáról, ami Genfben megszakadt. Ám aláhúzták a készséget, akár a „legradikálisabb megoldások elérésére is” e megbeszéléseken, amelyeken a szovjet vélemény szerint „az űrfegyverkezés megakadályozásával, a hadászati és közepes hatótávolságú nukleáris eszközök csökkentésével összefüggő kérdések egész komplexumával kell foglalkozni”. Igen sok függ attól, a holnap szempontjából is, milyen döntéseket hoznak a második Reagan-kormány első hónapjaiban és miként ragadják meg a lehetőségeket az új tárgyalások megalapozására, a nemzetközi élet feszültséget szülő veszélyes folyamatainak visszafordítására. Vajda Péter gyártása a rossz licencvásárlások miatt egyébként any- nyit szidott hetvenes évek egyik kivételesen jól sikerült licencmegvalósítása volt. A következő bielskói autó igazi autó lesz. Az igazgató elmondása szerint tapasztalt konstruktőrgárda készítette a Beszkid terveit számítógéppel, s úgy gondolják, hogy az új modell tárgyalási ajánlat lehet valamely nyugati cég számára. A két prototípus jól fut, időnként a városban is jár próbaúton, de ilyenkor plasztik álca rejti igazi alakját. A Beszkid- ben minimális nyugati importanyag lesz, s a gyáriak szerint egészen az ezredfordulóig korszerű kocsinak fog számítani. Gyártásához azonban új, modernebb technológiára van szükség, mert a kisfiát gyártási eljárása nem ilyen. Vagyis az induláshoz nagy összeget kell befektetni. Előbb még a kispolskin is mélyreható korszerűsítést hajtanak végre, erről a közeljövőben kell megszületnie a határozatnak. A ’90-es évekre pedig azt választják majd partnernek az új kiskocsihoz, aki a legérdekesebb ajánlatot teszi, a legkedvezőbb nyugati értékesítési lehetőségekkel, figyelembe véve a lengyel, valamint a KGST-piac igényeit is. Végül Welter igazgató hozzáteszi: „Ha megfelelő partnert találunk, akkor nagyon hamar be tudjuk indítani a gyártást”. Scipiade&z Iván Lengyelország: új kisautó II hamburgi kompromisszum A környezetvédő és fegyverkezésellenes zöldek tanácskozásai legalábbis egy lényegi vonatkozásban különböznek a nagy múltú nyugatnémet pártok „előre lefutott” kongresszusaitól: az ő összejöveteleik még mindig igazi vitafórumok, ahol ellentétes nézetek csapnak össze, s ahol a vita kimenetele bizonytalan. Ezt igazolta a múlt hét végén Hamburgban megtartott kongresszusuk is. A rohamos növekedésnek induló, 34 ezer taggal rendelkező, s mintegy 3-4 millió szavazót maga mögött tudó pártnak alapvető kérdésekre keli választ találnia: hogyan biztosíthatják széles társadalmi rétegek szociális biztonságát, hogyan szállhatnak szembe Európa legsúlyosabb környezetpusztításával, hogyan fékezhetik meg a világ egyik legnagyobb, évi ötvenmilliárd márkát felemésztő, fegyverkezési politikáját? A hangsúly a „hogyan” szón volt, mert a fenti célkitűzésekben a zöldek túlnyomó többsége egyetért. A hamburgi kongresszuson ez a kérdés a következő alternatívára egyszerűsödött le: maradjanak-e a zöldek országos és tartományi szinten továbbra is teljes ellenzékben, ami tovább növelheti befolyásukat, kedvezőbb helyzetet teremtve a későbbiekben céljaik megvalósításához, vagy keressenek szövetséget a 40 százalékos befolyással rendelkező Német Szociáldemokrata Párttal a halaszthatatlannak ítélt változások mihamarabbi keresztülviteléhez? A 11 tagú országos elnökség az ellenzékiség fenntartása mellett és az SPDvel való koalíció ellen foglalt állást. Számításuk alapja az, hogy a Szabaddemokrata Párt számos tartomány után országosan is öt százalék alá kerül, és megszűnik parlamenti párt lenni. Ha ez bekövetkezne, az NSZK csak kétféleképpen maradhatna kormányozható: vagy szociáldemokrata—zöld kormányszövetséggel, vagy a CDU—CSU és az SPD nagykoalíciójával (mint 1966 és 1969 között). Ez utóbbi esetben — vallja az „ellenzékiséget” hirdető szárny — a nagykoalícióval szemben a zöldek egyedül képviselnék a parlamenti ellenzéket, s e kedvező helyzetben akár 20 százalékra is növelhetnék befolyásukat. Az SPD viszont akár 30 százalékra eshetne visz- sza, táborában törvényszerűen balra tolódási folyamat indulna meg — s ekkor a két párt a mainál sokkal kedvezőbb helyzetben, s ami a lényeg, egyenlőség; alapon léphetne szövetségre. E szárnyak az SPD-vel szembeni, nagyon mélyen gyökeredző és sokszor leegyszerűsítésekre épülő aggályait így fogalmazta meg Antje Vollmer, a zöldek parlamenti frakciójának egyik szóvivője: a szociáldemokrácia mindig azon volt, hogy integrálja magába a haladó, társadalmi mozgalmakat — s aztán meggyengítse őket, megfosz- sza őket haladó jellegüktől. Az SPD a második világháború után be tudta kebelezni a húsvéti békemenetek mozgalmát, a diákmozgalmat, s most azon van, hogy ugyanezt tegye a békemozgalommal is. Mi, a Zöldek Pártja, csak azután születtünk, születhettünk meg, hogy az SPD véglegesen elvesztette ezt a „beolvasztó” képességét. S most 4-5 év után gyorsan „találjunk vissza” a szociáldemokratákhoz? — kérdezte elcsukló hangon. A főleg országos képviselők — Otto Schily, Joseph Fischer, Hubert Kleinert, J. Mürrel — által vezetett „reálpolitikai” szárny ellenjavaslatában azt szorgalmazta, hogy a zöldek ne zárkózzanak el kategorikusan az SPD-vel való együttműködés elől. Érvelésük igen meggyőző volt: az országot vezető politikai és gazdasági körök a több milliós munkanélküliséggel létrehozott ,.új szegénységgel” meg akarják félemliteni a tömegeket. Az új szegénység és a megfélemlítés ellen azon- aal és hatékonyan fel kell lépni. E fellépés csak akkor lehet sikeres, ha megfelelő többséget tudnak létrehozni e politika ellen a parlamentekben. E többség pedig csakis az SPD-vel képzelhető el. A 800 kongresszusi küldött nagy többsége végül is kompromisszumos határozatot fogadott el: országos szinten nyitva hagyta az SPD-vel való szövetség kérdését, a tartományokban pedig a Párt illetékes szervezeteinek hatáskörébe utalta azt. A hamburgi kompromisz- szum — a zöldek egységének megőrzése érdekében — nem egy konkrét politikai irányvonal születését, hanem annak elhalasztását eredményezte. A zöldek érlelődési folyamata és a vita folytatódik. Egészen az 1987-es országos választásig. Follinus K. János Szocialista egészségügy — képekben Az egészségügyi ellátás fejlesztésére minden szocialista országban nagy gondot fordítanak. Ez a képösszeállítás abba nyújt bepillantást, hogy néhány országban milyenek a lehetőségek a betegek ellátására, a fejlesztésre egy-egy területen. O Egy vietnami faluban vérvizsgálatot végeznek a malária megelőzéséré". Vietnam északi részén az utóbbi esztendőkben 15 százalékkal csökkent a járványos maláriás megbetegedések száma. (Fotó: VNA—MTI—KS) O Az akut mérgezések gyógyításában kiemelkedő eredményeket ért el az NDK-ban a rostocki egyetemi kórház. Évente mintegy 200 gyermeket kezelnek itt. (Fotó: ADN ZB—MTI) O Egészségügyi szakemberek képzése Kambodzsában. A Phnom Penh-1 egyetemen az elmúlt három évben 81 orvos és 86 gyógyszerész végzett. (Fotó: UNA—MTI) s \
