Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

1984, december 15., szombat dUEZHlJS • Kalandozás a régmúltban E történet valamikor a hetvenes évek végén kezdő­dött. Üzemtörténeti gyűjte­mények létrehozását szor­galmazták megyénk intéz­ményeiben, üzemeiben, szö­vetkezeteiben. Dr. Czeglédi Imre, a békéscsabai múze­um osztályvezetője vaskos paksamétát tesz maga elé, így próbáljuk az akkori ese­ményeket felidézni. — összesen 27 üzem 52 brigádjának 680 tagja moz­dult meg felhívásunkra. Je­lentős anyag gyűlt össze, bár Békéscsabáról keveseb­ben neveztek be, mint vár­tuk. Sorba vesszük a legjobba­kat. A gyógyszertári köz­pont, a Körösladányi Vas-, Fa- és Vegyipari Ktsz — ma Metakémia Szövetkezet — gyűjteményéről beszél többek között... A legjob­bak nemcsak lakóhelyükön, de a Munkácsy Múzeumban is bemutatkozhattak. Ennyit az előzmények­ről. Persze, mondhatják most sokan, minek egy sok­éves eseményről ennyit be­szélni? Nos, nem is ez volt szándékunkban. Arra let­tünk kíváncsiak, mi lett a gyűjtemények sorsa. Meg­Többszörösen is boldogító érzés beszámolni a tél első hónapjának első két napján Mezőhegyesen történt ese­ményekről, megyénk amatőr színjátszóinak és irodalmi színpadjainak hagyományos évi fesztiváljáról. Nem is olyan régen még a mozgal­mat temette mindenki, aki­nek valamiféle köze is volt hozzájuk. A hatvanas évek végi, a hetvenes évek eleji ,,nagy fellendülés” kifáradt, az egész amatőr művészeti mozgalom — áganként kü­lönböző mértékben — a vég­ső kifulladás szakadékéba zuhant. Tömegesen'" szűntek meg a csoportok, s akik még úgy-ahogy működtek, azok is silányultak, érdemit alig-alig alkottak. ’81—82-ben azon­ban valami mintha megmoz­dult volna; az optimisták a váltás korszakáról kezdtek beszélni. Az elmúlt évi me- zőberényi fesztivál után pe­dig már a bátortalan hangú, de mindenképpen optimista hitű szószólók jósplták a fel­lendülést. Nekik lett igazuk. Szeren­csére mára már a mozgalom átértékelése is befejeződött. Senki nem kíván többet és mást az amatőr színjátszás­tól, mint amire hivatottak, amire eleve képesek lőhet­nek. Persze, ez alatt csak a színjátszókat, és nem az iro­dalmi színpadokat kell ér­teni! Ritkán látott bő mezőny állt a Mezőhegyesi Általános Művelődési Központ színpa­dára, pódiumára. Húsz együttes — gyermek, diák és ,.felnőtt” színjátszók, iro­dalmi színpadok, alkalmilag alakultak és régebben együtt dolgozók — az előadhatóság teljes műfaji palettáját meg­mutatta. Változatosságban, minőségben, értékben. Nagyon sok húsz együttes előadása két nap alatt. maradtak, látogathatók vagy széthordták őket? Netán egy padláson porosodnak? Közgyűjtemény lett A gyógyszertári központ gyűjteménye vívta ki a leg­nagyobb elismerést. Dr. Pa- lovits Gyuláné azóta már nyugdíjba ment, ám a gyűj­temény gondozásáról nem mondott le, sőt... — Az anyag nagy része már a felhívás előtt meg­volt. Aki gyűjtötte, elkerült innen, így maradt rám, s szívesen vállalkoztam erre a feladatra. Beiratkoztam egy gyógyszerésztörténeti to­vábbképzésre is. A sikjer hatására ismét új lendületet vett a gyűjtés. Hamarosan „otthonra lelt” a gyűjtemény, egy vitrinsort készítettek a tanácskozóte­remben, a legérdekesebb da­rabokat itt mutattuk be. — Ha egy régi patikát fel­számolnak, áthelyeznek a megyében, az értékes dara­bok már nem kallódnak el, hozzánk kerülnek, s ez nagy eredmény. Palovitsné nyugdíjazása óta — mondhatnánk — fény­korát éli az aprócska múze­um. Elkészítette a leltárt is, Miután ilyen szép magasság­ba fejlődött fel a megyei mozgalom, talán nem lenne érdemtelen átgondolni a ren­dezés hogyanját is. Például korosztályonként, műfajon­ként máskor és máshol meg­tartani a bemutatókat?! Nem tudom. A szakembereknek nagyobb gyakorlatuk van en­nek eldöntésében. Értékelni kellene a pro­dukciókat. Mint máskor is, e sorok írójának véleménye sok esetben teljesen ellenté­tes, mint a háromtagú zsűrié volt. (Elnöke Bácskai Mi­hály ASZIOT-tag, a szentesi gimnázium igazgatója, tag­jai pedig dr. Kovács Mik- lósné, a Csongrád megyei Tanács művelődésügyi osz­tályának vezetőhelyettese és Domonkos Imre dramaturg, a budapesti Família családi eseményeket szervező froda igazgatóhelyettese voltak.) A minősítésekben és elismeré­sekben részesült együttesek­ről most tehát ne essék kü­lön szó, mivel ezék odaíté­lésének jogosságához nem férhet kétség. (Mint az is­mert, a minősítés nem kö­telező; csak azokat az elő­adásokat minősítik, amelyre felkérik a zsűrit.) A legnagyobb visszhangot a nagykamarási CSISZI Ilyen nincs (?) című „szer­kesztett ünnepi görbetükör” műfaji megjelölésű, paro- disztikus előadása váltotta ki. Szabó Éva rendező — akinek sokéves, a meglepe­téseket gyakran nyújtó, pe­dagógiai szempontból is ér­tékes amatőr rendezői tevé­kenységét külön is méltá­nyolni kellene — általános iskolás korú színjátszóival nem tett mást, mint egy is­kolai ünnepélyt — nevezete­sen: a kisdobos- és úttörő­avatást — játszott újra, s egy kicsinykét megnagyítot­ta annak groteszk, bürokra­már csak ez hiányzott ah­hoz, hogy szabályos köz- gyűjteménnyé váljék az em­lékanyag. — A pályakezdőknek min­dig bemutatjuk a gyűjte­ményt, s előzetes bejelen­tésre csoportokat is foga­dunk, ha igény van rá. Második nekifutás A Gyulai Szabó Ipari Szö­vetkezetben Rostás Ferenc — akkor műszaki vezető, ma nyugdíjas — volt a gyűj­tés irányítója. — A szövetkezet születése óta itt dolgoztam, s úgy gon­doltam, nem árt, ha a fia­talok is látják, honnan in­dultunk, s hová jutottunk. Szinte hiánytalanul össze­gyűlt egy öreg kis szabó­műhely a szocialista brigá­dok segítségével. Nyolckilós vasalókról, ős­régi varrógépekről, aprócs­ka műhelyekről mesél, az­tán cseppet elkomorul az arca: „A gyűjtemény 60 szá­zalékát vissza kellett ad­nunk a tulajdonosoknak, maradt, ami maratdt.” — Hamarosan, 1986-ban ünnepeljük megalakulásunk 40. évfordulóját. Akkorra is­tikus és gyermekellenes vo­násait. A rövid, de minden pillanatában pezsgő hangu­latú produkció kerek egész; talán még a pedagógusok to­vábbképzési rendszerébe — mint elrettentő példák tára — is beilleszthető lenne. A mezőhegyesi modern, és nagyszerű épület betonele­meit mozgatta meg az a har­sány és őszinte nevetészuha- tag, amelyet a békéscsabai Harold Lloyd Színpad egy- felvonásosa váltott ki. Ami­kor néhány évvel ezelőtt Putnokt Gyula megalakította színpadát, zászlajukra a hu­mort, a nevettetést tűzték ki. Fejér István: Flórián című egyfelvonásosa egyben szí­nészi jutalomjáték is. A címszerepben a Békés me­gyei amatőr színjátszás egyik legnagyobb egyénisége, Skor- ka Tibor tette próbára a kö­zönség hasizmait. A nem ép­pen veretes irodalmi anyagot — amely a vállalatok sok­szor elvtelen sportolótámoga­tását figurázza ki —, a csa­pat nagyszerűen használta ki; ettől is volt nagy-nagy közönségsikere. Többször kel­lene találkozniuk a közön­séggel! A két. különös mellé te­gyünk egy harmadikat, bár nehéz mindezek után a rosszat bonckés alá venni. Mert aligha írható le bármi­féle elismerő szó a Békés­csabai Konzervgyár ÉGISZ együttesének előadásáról. Egyetlen az értékelhető: a sokévi balsiker ellenére is a Túri István vezette csoport — irodalmi színpad! — együtt van. A lelkes mun­kás- és értelmiségi fiatalok akarata elismerést érdemel. Most Orbán Ottó: A világ te­remtése című «oratorikus művét kísérelték meg pó­diumra hozni. Az elnyújtott, már-már teljesen az unalom­mét szeretnénk egy kiállítás­ra való anyagot összegyűjte­ni. Már elkezdhetnénk a munkát, hisz annyi minden hiányzik még. Egy régi Sin­ger varrógép, tolóüveges szövettartó ... Soroljam? Nemrég a nyugdíjastalál­kozón is szóba került a gyűjtemény további sorsa, az, hogy érdemes lenne így emléket állítani a régi, kis­ipari szabószakmának. Sze­rencsére Rostás Ferenc nem tett le róla, így — még ha nem is olyan rózsás a hely­zet. mint az előbbi helyszí­nünkön — van remény az üzemtörténeti gyűjtemény újjászületésére. És a körösladányiak? Dr. Czeglédi Imre jól em­lékszik a körösladányiak gyűjteményére. Sok értékes darab gyűlt itt össze, köztük még egy 1848-ból származó gyalu is. Nem csoda hát, ha kíváncsiságunk éppen hozzá­juk irányított. A Braun Éva Szocialista Brigád akkori Vezetője azóta elköltözött, így most az új brigádvezetővel — aki ugvancsak részt vett a kol­lektíva akkori lelkes gyűj­tőmunkájában —, Tóth Gyu- lánéval beszélgetünk. — A mi brigádunk patro­nálta a nyugdíjasokat, így ha elmentünk hozzájuk, szí­ves örömest adták a régi szerszámokat, mesterségük ba fúló produkció tartalmaz­ta mindazokat a hibákat, amelytől mindig is óvták, s óvni fogják a színpadokat. Ezek közül csak az érthetet­len beszédet, a statikus szer­kesztést, a dramaturgiai szempontból sem indokolt, nagyon zavaró járkálást, a pátoszt említem. De legyen egy ráadás is! Minden (?) amatőr csoport hibája, hogy szereplői csak akkor játszanak, ha „rajtuk van a szöveg”, vagyis ad­dig a néhány másodpercig, amíg szövegét mondja a sze­replő. Az „üresjáratban” ma­ga elé néz, „kilóg” az együt­tesből, nem tudja elfoglalni magát. Hogy ez nem tör­vényszerű, arra kiváló példa a mezőhegyesi fesztivál talán legőszintébb és nem kevés hibája ellenére is legszim­patikusabb előadása, amelyet a mezőberényi művelődési központ színpadának tagjai mutattak be Gálné Kiszely Piroska rendezésében. Az „örök” Arisztophanész Lü- zisztratéja volt a darab. A gimnazista szereplők szép beszéde, folyamatos játéka, lelkesedése és őszintesége magával ragadta a közönsé­get. Végezetül essék szó a ren­dezőkről, a meghirdetőkről is. Csak a dicséret hangján lehet szólni a békéscsabai Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iro­da, a megyei KISZ-bizottság és a lebonyolító megyei és vendéglátó művelődési köz­pontok közreműködéséről. Több éves hagyomány, hogy ilyenkor osztják ki az ünne­pi műsorok forgatókönyvei pályázatának díjait Js. Most erre tizenkét mű érkezett, amelyből a bíráló bizottság ötöt tartott érdemesnek a dí­jazásra. Nemesi László emlékeit, de a kiállítás után viszakérték őket... Egy hétig volt látható az üzemtörténeti kiállítás La- dányban. A helyi üzemek dolgozói, s a gyerekek nagy érdeklődése kísérte a pin­tér-, a kádár-, a kovács-, az asztalos- s az ácsmesterség még fellelhető emlékeit. — Az igazság az, jobb is, hogy visszaadhattuk, hiszen nem volt, s most sincs he­lyünk a tárolásra. Persze le­het, hogy egyszer ismét ösz- szegyűjtjük ez az anyagot. Sajnos, sokan elhaltak az­óta . az akkori tárgyak tu­lajdonosai közül... * * ♦ Hogy milyen tanulságo­kat vonhatunk le kőrútunk végén? A kalandozás a rég­múltban sokak fantáziáját megmozgatta, lelkes gyűjtő­munkára serkentett százakat. Jó lenne ehhez hasonló moz­galmat ismét elindítani, amíg nem késő, amíg nem megy veszendőbe még több üzem­történeti emlék. Ám a gyűjtött anyagot ta­lán jobban megőrizhetnénk, a gyógyszertáriak példáján okulva. Egy biztos, a gyűj­temények sorsa elsősorban azoktól — ha úgy tetszik megszállottaktól — függ, akik felvállalják gondozásu­kat, s nem csupán kaland­nak, de hivatásuknak tart­ják e tevékenységet. MINŐSÍTÉSEK: (a zsűri min­den kérelmet elfogadott, minő­sített) . Arany fokozat: Stúdiószínpad, Békéscsaba (vez. rend.: Ples­konlcs András). Ezüst fokozat: mint vendég­ként a debreceni Irinyi diák­színpad (r.: Rózsavölgyi Gá­bor) ; a szabadkígyósi Pablo Neruda színjátszó csoport (r.: Kovács Géza); a szeghalmi Pé­ter András Gimnázium színpa­da (r.: Tódor Györgyné) és a békéscsabai 011. sz. Ipari Szak­munkásképző Iskola színpada (r.: Zsilinszki Gabriella). Bronz fokozat: az orosházi Kossuth Lajos Szakközépiskola irodalmi színpada (r.: Erdélyiné Nagy Izabella); a mezőberényi művelődési központ színpada (r.: Gálné Kiszely Piroska); a szeghalmi Péter András szín­pad (r.: Tódor Györgyné) és a mezőberényi művelődési köz­pont színpada (r.: Gálné Kiszely Piroska; másik produkció!). A FESZTIVÁL dijai: I. díj (megosztva): a békés­csabai „Boldog, aki nem tud rólunk” csoport (r.: Ungár Ta­más) és a békéscsabai Stúdió (v. r.: Pleskonics András). II—III. díj (összevonva és megosztva): a gyomaendrődi népdalkor (r.: Kulik Zoltán) és a nagyszénási irodalmi színpad (r.: Magyar Istvánná). ÜNNEPI MŰSOROK FORGATÓKÖNYVEINEK MEGYEI PALYAZATA: A zsűri az első díjat nem ad­ta ki. II. díj: Zsilinszki Gabriella (Bcs.). III. díj: Henger Péterné (Me- zőberény), Tódor Györgyné (Szeghalom), Gálné Kiszely Pi­roska (Mezőberény) és Tóth Já­nos (Gyomaendrőd). A FESZTIVÁL KÜLÖNDlJAI: A megyei úttörőelnökség kü- löndíja: vésztői színjátszó szak­kör (r.: Kurucsó Zsigmondné). A Megyei Művelődési Központ küiöndíja: debreceni Irinyi di­ákszínpad (r.: Rózsavölgyi Gábor). A Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsának küiöndíja: szabadkígyósi Pablo Neruda színjátszó csoport (r.: Kovács Géza). MOZI Hat gézengúz A hat gézengúz kitűnő al­kalmat nyújthatna arra, hogy méltóságot sugárzó pózban szidjam a filmfor­galmazást ezért az újabb kommerszért, amely mint köztudott, évtizedek óta aka­dályozza a hazai közönséget a magasabb művészi látás­ban és filmértésben. Az ame­rikai Daniel Petrie filmjé- ) ben nincsenek megfejtésre váró szimbólumok, bravúros n megoldások, homály és ta­lány, de még irónia, aktuali­zálható párhuzamok sem a vájtfülűek számára. Egysze­rűen másfél óra kikapcso­lódást ígér, felhőtlen szóra­kozást, s még azzal sem strapálja magát, hogy a tör­ténet elején elrejtse előlünk a boldog véget. Mert ebben a filmben a két forgatókönyvíró. Mike Marvin és Alex Matter olyan természetes, köznapi észjá­rással bonyolítja a cselek­ményszálakat, hogy kitalál­juk előre a szereplők reak­cióit, a következő akció irá­nyát. Ez persze törvénysze­rűen magával hozná az ab­szolút unalmat. S hogy erről szó sincs, az a szellemes, meglepő dialógusokon, a bá­jos gyermekszereplőkön és a várt esemény meghökkentő feldolgozásán múlik. Az autóversenyek öreg ró­kája, Baker szeretne újra élre törni és bizonyítani. De egy benzinkútnál, hat kitű­nő szerelőtudással megáldott gézengúz vascsontvázzá ko- paszítja versenyautóját. A később pótpapává váló" Ba­ker (Kenny Rogers alakítja méltóságteljes mackómozgás­sal • és oroszlánszívvel) ver­senyzőt a gyerekek segítik vissza az élvonalba, s a go­nosz ellenféllel való leszá­moláshoz is. Ki is kételked­hetett volna a hat gézengúzt megismerve abban, hogy szép családi házat, új anyukát es apukát nyernek meglehető­sen mocskos szájuk, ügyes­ségük és meleg szívük ré­vén. Szóval, ami a fentebb el­mondottak között van, az az érdekes és a szórakoztató a filmben. A rendezőnők hat igazi gyerekkaraktert sike­rült megteremtenie, akik mindig valami szigorúan ti­los ügyben szorgoskodva késztetik ellenállhatatlan ne­vetésre a nézőket. Lopnak, szerelnek, kiszabadítanak, szurkolnak, gyújtogatnak, szóval egy rosszat, egy jót tesznek, nehogy túlzottan el- érzékenyüljünk, ami egy filmkomédiához sehogyan sem illene. A rendező jól sáfárkodik a néző idegeivel, elénk tálalja mindazt, amit látni, tudni és érezni szeretnénk, s hagyja, történjen minden kívánsá­gunk szerint. Még arra is vigyáz, nehogy túlzott izgal­makkal megzavarja gyómor- és szívműködésünket. Egy­szerűen jól érezzük magun­kat a film nézésekor, lazí­tunk, nevetésünk sem csap át görcsös röhejbe, szóval ki- kapcsolódásnak igazán kitű­nő a Hat gézengúz. Mert pro­fi módon kitalált és meg­valósított üde játékot látunk. Mario Tosi precízen fényké­pez, Charles Fox mértéktar­tó és fülbemászó muzsikát komponált, a gyerekek pe­dig. természetesen, élvezettel játszanak. S bár a film jegyzetekben és kritikákban többnyire „il­lik” a szinkronról megfeled­kezni, most eltérek e hagyo­mányoktól. A-szöveg magya­rítása (Nikowitz Oszkár) és a gyerekek szinkronja, sej­tem, mint már annyiszor, jobb az eredetinél. B. S. E. „Ilyenek vagyunk!” — ez volt a címe a békéscsabai „Boldog, aki nem tud rólunk” színpad műsorának Nagy Ágnes Két nap színjátszás Jelenet a mezőberényiek Lüzisztratéjéből (A szerző felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom