Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-14 / 293. szám

1984. december 14., péntek Ifjú TIT-ánok Mint minden élő. folyton megújulni vágyó szervezetnek, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak is célja, érdeke, hogy mind több fiatal szakembert tudhasson tagjai sorában. A több mint két és fél ezer tagot számláló Békés megyei szervezetre is jellemző, hogy munkájába egyre többen kap­csolódnak be a fiatalabb korosztályból. Közülük választottuk beszélgetőpartnereinket. „Mi népművelők maradunk” Volt miről beszélni... Fotó: Tökés Gyula „Fehér foltok” Dr. Rakonczai János, az MTA Földrajztudományi Ku­tató Intézete alföldi csoport­jának tudományos munka­társa 1974-ben, rögtön az -egyetemről került Békéscsa­bára, csaknem ezzel egy időben lett TIT-tag. — Nem volt ugyanis ilyen szakember a megyében. Szakterületem a természeti földrajz, a földtan, a geoló­gia, rr;ajd a műszaki egye­tem „természeti erőforrásku­tató”. szakán szereztem szak­mérnöki végzettséget. Ez a szak akkor indult, s az Al­földről csupán hárman vé­geztük el. Igen korszerű tu­dományt, a légi és űrfelvé­telek kiértékelését tanulhat­tuk meg. — Milyen témakörökben tart előadásokat? — Az az igazság, hogy gyakrabban beszélek a csil­lagászatról, mint földtani té­mákról. A megye ugyanis nem bővelkedik csillagászat­hoz értő szakemberekben, vi­szont van igény az ilyen jel­legű ismeretterjesztésre. Hát eleinte bizony alaposan fel kellett készülnöm, s még így is előfordult, hogy nehéz kérdést kaptam. Hogy miről szeretnek hallani az embe­rek? A földtudományon be­lül például a földrengések­ről, a vulkánokról, a termé­szeti csapásokról. — Milyen közönségnek tart előadásokat? — Változó a közönség, mind létszámban, mind ko­rát vagy ismeretszintjét te­kintve. Ez gyakran gondot okoz a felkészülésben, hisz nem mindig tudjuk, kinek fogunk beszélni.. Egyszer például „A csillagok fejlődé­se” címmel kellett előadást tartanom, fogalmam sem volt, hogy kinek. Alaposan felkészültem, a helyszínen derült ki, hogy a legidősebb hallgatóm is kilencéves. Egyébként szerintem nem sok múlik azon, hogy meny­nyi a résztvevő. Volt már oiyan előadás, ahol 3, s olyan, ahol 300 ember előtt kellett beszélnem, eleinte mindenféle előadói gyakor­lat nélkül. Az a tapasztala­tom, hogy akkor sikerül jól egy ismeretterjesztő rendez­vény, ha nem túl sokan jön­nek össze. Például a Lékai Kollégiumban tartottam egy ötvenperces csillagászati té­májú előadást, 15 gyerek előtt. Rengeteget kérdeztek, s igen jó, kötetlen beszélge­tés alakult ki... — Mint régi TIT-tag, s a földtudományi szakosztály elnöke, hogyan látja a me­gyei ismeretterjesztés hely­zetét? — Tíz év alatt sokat fej­lődött. Gond a Békéscsaba- centrikusság; például a föld­rajzi szabadegyetemek, a fö’dtiidományi hót rendezvé­nyei jórészt a megyeszék­helyre koncentrálódnak. A jövő legfontosabb feladata szerintem a „fehér foltok” felderítése, vagyis el kell jutnunk olyan helyekre, ahol eddig nem volt igény az is­meretterjesztésre. Nem igaz, hogy csak városban lehet ezt megszervezni! (Egyébként van néhány „fehér folt” vá­ros is a megyében.) Több példa bizonyítja, hogy él az igény a kisebb településeken is. Fel kell mérni ezeket az igényeket, azután jöhet a kö­rültekintő szervezés... Megszerettetni a nyelvet Kocsis Judit óvónő pár éve igen újszerű TIT-kezdemé- nyezésbe kapcsolódott be: nyelvet oktat óvodásoknak. — A szarvasi főiskolán orosz speciális kollégiumot végeztem, amely alapfokú nyelvvizsgával járt. A kép­zőben TIT-előadói tanfolya­mon is részt vettem; Az is­kola befejezése után dolgoz­ni kezdtem itt, a békéscsa­bai Szigligeti úti óvodában. Akkor épp nem volt nyelv- oktatás, de hallottam, hogy előtte próbálkoztak — külső előadókkal — német és an­gol csoport indításával. Hogy azután ez miért maradt ab­ba, nem tudom. Én 1981-ben kezdtem az orosznyelv-taní- tást, először a saját csopor­tomban. Most már ott tartok, hogy válogatom a gyereke­ket. Jelenleg a három nagy­csoportból 16 gyerek tanul oroszt, heti kétszer fél órá­ban. — Hogyan fogadták ezt a kezdeményezést a szülők és a gyerekek? — A szülők nagyon örül­tek, s az óvoda is minden-, ben támogatott. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt állítom, hogy a gyerekek nagyon sze­retik ezeket a foglalkozáso­kat. Igaz, igyekszem is szí­nessé tenni a félórákat: ren­geteg szemléltető eszközzel — babákkal, képekkel, hangle­mezekkel — dolgozom. Elég komolyan fel kell készülnöm, bár már van némi gyakorla­tom, s az utóbbi időben se­gédanyagra is sikerült szert tennem, hisz az országban több helyen kísérleteznek ha­sonlóval. — Mi a célja s az eredmé­nye az óvodai nyelvoktatás­nak? — Nem az a legfőbb cél, hogy tudjon a gyerek, ha­nem hogy megszeresse a nyelvet. Sajnos, az iskolai oktatásban ez a lánc egy- ideig megszakad, hisz csak harmadiktól tanulhatnak szakkörben ismét nyelvet. Az első csoportom most másodi­kos. Jövőre már képet kap­hatok arról, mit sikerült be­lőj ük ..plántálnom”. — Milyen a TIT-tel való kapcsolata? — Kezdettől fogva tagja vagyok a városi szervezet­nek. Ismeretterjesztő mun­kám tulajdonképpen kimerül a nyelvtanfolyamban, de nem is igen volna többre energiám. A városi és a me­gyei szervezettől megláto­gattak, érdeklődtek, segítet­tek, magnót, segédanyagokat adtak. Tulajdonképpen nem is érzem ezt különmunkának, hisz a mindennapi tevékeny­ségem szerves része... fl hallgatóság visszajelez Borbély László, a Békés megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás 'igazga­tója már vagy másfél évti­zede tagja a TIT megyei szervezetének. — A hatvanas években „felfutott” a növényvédelem. A TIT-előadások jó fórumot kínáltak arra, hogy a kisüze­mi házikerti technológiákkal megismerkedjenek a kertész- kedők. A megyei szervezettel jó kapcsolatot alakítottunk ki, több tanfolyamot szer­veztünk közösen. Az előadá­soknak s a tanfolyamoknak ma is van jövőjük, hisz a tv és a rádió csak tájékoztat, nem ad módot a kérdezésre. A TIT-rendezvények viszont olyan fórumok, ahol kérdez­ni is lehet, s tapasztalataim szerint él ezzel a lehetőség­gel a hallgatók többsége. Van fórumunk a nagyüzemek tá­jékoztatására, ám a házi kertészkedőkre is gondot fordítunk: 10—12 szakembe­rünk tart rendszeresen elő­adásokat. Részt veszünk szakemberek oktatásában, s a szarvasi nyári egyetem munkájában is. — önnek jelent-e a TIT- munka valamit szakmai fej­lődésében? — Évente öt-hat TIT-elő- adást tartok, s bár a meg­adott témák szorosan kap­csolódnak a munkámhoz, mégis felkészülök ezekre. A szakmai műveltség szinten tartását — a folyóiratok, ki­adványok elolvasását, a to­vábbképzéseken való részvé­telt — egyébként is nagyon fontosnak tartom. Hogy mit adnak nekem a TIT-előadá- sok? A bevezető, a film-, vagy diavetítés^után mindig beszélgetünk! Választ adok a hallgatók kérdéseire, de ők is adnak nekem valami fon­tosat: visszajelzést. Ráirá­nyítják a figyelmet olyan te­rületekre, ahol van tenni­való. Például a növényvédő­szerek alkalmazásának gond­jaira, a munkavédelmi sza­bályok betartására. Az egyik fiatal TIT-tag mesélte: régebben még elő­fordult, hogy a közönség csa­lódottan nézett rá: csaknem ez a kopott farmernadrágos fiatalember akar nekünk itt előadást tartani? Persze, amint beszélni kezdett, „fel­engedtek”. Szerencsére ma már ez a fajta előítélet ki­halófélben van. Az emberek többsége tapasztalatból tud­ja, hogy az évek száma és a műveltség, a szakmai tu­dás között nincs mindig egyenes összefüggés. Gubucz Katalin Kevés olyan szakma van ma hazánkban, melynek alig vannak nyugdíjasai. A nép­művelőket tekintve két ok is közrejátszik ebben: egyrészt fiatal maga a szakma, alig több mint 30 évre tekinthet vissza, másrészt óriási az el­vándorlás erről a pályáról. Népművelőnek lenni: nagy energiákat, felemésztő vállal­kozás. Sokan állítják — volt és gyakorló népművelők is —, öt-hat évnél tovább nem lehet ezt a munkát végezni. Ne feszegessük most azt, miért van ez így, hiszen na­gyon sok indokot lehetne felhozni, kezdve az általá­ban mostoha körülmények­től a szakma csekély meg­becsültségéig. Inkább szól­junk arról, vannak azért olyanok is, akik népművelő­ként mentek nyugdíjba. Megyénkben tizenkét ilyen embert sikerült „felderíte­nie” a Magyar Népművelők Egyesülete Békés megyei szervezetének, s találkozóra hívták meg őket nemrég. Nem csupán gesztus volt ez, nem ezzel a találkozóval kí­vánták „lerendezni” a nyug­díjasokkal való foglalkozást. Sok helyen, intézmények­nél, vállalatoknál, üzemek­nél tapasztalhatjuk: a nyug­díjba vonuló dolgozóikat évente egyszer meghívják, tájékoztatják őket a jelenle­gi ' helyzetről, eredmények­ről, netán a nehézségekről is, megvendégelik őket, segélye­ket osztanak ki közöttük — s azután következik egy na­gyobb szünet. Ez általában egy év, s akkor újra össze­hívják őket, mert hát: fog­lalkozni kell a nyugdíjasok­kal . . . Ez az eleki együttlét nem ilyen , „muszáj-összejövetel” volt. Kétségtelen, az elején mind a szervezők, mind a meghívottak küszködtek kis­sé meghatódottságukkal, de azután szinte néhány pilla­Film Gyuláról Mértéktartóan szerény kis ünnepséget tartottak az el­múlt héten a gyulai Petőfi moziban. A meghívottaknak a városról készített új ide­genforgalmi filmet vetítették le ezen a díszbemutatón a rendező és a gyártásvezető jelenlétében. A tizenöt per­ces színes film után illő taps köszönte meg az alkotók munkáját, és kimondatlanul is kívánt a kópiának ered­ményes, hasznot hajtó dia- dalutat. Sokak szerint egy város­ban, nagyobb településen nem is igazán lokálpatrióták a vezetők, ha nem készíttet­nek úgynevezett városfilmet. Minden elismerésem azoké, akiknek sikerül ez az önma­gában dicséretes szándék ki­vitelezése. Egy ilyen film ügyanis hat számjeggyel le­írható összegbe kerül. Eny- nyi pénzt pedig nem éppen könnyű kigazdálkodni. Persze, csak akkor, ha a kifizetett pénzért jót kap a megrendelő. Szerencsém volt, s az Utóbbi hónapokban több nat alatt munkaértekezletté alakult át a találkozó. Mert: a nyugdíjas népművelők nem szakadtak el a közmű­velődéstől, ismerik szűkebb pátriánk, de — egyáltalán — az ország ez irányú gond­jait, nehézségeit. És még mindig úgy érzik, felelősek a területért, a korábban fel­vállalt munkájukért, annak folytonosságáért. Hosszú éveken át voltak népműve­lők, csoda-e, ha nem tud­ják abbahagyni? Ki-ki a maga lehetőségei szerint most is kapcsolatban áll volt intézményével, s próbál a lakóhelyén is aktív segítsé­get nyújtani a közművelődés jelenlegi szakembereinek. Az már más kérdés, hogy nem mindenütt veszik ezt az önzetlenséget jó néven, s el­utasítják a segítséget. Sok­szor semmibe véve a kiala­kult hagyományokat, a te­vékenységi rendszert, telje­sen új — a település, a lakó­körzet mélyebb ismerete nélkül — elképzeléseket igyekeznek megvalósítani az utódok. Sajnos, olyan pél­dákról is hallhattunk Ele­ken, melyek azt bizonyítot­ták, hogy rövid idő alatt szétzüllött egy-egy művelő­dési ház; a kiscsoportok szá­ma, s a látogatottság mini­málisra csökkent. Sokszor a művelődési házak történeté­városfilmet láthattam az utóbbi időszakban készítet­tek 'közül. Megyénkből pél­dául -a békéscsabait. Le­gyen ez az összehasonlítási alap. A gyulai „zenés” film. A szépen megkomponált képso­rokat semmiféle szöveg nem magyarázza, csak zenei alá­festésük van. Ügy is jelle­mezhetnénk, hogy iskolafilm Borthy Anna rendező tizen­öt perce. Nem csicsás és nem túlmagyarázó. Nem kezdi „Ádámnál és Évánál”. Igen, a közönséget tisztelni kell. Ügy is, hogy feltételezzük alapismereteinek meglétét. Hiszen egy’ ilyen városfilm­nek elsősorbán az a felada­ta, hogy a település idegen- forgalmi, turisztikai értékéi­re, vonzó tulajdonságaira fel­hívja a még meditálők fi­gyelmét. Orientáljon és ve­zessen. S mindezt tegye úgy, hogy szépítsen bár, de ne ha­zudjon. El kell hinnünk, hogy lódítani, mellébeszélni a kamerával lehet csak iga­zán! Egy épülő piaci csarno­kot, a lókupecek évődését is lehet szimpatikusán, az ér­deklődést általánosságában re vonatkozó dokumentumok is megtalálhatatlanok az át­rendezések, „nagytakarítá­sok” után. Nem a sértődött­ség beszélt az „öreg” nép­művelőkből, hanem a szak­ma, a hagyományok féltése. Elismerték azt is, természe­tesen szükség van újítások­ra, az új formákra, lépést kell tartani a fejlődéssel. De ez nem lehet egyenlő a ha­gyományok lesöprésével. Mert azokból táplálkozni le­het, s megűjítva kell azokat továbbfejleszteni. Az is ki­derült, a nyugdíjas népmű­velők minden energiájukkal rendelkezésre állnak, s ha szükségét érzik illetékesek, bármikor harcra, bevetésre készek. Mert életüket erre a munkára tették fel, s mint ahogyan egyikőjük fogalma­zott: „Míg le nem csukódik a szemünk, mi népművelők maradunk." * * * Az eleki találkozón kilenc nyugdíjas népművelő vett részt. Hogy lehet számítani rájuk a továbbiakban, ez be­bizonyosodott. S az is: szá­mítanak is tapasztalataikra, segítségükre. Sok terv, el­képzelés született ezen a rövid napon. Bízunk benne, hamarosan a megvalósulás­ról 's beszámolhatunk. felkeltő módon fényképezni, mint ahogyan a Gyula-film­ben láthatjuk. De - lehetett volna hamisan, belemagya- rázósan is. A tájékoztatások szerint ezt a kisfilmet gyakran ve­títik majd a városban; a mozikban, klubokban, isko­lákban, munkahelyeken. Biz­tos vagyok benne, hogy csa­lódást (is) okoz majd a film. A gyulaiaknak. Azoknak, akik ismerik városukat. Szá­mukra valóban csak képi il­lusztráció és semmi több. De kérem, ez a film elsősorban nem nekik készült! Azoknak, akik eleddig csak hallomás­ból ismerték az alföldi váro­sok eme gyöngyszemét, azok­nak kétségtelenül érdekes és sokatmondó. Ha többet — szóbeli magyarázatokkal, is­mertetővel — árulna el a vá­rosról. életéről, létesítmé- - nyeiről ez a film, már alig­ha tölteüié be hivatását. Ez a hivatás pedig a műfaj­megjelölése: idegenforgalmi propagandafilm. Szép, ügye­sen szerkesztett, hatékony eszköz. Az eddig látott.nem kevésből ez a legjobb. (nemesi) Pénzes Ferenc Mai műsor I 23.00: Századunk zenéje. 0.10: Madrigálok.- PETŐFI RÁDIÓ KOSSUTH RÄDIÖ 8.45: Zenekari muzsika. 9.30: Óvodások műsora. 10.05: Hidas Antal versei. 10.10: Gyermekzenei magazin. 10.40: Beethoven: D-dúr szonáta. 11.00: Emlékezés Hidas Antalra. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Szilágyi András: Oj pász­tor — Az idő katonái. 13.00: Nagy mesterek — világ­hírű előadóművészek. 14.10: Julian Tuwin költeményei. 14.21: A Doldinger Passport együttes játszik. 15.00: Erről beszéltünk. 15.30: Nóták. 16.05: Koldus és királyfi. X. Mark Twain regénye. 17.06: Kossudh-díj korhű keret­ben. 17.31: Erkel operáiból. 19.15: Húszas stúdió. 20.13: Örökzöld dallamok. 21.08t Adám Jenő népdalfeldol­gozásaiból. 21.30: Földközelben — traktoro­sokkal. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Beszélgetés a hanglemez- piacokról. 8.05: Az izraelita felekezet ne­gyedórája. ' 8.20: Operettdalok, 8.50: Tíz perc külpolitika. 9.05: Napközben. 12.10: Filmzene. 12.25: Édes anyanyelvűnk. 12.30: Népi muzsika. 13.05: Pophullám. 14.00: Péntektől péntekig. 17.30: Ötödik sebesség. 18.30: Fiataloknak. 20.00: Régi nóta, híres nóta. 21.05: Senki többet? Harmad­szor! Szellemi árverés a 20-as stúdióban. 22.17: Holland népdalok és nép­táncok. 22.38: Barangolás régi hangle­mezek között. 23.20: Jolantha. Részletek Sulli­van operettjéből. 24.00: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.38: Népi dallamok nagy mes­terek kezében. Schumann- művek — II. 10.03: Attila. Részletek Verdi operájából. 11.10: Bach-művek. 12.20: Tusa Erzsébet zongorázik. 13.05: Egy kis fájdalom. Harold Pinter hangjátéka. 14.09: Moniuszko: Halka. Opera. 16.39: Olasz barokk muzsika. 17.00: Nyitnikék. 17.30: Zenei Lexikon. 17.50: Zenélő Nagyvilág. 18.50: Szilágyi András: Üj pász­tor — Az idő katonái —. Könyvszemle. 19.05: A Magyar Állami Hang­versenyzenekar Mozart- hangversenye. 20.30: Teljesítmények nyomában. Politikai vitaműsor. 21.00: Opera-művészlemezek. 22.00: Varsói ősz 1984. — II/l. 23.00 : Komédia? Tragédia? Tho­mas Bernhard novellája rádióra alkalmazva. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Félidőben. A labdarúgás őszi szezonjának értékelé­se. Szerkesztő: Tamási László. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.10: Tévétorna, (ism.) 8.15: Iskolatévé. 9.35: Madárnyomok a vizes ho­mokban. Csehszlovák rö­vidfilm. 10.00; Energetikáról energetiku­soknak. VIA* 10.30: Játékos időtöltések. XIII/7. 11.05: Képújság. 14.50: Iskolatévé. 15.10: Energia — m/2. 15.35: Játék műalkotásokkal — 8. Körkép. 15.55: Mi és a kompjúter. 16.30: Hírek. 16.40: Diszkóvarázs. Amerikai zenés film. 17.10: Pannon krónika. 17.40: Képújság. 18.00: Ablak. 19.15: Esti mese. 19.30: TV*-híradó. 20.00: Csak ülök és mesélek, 21.05: A fele sem igaz. 21.35: A hét műtárgya. 21.40: ., . . .És elszakad az ezüst kötél...” Tévéjáték. 23.15: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.15: Képújság. 18.20: Don Quijote. XXXIXA0. 18.45: Az állatok nyomában. 8. 19.00: Az Ablak — folytatása. 19.30: J. S. Bach: C-dúr toccata, adagio és fúga. (BMV 565.) 19.45: Alkonyat. Holland balett­film. 20.00: Malaparte: Kaput. (Tévé­film. (ism.) 21.10: Tv-híradó 2. 21.35: Képmagnósok, figyelem I 22.05: „Tükörben” — önismereti sorozat. VI/2. 22.45: Képújság. BUKAREST 15.50: Ezer szakma. 15.25: Rajzfilmek. 15.35: Német nyelvű adás. 16.05: A volánnál — autóveze­tőknek. 16.15: Kulturális híradó. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Tények és távlatok. 20.55: Dalok. 21.05: Az RKP kongresszusáról. 21.25: Táncok. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Művelődési adás. 17.40: Hírek. 17.45: Adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: A zöld terv iskolája. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Tv-napló. 20.00: Shogun — filmsorozat. 21.00: Szórakoztató adás. 21.45: Tv-napló. 22.00: Pénteken 22-kor — kultu­rális mozaik. II. MŰSOR 18.15: Művelődési adás. 18.45: Külföldi népszerű-tudomá­nyos film. 19.00: Adás a kultúra köréből. 19.30: Tv-napló. 20.00: Zenei adás. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Mellesleg szólva — doku­mentumadás. 21.50: Játékfilm. SZÍNHÁZ 1984. december 14-én, pénteken 19.00 órakor Békéscsabán: LEAR KIRÁLY Justh Gyula-bérlet 1984. december 15-én. szombaton 19.00 órakor Dombegyházán: BASTYASETANY 77 MOZI Békési Bástya: 4-kor: Donald kacsa és a többiek, 6-kor: A postás mindig kétszer csenget, I—II. Békéscsabai Szabadság: de. 10. du. 4 és 6-kor-: Hat gé­zengúz,. 8-kor: Klute. Békéscsa­bai Terv: fél 6-kor: A csillagok háborúja, I—II. Gyulai Erkel: fél 6-kor: Flór asszony és két férje, fél 8-kor: Szent Lőrino éjszakája. Gyulai Petőfi: 3-kor: Elefánt story, 5 és 7-kor: For­ró vérű kísértet. Orosházi Bé­ke: 5-kor: Hófehér, 7-kor: Egy zseni, két haver, egy balek. Orosházi Partizán: fél 4-kor: A pogány Madonna, fél 6-kor: Gandhi, I—II. Szeghalmi Ady: Az álarcos lovas legendája.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom