Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-24 / 276. szám
NÉPÚJSÁG 1984. november 24., szombat fl felszabadulás és a szövetkezetek Beszélgetés Zalai Györggyel Negyven évvel ezelőtt, 1944 őszén szabadult fel Békés megye. A felszabadulás utáni napokban, hónapokban a helyi demokratikus erők nagy erőfeszítéssel igyekeztek úrrá lenni a nehézségeken. A termelés megindítását, a közellátás megszervezését, és más fontos feladatok megoldását a lakosság nagy többségének aktív támogatása segítette. Hogyan vettek részt a kibontakozó újjászületésben a szövetkezetek? Erről folytattunk beszélgetést Zalai Györggyel, akinek 1977-ben „A szövetkezeti mozgalom Békés megyében 1945—1949” című tanulmánykötete jelent meg. — Mint köztudott, Békés megyében a „Hangya” Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek, valamint a hitelszövetkezetek alkották a felszabadulás előtti szövetkezeti hálózat gerincét. Mellettük az ipari, tej-, malom-, szeszfőző stb. szövetkezetek jóval kisebb jelentőséggel bírtak. A felszabadulást követő napokban ez a hálózat bénultan állt. Legbefolyásosabb vezetői elmenekültek, vagy visszahúzódtak. Az egyébként is szűkös áru-, anyagkészlettel rendelkező üzletek, raktárak napok alatt kiürültek. A szövetkezetek többsége beszüntette működését. Jellemző a helyzetre, hogy ’44 decemberében a 76 fogyasztási, értékesítő szövetkezetből csak húsz folytatta tevékenységét. A helyi vezetés, elöljáróság, Nemzeti Bizottság igyekezett talpra állítani a szövetkezeteket, hogy az egyre romló közellátáson ezúton is javítson. A nemzeti bizottság több helyen megbízottat nevezett ki az elmenekült irányítók helyére. Máshol a vezetőség újraválasztásával teremtették meg a működés feltételeit. Az erőfeszítések eredményeként ’45 nyaráig 53 régi szövetkezet állt talpra, ezek közül húsz már az újjáválasztott demokratikus, koalíciós vezetéssel. 1945 kora tavaszán — ahogy Erdei Ferenc nevezte — „valóságos szövetkezeti láz” alakult ki. Egymás után jöttek létre az új szövetkezetek „Népi”, „Dolgozó”, „Munkás-Paraszt” és egyéb elnevezéssel. Márciustól július végéig 75 új szövetkezet szervezése folyt a megyében, ötvenegy meg is kezdte működését. A szövetkezetek alakításában tömegesen vettek részt munkások, szegényparasztok. A talpra állt régi, és a megalakult új szövetkezetekre hárult a lakosság áruellátásának valamennyi gondja, baja. A fokozódó beszerzési nehézségek, és az értékét rohamosan vesztő pengővel való vásárlás helyébe lépő naturális cserekereskedelem egyre távolabbi beszerzőutakra kényszerítette őket. A magyar—román határ lezárása előtt Nagyvárad, Arad, Temesvár, és ezek körzete volt a beszerzés fő területe. Az iparvidékek fel- szabadulásának szinte másnapján már ott voltak az ipari üzemekben, hogy iparcikkeket szerezzenek be, s cserébe élelmiszereket ajánlottak fel. A Csepel. Salgótarján, Miskolc és más városok ipari üzemeivel létesített cserekapcsolat, a munkásparaszt szövetség konkrét anyagi megjelenési formája lett, amely később baráti, politikai együttműködéssé fejlődött. — A Földművelésügyi Minisztérium rendelete értelmében minden községben földművesszövetkezetet kellett alakítani. Hogyan folyt ez a munka megyénkben? — A rendelet a községi földigénylő bizottságokra bízta az abban lefektetettek végrehajtását. Ennek a segítésére a minisztérium megbízottai 1945 augusztusában kezdték meg megyénkben á szervezést. 1945 végére húsz alakult meg, s 1946 nyarára már szinte mindenütt létrejöttek a földmüvesszövetkc- zetek. Kialakult az igazi demokratikus szövetkezeti mozgalom alapja Békés megyében. — A hitelszövetkezetek 1944 őszén szüneteltették működésüket. Az infláció egyre fokozódott. Az adósok az inflálódó pengővel kiegyenlítették tartozásukat, a betéteket kivonták a tagok. Gyökeres változást csak a forint megjelenése hozott. Mi volt a hitelszövetkezetek újraindulásának legjelentősebb célja? — A forint 1946 augusztusi megjelenése új helyzetet teremtett. Általános pénzhiány váltotta fel a korábbi „pénzbőséget”. A forint értékének megőrzése érdekében az állam szigorú hitelpolitikát vezetett be 1946 őszén. Üj betétek csak nagyon gyéren keletkeztek. A fordulat csak 1948-ban következett be, s létrejöttek a bankrendszer szocialista átszervezésének feltételei. Az év második felében a hitelszövetkezetekben újjáválasztották a vezetőségeket. Ezek az ülések azonban egyre inkább a tagság közömbösségét mutatták. így a hitelszövetkezetek elvesztették jelentőségüket. s átalakultak adminisztratív. ügyintéző szervezetekké. Tevékenységüket a későbbiekben az OTP és a Nemzeti Bank láttáéi. — Az 1947 őszén megtartott választásokon előre tört a kommunista párt. Megindult az új szövetkezeti program kidolgozása. 1948 végére kedvező helyzet alakult ki az új, egységes szövetkezeti rendszer kialakításához. Hogyan ment végbe ez a folyamat? — A lakosság körében megnőtt a földművesszövetkezetek tekintélye. A helyi politikai, közigazgatási és társadalmi szerveknek közös összefogással sikerült befejezni a fúziót. így létrejöttek az egytéges fogyasztási -értékesítő szövetkezetek Békés megyében. — 1948-ban kezdődött a mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoportok szervezése. Szóljon röviden erről a változásról. — A földreform végrehajtása után több helyütt felvetődött annak a gondolata, már ’45-ben, hogy valami közös szövetkezetei kell kialakítani a régi uradalmakban. így például a sarkad- feketeéri termelőszövetkezet volt az első hazánkban, amely létrejött, s később is eredményesen dolgozott. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoportok tagsága jórészt a volt agrárproletárok soraiból került ki. — Befejezésül még egy kérdés: az eltelt négy évtized távlatából hogyan ítéli meg Békés megyében a szövetkezeti mozgalom fejlődését? — A felszabadulás lehetőséget teremtett az itt élőknek az összefogásra, a tömeges szövetkezeti mozgalom kialakulására. Ma már több mint százezerre becsülhető azoknak a száma megyénkben. akik szövetkezeti tagok. A három szövetkezeti ágazat: a fogyasztási-értékesítő és takarékszövetkezeti, az ipari és a mezőgazdasági gyors fejlődésről adott számot az elmúlt évtizedekben. Termelési eredményeik, a lakosságot szolgáló kereskedelmi tevékenységük elismerésre méltó. Verasztó Lajos Fotó: Fazekas László Pályázat Dobozi emlékek Ez történt negyven éve Tisztelt Szerkesztőség! Mint a Nagy Honvédő Háború résztvevője, Önökhöz fordulok. Jakov Dmitrijevics Bodnyának hívnak. Kirovgrád megye alekszandrovi járásában levő Lekarevko nevű településen lakom, s ennek, az ogyesszai vasútvonal menti falunak az állomásán mint forgalmista dolgozom. Kérem, értsék meg levelem célját és segítsenek abban, hogy ez visszhangra leljen magyar barátaimnál, Doboz község lakosaiban. Nos, arról van szó: 1944-ben, úgy december végén, amikor Gyulán jártam, 6 tagú csoportunkat, amely lábadozó sebesültekből állt, egy tiszt vezetésével ellenőrzés céljából a kórház segédgazdaságába irányították, s ez Doboz volt. Ezeket a helyeket és ezt a falut nekem kellett megtisztítani a német megszállóktól, s akkor az I. rohamezred 9. önálló lövész zászlóaljának állományához tartoztam, amelynek parancsnoka Szmoljakov százados volt, a 2. Ukrán fronton. Nem írok le minden részletet, csak azt, milyen kivételes melegséggel és örömmel fogadtak bennünket magyar barátaink. Alapvető kötelességünk volt; hogy a gazdaságtól élelmet szerezzünk be a kórház számára. Dolgoznom kellett és kezeltetnem magam ebben a faluban 1945 januárjában és februárjában együtt a magyar barátaimmal, és szívből meg akarom köszönni munkájukat, és azt a segítséget, amelyet nekünk sebesült szovjet katonáknak nyújtottak. E falu lakossága éjjel-nappal azon fáradozott, hogy — szó szerint mindent a frontnak adva — minél hamarabb elkövetkezzen a fasizmus feletti győzelem napja. A fasiszta Németország legyőzésének 40. évfordulójához közeledve — mint Magyarország felszabadításának egyik résztvevője — szeretnék igazi bajtársi köszönetét mondani e község valamennyi lakosának azért az anyai melegségért és szerétéiért, amelyet akkoriban a sebesült szovjet katonák iránt tápláltak. Elküldöm a fényképemet, ezt egy magyar falusi fotós fiú csinálta Dobozon. Azt mondta, hogy háború után, ha életben maradok, küldjem vissza neki a képet. így megtudja, élek-e vagy sem. Tisztelt Szerkesztőség! Amennyiben tudják, úgy tegyék közzé a lapban a fotót vagy küldjék el. Ahogy Önöknek egyszerűbb. (Sajnos a kép minősége nem teszi lehetővé a közlést, de megtalálható szerkesztőségünkben — a szerk.) Mondják meg, Jakov Dmitrijevics él és egészséges, tovább dolgozom hazánk javára, s a Nany Honvédő Háborúban aratott győzelem 40. évfordulójának tiszteletére teljesítem munkafelajánlásomat. Az egykori fiúcska talán él, s ebben a faluban dolgozik, és számos lakos emlékszik rám. , Tisztelt Szerkesztőség! Bocsássanak meg. ha valamit nem úgy írtam le. Az Ogyesszában megjelenő Csernmnorszkij Gudok” című üzemi lapunk felelős szerkesztőjének javaslatára szántam rá magam az h asra. Tiszteletlel: a magyar terület felszabadításáért folytatott harcok részt vevője. Bodnya tartalékos őrmester Címem: 31790H Kirovograd megye. Alekszandrovi járás. Ogyesszai vasútvonal Lekarevko állomás, Bodnya Jakov Dmitrijevics * * * Szívesen teljesítettük Bodnya Jakov Dmitrijevics kérését és közöljük levelét. Tesszük ezt azért is. mert reméljük, vannak. akik emlékeznek rá Dobozon, s szeretnénk, ha ők is tollat fognának és leírnák élmenveiket. Varjuk tehat a doboziak, köztük a fényképész levelét. Többek érdeklődésére megismételjük ,,A magyar újjászületés első napjai” címmel meghirdetett pályázatunkat. Felszabadulásunk 40. évfordulója alkalmából pályázatot hirdetünk „A magyar újjászületés első napjai” címmel. Pályázhatnak mindazok, akik átélő részesei voltak községük, városuk negyven évvel ezelőtti felszabadulásának; emlékeikben őrzik a történelmi napokat. Különösen várjuk a volt nemzeti bizottságok, a földosztó bizottságok, a demokratikus pártok, a szak- szervezetek szervezőinek, vezetőinek, tagjainak, a karhatalom, a demokratikus honvédség tagjainak; a közigazgatás újjá- élesztőinek emlékezését. Pályázhatnak azon fiatalok is, akik koruknál fogva ugyan nem lehettek e történelmi korszak cselekvő részesei, de az eseményekben részt vettek visszaemlékezéseik lejegyzéseivel, feldolgozásával, dokumentumokkal segítik a korszak minél teljesebb megismerését, megismertetését. Pályázni lehet 6 ritkán gépelt (2-es sorközű) oldalnál nem hosszabb (illetve ugyanilyen terjedelmű kézzel írott, jól olvasható) írással, amely a demokratikus átalakulás egy vagy több jellemző eseményét ismerteti. Ha a pályázó birtokában van e korból származó, újságban közölhető dokumentum (korabeli fénykép, igazolvány, levél, plakát, röpcédula, újság vagy más irat), akkor a pályázathoz az is mellékelhető. (Ezeket lemásolás után kérésre visszajuttatjuk.) Egy személy több írással is pályázhat. A pályaműveket lapunk szerkesztőségének címére (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Pf. 111.) kell beküldeni. Kérjük, a borítékra írják rá: „A magyar újjászületés első napjai” című pályázat. írásukon tüntessék fel a pályázó nevét, pontos címét és személyi számát. Csak névvel és címmel ellátott pályaműveket fogadunk el! Beküldési határidő; 1985. február 1-ig folyamatosan. A legjobb írásokat a Békés megyei Népújságban október hónaptól Tolyamatosan közöljük, s a szokásos honoráriumot fizetjük. A kiemelkedő pályamunkákat a honoráriumon felül külön díjazzuk. I. díj: 2000, II. díj: 1500, III. díj: 1000 forint. A továbbiak közül többen értékes könyv- és tárgyjutalomban részesülnek. A pályamüveket a pályázatot kiírok képviselőiből alakított zsűri bírálja el. Eredményhirdetés: 1985. máréi us 1». A Hazafias Népfront, a KISZ Békés megyei bizottsága, *a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa és a Békés megyei Népújság szerkesztősége. „A magyar újjászületés első napjai” fgy indultunk Orosházán Orosháza lakosságának többsége a huszonöt éven át tartó kommunista- és szovjetellenes propaganda dacára nem hitte el azokat a szólamokat, melyek szerint „jaj nekünk”, ha Szovjet-Orosz- ország győzne. A csajkarendszer, közös nő, közös fogkefe meséjét az Ukrajnát megjárt magyar katonák megcáfolták. A szovjet hadsereg pár hetes ittléte persze nem változtatott sokat azokon, akik hittek a fasiszta propagandában. Sőt, egyesék tudatosan terjesztettek kitalált meséket, amelyeket azután az idő megcáfolt. Amikor a szovjet hadsereg Orosházán túljutott, már Kecskemét alatt vagy a Nyírségben üldözte a fasiszta nemet és magyar seregeket, rádöbbentünk, hogy felszabadultunk. Üj élet előtt állunk. Először is a szovjet varos- parancsnok figyelmezteiett bennünket, hogy dolgozzatok, folytassátok a régi, megszokott életeteket' Persze én és mások sokan- úgy gondolkoztunk. ott nem folytathatjuk, egy jobb. szebb, szabadabb életet akarunk. S mi nincstelenek voltunk azok. akik húzódozás nélkül kivet lük részünket a romeltakarításból. segítettük a vasút helyreállítását. a szovjet hadsereg utánpótlásának rakodását, „robotba" jártunk, ami lehetővé tette valóban a normális életünk kezdetét. Néhány hei elteltével — éhezve a szabad gondolkozás, véleménynyilvánítás lehetőségét —. ki-ki elgondolása szeri ni fogalmazta meg. miként képzeli el jövőjét. Éő magam és környezetem, a rég álmodni i szocialista rendszer megvalósítása mellett álltunk ki. I)e bizony akkoriban, még a többség másként vélekedett. Sűrűn találkoztam azzal a nézettel: „új társadalom kell nyilasok nélkül, pl. horthysta rend megjavított formában”. Alig néhány hét után novemberben megalakult Orosházán a Magyar Kommunista Párt szervezete, s az. újjáépítés legfőbb szervezőjévé, irányítójává lett. Ebben az időben (csak úgy, mintáz illegalitás alatt), a párttagnak szigorú pártfegyelemnek kellett alávetnie magát. Mindenekelőtt a párt. a közösség ügye jöhetett előtérbe, csak azután következtek a magan- és más érdekek. A párton belüli fegyelmezettseg példás volt. s a pártfeladalál legjobb tudása szerint kellett végrehajtani. Ezeknek a párt- feladatoknak a végrehajtása egybeesett saját magunk, a közösség érdekével. Pártmeg- bizatásom először „tízes-bizalmi” funkció volt. Ma párt- csoportbizalminak mond ink. A feladatom az volt. hogy tíz. elvtársat mozgósítsak, szervezzek, és tájékoztassam őket a naponta változó eseményekről és a hetenkent tartott párttaggyűlések napirendjéről. U.jabb esemény volt az Ideiglenes Nemzet gyűlés megalakulása. Debrecenbe Orosházáról. úgy tudom, tizenkét ten lettek elküldve. A vasúti közlekedés híján, csak útijármü jöhetett számításba, hogy december 20-ára Debrecenbe érjenek. A küldöttek közt volt Birkás Imre. Poór István, Oszadszki Lajos, akikre visszaemlék- szem. Azt tudom, hogy nem csupán kommunisták, hanem más pártállásunk és különböző foglalkozásúnkból tevődött össze a küldöttség. December utolsó hetében a kommunisták révén tudatosítva lelt az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Kormánv nyilatkozata, programja. Mi parttagok feladatként kaptuk a program alapos megismerését, és népnevein munkaként annak szeles körű ismertetését. Először hangzott el az a kifejezés, hogy népnévéin. Az orosházi küldöttek, mikor hazajöttek Debrecenből, nyomban elmondtak élményeiket. a harcos fellépés szussegessé- gét az új társadalmunk építéséért. Orosházán a mindig kezdeményező MKP javaslatára a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok vezetői összeültek, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány programja helyi végrehajtását megtárgyalják. Ahogy közeledett a tavasz, minden taggyűlésünkön szóba került a földosztás, a földreform szükségessége, a vetés megkezdése. A párttag- gyűlésünk hagyta jóvá a földosztó bizottság tagjai megválasztását. Ezek az elvtársak — mint 'később beigazolódott —, a földosztó bizottságban is kommunista önzetlenséggel teljesítették a „honfoglalás” nem kis gonddal járó feladatát, mivel kevés volt a kiosztható föld. de annál több volt a földigényin. A földosztás után jött a vetés (vetőmag-, igaerö- problémák) feladata. Hogyan, miként induljon be a termelés. Özönek voltak a problémák. amik mind (majd egészében) a kommunisták gondját növelték. Azután az új (1945-ös) nemzetgyűlés megválasztása adott feladatot. A valóban demokratikus választás napján minden választó helyiségben jelen volt minden párt bizalmija. Én a Katona utcai iskolában levő szavazó- helyiségben az MKP-t képviseltem. Ilyen szabad, demokratikus választás még nem volt Orosházán, illetve az országban. A kívánt eredményt. mint ismeretes, nem értük el. Még három évnek kellett eltelnie, hogy a tömegek megértsek, hogy ténylegesen a nép. a haladás ügyét pártunk képviseli, s azt kell követnie. Most any- nvi ev után egy. tahin már el is koptatott mondattal fejezem be visszaemlékezésemet: „Élni tudtunk a szabadsagunkkal." Azzal a szabadsággal. amit a hős szovjet hadsereg katonái hoztak el nekünk, nem kevés áldozattal. S ezt kell az új generációknak is emlekezetebe vésni. (Készlet a szerző hozzánk érkezett dolgozatából.) Soós Béla Orosháza, Dózsa u. 8.
