Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-21 / 273. szám
1984. november 21., szerda Lear, aki példát állít Shakespeare-bemutató a Jókai Színházban A színpadon egy hatalmas faépítmény, egy lejtő. Mondhatnánk úgy is, hogy a „történelem csúszdája”, ki arra fellép, nehezen halad felfelé, de annál gyorsabban lefelé. Érezzük jelképnek, szimbólumnak? Hogy feljutni nehéz, de mindent elveszíteni, lezuhanni, mint Ikarosz, ki meggondolatlanul, viasszal ragasztott szárnyakkal szállt fel a nap elé: könnyű? Hogy Lear valami hasonló Ikaroszhoz, aki a lehetetlent hitte, azt hogy a napig felrepülhet? Hogy Lear, aki a lehetetlent hitte, azt, hogy hatalma olyan mérhetetlen, semmi meg nem ingathatja? Még akkor sem, ha egyetlen, meggondolatlan, figyelmetlen; bölcsességnélküli, gátlástalan, önhitt cselekedettel az ismeretlenbe lép? Ha felosztja birodalmát lányai közt, és ő maga csak „gond és felelősség nélküli” király marad, díszes kíséretével múlatva napjait?! Shakespeare tragédiája a színen. Barbár, régen letűnt világ. Istenek fent, vér-eskü lent. Dölyf, kegyetlenség, „a természettől eredeztetett” rend. Tehát öröktől fogva való, megrendíthetetlen. A király, Lear, hatalma-ereje csúcsán. Ez a Lear is ilyen, szerencsére. Nem tottyadó- agyú öregember, aki nem tudja, mit cselekszik. Ez a Lear nagyon is tudja, és nagyon is király. Hihetetlen, de igaz (barbár világ!), hogy legkedvesebb lányát, „gyöngyszemét”, Cordéliát valósággal provokálja, hogy nem tetsző módon nyilvánítsa szeretetét, melynek babonás, borzongató, hazug kimondását a két idősebb nővér, Goneril és Regan minden további nélkül vállalja, megteszi. Hová vezethető el mindez? Honnan indul? Learből érkezik? Vagy másokból? Az emberekből, abból a világból (de melyik világból?), amikor egyfajta hatalom csúcsára érkezve elveszíti józanságát? ítélőképességét? Realitásérzékét? Azt hiszem, ebben a mai, helyzetében és önpusztító lehetőségeiben semmi másra nem hasonlítható világban Lear király tragédiáját el-^ játszani kikerülhetetlen vállalkozás. Jó a megérzés, hogy ezzel a tragédiával (a divatos közhely szerint) itt és most megrendítően súlyos dolgokat lehet elmondani, ^kimondani, felhívni bölcsességre, emberségre, józanságra. Mert íme, előttünk az ellenpélda, Lear példája: hová vezet az önhitt meggondolatlanság? Lear döntése, hogy átadja a koronát, hogy „minden gondot és bajt" leráz, átaladván ifjabb erőknek” — elsietett, meg nem érett döntés, és mintegy furcsa jeladás, mely elszabadítja a poklot. Az addig (lehet, hogy látszólagos. de fennálló) erők egyensúlyai megbomlanak, érdek érdek ellen tör, fiú apja ellen, testvér testvér ellen, barát barát ellen; rémséges kataklizma tör az országra, elnyeléssel fenyegetve mindent, ami volt, amit az ember elért. Egyetlen meggondolatlan, a szó igaz értelmében „nem királyi tett”, és minden összeborul, pokloknak tüze gyűl és pusztít szellemben, anyagban. Olyannyira, hogy már „az emberiség, a tenger szörnyeként, egymást emészti fel”. Alban szavait idézem itt, a dráma második részéből, vele'Shakespeare-t. A messzire látót, a kiáltót, a figyelmeztetőt. Kell-e még egyszer hozzátenném, hogy ezért játssza most a békéscsabai színház a Lear királyt? Hogy Rencz Antal rendező (aki rádiónyilatkozatában valami olyasfélét mondott, hogy fel kell mutatnunk a létezés végső céljainak kérdéseit, a remény, a túlélés vagy pusztulás kérdéseit”) jól választott. Igen, azt kell felmutatni: kikerülhető-e, hogy szörnnyé vált emberek egymást emésszék fel?! A színpadon, a tárgyias és jelképes lejtő, a „történelem csúszdája” figyelmeztet. A hatalom fájdalmas gond, felelősség és nem tűrhet gátlástalanságot, hiúságot, meggondolatlanságot, önhittséget. Csak alázatot. Szolgálatot. Emberekért való szolgálatot. Mindig többet, újabbat, jobbat. Amire Lear ir- tóztató áron jön rá, amit bukása után érez meg tisztán, félreérthetetlenül. Hogy haj- bókolás csak ott van, ahol a hatalom. Hogy lehetett akár az istenek után az első (akár isten is), ha nincs hatalma tovább (ha mint itt, elvakult gőgjében lemond róla) zéró lesz. Semmi. Még az udvaroncok is „farkasszemet néznek” vele. Hogy saját lányai zárják ki a rémítő viharba, pusztuljon csak, ha ezt akarta. Képzeljük csak el! Egy királynak, egy nagy királynak, micsoda rettenetes, őrjítő helyzet! Egy embernek micsoda helyzet! Volt valaki és semmivé lett, bolondok, nyomorultak, szegény Tamások társa. És mindez miért? A kezdetre kell visszatérnünk, egy pillanatig. Azért, mert a hatalom Learben a despotát, a gátlástalanságot egekig növelte. Tehát önmaga kardjába dől? Mondhatnánk így is. A pusztulás rémítő, Cornwalt szolgája öli meg, Regan a szolgát, Re- gant Goneril mérge, Gone- rilt önkeze. Edmundot bátyja, Edgar, Cordéliát Edmund parancsa, Leart a szíve, melyre hiába talált rá, nincs ereje tovább dobogni. Minden kataklizma pedig indult onnan (újra csak ki kell mondani), amikor Learben (és nyilván környezetében) bomlásnak indultak a „természetnek” tiszta törvényei. Lear példája (ebben az előadásban) különösen azt hangsúlyozza, hogy az ember jövője csak az önmaga feletti sokszoros és állandó győzelmekből épül. Abból, ha képes lesz uralkodni önmaga gyarlóságain, ha felismeri azokat. Bonyolult ügy. Nem „természetes”. De van-e választás más? — kérdezi Rencz Antal, és az előadás zárószavaival hangsúlyozza: „Nehéz idő sújt: itt engedni kell. És mondanunk, mi fáj, nem ami illik. A legkorosb legtöbbet szenvedett. Ifjabbak, akik itt vagyunk, nem érünk Ily dolgot, s nem jut ily sokáig élnünk ....” Ez nemcsak jóslat (pedig hol van már William Shakespeare?), hanem örök intés. A huszonnegyedik órák intései az emberhez. Az emberekhez, akik a hatalom birtokában döntenek. Többről van szó már régen, mintsem hogy annyit írhatnánk: felelősséggel. Hiszen hányféle „felelősségvállalásról” hall korunk embere, és mosolyog rajta, tragikusan. „E konok világnak kínpadán” ahogyan Kent mondja végül, nemcsak kín teremhet. Az ember „a konok világban” örömre is született. De hogy csak mindig tragédiákból tanul?! Merészelem ezt a bemutatót nagy előadásnak értékelni. Merészelem kimondani, hogy a békéscsabai színház öt éve alakuló-formálódó társulata megmérettetett, és nem találtatott könnyűnek. Rencz Antal, az előadás rendezője azt írja a pompás kiállítású és gazdag tartalmú műsorfüzetben: „Az előadásnak világosnak és ugyanakkor titokzatosnak^ kell lennie. Egyszerűnek és bonyolultnak.” Betartotta. A Lear király péntek esti bemutató előadása világos volt okfejtéseiben, hangsúlyaiban, kulcsvonulatában; de titokzatosan félelmetes is, hogy tiszta értelemben fokozza a színpadi hatást, a színjátszás elengedhetetlen feltételét. Ha egyszerű, akkor sem száraz, színtelen, ha bonyolult, akkor sem érthetetlen, hanem mélyebbre hatóan érthető, Jeljes. Hogy a rendező és az együttes (mely a Lear király előadásában nem tűr súlytalan, gyenge alakítást) erre volt képes (újra csak itt és most), jelezte már nemegy idei, tavalyi siker. Miként pedig nem ok nélkül való, hogy az együttest hangsúlyozom, ugyanúgy nehéz a rangsor a szereplők között. Mégis (és nemcsak a címszerep okán), elsőnek Gálfy László alakításában kell elismernünk egy gigászi feladat meghódítását. Gálfy Learje nem véletlenül váltotta ki a nézőből azt, hogy hatalma-ereje csúcsán egy (elkerülhető!) tévedés tragikus áldozata, hogy hőssé úgy válhat, ha átéli mindazt a testi-lelki szenvedést, amit önmaga idézett elő, és zúdított környezetére, országára. A „szegény nyo- morfiakra”, akikre „kevés gondom volt eddig”, vallja meg az imában, az istenek haragjaként tisztelt elemek vad zivatara-dörgése alatt. Ezt az embert kutató mélységet hozza élőnkbe Gálfy elsősorban, alakításának tudatos íve a csúcstól a pusztulásig ezt szolgálja. Valóban nehéz eldönteni, miféle sorrendet tegyünk ezután? Nem is lehet, mert legalább féltucat nagy alakítást kellene egyszerre kimondani, ami lehetetlen. A Lear- oldalon (szabad legyen így mondani) megrendítő Glos- ter Dariday Róbert. Birkózik és fokról fokra uralja szerepét Hodu József, mint Edgar, aki majd Lear után lesz király, az ifjabb nemzedék jegyében. Kent szerepét Harkányi János teszi nagy- gyá, a hűség akkor is ritka erényét emelve szívébe. És a Bolond, aki királyával rep- likázva tölti be szerepét a „történelemben”: Széplaky Endre eszköztelen, szikár, olykor pengeéles megformálásában nélkülözhetetlen. A túlsó oldalon, a mindenen átgázolok, a hatalomra törők oldalán Barbinek Péter Edmundja a meghatározó: kiérlelt, összefogott alakítás. Ha nem ilyen lenne (s ezzel jelentőségét húzom alá), az előadás belső egyensúlyai is megbomlanának. Cornwall fejedelem (Várday Zoltán) a tudatos célratörés és kegyetlenség arca, Alban (Tomanek Gábor) a messzebb látó, igazságot kereső nagyúr belső vonásait hangsúlyozza. Goneril, Regan, Cordélia, Lear lányai: kulcsszerepek. Felkai Eszter Gonerilje belülről változik és fokozatosan lesz szörnnyé; Nagy Mari, mint Regan hamar jut el egyfajta ördögi szintre, és nem dúl benne annyi emberasszonyból kivetkőzött tit- kolhatatlan szörnyetegség, mint kellene. Cordélia: Kovács Edit. Az ifjú színésznő és a nagy (és fontos!) szerep találkozása a második részben jobb, s hogy értjük is szép szavait: feltétlen dicsérete. A szereplők közül a „mosolygó lator”, Oszvald, Goneril udvarnoka Dallos József megformálásában kitűnő, de a többiek is: Jancsik Ferenc, Farkas Tamás, Csiszár Nándor, Gyurcsek Sándor, Mészáros Mihály részesei ennek a tapsra méltó színházi estnek. És akkor még nem is szóltunk Gyar- mathy Ágnes Munkácsy-dí- jasnak az előadás koncepciójához ‘tökéletesen csatlakozó díszlettervéről és jelmezeiről, Victor Máté kísérőzenéjéről, elektronikus hangeffektusairól, és a kiemelkedő fontosságú színpadi világítás irányítójáról, Zatykó Györgyről. A kérdés feladatott: Lear példája okulás-e nekünk, mai embereknek? Sass Ervin Nagy Karola: He nézz utánam Akit a magyar Baskircsev Máriának neveztek Különös írói hagyaték került elő ötven évvel ezelőtt Brassóban, a Hosszú utca 9- es számú gyászház egyik kis udvari lakásából: a 27 éves korában meghalt Nagy Karola szerelmi naplója, „Há- boprús nemzedék” címmel eg fiú és egy leány története, egy kisregénye, valamint gyóntató papjával, Pakocs Károly költő-pappal, Mater Vincentina apácarendfőnök- nővel folytatott levelezése és számos jegyzete. A hagyaték Budapestre került Benedek Marcellhez, aki bevezető tanulmányt írt hozzá, s 1934- ben az Epocha Kiadó gondozásában „Itt voltam” címmel jelent meg. Annyi év után „Ne nézz utánam” címmel, ugyancsak az Epocha kiadásában 1984- ben újból megjelent Nagy Karola írói hagyatéka, Benedek Marcell bevezető tanulmányával, sajtó alá rendezte, és életrajzi adatokkal látta el Benamy Sándor. A második kiadás eddig ismeretlen, újabb írásokkal, fotókkal és Ruzicskay György festőművész által készített portréval bővült. „Korának legégetőbb kérdései foglalkoztatták” — írta róla anak idején a Nyugat. Helyét a magyar irodalomban kijelölte már a Nagy Révai Lexikon XXI. kötete és újabban, részletesebben, a Magyar Irodalmi Lexikon és az Új Magyar Lexikon. Négy olyan magyar írónőről tudunk, akik nemesi származásból eljutottak a társadalmi igazságtalanságok felismeréséig; Duczysz- ka Ilona, Berzeviczy Gizella, Szucsich Mária és Nagy Karola. Utóbbiról egy nagy napilapunk munkatársa — aki még találkozott vele — azt is feljegyezte: „Olyan gyönyörűségesen szép volt, amilyen szépet nem sokat láttam”. A Petőfi Irodalmi Múzeum — ahol élete dokumentumait és személyi tárgyait őrzik. Raffai Sarolta főigazgatósága idején már foglalkozott azzal a tervvel, hogy mind a négy említett írónő hagyatékából együttes kiállítást rendez. Bemutatják útjukat, munkásságukat. Reméljük, ezek a nem mindennapi írói és életpályák sok tanulsággal szolgálhatnak az újabb nemzedék számára. Nagy Karola: Ne nézz utánam című könyvét érdemes elolvasni az ifjúságnak csakúgy, mint az idősebb nemzedéknek. a. r. Lear és a Bolond: Gálfy László Széplaky Endrével Fotó: Veress Erzsi Mai műsor KOSSUTH RÄDIÖ 8.15: Mai kulturális programok. 8.20: Kövek és emberek. Üti- jegyzet. 8.40: Fúvószene. 8.50: Kis magyar néprajz. 8.55: Évszázadok mesterművei. 9.49: Goossens: Kalaidoszkóp. 10.05: Sorsfordító pillanatok. 10.36: Mi ez a gyönyörű? 10.51: Ruttkai Éva sanzonfelvételeiből. 11.08: Utak és irányok. II. 12.30: Ki nyer ma? 12.40: Reklám. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Bizet: C-dúr szimfónia. 13.29: Régi magyarok új hazában. 14.10: A magyar széppróza századai. (ism.) 14.26: Operaslágerek. 15.01: A Népzenei Hangos Üjság melléklete. 16.05: MR 10—14. 17.00: Vizsgálatok nyomában. Riport. 17.30: Schubert: Moments musi- caux. 18.02: Kritikusok fóruma. 18.12: Reklám. 18.25: Mai könyvajánlatunk. 18.30: Esti magazin. 19.15: Világirodalmi Dekameron. 19.53: A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye. 21.30: Amiről a világ vitatkozik. 22.20: Tíz pere külpolitika. 22.30: Operaáriák. 22.45: A XXI. század anyagai. 23.00: A Budapesti fúvósötös felvételeiből. 0.10: Komár László táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Idősebbek hullámhosszán. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05—12.00: Napközben. 12.10: Erich Kunz operettfelvételeiből. 12.30: Népi zene. 13.05: Reklám. 13.10: Pophullám. 14.00: Uralkodók és komédiások. II. 14.50: Tudósítás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. 15.05: Nemcsak zene. 15.49: Születésnapi beszélgetés Kibédi Ervinnel. 16.48: Diákfoci. 17.05: Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. 17.50: ötödik sebesség. 18.30: Népi zene. 19.05: Mesél a bécsi erdő. 20.05: Dió énekel. 20.50: Mit olvashatunk a Béke és Szocializmus című folyóiratban? 21.05: Árnyak és rejtélyek. Az utolsó szolgálat. 22.12: Nosztalgiahullám. 22.49: Kőmíves Kelemen — ballada. 23.20: Huszka Jenő műveiből. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.05: A kiállítótermek programjából. 9.08: Britten és a muzsika. 9.43: Haydn: A patikus. Há- romfelvonásos vígopera. 11.00: Zenekari muzsika. 13.05: Szonda, (ism.) 13.35: Kósa György műveiből. 14.16: A Fonográf együttes új nagylemeze. 15.01: Zenekari muzsika. 16.00: Hangverseny orosz és szovjet zeneszerzők műveiből. 17.00: Iskolarádió. 17.30: Félóra népzene. 18.00: Operaáriák. 18.30: V materinskom jazyku. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Nemzetközi kórusverseny. 20.05: Klasszikus operettekből. 20.35: Külföldi tudósoké a szó. 20.50: Leonyid Csizsik zongoradzsesszhangversenye. 21.30: Kamarazene. 22.05: Kilátó. 22.50: Könnyűzene. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A Golder Gate együttes dalaiból. 17.15: „S. I. fakotr.” Jegyzet. 17.20: A hajdúszoboszlói pedagógus kórus énekel. 17.30: Zenés autóstop. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Iskolatévé. 9.40: Delta, (ism.) 10.05: Húzd ki magad, Delfina! Jugoszláv film. 11.40: Képújság. 14.35: Iskolatévé. 16.10: Hírek. 16.25: Zeman őrnagy. Csehszlovák film. 17.45: Képújság. 17.50: Reklám. 18.00: Pulzus. 18.50: A Közönségszolgálat tájékoztatója. 18.55: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-hírádó. 20.00: Fórum. 21.35: Televíziós rendezőportrék. Zsurzs Éva. 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.45: Perpetuum mobile. 18.25: Képújság. 18.30: Szaldó. Gazdaságpolitikai újság. 19.10: Nas Ekran. 19.30: Párzisi zsánerképek, (ism.) 20.00: Én, te és a telihold. NDK tévéfilm. 21.15: Tv-híradó 2. 21.35: Reklám. 21.40: Iskolák a főváros árnyékában. 22.10: Képújság. BUKAREST 15.05: A fiatalok életéről. . 15.20: Magyar nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.45: Az RKP kongresszusáról jelentjük. 21.15: Irodalmi összeállítás. 21.35: A szocializmus útján. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Marilyn — tévésorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Szórakoztató adás. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Tv-napló. 20.00: Játékfilm. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Művelődési adás. 18.45: Szerdai körkép. 19.30: Tv-napló. 20.00: Szórakoztató adás. 21.05: Zágrábi körkép. 21.20: Zenei események. 22.05: Tévésorozat a kultúra köréből. SZÍNHÁZ 1984. november 21-én, szerdán 19 órakor Békéscsabán: TÜRELMES SZÓKRATÉSZ Sárdy-bérlet 19 órakor Nagyszénáson: BASTYASÉTANY 77 1984. november 22-én, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: A LEGBÄTRABB GYAVA Nemecsek-bérlet 19 órakor Gyulán: A NÉMA LEVENTE MOZI Békési Bástya: 4 és 6-kor: Ezüstnyereg, 8-kor: Filmklub. Békéscsabai Szabadság: Jim Craig. Békéscsabai Terv: fél 6- kor: Az ember, aki lezárta a várost, fél 8-kor: A nagy zsákmány. Gyulai Erkel: fél 6-kor: A csillagok háborúja I—II. Gyulai Petőfi: 3 és 5-kor: A beszélő köntös, 7-kor: Filmklub. Orosházi Partizán: fél 4-kor: Kabala, fél 6 és fél 8-kor: Egy zsaru bőréért. Szarvasi Táncsics: 6-kor: Követem a kijelölt irányt, 8-kor: Rendőrök háborúja.
