Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

1984. november 1., csütörtök Békéscsabai Előre Spartacus— Koreai NDK 31—26 (17—11). Ba­rátságos nemzetközi női kézi­labda-mérkőzés. Békéscsaba. 300 néző. V.: Kovács S.. Vnl- kovszki. Békéscsaba: Hang — Radnai 2. Giczey 2. Salamon 6 (4). Knrip 3. BOLLA 6 (2). SZA­KAIUNK 0. Csere: RÁCZ GV. (kapus). Tóth M.. Tobakné. Rác-/. É. 3. Sebenné, Barna K. I. Edző: Szabó Károly. Koreai NDK: SIN HWA SUN — Kim Gum Nan 7 (3). O Gycng Sil 4. KWAK ZONG HWI 4. Li Oe Son 2. Kim Yong Sim 3 (2). WON SONG HWI 3. Csere: An Zong Ok. Edző: Un Gon Sin. Hétméteresek: 7/6. ill. 6/5. Az eredmény alakulása: 4. p.: 0—2. i0. p.: 4—4. 13. p.: 7—4. 34. p.í 20—12. 30. p.r 21—Ifi. 52. p.: 20—21 . . . A rendkívül gyors és robbané­kony ázsiai csapat helyenként remekül játszott a békéscsabai­ak ellen, a tegnapi mérkőzésen. Koreai NDK—Békéscsabai Elő­re Spartacus junior 36—31 (22— ll). Békéscsaba. 100 néző. V.: Kim Gi Sen. dr. Szekeres. Ed.: Kwak Zong Hwi 9. O Gyeng Sie 0. Kim Gum Nan 7. ill. Sa­lamon 14. Giczey 6. Koreai NDK—Szeghalmi SC 25 —18 (17—8). Békéscsaba. l00 né­ző. V.: Kim Gi Sen. dr. Szeke­res. I.d.: Lim Zong Sun 4. ill. Mondrénó 6. Labdarúgás A labdarúgó MNK tegnapi for­dulójában három Békés megyei csapat volt érdekelt. Békéscsabai Előre Spartacus— Határőr Dózsa 5—1 (4—0). Oros­háza. 1000 néző. V.: Divinyi. Békéscsaba: Baji — Vigh (Me­lis). Kerekes. Baranyi. Fabulya — Pásztor. Takács. Plástyik — Kanyári. Sulija (Fecsku). Szeke­res. Edző: Sülé István. Határőr Dózsa: Gulyás — Szilágyi. Hur- guly. Tahóczki. Nagy J. — Fe­hér. Nagy B. (Török). Répási— Ugró. Zsombok. Macskin (Lipo- váczi). Edző: Patyi Béla. Takács ívelt be a bal oldalról a 20. percben, labdája tisztán találta Szekerest, aki a rosszul helyezkedő védők között helye­zett a halóba. 1—0. Négy perc­cel később Takács lemásolta az előző fejesgólt egy jobb oldali Pásztor-szabadrúgást követően. 2—0. A 27. percben Sulija lövé­se a kapufáról Kanyári elé pat­tant. aki Gulyás mellett a há­lóba helyezett. 3—0. A 30. perc­ben Baranyi kiugrott a védők közül, a kifutó kapus már csak a lábát tudta elhúzni — 11-es. A büntetőt Sulija értékesítette. 4— 0. A 64. percben Pásztor ta­lált a hálóba, miután Szekeres a bal szélről középre játszott. 5— 0. Hat perccel később Ugró ívelhetett az üres kapura — mi­után Baji kifutott messzire —. s a visszafutó Fabulya már csak kézzel tudott menteni. Ezt a büntetői Szilágyi értékesítette. 5—1. Ügy kezdett az orosházi csa­pat. «nini amely egyáltalán nem tiszteli a magasabb osztályú el­lenfeléi. Teljesen egyenrangú partnerei voltak a 20. percig a lénvegesen képzettebb, techni­kása bb békéscsabaiaknak. A vendégek azonban a-/, első fél­idő második részében egvmás után és tetszés szerint érték el góljaikat, igv sikerült megtör­niük a hazai csapat lelkesedé­sét. A szünet után azonban már nem lehetőit különösebb iram­ról beszélni, úgv tunt. mindkét csatjai megelégedett az ered­ménnyel (Sin Géza) Szolnoki MÁV MTE—Békés- szentandrás 5—0 (2—0). Békés­s/.f ntandrás. 500 néző. V.: Bu- bori. Bckcsszentandrás: Hévízi — Paraszt. Fazekas (Urbán). Medveczkv. Koppányi — Csik TE. Virágh E. Tasi (Hódi) — Hamza. Kiss. Virágh IE Edző: Farkas Alajos. Iramos. változa­tos mérkőzésen a hazaiak a leg­jobb helyzeteket sem tudták ki­használni. A vendégek szemre tetszetősen és jól játszottak — megérdemelten jutottak tovább. G.: Host ás 2. Rcnka. Románok, fv o (Mronn Mihálv) Röviden 0 November ?-án. délután 2 órakor Békéscsabán, a megyei tanács dísztermében rendezi meg a megyei tanács testneve­lési és sportosztálya a hagyo­mányos november 7-i ünnepsé­get, amelyen jutalmazzák a sportvezetőket ós a társadalmi aktivistákat. # A békéscsabai MÁV üzemi körzeti főnöksége megrendezte hagyományos sakkve#senyét Bé­késcsabán. a vasutas művelődé­si házban. amelyet Nyeste László nyert, megelőzve Gajdács Mihályt és Samu Tmrét. Bagyinka György Nagy László Kozma János Malya János dr. Györgyi István Ákos Ajtony Nánási Imre Antal László Kerekasztal-beszélgetés a megyei lovassportról „A fogathajtás — amely őseink hétköznapjait jelentette — hatalmasat fejlődött, ez azonban nem mondható el a másik három szakágról, amelyeknél óriási hátrányt kell behoznunk. Ez rettenetesen fáj nekünk, és ebbe semmiképpen sem aka­runk beletörődni. Hatalmas a lemaradás. Nincs meg a szak- irodalma a szakágnak. Ugyanakkor a legeredményesebb ug­róedző a világon magyar ember, úgy hívják, hogy Németi Bertalan és a fogathajtó világbajnokságon az Egyesült Álla­mok csapatának a vezetője volt. Magyar ember írt remek könyvet az idomításról is. Nekünk ezt le kell fordítani, köz­kinccsé kell tenni és el kell sajátítani a korszerű edzésmód­szereket. A díjlovaglás, a díjhajtás, a military is óriásit fej­lődött a negyvenes évek óta. És ebből a fejlődésből mi, saj­nos, kimaradtunk. Ma vagyonokért cserél gazdát egy-egy sportra kiképzett ló. Ez az országnak is gazdasági előnyt je­lent" — dr. Hecker Walter, a Magyar Lovas Szövetség főtit­kára. Akár mottónak is választhat­tuk volna a rötitkár fogathajtó VB utáni nyilatkozatát ahhoz a kerekasztal-beszélgetéshez, ame­lyet a közelmúltban rendezett szerkesztőségünk a megye lo­vassportjáról. Vajon nálunk mi a helyzet? Tágabb értelemben erre válaszolnak ismert.és a sportágban régóta munkálkodó, tapasztalt helyi szakemberek: Bagyinka György, a megyei szakszövetség elnöke. Nagy László, az orosházi Üj Élet Tsz főállattenyésztöje. a szövetség főtitkára. Körösi Jenő, a mező- kovácsházi Oj Alkotmány Tsz főállattenyésztöje. Kozma János, a Kecskeméti Állattenyésztő Vál­ANTAL L.: — A megye ló­állománya az év elején csak­nem kilencezer volt. Ezek különböző korcsoportú álla­tok, belőle a kancaállomány eléri a négyezret. Ezzel a lét­számmal Békés egyike a legnagyobb lótartó megyék­nek. Egészen az utóbbi idő­kig az állami és szövetkezeti gazdaságok, s egyéni tartók évenként több mint 2200 kancát fedeztettek, s ennek eredményeként 1000—1100 csikó született évente. A Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát ménesei mellett az orosházi Űj Élet. Béke és Dózsa Tsz teli vér- és félvér-, valamint a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz sportló- tenyészete játszik igen je­lentős szerepet. Ezek a gaz­daságok képesek arra, hogy kitűnő minőségű sportlovakat állítsanak elő. BAGYINKA GY.: — Hét szakosztály és három lovas- klub működik, miután a bé­késcsabai mellett most már a szarvasival és a remélhe­tőleg később szakosztállyá szerveződő gyomaendrődivel is számolhatunk. Száz—száz­tíz* ló versenyez rendszere­sen. ezeket 60—65-en ' igye­keznek győzelemre, jó helye­zésekre biztatni. Ez a lét­szám évek óta nagyjából azonos, úgy is fogalmazhat­nék. hojjy nem nő. nem csök­ken. azaz pozitív stagnálás a jellemző. KÖRÖSI J.: — Nálunk mi­ni szakosztály működik, amely még 1971-ben alakult. Négy lovas dolgozik rendsze­resen, de sajnos, eredménye­ink mellett gondjaink is van­nak. GYÖRGYI I.: — Az oros­házi Békében jelenleg csak a fogathajtók jelentik a ver­senysportot, bár a szakosz­tály régi. a hatvanas évek­ben alakult. Korábban ugró lovakat is foglalkoztattunk, de versenyző és edző híján ez lassan jelentőségét vesz­tette. NAGY L.: — Talán dicsek­ialat Békés megyei körzeti ló­tenyésztője. Malya János, az orosházi Oj Élet Tsz elnökhe­lyettese. a Magyar Lovas Szö­vetség elnökségi tagja, dr- Györgyi István, a? orosházi Bé­ke Tsz. állatorvosa, Ákos Aj­tony, sokszoros válogatott ugró- lovas. a Mezöhegyesi SE vezető edzője. Nánási Imre, az oros­házi Dózsa Tsz ágazatvezetője és Antal László, a Mezöhegyesi Lótenyésztési Felügyelőség ve­zetője. Lapunkat Fábián István képviselte. O Bevezetőül arra kértünk vá­laszt: mivel „gazdálkodhatnak” Békés megye szakosztályai? vés nélkül mondhatom, hogy a me/.őhegyesiek után most minden tekintetben, tehát létszámot és a minőséget is figyelembe véve, mi követ­kezünk. Jószerivel vala­mennyi versenyágat képvi­selni tudjuk, nagy gondot fordítunk az angoltelivér- tenyészetünkre is. NÁNÁSI I.: — Hatvanket­tőben hárman alakították a Dózsa Tsz szakosztályát Orosházán, és szerencsének tartom, hogy 14 évesen jó­magam is a három alapító között lehettem. Meg kell azonban jegyeznem, hogy előtte is sok lószerető em­ber dolgozott itt, sok jó ug­ró és fogatlovat foglalkoztat­tak. Négy felnőtt és két if­júsági versenyzőnk van, s hogy van mire büszkék len­nünk: Torzsok János 1980- ban junior magyar bajnoki címet nyert, egy évvel ké­sőbb Sztojka Illés az ifjúsá­giak között lett magyar baj­nok. Most a fogatverseny­zést helyeztük előtérbe: az augusztusi I. orosházi táv­hajtó erőpróbán nagyon jól szerepeltünk a rövid felké­szülés ellenére is. ez biztató. ÁKOS A.: — Először is nagy megtiszteltetés szá­momra. hogy augusztus 15- től rám bízták az ország leg­nagyobb ménesét. Azt hi­szem, Mezőhegyest és ered­ményeit senkinek sem kell külön bemutatni. Ifjúsági csapatunk Budapest-bajnok- ságot nyert. Krucsó Ferenc személyében jelenleg egy felnőttválogatottunk van. rt Ez tehát az alaphelyzet, melyhez hozzátartozik még a gyulai Munkácsy és a füzes­gyarmati Vörös Csillag Tsz szakosztálya, amelyről — bár előbbi kiugró eredményeket is fel tud mutatni — úgy tudjuk, gondokkal küszködik, és létét is veszély fenyegeti. A számokon túl, ki vállalkozna arra, hogy összefoglalja, „mire jó, mire elég” ez az állomány? Egyálta­lán a számok tükrében nem tünik-e a kép kissé rózsaszínű­nek? MÄLYA J.: — Már éppen közbe akartam szólni. Lehet, hogy sokan túlzásnak tart­ják, de szerintem a lovas­sport évtizedek óta nem tud kilábalni a hullámvölgyből. Vállalom, el is mondtam már ezt sok fórumon, hogy a mi sportágunk már rég nem tar­tozik a népszerűek közé. Az ellentábor azzal érvel: drá­ga. Erre azt mondom, egy sokadosztályú községi labda­rúgóedző foglalkoztatására van pénz, de ha egy nagy tudású lovasszakembernek kell állást keresni .. . Most azért valami elkezdődött, az újjáválasztott Magyar Lovas Szövetség nagy erőket vo­nultat fel, hogy társadalma- sítsa a lovassportot. Igazán ráférne a támogatás, hiszen itt hosszú idő óta legfeljebb egy fényes serleg elnyerésé­nek reményében edzenek mondjuk akár három-négy évet is lelkiismeretesen. A példák sarkosak, de az alap­helyzet biztos, hogy valós. Azokról a lelkes lovas embe­rekről viszont csak az elis­merés hangján szólhatunk, akik nap mint nap győzködik a környezetüket, szívesen vállalják a harcot ezért a sportágért, nyugodtan mond­hatom. pusztán lelkesedés­ből, ügyszeretetből. Erre építhetünk a jövőben is, de tudomásul kell venni — ez kevés. Például azért is, mert — tisztelet az éppen hoz­zánk került, kivételt jelentő Ákos Ajtonynak — a leg­több lóhoz értő szakember Pesten van, a szakosztályok zöme, a lovak pedig vidéken. Nem tudom, hogyan lehetne a helyzeten változtatni, de kellene! Szerintem Magyarországon nincs kifejezetten sportlóte­nyésztés, még akkor sem, ha mostanában van erre törek­vés. Hogy mást ne mondjak és maradjak a saját házunk Visszakanyarodom még a gazdasági helyzettel kapcso­latos, kezdő gondolathoz. Jó, jó, hogy a tsz-ekben keresik a nyereséges gazdálkodás összetevőit, de az megenged­hetetlen, hogy sokszor elég legyen egy tollvonás a lo­vasszakosztály megszünteté­séhez. Sajnos, még ma is felszántanak lovaspályát. Sok esztendő energiája hullik szét napok alatt. Nem egy példa volt erre a megyében az utóbbi években: a békés­csabai Szabadság Tsz-re, a vésztői Körösmenti Tsz-re gondolok. Erre jobban oda kellene figyelni a megye ve­zetőinek. (I Bár a lovassport sajátossá­gainál fogva nem hasonlítható a labdajátékokhoz, atlétikához, azért itt is igaz: az utánpótlás­nevelés, az edzői munka épp oly lényeges. Milyen feltételek közepette dolgoznak nálunk a szakemberek, s a fiatalok sze­retnek-e lovagolni? KÖRÖSI J.: — Éppen né­hány hete maradtunk edző nélkül, így lehet, hogy meg­áll a szakosztály stabilizálá­sára vonatkozó törekvésünk. Most mindenki önmaga ed­zője, ez pedig rossz! Pedig semmiképpen sem szeret­nénk visszafejleszteni a sportágat, a közönség igény­li a négy éve esztendőnként táján, az orosházi Üj Élet Tsz-ben, nagyon heterogén a mi lóállományunk is. Egy­szer eladtunk egy NSZK-be- li házaspárnak egy-egy lo­vat. Kis idő múlva érkezett egy levél, hogy a szomszéd­juk ugyanilyet (!) szeretne. A 350 lovunk között nem tudtunk neki találni ... Ez is mutat valamit. KOZMA J.: — Kétségte­len, hogy vannak problémák. Ezek legtöbbje azzal kap­csolatos, hogy miként lehet­nek nyereségesebbé, kifize­tődőbbé tenni a tsz-eknek, gazdaságoknak a lovasspor­tot. Mindenki keresi a lehe­tőségeket — a kiskapukat is —, de megnyugtató meg­oldást, úgy tűnik, még nem sikerült találni. Jómagam sem tudnék egyedüli üdvö­zítő javaslatot tenni. Min­denesetre ezzel együtt is ál­lítom, nincs olyan nagy ve­szélyben a lósport, mint so­kan gondolják. Számokkal hozakodom elő. Az utóbbi öt évben jottányit sem csök­kent a lóállomány, csak tu­lajdonjogilag változott, ör­vendetesnek azt tartom, hogy mind több ló kerül kis- tenyésztőhöz, azaz egyre többen vásárolnak újra lo­vat. S hogy a tenyésztői munkával nincs különösebb baj, azt a sportteljesítmény támasztja alá. A tavalyi or­szágos bajnokságon a leg­jobb kezdő ló éppen az a Rulett volt, amelyet, egy kis­tenyésztő, Okos István fia lovagolt. Vagy: Moszkvában az 1980. évi olimpián a csa­patban 4. helyen végzett ma­gyar válogatott három mezö­hegyesi lóval versenyzett, és Hevesi Barna egyéni 4 az idevaló Bohém nyergében lett. rendezett egy-egy versenyt. Alapozhatunk a gazdaság ve­zetőinek támogatására, sze­retnénk a pálya kiszolgáló létesítményeit is továbbfej­leszteni. BAGYINKA GY.: — Ez régi nagy gond. Évente egy­két jelöltünk van csak a se­gédedzői tanfolyamra, s még így is van lemorzsolódás. Jellemző, hogy Mezőhegye­sen sem sikerült hosszú ide­ig megoldani az edzőkér­dést. Reménykeltő, hogy most öten szeretnének se­gédedzői oklevelet szerezni. Tudni kell, hogy a lovased­zők döntően gyakorlati szak­emberek, és az az igazság, a valaha eredményeket el­ért, „jegyzett" lovasokat in­kább elfogadják szakvezető­nek, mint a papírral rendel­kező, azaz elméleti ismere­tekkel bíró edzőt. Sajnos, n régi edzői gárda többsége máshol, más munkakörök­ben helyezkedett el, s nem az edzői munkát választotta. Az is kérdés, ki oktassa az edzőket a TF-en. Híján va­gyunk gyakorlati szakembe­reknek, A kérdés megoldá­sában nagy gond hárul a7. országos szövetségre. Beval­lom. sok segítséget várunk. MALYA J.: — Foglalkoz­tunk is már ezzel a problé­mával. Megoldást jelenthet­ne, ha a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen minden további nélkül lehelne edzői oklevelet szerezni. Az onnan kiáramló szakemberek döntő többsége vidékre kerül. S mi­ként Körösi kolléga is em­lítette, ha más feladatot is ellátna az illető, mindjárt kisebb lenne az egzisztenciá­lis gondja is. Mindig új erőre kapnak NAGY L.: — A realitás szerintem egyelőre inkább azt diktálja, hogy a gyakor­lati szakemberekre támasz­kodjunk. A lovai foglalkozó, hozzáértő fiatalabb generá­ciót kellene arra ösztönözni, hogy „hozzátanuljon" az ed­digiekhez. Forgassa a szak- irodalmat. Inkább a fordí­táshoz, a szakirodalom be­szerzéséhez, a továbbképzé­sükhöz adjunk több segítsé­get. De sose feledjük, a ló­ra születni kell. KOZMA J.: — Edző most is van elegendő, csak nem vállalnak munkát. Ennek okait kellene megvizsgálni. ÁKOS A.: — Az elmon­dottak alapján megerősödött bennem, amit amúgy is ja­vasolni akartam: akár egyé­nileg, akár szervezetten bár­kit szívesen látok-látunk Mezőhegyesen, a téli alapozó munka során. Ha hívnak, én is szívesen meglátogatom bármelyik szakosztályt. ANTAL L.: — Több gaz­daság igenis alkalmas a sportlótenyésztésre, s ezt nem szabadna kihasználat­lanul hagyni. Főként a fo­gatsportot lenne érdemes jobban forszírozni. Az után­pótlás biztosításában a szak­osztályokat jól kiegészítő szakkörök létrehozása jelent­hetne új bázisokat. NAGY L.: — Ez az! Én is nagy hangsúlyt helyeznék a szakkörökre, a szakosztá­lyok és iskolák közé épített csoportokra, ahol megfelelő tagdíjért közös kiránduláso­kat, versenylátogatásokat is lehetne szervezni, amellett, hogy a gyerekek megismer­kednének a sportággal a pá­lyán is. Mi tudunk lovat adni, ha valahol erre igény van. Állítom: a gyerekek szeretnek lovagolni! Csak a leglényegesebb kérdé­seket tudtuk érinteni a beszél­getés során. Az azonban kide­rült, mennyi mondanivalója van a szakembereknek, egyszersmind bizonyítva, hogy aggódnak a sportágért, szeretnének tenni ér­te, fejlesztéséért dolgozni. És hogy mennyi megválaszolatlan kérdés maradt? Befejezésül csak címszavakban erről: „Miért csak a mezöhegveslek Indultak a nemrég életre hívott országos közéniskolás bajnokságon?” „Az országos szövetség és a megyék közötti -hézagot« hogyan csök­kenthetnék tovább?” Mikén! ké­szül a 200 éves évforduló kap­csán sorra kerülő egyhetes nem­zetközi versenysorozatra Mező­hegyes?” — és még sorolhat­nánk. Zárjuk ezt a csaknem ol­dalnyi gondolatcserét Ákos Aj­tony szavaival: ebben a megyé­ben nagyon sok a lovassDOrt megszállottja. És ha jön egv kis eredmény, mindig úi erőre kap­nak. és szembeszállnak a ne­hézségekkel. Nem adják be egy­könnyen a derekukat. „Pozitív stagnálás” a jellemző Kulcskérdés a szakemberképzés BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: dr. Árpást Zoltán. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hirlapkézbesftő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Körösi Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom