Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

1984. november 7., szerda NAGYVILÁG NÉPÚJSÁG Békeharc — új feltételekkel Százmilliók mozgalma Kendörök támadnak a nyugatnémet fiatalokra, akik a ramsteini amerikai támaszpontnál a rakétatelepítés ellen tiltakoznak Az utóbbi Hónapokban is­mét megszaporodtak a fegy­verkezés ellen küzdő erők fellépéséről szóló nyugati sajtójélentések. Csak éppen a hangnem változott meg: míg az elmúlt két-három évben legtöbbször a „közös nyugati biztonságpolitikát gyengítő” veszély, a rakéta­telepítés ellenfeleinek „kül­földi” (értsd: a szocialista országokból történő) irányí­tása volt a fő téma, addig most az akciók állítólagos kifulladása, a „békeharc hí­veinek elkedvetlenedése” áll a hírek, cikkek zömének kö­zéppontjában. Az érvelés, a magyarázat szinte mindig azonos: az amerikai közép-hatótávolsá­gú rakéták telepítésének ke­resztülvitele végzetes kudar­cot jelent a békemozgalmak szervezői számára. És külön­ben is, a tartósan lehűlt nemzetközi légkör, minde­nekelőtt a két nagyhatalom közti bizalmatlanság, a köz­vetlen tárgyalási csatornák megfogyatkozása amúgy is megakadályozza a jószándé­kú, alulról jövő, a tömegek közhangulatát szemléletesen kifejező kezdeményezések si­kerét — így a fejtegetések jó része. Ám nem kell különösebb logika annak felismeréséhez, mennyire egyoldalú képet rajzolnak ezek az elemzések. Hiszen az egyik oldalról tény ugyan, hogy — nagyjá­ból az évtizedfordulótól kezdve — az imperialista politika, mindenekelőtt az Egyesült Államok magatar­tása miatt valóban veszély­be kerültek az enyhülés vív­mányai, fokozódott a fegy­verkezés tempója, s nem egy esetben kilátástalanabbá vált a helyi válságok megoldásá­nak lehetősége. Mindez per­sze megnehezítette a közele­dést, a párbeszédet pártoló csoportok tevékenységét. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy a békeszerető erők világszerte — így a szocialista orszá­gokban és hazánkban is — új kihívással találták szem­be magukat. Ugyanakkor igaz — s ez az érem másik, sokak által előszeretettel fi­gyelmen kívül hagyott olda­la —, hogy a feszültség, a fegyverkezési hajsza ellen küzdő mozgalmak tevékeny­sége éppen e kihívás nyo­mán, épp e növekvő veszélyt felismerve élénkült meg, ka­pott új erőre, bővült bázi­sában, színesedett eszközei­ben. módszereiben. E folyamat még konzerva­tív nyugati politikusok által sem igen tagadható eredmé­nye a nemzetközi békemoz­galom eddig soha nem ta­pasztalt módon megnöveke­dett ereje. Számszerű össze­hasonlítás a dolog természe­ténél fogva meglehetősen ne­héz, de a békemenetek, tö­megtüntetések résztvevői alapján becsülve nyugodt szívvel elmondható, hogy a/ Egyesült Államokban és Eu­rópában létrejött hatalmas háborúellenes hullám egye­dülálló a békemozgalmak történetében. A szakértők szerint sokszínűségét, az ak­ciókba bevontak számát te­kintve felülmúlja például a neutronbomba elleni moz­galmat, de még a vietnami háború elleni tiltakozás pe­riódusait is. Semmiképp nem túlzás hát, ha megkockáztat­juk: napjainkban a béke­harc százmilliókra terjed ki, s már korántsem korlátozó­dik csupán földrészünkre. Érdemes áttekinteni azt is, hogy a méreteken kívül mi­ben különbözik a nemzetkö­zi békemozgalom mostani szakasza a megelőzőektől. A legfeltűnőbb (utaltunk már rá) a résztvevők körének ki­bővülése. A háború vagy bé­ke kérdése ma már nem­csak a politikusok ügye, az egyszerű emberek egyre "na­gyobb rétege igényli a bele­szólást saját és utódai sor­sának alakításába. Érdekes jelenség a mozgalom fiata- lodása is, a tizen- és huszon­évesek fokozódó aktivitása. Ugyanilyen sajátosság a más társadalmi rétegekkel, nő­szervezetekkel, környezetvé­dőkkel és szakszervezetekkel való együttműködés. Új szervezeti formát szült az egyes foglalkozási ágak képviselőinek körében ki­bontakozó békemozgalmi ak­tivitás. Néhány év alatt te- kintélyes nemzetközi mozga­lommá fejlődött például az orvosok antinukleáris fellé­pése, s nyomukban más tu­dósok, pedagógusok, fiziku­sok stb. között is kialakult hasonló kezdeményezés. (Említsük meg itt, hogy az „Orvosok a nukleáris hábo­rú megelőzéséért" csoport következő, ötödik kongresz- szusát jövőre épp a magyar fővárosban rendezik meg.) Ne feledkezzünk végül meg az egyházak részvételéről sem a békemozgalomban. A béke különböző világnézetű emberek egyetemes ügye, így érthető, hogy védelme az emberiség sorsát szívükön viselő, vallásos érzeletű hí­vőket is mozgósítani képes. Ellenérveket természetesen a túloldalról is sorolnak, hisz a békemozgalom kibő­vülése és a spontán voná­sok előtérbe kerülése nem kevés ellentétet is felszínre hozott. Sokszor fékező hatá­sú az ideológiai tisztánlátás hiánya, vagy a belső széthú­zás. Nemegyszer éri igazta­lan, a mozgalom hatékony­ságát csökkentő kritika a szocialista országok béke­szervezeteit. (A megszokott vád az, hogy „nem függet­lenek”, így állásfoglalásuk sem tekinthető autentikus­nak. Csakhogy ez a „függő­ség" nem jelent gúzsbakö- töttséget; a fő különbség nem annyira a jogállásban mutatkozik a nyugati test­véráramlatokkal szemben, hanem inkább abban, hogy a szocialista államok hivatalos békepolitikája előnyösebb körülményeket biztosít a békemozgalom teendőinek megvalósításához.) A példák további sorolása helyett próbáljunk összegez­ni: hol az igazság? Hullám­hegyről vagy hullámvölgy­ről beszélhetünk? A reális mérlegkészítéshez tálán azt kell elsősorban felismerni, hogy a békemozgalom nem szűkíthető le csupán a most úton levő Pershingek és szárnyasrakéták elleni tilta­kozásra. Annál sokkal át­fogóbb, kiterjed a fegyver­kezés minden válfajára, Európában éppúgy, mint földünk más részein. Más­részt a konkrét fegyverke­zési témákon kívül beletar­tozik a gyarmati elnyomás, a fajüldözés elleni harc, az Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika népéivé] vállalt szoli­daritás. Fel kell ismerni egyes, megváltozott felada­tokat, meg kell tanulni az új feltételekhez alkalmaz­kodva tevékenykedni, meg­keresni a tömegakciók új lehetőségeit, törekedni a kü­lönböző irányzatok összefo­gására. Számos jel mutat arra, hogy ez a folyamat megkezdődött, s egyre in­kább teret nyer a nemzet­közi békemozgalomban. Félrevezető tehát eltemet­ni a békemozgalmat; ezt tá­masztják alá a mindenna­pok aprónak tűnő, de ösz- szességében kifejező esemé­nyei is. Tallózzunk találom­ra csupán a közelmúlt hírei között. Békehét volt Belgi­umban. Nemzetközi értekez­letet rendeztek Üj-Delhiben az Indiai-óceán atomfegy­vermentes övezetté nyilvá­nításáról. Leszerelési hetet hirdetett az ENSZ New Yorkban. A Greenham Com- mon-i asszonyok már a kö­vetkező békemeneteket ter­vezik Nagy-Britanniában. Aláírásgyűjtő akciót szer­veztek Nyugat-Berlinben. Szolidaritási felvonulás vo­nult végig Chicago belváro­sán. Hazánkban békekonfe­renciát rendezett az Orszá­gos Béketanács. A fegyver­kezési tervek elleni őszi rendezvénysorozat csúcs­pontjaként „élő láncot” szerveztek az NSZK-ban 210 kilométer hosszúságban — szerény becslések szerint is 300 ezer ember részvételével. Jelképesen ez az emberlánc az egész világot átfogja, a millió és millió egymás ke­zét szorító ember a béke­mozgalom erejének, dina­mizmusának ékes bizonyíté­ka. Szegő Gábor „En is ágyútöltelék vagyok” (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) n i A 3 í I A OCHQ8AHA I MA» Itt7 TÓJA rfO.llTArilll *C[\ C'ff, ' •■tll’MlC,.-HEH3EHCKM JIPABM írja Hírek, tudósítások Penza megyéből Konsztantyin Csernyenko ajándéka Érdekes esemény színhe­lye volt a közelmúltban a Penza megyei tájmúzeum, ahol F. M. Kulikov, a me­gyei pártbizottság első titká­ra mondott rövid beszédet. Ebben arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy Konsz­tantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke A nép és a párt egységes című köny­vének egyik dedikált példá­nyát ennek a közművelődési intézménynek ajándékozta. Amint jelezte, a párt és a szovjet állam vezetője ezt megelőzően — a Frunze gyár kollektívájának kérését teljesítve — saját aláírásá­val ellátott fényképet kül­dött az üzem múzeumának. Mindez egyúttal világosan bizonyítja, hogy Csernyenko szorosan kötődik Penza vi­dékhez. Egyébként 1945-től 1948-ig ő volt a területi pártbizottság titkára Penzá- ban. Az SZKP főtitkárának könyvét A. V. Szergejev igazgató vette át Kulikovtól és fejezte ki köszönetét az intézmény dolgozóinak ne­vében az értékes ajándékért. A gyermekek érdekében A Penza megyei Tanács határozatot fogadott el arra vonatkozóan, hogy a gyer­mekek és a serdülőkorúak körében fejleszteni kell a nevelő munkát a lakóterüle­ten. A nevelési intézmény- hálózat bővítésére kidolgoz­ták a terveket. Jelenleg 200 ifjúsági klub működik, s 1984 85-ben további 69-et lé­tesítenek a megyében. A besszonovi és a maloszerdo- bini járásban úttörőház épül, a lopatyiniben sportiskolát adnak át rendeltetésének, míg Kamenkában az ifjú technikusok kapnak egy új létesítményt. Ezenkívül úgy­nevezett kiegészítő beruhá­zásként összesen 90 mozi nyílik meg az úttörők, az iskolások és a komszomolis- ták részére. Az íragvár új terméke Augusztusban kezdte el a Zarja termelési egyesülés az új, utazáshoz használható ébresztőóra sorozatgyártását. A tervek szerint 36 ezer da­rab előállítását irányozták elő a III. negyedévre az óra­gyárban. Ezt megelőzően szi­gorú ellenőrzésen ment ke­resztül ez a termék a tudo­mányos kutatóintézetben, amely kedvező minősítéssel látta el. Az ébresztőórának kis doboza van, s ennek fe­dele 45 fokos szögben felál­lítható, ami fölöslegessé te­szi a támaszték használatát. Egyetemisták a BflM-nál A penzai műszaki egyetem építészmérnöki karának hallgatói a nyáron részt vet­tek a Bajkál—Amúr vasút­vonal építésén. A többség két hónapot dolgozott, s ez idő alatt 105 ezer rubel ér­tékű munkát végzett, az ere­deti tervet pedig 31 száza­lékkal túlteljesítette. Az építésvezetőség kérésének eleget téve, 13 fiatalember még egy hónapot maradt ott. hogy az egyik vasút menti település kommunális jellegű befejező munkálatai­ban segítsen. Negyven zeneiskola A kuznyecki járáshoz tar­tozó Jevlasev falu új zeneis­kolájában ez év őszén kez­dődött ej a tanítás. A több mint 50 növendék fúvós és orosz népi hangszereken, va­lamint zongorán tanulhat meg játszani. A tanári kar a kuznyecki konzervatóri­umban végzett hallgatókból tevődik össze. A modern lé­tesítmény alapításához szük­séges anyagi fedezetet a he­lyi állami gazdaság dolgozói biztosították. Különben a nemrég megnyílt intéz­ménnyel együtt ma már 40 zeneiskola működik Penza megyében. Az újságolvasók levelei A 165 ezer példányban megjelenő megyei laphoz, a Penzenszkaja Pravdához 1984. január 1. és szeptem­ber 8. között 12 ezer 109 le­velet küldtek el az olvasók. Ezek közül 4957 írást közölt a szerkesztőség, amely mint­egy 5 ezer kritikai észrevé­telt, panaszt, közérdekű be­jelentést tartalmazó levelet továbbított az illetékes szer­vekhez. Csaknem 4 ezer vá­lasz érkezett arra vonatko­zóan, hogy az olvasók által jelzett hibákat megvizsgál­ták és kijavították. Segít a szakszervezet Penza megye szakszerve­zeti bizottságai minden év­ben jelentős összegeket for­dítanak a dolgozók szociális és kulturális körülményei­nek fejlesztésére. Például 1984 első felében mintegy 6 millió rubelt irányoztak elő a szakszervezeti tagok mű­velődésével, sportolásával kapcsolatos kiadásokra. Ugyancsak az idén tovább javult a társadalombiztosí­tás helyzete. Orvosi ellátás­ban, valamint az ingyenes és a kedvezményes üdülte­tésben több mint 18 ezer ember részesült a megyében. A különböző szociális jelle­gű juttatások együttes ösz- szege meghaladta az 50 mil­lió rubelt az év első felében. Tervén felül Jó termésátlagot ért el kukoricából a bekovói Lenin Termelőszövetkezet. Az ere­detileg tervezett 9 hektár helyett naponta 14—15-ről takarították be a zöldtakar­mányt, amelyből így 280— 300 tonna került a silókba. A 29 milliomodik kerékpár Jelentős munkasiker bir­tokában ünnepelhették meg a Frunze gyár kollektívái a gépgyártás napját. Ugyanis e hatalmas üzem szerelősza­lagjáról a közelmúltban ke­rült le a 29 milliomodik ke­rékpár. Eddigi tervét már túlteljesítette a gyár, s ele­get tesz az idei exportköte­lezettségeinek. Mintegy 125 ezer, penzai márkával ellá­tott biciklit indítanak útnak a szocialista országokba. összeállította: Bukovinszky István V. Sztyepanov: A személyzet — egy család A Krilov marsall nevét vise­lő, külön hűtőberendezésekkel felszerelt hatalmas halászhajó­nak irigylésre méltó sorsa van. A vízre bocsátása után eltelt két esztendő alatt oldalát nem egyszer csapkodták kegyetlen hullámok, karcolták fel jégda­rabok az Antarktiszon, s a szé­lességi körök mentén pedig a perzselő nap sugarai felhólya- gosították a festéket. A halász­hajó négy utat tett meg egy- egy félév alatt, s az egész le­génység terven felül 100 tonna- számra fogta ki és dolgozta fel a halakat. Minden út után a szo­cialista verseny győzteseinek arcképei láthatók a hajó dicső­ségtábláján, s mellettük van a névadó képmása is. Zivataros, évben, 1919-ben Nyi- kolaj Krilov, egy Penza megyei falu, Goljajevka szülötte (ma a tamalini járáshoz tartozik, és Visnyevojénak hívják ezt a te­lepülést), 16 évesen önként be­lépett a Vörös Hadseregbe, s 19 esztendős volt, amikor zászló­aljparancsnok lett. A Nagy Hon­védő Háborúba már kiváló had­vezérként kapcsolódott be. Ogyessza és Szevasztopol hősi védelmének egyik szervezője­ként tevékenykedett, majd an­nak a Sztálingrádért harcoló hí­res 62. hadsereg törzsparancsno­ka lett, amely a Berezina fo- lyónál hídfőállást kiépített hit­leri csapatok ellenállását törte meg. Ennek a hadseregnek az alakulatai hatoltak be elsőként a fasiszta Németország területé­re. Alighogy eldördült a hitle- rizmus felett aratott győzelem alkalmával a díszsortűz, Nyiko­laj Ivanovics már a japán mi- litarizmus szétzúzásában vett részt. A Szovjetunió Hősének já­ró aranyérmet két ízben kapta meg, ezzel is elismerve a fasiz­mus megsemmisítésében betöl­tött szerepét. A háborút követő békés évek­ben Ny. I. Krilov fáradhatat­lanul. dolgozott az ország védel­mének megerősítésén, s közben kinevezték a hadászati rakéta- csapatok főparancsnokának. Az egykori Penza megyei fiú, aki sorkatonaként kezdte, s vé­gül marsall lett, mindig híven szolgálta hazáját. Egész élete ékes bizonyíték arra, hogy az ember képessége korlátozás nél­kül kibontakozhat a szocialista társadalomban. A halászhajó személyzete a hí­res hadvezér családjával szoros kapcsolatot tart fenn. Nemrég a Munka Vörös Zászló kalinyin- grádi rendjével kitüntetett ki­kötőben, a hajókat fogadó em­berek sorában az ősz hajú fér­fiak mellett ott állt egy csinos lány is, s kezében virágokat tartott, valamint Jurij Nyikola- jevics Krilov, a hadvezér idő­sebbik fia, továbbá a saját lá­nya, Marina, a marsall unoká­ja. Melegen köszöntötték apju­kat, nagyapjukat, akinek emlé­ke egy korszerű halászhajó acél­jában testesül meg. Szokásos útjáról új munkasi­kerek birtokában tért vissza, ami a személyzet hagyományai közé tartozik. — A zsákmányszerzésre és a halfeldolgozásra vonatkozó fel­adatát a legénység túlteljesítette — jelentette L. Tatarin, a hajó kapitánya, aki egyben az „úszó üzem” igazgatója is. Megható ölelések, kemény, fér­fias kézfogások következtek. A társalgóban, amelynek egyik sar­kában Krilov marsall emlékére kis múzeumot rendeztek be, a tengerészek az eredményes te­vékenységről, saját dolgaikról tájékoztatták a vendégeket. Nyikolaj Ivanovics Krilovnak két fia van: Jurij és Borisz. Mindketten apjuk nyomdokait követik. Most a szovjet hadse­reg tábornokai. Krilov lánya, Ligyija mint nyugdíjas, jelenleg Moszkvában él. Előfordul, hogy a fővárosban a ,,Krilov marsall” személyzetének tagjai megláto­gatják annak az embernek a gyermekeit, unokáit, akiről el­nevezték hajójukat, s ilyenkor tárgyi emlékeket hoznak ma­gukkal a múzeum részére: hol a hadvezér díszegyenruháját, hol azt a jelvényt, amelyet Jurij Gagarin ajándékozott neki, hol pedig a marsall vadászfegyve­rét. Visnyevojéban látható Ny. I. Krilovnak, a Szovjetunió két­szeres hősének bronzból készült mellszobra. Szülőföldje ily mó­don állított dicső emléket ennek a férfinak, mivel tehetségét, egész életét a nép boldogulásá­nak szentelte. Hőstetteire, hír­nevére büszkék a falubeliek, to­vábbá az a 90 ember, akik a Krilov halászhajó személyzeté­hez tartoznak. A hajósok meg­becsüléssel viselik ezt a nevet, bárhol is járják a világ tenge­reit és óceánjait. (Penzenszkaja Pravda) Fordította: B. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom