Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
NÉPÚJSÁG 1984. november 7., szerda o Zsadányi jelszó: Bízzál a munkában és tartsd szárazon a földeket! Exportbővítés importkiváltással A Híradótechnikai Vállalat egyre szélesedő exportjának tekintélyes részét a békéscsabai gyáregység bonyolítja le. Kapcsolata az NSZK-beli Hirschmann céggel már évtizedes múltra nyúlik vissza és egyre nő a Szovjetunióba irányuló kivitel is. — Amikor 1981-ben vállaltam. hogy a zsadányi kollektíva élére állok, tisztában voltam a feladat nehézségével. Legalábbis én úgy hittem — vallja Matuska Sándor, a Magyar—Lengyel Barátság Tsz fiatal elnöke. A vallomás, a látszat ellenére, nem arra utal, hogy Matuska Sándornak beletört a bicskája a vállalkozásba, még akkor sem, ha ez az első teljes esztendő után nagyon így látszott is. Az igazság az, hogy a termelőszövetkezet új vezetésének igen-igen szigorú feltételeket szabott akkor a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi. valamint a Pénzügyminisztérium az állami megsegítés fejében. A gazdaságnak több egymást követő, veszteséges év után. tízmillió forintokban mért adós- ságteherrel a saroglyájában már ebben a legelső esztendőben nyereséget kellett volna produkálnia. Hát ez akkor nem ment! Rendkívül kedvezőtlen idők jártak errefelé, ezt az egyedi pénzügyi rendezés mikéntjét megszabó bizottság is egyértelműen megállapíthatta. így kapott a közös gazdaság és Matuska Sándor újabb bizonyítási lehetőséget. A Békés megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöksége a közelmúltban megvitatta, hogy a TOT IV. kongresszusának alapján készített munkaprogram végrehajtásával hol tartanak, mennyiben tölti be a megyei TESZÖV érdekvédelmi szerepkörét. Jelen írásunkban a tsz-ek és a tsz- szövetség termeléssel kapcsolatos eredményeit taglaljuk. Az 1982 őszén elfogadott megyei munkaprogram egyik legfőbb célkitűzése, hogy az érdekvédelmi szerv segítse a VI. ötéves terv teljesítését. A felmérések, előrejelzések szerint ez sikerülni fog. Igaz, az eltelt, köze] négyesztendős időszakban egy belvizes és két aszályos esztendő sújtotta a növénytermesztést: ez tavaly a gabonaágazatban, az idén a kukoricatermelésben okozott jelentős kieséseket. Egyenletesebb volt az állattenyésztés termelési szintjének emelkedése — elérte az évi 2-3 százalékot. A gabonaágazat a tervezettnél jobban fejlődött, ennek köszönhető, hogy a két fő ágazat, vagyis: a mezőgazdasági termelés szintje várhatóan eléri az előírtat. A TOT IV. kongresszusa és a megyei munkaprogram is célul tűzte ki, hogy a tervidőszakban az élelmiszergazdaság ötven százalékkal növelje az exportot — ezt célozta a meghirdetett gabona- és húsprogram. Az export fokozására a tsz-szövet- ség külön megbeszélést szervezett 11 külkereskedelmi vállalat és a tsz-ek képviselőivel. Kis szépséghibája a dolognak, hogy még mindig nem látnak bele eléggé az érdekvédelmi szerv dolgozói a külkereskedelem problémáiba, s a tsz-ek sem érzékelik az exportárak visszahatását. A gabonaprogram keretében az intenzív gabonatermeléshez (IGP) eddig 36 tsz — Nem voltunk könnyű helyzetben, és azt is világosan láttuk, hogy egyetlen esztendő alatt rendezni mindazt, amit évtizedeken át elmulasztottak, aligha tudjuk. De más út nem volt, mint következetesen, lépésről lépésre a gazdálkodás minden tényezőjét helyretenni — folytatja a „vallomást” az elnök. És valóban: ettől kezdve egymást követték a megnyugtató hírek Zsadányból. Kiderült, ami addig sem volt titok, hogy a zsadányi földek nem is olyan rosz- szak. Éppen csak rendesen, előírásszerűén meg kell művelni azokat. Mert, hogy a talajok kultúrállapota igenigen leromlott a Magyar— Lengyelben, azt senki nem tagadhatta. A földet művelő traktorosoknak is be kellett látniuk, hogy itt a Jcöve- telményeket szigorítani kell! Lassan-lassan visszatért a nagygépek vezetőinek, s vele a nagygépek munkájának becsülete. Ez természetesen azzal járt, hogy kicserélődött a traktorosgárda, s míg korábban mindenki menekült a Rábáktól, manapság már igazi versengés folyik ezekért a „székekért”. Sokat követelnek ma Zsadány- ban a talaj munkát végzőkcsatlakozott. Az említett üzemek jó gépekhez jutottak. igaz, magas áron, s így csak a tőkeerősek vehették igénybe az IGP-kben meghirdetett gépeket. Hogy a többség is növelhesse termelését, a tsz-szövetség gépátcsoportosítások, megyén kívüli gépek bevonásának megszervezésével igyekezett fokozni az ágadat eredményességét. A gabonaprogram feladatait, hiányosságait feltárták, megvitatták, javaslataikat, kéréseiket a felsőbb szervekhez juttatták el. A hústermelésben a TESZÖV termelésfejlesztési bizottsága úgy igyekezett segíteni, hogy bemutatókra, vitákra hívta az üzemi szakembereket, akik a látottakat felhasználhatták munkájuk javítására. Talán nem szerénytelenség, ha megállapítjuk: a tsz-szövetségnek is része van abban, hogy a megye szövetkezeti üzemeiben 33 százalékkal nőtt a sertéshús termelése, miközben az áru minősége is javult, jórészt megfelelt az exPortkö- vetelményeknek. Súlyos gond volt. az eltelt majdnem négy esztendőben, hogy a tbc-mentes szarvasmarha-állomány húsz százalékában jelentkezett a bru- cella-fertőzöttség. A testület külön foglalkozott ezzel az ágazatta] is, számos hasznos tanácsot adva a termelőknek, segítve a fertőzésmentes állományok kialakítását. A szövetkezetek összefogásának tudható be jórészt, hogy a termelők hibáján kívül felhalmozódott árukat — baromfi, juh — sikerült eladni, s az úgynevezett „válság” ágazatok fő termelőegységeit átmenteni. Jelentős segítséget kapott ehhez a szövetkezeti baromfikeltető, a cirkot és a zöldségvetőmagot forgalmazó társulás. Szépen fejlődött a vizsgált időszakban a háztáji termelés a szövetkezetekben — a tői, a körmükre is néznek rendszeresen, de — és ez a lényeg — rendesen meg is fizetik őket. Másként arra a nem mindennapi dologra sem vállalkozhattak volna, hogy szántójuknak háromnegyedét kalászosokkal vessék be. Tavaly is 1600 hektáron vetettek őszi búzát, zabot meg annyit termesztettek, hogy azzal a megye legnagyobb zabos gazdaságává váltak. Jelen voltam azon a múlt esztendei határszemlén, ahol egy-két elnök egyszerűen hazardőrnek nevezte mindezért Matuskáékat, amire maga a következőket mondja: — Valóban óriási a kockázat, és az is tagadhatatlan, hogy 1983-ban ugyanúgy, mint az idén a rendkívüli szárazság is kedvezett nekünk. Ám azt is tudomásul kell venni. hogy Zsa- dányban nem lehet eredménnyel szóját, napraforgót, kukoricát termeszteni. Mi a kényszert forgattuk erény- nyé, mellé téve, hogy az nem lehet, hogy a becsületes munkának ne legyen eredménye! Nem sietek a kezdeti — még látványosnak is mondható —sikerek után felelőtlenül lelkendezni. Tehetném, mert annyi búzát, zabot egy hektárról, amennyit tavaly közös gazdaságon keresztül értékesített áru értéke 1983- ban például 24 százalékkal nőtt, és meghaladta a három és fél milliárd forintot. A tsz-szövetség elnöksége többször megvitatta a háztájik és kisgazdaságok helyzetét, a tapasztalt gondokról tájékoztatta a TOT vezetését. 0 Az előbbieknél sokkal több fejtörést okozott a beruházások lelassulása. A belvizes, majd aszályos évek miatt megyénkben az országos átlagnál kevesebb pénz jutott a mezőgazdaság fejlesztésére, a beruházásokra fordítható összeg a téeszek- ben háromszázmillióval csökkent, miközben a beszerzési árak nőttek. Ennek egyenes következménye, hogy míg 1980-ban csak 17 százalék volt, 1983-ban már 28 és fél százalékra nőtt a „leírt” gépek aránya. Nem csoda, hogy a TESZÖV apparátusa ezt a gondot tartja a legnagyobbnak, s állandóan keresi a megoldás útját. Egyik mód a gépelavulások hatásának csökkentésére az IGP- programokba való belépés, gépkölcsönző társulások alakítása — úgy tűnik, ez utóbbi az olcsóbb, s így köny- nyebben megvalósítható. összességében megállapítható, hogy a megyei tsz- szövetség mind jobban betölti érdekvédelmi szerepét a mezőgazdasági termelés növelésében. Ez persze nem jelenti azt, hogy az apparátus elégedett lehet magával. Igaz, tagjai sokat tettek, de munkájuk jellege azt diktálja: nincs megállás. A mind élesebb gazdasági helyzet megköveteli, hogy az érdekvédelem is hatékonyabb eszközöket keressen és találjon a termelés fejlesztésére. M. Sz. Zs. meg az idén a Magyar—Lengyelben arattak, még soha be nem takarítottak Zsa- dányban. Tehetném, mert egy hosszú „bukfencsorozat” után 1982-ben a MÉM és a PM által előírt nyereséget rendesen meg is fejelték, s ha igaz, az idén még ezt az eredményt is túlszárnyalják. Mégsem teszem, mert a mezőgazdaságban — köztudott — forgandó a szerencse, s a legjobb akarat, a legnagyobb hozzáértés is megfeneklik egy-egy rossz esztendőben. Bizakodni azonban a zsadányiakkal együtt bizakodhatunk. Hiszen rövid három év alatt 2800-ról négyezerre futtatták fel a tehenenkénti éves tej hozamot, megszüntették az ágazat veszteségességét ugyanúgy, s emellett a megye egyik legjobb juhászaiéval büszkélkedhetnek. A kép egyoldalú lenne, ha a gondokat nem említenénk. Akad ebből is bőven Zsa- dányban. Elegendő a nagyfokú eladósodásra utalni, de a legfőbb — a döntő befolyású a gazdálkodásra — ezek közül a víz, amely újabban itt akkor is megjelenik a táblákon, ha egyébként mindenütt szárazság „dúl”. Azt rebesgetik, hogy a biharugrai halastavak csatornáiban nem mindig arra folyik a víz, amerre kellene. — Pedig a mi további sorsunk egyértelműen attól függ: sikerül-e a szántónkat a fölösleges vizektől megőrizni — summázza az elRégi hiányt potol a Békés megyei ipari szövetkezetek közelmúltban megjelent reprezentatív, ofszet előállítású termékbemutató füzete, amelyhez Dr. Sümeghy Csaba, a KISZÖV elnöke írt előszót. Egy-egy oldalon a megye negyven ipari, illetve háziipari szövetkezetének gazdag kínálata szemléltető fotókon tárja az olvasó elé termékféleségeinek széles skáláját. A külkereskedelmi szerveknek nagy segítségére van ez az ötletes prospektus, amelyből kitűnik, hogy milyen széles a megyei szövetkezetek tevékenységi köre. A legváltozatosabb kínálatot a külföldi és belföldi érdeklődőknek a könnyűipari ágazat egységei szolgáltatják: a bútoripariak rusztikus és különböző típusú tölgy- és fenyőgarnitúráikkal, a textilesek férfi és női felsőruházati, valamint szabadidős termékeikkel. Ezekben is, továbbá a gazdag cipő- és házipapucs-választékban a ' divatirányzatok követése irányítja a gyártást. A megye kézműipari hagyományait, a kosárfonást, a szőnyegszövést, a hímzést és szőttesek készítését a háziipari szövetkezetek változatos termékei reprezentálják. A békéscsabai Kner Nyomdában készült színes kiadvány minden bizonnyal hozzájárul majd a megyei ipari szövetkezetek eddig is említésre méltó exporttermelésének tovább bővítésé- hez. v D> Új műbőr Bővítette a bőrdíszműipari műbőrök választékát a Győri Graboplast Pamutszövő- és Műbőrgyár. Az újdonságot — a Grabiol PTP elnevezésű termékcsoportot — a vállalat fejlesztői dolgozták ki. Az iskola-, sport- és szabadidős táskák varrására alkalmas műbőr előnyös tulajdonsága, hogy önsúlya kicsi, ugyanakkor szakítószilárdsága nagy. A termék az Ipari Minisztérium gyártmányfejlesztési pályázatán díjat nyert. Ahhoz, hogy piacait megtarthassa, lépést kell tartania az elektronika élvonalával, ez pedig egy cseppet sem könnyű dolog. Nap mint nap saját bőrükön érzik a háttéripar minden problémáját. flntennaerösítök — Nagyfrekvenciás gyártmányaink, antennaerősítőink, szűrőváltóink jórészt az NSZK-beli Hirschmann cég megrendelésére készülnek. Közismert, hogy az NSZK- ban fejlett az elektronikai ipar, és nekünk nemcsak NSZK-beli, hanem számos más világhírű cég termékeivel is állnunk kell a versenyt. Ebben az esetben nem elég kifejleszteni egy korszerű kapcsolást, azt megvalósítani is modern alkatrészekkel kell. Számunkra itt adódik a legtöbb nehézség — mondja Márton József igazgató. Nem véletlen, hogy az első gyártmányok gyakorlatilag teljesen importból származó alkatrészekből készültek, azaz a HTV csak bér- ^murikát végzett, helyére forrasztotta a beküldött alkatrészeket. A gyár mérnökei természetesen azonnal törni kezdték a fejüket, mit lehetne hazaival pótolni. Jó néhány kísérleti darab készült el úgy, hogy egy-egy alkatrészt itthonival váltottak ki. A mintadarab alapos bemérése után dőlt el, hogy az új változat is kielégíti-e a szigorú minőségi igényt. Először az ellenállások egy részét cserélték le hazaira. Ez látszólag nem nagy ügy, mert egy ohm az egy ohm akár az NSZK-ban, akár nálunk gyártották. A helyzet azért ennél sokkal bonyolultabb, nagy frekvenciákon ugyanis egész máshogy viselkednek az ellenállások, mintha mondjuk egy zseblámpaelem és egy izzó közé kötjük. A műszaki részletekbe nem érdemes belemélyedni, a lényeg az: a sokadik próbálkozásra sikerült az alkatrészek egy részének kiváltása. Ezután jöttek a félvezetők, míg végül elkészült az a típus, mely 90 százalékban hazai alkatrészekből áll. Ez kapható jelenleg a hazai boltokban, és folynak a tárgyalások az exportról is. Főállomások Nagyobb „falat” volt a nagyközösségi antennarendszerekhez, illetve a kábeltévékhez szükséges főállomások esete. Erre így emlékszik Bérezi Sándor fejlesztő- mérnök : — Az 1980-as moszkvai olimpia idejére a szervezők meg akarták oldani, hogy a sajtóközpontot, a nagy szállodákat és több tízezer lakást egy korszerű kábeltévé-hálózat lásson el műsorral. Egy neves nyugati céget kértek fel a kivitelezésre, de a műszaki próbáknál kiderült: szellemképes a vétel. Mivel többszöri próbálkozás után sem sikerült a hibát kijavítani, minket is megkerestek: tudnánk-e szállítani főállomást? A HTV-nél akkor már fejlesztés alatt állott a rendszer, ezt rendkívül gyorsan sorozatgyártásba kellett venni. Az időhiány miatt nem lehetett kísérletezgetni, beépítettük az akkori legjobb tőkés alkatrészeket, és mire elkezdődött az olimpia, hibátlanul működött a rendszer. Sőt ezek a főállomások azóta is kiválóan szolgálják a tévénézőket, így nem meglepő, hogy egyre többet és többet rendelnek a szovjet parnerek a HTV-től. A nagy tételnél viszont már nem mindegy, mekkora a tőkés import hányada a berendezéseknek, megindult tehát az alkatrészkiváltásra irányuló fejlesztés. Felvették a kapcsolatot a hazai alkatrészgyártókkal, és igyekeztek közösen megkeresni azokat a félvezetőket, amelyek helyettesíthetik az eredeti konstrukció import alkatrészeit. Ezt a munkát siker koronázta. Egyre több passzív és aktív elem helyett sikerült hazai terméket beépíteni, és bár még mindig akad jó néhány olyan félvezető, melyet külföldről kell megvásárolni, a helyzet már némi bizakodásra ad okot. Tápegységek A HTV békéscsabai gyárának mintegy 300 millió forintos termeléséből 120 millió, forintnyi szovjet megrendelésre készül. A legnagyobb tétel ezekből a telefonközpontok áramellátását végző ATSZK típusjelű, nagy teljesítményű tápegységek. Ezek a berendezések nem egyszerűen transzformátorbói és egyenirányítóból állnak, bonyolult integrált áramkörös elektronika ügyel arra, hogy az akkumulátorok mindig megfelelően töltöttek legyenek, hálózati áramkimaradás esetén figyelik a kiesés idejét, és ha merülni kezdenek az akkumulátorok, egy szellemes kapcsolás segítségével akkor is tartani tudja beállított feszültségét. — Az első példányoknál a vasszekrényen és a transzformátoron kívül nem sok hazai anyag volt a tápegységekben — mondja Németh Tibor üzemmérnök, a berendezés egyik „típusgazdája”. Ilyen körülmények között beszerzési nehézségek gyakran gátolták a folyamatos munkát, szinte rákényszerültünk, hogy kidolgozzuk azokat az újításokat, melyekkel kiválthatjuk az importot. Végignéztünk minden alkatrészt, lestük a katalógusokat, és lépésről lépésre haladtunk előre. Szerencsére több hazai gyártó jó partnernek bizonyult. Eredetileg még a jelzőlámpákat is dollárért vásárolták, a kérésükre fejlesztette ki a Kontakta azokat a jelzőket, melyek kisebbek és egyszerűbben szerelhetők az eredetileg alkalmazottaknál. Ezeket az alkatrészeket a Kontakta már exportra is kínálja. Hasonló volt a helyzet a kábelsarukkal is. Mivel a tápegységekben több száz amperes áram folyik, nagyon fontos a tökéletes, hibátlan érintkezés. Ma már ezt magyar gyártmánnyal is sikerül biztosítani. — Azért még mindig elég sok import terméket kell beépítenünk a készülékeinkbe — jegyzi meg Márton József. — Jó néhány esetben a hazai helyettesítő típus sokkal drágább, mint az import, előfordul, hogy lényegesen nagyobb a mérete, és ami a legtöbb bosszúságot okozza: gyakran rendkívül ingadozó a minőség. Sorozat- gyártásnál ez komoly gondot okoz, mert nincs arra idő, hogy minden alkatrészt szerelés előtt egyenként bemérjünk. A helyzet azért — mint a példák is igazolják —, ha lassan is, de állandóan javul. Elindult a mikroelektronikai kormányprogram, és a háttéripar komoly erőfeszítéseket tesz az alkatrészgyártás javítására. Remélhető, hogy mindezek hamarosan eredményt hoznak, és akkor a magyar elektronikai termékek többségükben hazai alkatrészekből is állnak majd. Lónyai László nők. Kőváry E. Péter Hogy áll a program megvalósítása? A tsz-szövetség — a termelésért Mit ajánlanak külföldnek a megye ipari szövetkezetei?
