Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-27 / 278. szám

1984. november 27., kedd o Ezek a kaliforniai technológiával készülő cipők Fotó: Gál Edit Bevallom, nem sokat ér­tek a cipőkhöz, s nem is igen érdekel — mint vá­sárlót —. hogy milyen tech­nológiával készül. Igényem csupán annyi: csinos legyen, tartós és kényelmes. Más­nak persze, más igénye van. s ezekből összeáll az egész, a piaci igény. Ez orientálja: a termelőt, ez határozza meg a fejlesztés irányát. A divat nagy úr; nyerni és bukni egyaránt sokat le­het általa. Természetesen mindenki nyerni szeretne, •> ennek alapfeltétele: idejében elsajátítani a divatos ter­mék ..divatos" technológiá­ját. Kaliforniai r módra A Körösvidéki Cipész Szö­vetkezet idejében kapcsolt: kitanulta az egyre népsze­rűbbé váló. úgynevezett ka­liforniai technológiát, mely­nek lényege, hogy nem a ha­gyományos ragasztással, fá­ra foglalással, hanem tűzés­sel erősítik össze a talpat és a felsőrészt. Ily módon csak lapos sarkú cipők készülhet­nek, ez viszont egy percig sem gond. hisz a szövetke­zet, profilja szerint, éppen ilyeneket készít. A papucsok legnagyobb gyártója Magyarországon a békéscsabai szövetkezet, százezer számra szállítják innen a különféle utcai és szobapapucsokat. Néhány esztendeje. 1979-ben nagyobb összeget kaptak a termelés fejlesztéséhez, lévén termé­kük importkiváltó. A terv S valóra is vált, öt év leforgá­sa alatt a termelés — első­sorban a jobb termelékeny­ségnek köszönhetően — 80 százalékkal nőtt. — A fejlődéshez azonban — vélekedik az elnök, Kopp. László —. versenytársak kel­lenek, enélkül óhatatlanul elkényelmesedik a cég. A hazai papucspiacon viszont nincs vetélytársunk. Tehát ki kellett lépnünk a Világ­piacra, műszaki, technológiai színvonalunkat itt kellett összemérni. Mit mondjak? Nincs könnyű dolgunk. A fejlett tőkés országok piaca­in mi nem vagyunk ver­senytársak. Tajvannal és Hongkonggal — legalábbis ..papucsban” — nem verse­nyezhetünk. Papucsban nem. de egy ki­csit „szalonképesebben”, ba­lerinacipőben, vagy szandál­ban már igén. S ehhez kell a kaliforniai technológia. Nagy nevek —nagy üzletek? A híres Salamander cég valamennyi termékét ezzel a kényelmet szolgáló eljárással készíti. Lábágyazott, hajlé­kony cipőket ad a technoló­gia, ám ennek az az ára, hogy a sarok nem lehet öt centiméternél magasabb. Ily módon készülnek egyébként a sportcipők is. Az új technológiához spe­ciális gépek szükségesek, me­lyek megvásárlására a fej­lesztési banktól 8,5 millió forintos hitelt kapott a szö­vetkezet. Több külföldi cég érdeklődik a kaliforniai el­járással készülő lábbelik iránt. Az angolok például hatezer pár női szandálra adtak próbarendelést. Fel­futóban van az ágazat, de ez nem veszélyezteti a szövet­kezet hagyományos papucs- gyártását. — A papucstermelés ma­rad a jelenlegi szinten — mondja az elnök — a több­lettermelés a kaliforniáé. Több mint egymillió pár pa­pucs készül nálunk, melyek közül jó néhány ezer az NDK-ban, Bulgáriában talál gazdára. Sőt: eljutottunk ad­dig, hogy klumpáinkat „jegyzik” a nyugat-európai piacon. No, persze, ez nem vélet­len. A klumpa őshazája észa­kabbra van, készítésének a svédek nagy mesterei. Qk azonban az általuk kért vi­szonylag magas ár miatt ki­szorultak a piacról. A licen- cet eladták a magyaroknak, és anyagot is szállítottak a termeléshez. Bérmunkában indult tehát a klumpa hazai gyártása. Klumpaexport A svéd cég nagyvonalú volt: vállalta a szövetkezet menedzselését, segített part­nert találni. így kerültek ki a Körösvidéki klumpái az NSZK piacra, és a hollan­doknak is szállítanak — egyelőre próbaképp — két­ezer párat. — Ameddig bírjuk, míg megéri, csináljuk— mondja az elnök —, már az haszon, hogy, megtanuljuk készíté­sét. Tavaly 9 millió forint ér­tékben exportálták termékei­ket tőkés országokba, az idén ez várhatóan, és a terv szerint 11 millió forint lesz. A szocialista országokba tör­ténő kivitel ezt valamivel meghaladja. Dinamikusan bővül a szövetkezet termelé­se, új és korszerűsített üze­mek, telephelyek adják meg ennek keretét. Ám gondok így is jelent­keznek. Gazdálkodásuk stabilitását rendkívül ma­gas készletek, fizetési nehéz­ségek rontják. Ehhez hozzá­járul vevőik hiányos fizetési készsége is. Mindemellett árutermelé­sük felfutása, a kecsegtető piaci lehetőségek biztatóak. Bár enriyi jót hallhatnánk egyszer másik tevékenysé­gükről, a javító-szolgáltató profilról! Mert a fizikai ko­pás — legalábbis a lábbelik­nél — egyelőre megelőzi az erkölcsi kopást, vagyis a ja­vításra éppoly nagy a piaci igény, mint a kényelmes, di­vatos cipőkre. Szatmári Ilona Forgácsoló automaták tíz vállalat összefogásával Nagy teljesítményű, auto­matizált forgácsoló gyártó- rendszer kifejlesztésére, gyártására és elterjesztésére szövetkezett a szerszámgép­iparban érdekelt tíz iparvál­lalat, illetve intézmény, köz­tük mindkét hazai szerszám- gépgyár, valamint a kutató­fejlesztő és tervezőintézetek, egyetemi tanszékek és a kül­kereskedelmi forgalmat le­bonyolító Technoimpex. A partnerek összehangolt munkájával a következő 3-4 évben összesen • hat komp­lett gyártórendszert állítanak elő, négyet a Szerszámgép­ipari Művekben, kettőt Cse­pelen helyeznek üzembe. Az automata gyártórendszer al­kalmas lesz mindenfajta szekrényalakzatú, tengely"'és tárcsa alakú munkadarabok forgácsolására, megmunká- ’ lására. A vasöntvények vagy nyersacél munkadarabok számítógép-vezérléssel for­málódnak különféle alkatré­szekké. Az elképzelések sze­rint az egyik ilyen gyártó- rendszer két osztrák koope- rá^óban kéfzüjő Heid-esz- tergából, úgynevezett felső pályán mozgó szerszám- és munkadarab-cserélőbői áll majd, egy másikba öt törpe megmunkálóközpontot, ki­szolgálókocsikat és robotokat építenek be. A hazai gépipar régóta igényli a korszerű, rendkívül pontos megmunkálást biz­tosító komplett gyártórend­szereket. Ilyen technológia kialakítására már voltak kezdeti próbálkozások a het­venes években, ezek azon­ban nem jártak eredmény­nyel. Csepelen, majd a SZIM-ben és az Egyesült Villamosgépgyárban is kiépí­tettek integrált gyártórend­szert, de a hatalmas gépso­rok — az elhúzódó fejleszté­sek miatt — felszerelésük­kor már eleve alkalmatlanok voltak a gyors termékváltás követésére. Az új gyártó- rendszer — amelyhez hason­lóak több iparilag fejlett or­szágban évek óta beváltak — gyorsan és könnyen át­programozható a megrende­lők igényeihez igazított ter­mékválaszték sorozatgyártá­sához. A gyártórendszerbe épülő gépeket különlegesen jó mi­nőségű alapanyagból kell készíteni, hogy az automati­zált megmunkálás során mi­nimálisra csökkenjen az üzemzavarok lehetősége. Koordinált fejlesztést és gyártást igényel a gépsor ki­alakítása a vezérlések és a központi számítógép, vala­mint a gyártórendszert kL szolgáló egységek előállítói­tól. A tíz vállalat együttmű­ködésével mindez viszonylag rövid idő alatt megoldható. A műszaki tervezőmunkák már elkezdődtek. n szövetkezetek erejével Napjainkban gyakran hal­lani elismerő nyilatkozato­kat a magyar mezőgazdaság­ról, a termelőszövetkezeti mozgalomról. Joggal. Az a dinamikus fejlődés, amelyet négy évtized alatt a magyar mezőgazdaság, a magyar falu produkált, mél­tán vívott ki nemzetközi el­ismerést is. A szövetkezetek alakulásától mostanáig meg­tett út nemcsak példa nél­küli, hanem olyan tanulsá­gos, átadható tapasztalatok tömegével szolgál, amelyek­ről nem mondhat le a ha­ladni akaró ember, s érte­lem. Négy évtizedről Természetes az is, hogy ezekben az években mind a világgazdasági helyzetet, mind pedig a népgazdaság szerkezetét, termelékenysé­gét tekintve, jó néhány kér­dés fogalmazódik meg ben­nünk: mindenekelőtt, hogy képes-e a termelőszövetke­zeti mozgalom a megújulás­ra? Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, igen. Akik cse­lekvő részesei vagyunk a mozgalomnak, jól tudjuk: éppen ez a legfőbb ereje és tisztelnivaló benne, hogy a kezdeti lépésektől, a megtor­panásokat sem tagadva, a szövetkezeti mozgalom egyik jellemzője és hajtóereje a megújulási készség. Négy évtized tisztelni való idő. Jól tudjuk azt is, hogy a termelési sikerek mögött, a technika mögött az ember áll. Az az ember, aki elin­dult hajdanán a cselédhá­zakból, a nyomorúságos pár holdacskák barázdáiból, és verejtékével, gyakran nélkü­lözéseivel, megteremtette ezt a sokarcú, gazdag termelő­szövetkezeti mozgalmat, amelyik nemcsak a gazdál­kodásban, hanem a demok­ráciában, szocialista fóru­mok teremtésével, embert formáló közösségeiben is kö­vetendő példákat mutat fel. Elérkezett annak az ideje is. hogy folyamatosan össze- gyűjtsük azokat a szellemi termékeket, könyveket, bro­súrákat, tsz-történeti kiad­ványokat, fényképeket, fil­meket, videokazettákat, szakdolgozatokat, visszaem­lékezéseket, helytörténeti ki­adványokat, jelentősebb pub­likációkat, amelyek híven. dokumentumérlékkel tükrö­zik vissza korunkat, és őr­zik meg az utókornak. DIÓT támogatásával Néhány éven belül a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa is korszerű, a kor követelményeinek megfelelő dokumentációs és informá­ciós központtal rendelkezik majd. Ennek a központnak a feladata többek között a fen­tiek gyűjtése mellett, a kü­lönböző kiadványok megje­lentetésének koordinálása, segítése, a nyomdakapacitás­tól a szerény anyagi támo­gatásig, videokazetták készí­téséig, termelőszövetkeze­tekről, azok gazdasági, kul­turális sikereiről, a jó és más kollektívákban js fel­használható tapasztalatokról tájékoztató anyagok készíté­se, tsz-történeti kiállítások megrendezése, fotó- és sajtó- pályázatok hirdetése a ter­melőszövetkezeti mozgalom jeles jubileumaira. így a közelgő 40 éves év­fordulóra (a földosztásra 1985. március 29-én emléke­zünk), hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulójára, a pártkongresszusra, de nem utolsósorban a szövetkezeti mozgalom jubileumára is: a TOT megtartandó, soros kongresszusára, vagy 1988- ban a termelőszövetkezeti mozgalom 40 éves évforduló­jára. Mindezek mellett, de nem utolsósorban a szövet­kezeti mozgalom szerepet vállal az Öpusztaszeri Nem­zeti Emlékpark gazdagításá­ban, mezőgazdasági gépek és eszközök gyűjtésével, tsz- történeti vándor- és állandó kiállítás megrendezésével és az agrármúzeum építésével. Szerencsére, a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csának vezetése . támogatja ezeket a törekvéseket. Ügy érezzük, 40 év alatt először nyílik lehetőség arra. hogy a szövetkezeti mozga­lom felelősségteljesen és hozzáértéssel, jobban kézbe vegye önmaga propagálását,, közhasznú értékeinek felmu­tatását. Annál inkább, mivel ez különösebb anyagi beru­házásokat sem igényel. Már olyan szellemi értékek és olyan jelentős szellemi tőke teremtődött, amelyeknek fel- használásával, alkalmazásá­val sikeresen felkészíthetjüK* a termelőszövetkezeteket, szakszövetkezeteket, társulá­sokat a jövő követelményei­nek teljesítésére. Szellemi központ Nem titkolt reményünk, hogy az elkövetkezendő esz­tendőkben a mozgalom szel­lemi arculatának formálásá­ban aktívabban részt ve­szünk és vállalunk, felfog­hatjuk ezt érdekképviselet­nek vagy jó hasznú szolgál­tatásnak. Utalhatunk mind­járt a mezőgazdasági szö­vetkezetek házának megépí­tésére. Igen kellemes kör­nyezetben. Budapesten, a Szabadság-hegyen építették, a mozgalom saját erejéből, részben azért, hogy a külön­böző tanfolyamok, nyelvok­tatás, konzultációk, tanács­kozások színhelye legyen, másrészt pedig azért, hogy tavasztól őszig jutányos áron üdülhessenek ott a szövet­kezeti gazdák. Azt sem tit­kolhatjuk. szeretnénk elér­ni, hogy olyan szellemi köz­pontot teremtsünk ott, ahol nemcsak a szövetkezeti gaz­dák, az agrárértelmiség, ha­nem más rétegek, osztályok képviselői is jól érzik ma­gukat. hasznos időtöltésre késztető programokat talál­nak. Ezért kezdeményeztük a festő- és képzőművészek kiállításait. író-olvasó talál­kozókat, irodalmi esteket, a kerekasztal-beszélgetéseket szociológusokkal, pártmun­kásokkal. vagy a mostaná­ban kezdődő népfőiskola megindítását. A termelőszövetkezeti pro­paganda- és dokumentációs munka feladatait és lehető­ségeit is körvonalazzuk. Az idő sürget bennünket. Fele­letet vár, friss információt, hiteles dokumentálást a megtett küzdelmes útról és a holnapokra való felkészí­tésről. Közös felelősségünk ez a munka, hisszük, hogy még időben sikerül megmen­teni. összegyűjteni minden olyan értéket, amelyet az el­múlt évtizedekben ez a moz­galom teremtett. s mindezt az utókornak megőrizni, át­adni emberi kötelességünk is. Sz. Lukács Imre A homlokzat már kcsz. megszépült a muronyi állomás épülete a MÁV kőműveseinek mun­kája nyomán. A tavaly szeptemberben elkezdett felújítás befejezéséhez közeledik. Még néhány hét, néhány apróbb simítás az épület belső, illetve külső részein és korszerű, új állomást vehetnek birtokba a muronyiak Fotó: Gát Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom