Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-20 / 272. szám
1984. november 20., kedd o Az idén 20 millió forint értékű fénycsövet gyártanak a Tungsram váci gyáregységében. A fényforrások negyven százaléka tőkés exportra kerül (MTi-fotó: Balaton József felv.) Ne vesszenek kárba a jó ötletek! Segítség az újítóknak így készül a cukor Félidőben Sarkadon Havonta cserélik a dobszűrő textiljét A Békés megyei Gépipari Gazdasági Társaság (BGGT) 1983-ban alakult meg 39 megyei ipari vállalat és szövetkezet termelésének néhány vonatkozásban való — mint például a kapacitás kihasználásának, az eszközök, anyagok ésszerű felhasználásának, szükség esetén átcsoportosításának — elősegítésére. A Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) Békés megyei szervezetének egyik fontos feladata, hogy a műszaki értelmiség termeléssel, műszáki fejlesztéssel kapcsolatos kérdéseinek a megoldásában közreműködjön. Volent György, a megyei szervezet titkárának a tájékoztatása szerint hasonló elképzelés alapján, a GTE a BGGT-vel most olyan együttműködést alakított ki, amely szerint a megyében-élő gépipari műszaki dolgozók törekvéseit felkarolják, újításaikat, találmányaikat, ameA Budapesti Bútoripari Vállalat (BUBIV) központi alkatrészgyártó és -elosztó gyárában az október végi tűzvész következtében jelentős anyagi károk is keletkeztek. A vállalat — hogy az éves szállítási kötelezettségé! teljesíteni tudja — a hozzátartozó gyáraknak többlet- termelésre adott megbízatást. A gyulai gyár feladata az encsi és a jászberényi gyáregységek részére olyan lapalkatrészek készítést, amelyeket szekrénysorok gyártására használnak fel. Petneházi Gergely főművezető. az egyik műszak vezetője. — Mikor kezdődött ezeknek a lapalkatrészeknek a gyártása? — kérdezem tőle. — November 5-én, amikor egy műszákról háromra tértünk át az alkatrészgyártó főműhelyben. — Mennyi többletalkatrész készül? — Műszakonként 3 ezer. tehát naponként 9 ezer. _— Kik vesznek részt ebben a munkában? — Főként azok, akik előbb Jászberényből a most leégett gyárba jártak dolgozni. Ők a helyreállításig itt lyeket a vállalatoknál már hasznosítottak, de másutt szükség lehet rá, megismertessék és ajánlják. Az ötleteket, gyártmányfejlesztési elképzeléseket, amelyeknek a megvalósítása saját munkáltatójuknál nem lehetséges, igyekeznek más vállalatoknál, üzemeknél hasznosítani. Azokat az újdonságokat, amelyek az újító véleménye szerint bevezetésre érettek, de valamilyen ok miatt nem valósítják meg, a BGGT és a GTE megyei szervezete minden anyagi ellenszolgáltatás és a tulajdonjog megsértése nélkül felajánlja az érdekelteknek, hogy szak- zsüri bevonásával megvizsgálja az ötlet, javaslat használhatóságát, és megismerteti azokkal a gazdálkodó szervekkel, amelyeknél a hasznosítás célszerűnek látszik. Segítséget nyújt az alkalmazás feltételeinek a megteremtéséhez, valamint a techmaradnak. Egyébként az AFIT-üdülőben laknak, és természetesen minden hét végén autóbusz szállítja őket haza. — Eddig eleget tettek a követelményeknek? — Nincs lemaradás. A szállítás folyamatos, naponta két kamion viszi a 3 ezer szekrényalkatrészt a megjelölt helyekre. — Nem hátráltatja a gyár munkáját a megnövekedett termelés? — Amikor tudomást szereztünk a tűzvészről, amely emberéleteket követéit. és súlyos anyagi károkat is okozott, valamennyien megrendültünk, de mindjárt el is határoztuk, hogy többlet- munkát vállalunk. Döme Gábor főmérnök ezt megszervezte, és most nagy igyekezettel végre is hajtjuk a feladatunkat. — Nem lesz lemaradás? — Igaz, hogy egy kis zsúfoltság van az alkatrész- gyártó főműhelyben, de a gyár idei tervét, ami értékben 135 millió forint, biztosan teljesíteni fogjuk. A 10 millió forint értékű export- bútort is időben eljuttatjuk rendeltetési helyére. . nikai mozzanatok (egyeztetés, fejlesztési alap biztosítás, szerződéskötés) lebonyolításához. A GTE tagjai, valamint a gépiparban dolgozó műszakiak, akik az előzőkben meghatározott segítséget igénybe akarják venni, szándékukat a GTE-vel (Békéscsaba, 5600, István király tér 8.), vagy az Orosházi Mezőgép Vállalatnál működő BGGT irodájával 1985. január 22-ig, a legközelebbi zsűrizésig 'közöljék. Ezt követően negyedévenként lesz elbírálás. Fodor Attila, a BGGT irodájának vezetője elmondta, hogy a tagvállalatok vezetőinek megküldték a felhívást és kérte, tájékoztassák erről a dolgozókat, a szocialista brigádokat, valamint azokat, akik rendszeresen sikerrel újítanak. A felhívást néhány alkotóképes szakember külön is megkapta. Épül a veszprémi körgyűrű Befejező és egyben legfontosabb szakaszához érkezett a Veszprémet körülölelő közúti gyűrű építése. A gyűrű nyugati ága — amely a tervek szerint a jövő év első félévének végére készül el — jelentősen csökkenti majd a Veszprém belterületén áthaladó forgalmat. Attól kezdve ugyanis ezen bonyolódik le a 8-as főközlekedési úton nyugatról a Balaton irányába tartó forgalom. Az építkezés kivitelezője az Aszfaltútépítő Vállalat jelenleg az utolsó rpásfél kilométer földmunkáin dolgozik. A körgyűrű megépítését az tette szükségessé, hogy az elmúlt évtizedben gyors ütemben növekedett a forgalom. Veszprém viszonylag szűk úthálózata nem felelt meg a megnövekedett igényeknek. Tervek születtek a belterület úthálózatának bővítésére. A forgalom várospn belül történő elvezetése azonban igen nagy befektetéseket igényelt volna. Ezért a várost átölelő körgyűrű megépítése mellett döntöttek. Az építés 1975-ben az északi városrész kialakításához kapcsolódva kezdődött meg. Az északi szakaszt a keleti, majd a déli ág megépítése követte. A körgyűrű jelenlegi útpályája kétsávos, a jövőben azonban lehetőség van további két forgalmi sáv megépítésére. A Sarkadi Cukorgyár igazgatóját, Kára Kornélt arra kérjük, jellemezze néhány mondattal az idei gyártási szezont. — Szeptember 15-én kezdtünk, az országban az elsők között. Igaz, volt egy négy és fél napos kiesés az eső miatt, akkor a felgyűlt szörpöt dolgoztuk fel. A termelőknek jót is tett a csapadék, mert nőttek a hozamok, és könnyebbé vált a betakarítás. A sarkadiak majdnem kilencezer hektár termését dolgozzák fel, ebből adtak a szerencsi gyárnak és juttatnak még az ercsieknek, mert a két gyár körzetében kevesebb a répa. Az eddig eltelt hatvan nap tapasztalatai kedvezőek; a hozamok elérik a tervezettet, várhatóan 352 ezer tonna cukrot állít elő a gyár. A karbantartók munkáját dicséri, hogy jelentős üzemzavar még nem fordult elő. Egyedül a szállítás okoz gondot. Kevés a jármű, ezért például a sarkadi Lenin Tsz- nek a kétegyházi Béke Tsz segít, s bekapcsolódott a munkába a körösladányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz szállítórészlege is. Nagyon jól, lelkiismeretesen dolgoznak a körösladányiak — mondja az igazgató —, örülnek a kialakult kapcsolatnak. — A napokban tették közzé, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium pályázatot hirdet cukorgyári gépek vásárlására. Vannak már jelentkezők? — Harminchárom mező- gazdasági üzemből kilencen kérték, hogy 40 százalékos ártámogatást kapjanak Her- riau-gép és Kleine-adapter vásárlására. Mi összegeztük az igényeket, elküldtük a MÉM-be és most várunk a kedvező elbírálásra: tehát megtettük ez ügyben, amit tehettünk. * * * A cukorgyár lelke, a répafeldolgozó üzem felé tartunk. Az igazgató mondja, hogy bizakodnak abban, hogy az idén végre nyereséggel zárják az évet. Ez részben annak köszönhető, hogy megemelték a cukor termelői árát, másrészt pedig a gyár vezetőinek, dolgozóinak. Olyan takarékossági intézkedéseket hoztak, amelyek a nyereséget növelik, s ez várhatóan eléri a nyolcmillió forintot. A feldolgozó üzem mellett hatalmas mészkő- és répahalmok fogadnak. Bent a csarnokban meleg és hatalmas zaj van. Juhász Károly főmérnök vállalja a kalauz szerepét, arra kérem, magyarázza el, hogyan is készül a cukor. A dolog lényege — kicsit viccesen —, hogy bemegy a répa és kijön a cukor. De hogy mi minden történik közben, az sokkal bonyolultabb. Kezdjük talán az elején. A répa nem akárhogyan, hanem vízáramban úsztatva kerül a gyárba. Nem mindegy. milyen ütemben. A diszpécserszobában Boros Sándor két tévén figyeli, mennyire telített a bunkernek nevezett tartály, ha sok a répa vagy kevés, beavatkozik. Az üvegablakból jól látni a két sínpárt és a közúti járművek fogadóját. Fent az egyik úsztatót takarítják, vigyázni kell, nehogy a sár bajt okozzon a gépeknél! A mészkőégető látványa tárul még elénk. Naponta 150 tonna nagyharsányi mészkövet égetnek el, használnak fel. Mégpedig: takarékosan. A fűtőanyag hatvan százaléka gáz, a többi koksz — ez utóbbi a drága, az importanyag; büszkék rá, hogy ennyire sikerült csökkenteni az arányát. De nézzük, mi történik a gyárba érkezett úszó répával! A legfontosabb az alapos tisztogatás, egy speciális mosógépben, amit szárítás követ. A szalagon haladó répa vágógépre kerül, amelynek függőleges tengely körül forgó tárcsája hosszú, vékony szeletekre aprítja a répát. * * * Ezután következik a legfontosabb művelet, a cukor kioldása. A DC jelű, ferde diffúziós kioldóban 74—76 Celsius-fokos vízzel találkoznak a szeletek, így keletkezik a nyerslé. — A nyerslében nemcsak cukor van, hanem egyéb, fölösleges anyagok is, amelyeket el kell távolítani. Erre szolgál a mészkőből készített mésztej, valamint az égetéskor keletkező széndioxid és az előszűrő gépek. Az egyik teremben hatalmas, Orion-űrhajórá emlékeztető, lapított gömb formájú gépek állnak. Átmérőjük két és fél méter, szűrőfelületük egyenként 100 négyzetméter. Megnézünk egyet szétszedve. Olyanok a szűrőkeretek, mint a méh- kaptárakban láthatók, persze ezeken nem viasz, hanem textilszövet van. A mésztejjel és gázzal kezelt nyersléből itt választják el a kicsapódott, haszontalan anyagokat. Többször is átszűrik a cukros lét, minél tisztább legyen a végtermék. Az említett felesleges anyagokat tartalmazó mész- iszapot egy újabb, vákuumos dobszűrőnek nevezett gépen eresztik át. Még itt is nyernek egy kis cukrot a zagy átszűrésével és itt keletkezik a növénytermesztők által nagyra becsült cukorgyári mésziszap, ami kitűnő talajjavító szer. Az egyik dobszűrőnél hárman állnak. Kesztyűs Sándor, Fehér Károly és Peres János tapasztalt cukorgyári ri munkások, éppen szűrőruhát cserélnek. Beszélgetni nem tudunk, a zajban nem hallani a szót. Izzadnak és nemcsak a munkától, a magas hőmérséklet miatt is a rövidnadrág és a trikó a „divat”. Eljutunk a híglébepárlók- hoz, amelyek hatalmas, for- róságot árasztó tartályok. Mint a főmérnöktől megtudjuk, ezekben lesz a 14 százalékos cukortartalmú léből 60—65 százalékos sűrűié. Ez újabb, 75—80 fokos hőmérsékletű tartályokba kerül, ahol megindul a kristályosítás. Egy-egy tartályba hatvantonnányi anyag fér, minden adagot háromszor vetnek alá a kristályosításnak. Az utolsó előtti fázis a hatalmas, ipari centrifuga. Ez elválasztja a kristályoktól a szirupot, amit újabb sűrítésnek, kristályosításnak vetnek alá, majd következik az osztályozás, zsákolás. Ami „nem hajlandó” a barna léből fehér cukorrá válni, azt szirupként vagy ahogy mondják, szörpként adják el. * * * Búcsúzóul újból körülnézünk az üzemben. Hozzá nem értőnek bizony nem könnyű felfedezni, átlátni a munkafolyamatok • menetét. Nem valami kellemes hely egy ilyen csarnok, hiszen zajos és meleg. Mégis van benne valami szép, amiért érdemes volt eljönni. Egy-egy ilyen gyár sok-sok bonyolult gépével a mérnöki, az építői tehetseg megnyilvanulasa. M. Szabó Zsuzsa Pásztor Béla Többlettermelés a BUBIV gyulai gyárában A barna léből fehér cukor lett Fotó: Fazekas László
