Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-17 / 270. szám
1984, november 17,, szombat-|g[:ü<MTd II társadalmi vezetőségek szerepe a művelődési otthonokban MOZI Harctéri regény Egy 1979-ben kelt rendelet írja elő, hogy létre kell hozni minden művelődési otthon társadalmi vezetőségét. Már korábban felismerték az ilyen testületek szükségességét, egy 1968-as miniszteri utasítás is foglalkozott ezzel a kérdéssel. A társadalmi vezetőségek megalakulása, hatékony működése jelentős szerepet tölthetne be a kultúra demokratizálásában, s nagy segítséget nyújthatna a közművelődést irányító intézményeknek, a népművelőknek. A társadalmi vezetőségeknek javaslattevő, véleményezési és egyetértési jogköre van, s ha ezekkel felelősségteljesen élnek, tevékenységük clőbb-utóbb tükröződik a művelődési házak munkájában, eredményeiben is. A csárdát hiába keresem. Pedig ha másról nem, e nevezetes létesítményről, Rózsa Sándor egykori búvóhelyéről még az ország túlsó felében is ismerik Kondorost. Autóvá] szinte lehetetlen megközelíteni a gázcsövek gödreivel tarkított főutcát, melynek közepe táján — a nevezetes csárda helyén — most furcsa falak meredeznek. A vadonatúj téglák régi vakolatdarabokat ölelnek körbe (vajon meddig, s mennyire tartják meg), s furcsán mered a csupasz falak között a kerek kémény, melynek körbefutó állványán egyetlen építőmunkás szorgoskodik. A bontás nyomán félig lemeztelenedéit a szomszédos művelődési ház is, s szembetűnőbbé váltak fogyatékosságai. A hatvan-hetven éves épület — melyet egykor a csárdatulajdonos birtokolt —, valamikor igen korszerűnek számított. Nem csak, mint építmény, hanem inkább funkciójában. Vándorszínészek, színjátszókörök tartottak előadásokat nagytermében, meglehet, nagyobb sikerrel, mint manapság. Bár a mintegy háromszáz emben befogadó termet ma is igyekeznek kihasználni: most népdalkörök találkozójának, majd bútorkiállításnak lesz a színhelye. Az irodahelyisée valamikor fodrászüzlet volt. A festés, a központi fűtés ugyan korszerűsítette a helyiséget, ám nem keli beható vizsgálat ahhoz, hogy valaki észrevegye: a felújítások csak ideig-óráig teszik valameny- nyire esztétikussá az intézményt. Régi, elavult épület ez, akármilyen göncöt ölt is magára. Márpedig újra semmiféle remény nincs. — Ennek ellenére nem panaszkodhatunk — mondja Szakács György, az integrált művelődési intézmények igazgatóhelyettese. — Négy éve kezdődött a korszerűsítés; először az öltözők, a színpad, a következő évben a nagyterem, majd ez az iroda kapott központi fűtést. Azért ment ez apránként, mert nem volt elegendő a pénz. Most pedig a könyvtár felújítását tervezzük. * * * Kondoros már a felszabadulás előtt rendelkezett közfürdővel. A kádas részben és a nyitott uszodában ingyen lubickolhattak a falu lakói. Egészen addig üzemelt ez a létesítmény, míg ki nem derült, hogy nem lehet megfelelően tisztítani a vizet. A medence ma is áll, gyűjtőhelyeként a környező park lombjának. Az épületből pedig könyvtár lett. — A kádfürdő feleslegessé vált. hiszen lassanként minden házba bekerült a vezetékes víz. 1972-ben a művelődési házból költöztek át a könyvek, tágasabb, de nem a legtökéletesebb körülmények közé. Mint kiderült, a lapos tető nem volt megfelelően szigetelve, így becsordogált a víz — magyarázza Szakács György. — Tavaly 150 ezer forintos költséggel lebitumenezték a tetőt. A megyei könyvtár biztosította a szüksége«; összeget, s ők készítették el a november végén kezdődő átalakítás tervét is. Sőt, ötvenezer Az „iroda" forintot ígértek berendezésekre. Tulajdonképpen nem alkalmatlan könyvtári célokra ez az épület. Széles bejárati ajtón lépünk a folyosóra, melynek jobb oldalán eddig kihasználatlan helyiségek állnak. Balra az ifjúsági klubba lehet bekukkantani az ajtó törött üvegén; a mennyezeten még jól látni az eső nyomait. A klub mellett levő helyiségből nemrég költözött, el egy kozmetikus, mert fázott. Itt iroda lesz majd, a túloldalon pedig a gyermek- és ifjúsági rész kap — némi átalakítással — helyet. * * * Széles lépcső vezet a kis galériára, ahonnan a mostani könyvtár megközelíthető. Az apró előszoba két helyiségre nyit: balra a szabadpolcos és kölcsönzőrész. jobbra az „iroda”, mely egyben folyóirat-olvasó és zenei könyvtár is. Itt foglal helyet Gazsó Pál könyvtáros, aki jó néhány éve kezelője a lassan gyarapodó állománynak. — 1023 a beírakozott olvasónk — mondja fejből, a könyvek számának azonban már utána keli néznie. — A selejtezések miatt — magyarázza, aztán kiszámolja: összesen 27 ezer kötetet őriznek a szabadpolcokon, s a két — nem túl nagy — raktárban, amely egyben feldolgozóhelyiség is. — Évente hetvenezer forintot kapunk vásárlásra: negyvenezer állami, harmincezer pedig té- esztámogatás. Két lemezjátszónk, 670 lemezünk van. Délutánonként tartunk nyitva, szerdán, szombaton délelőtt is — sorolja munkájuk adatokkal meghatározható jellemzőit. Azt azonban elhallgatja, hogy mindössze két szakembere van a könyvtárnak, s ebből az egyik az integrált intézmény vezetője, hogy nincs gyermekkönyvtárosuk (pedig csak az iskolában hat- hétszáz gyerek tanul), hogy a katalóguscédulák készítésébe, de néha még a kölcsönzésbe is be kell segíteniük a népművelőknek, (ök hárman vannak.) No, persze a könyvtár is — ahol tud — belefolyik a művelődési ház szervező munkájába. Vannak közös író-olvasó találkozóik, rendhagyó óráik, klubrendezvényeik. Nem mintha azelőtt nem lett volna ilyenfajtáv együttműködés, de nem ennyire tervezetten. A másik változás, amelyet az 1981-ben bekövetkezett integráció hozott, gazdasági természetű. S hogy mit hozott szakmailag a közös irányítás? — Csak jót mondhatok — nyugtaj meg Szakács’ György. — Sem a könyvtár, sem a művelődési ház nincs a legfényesebb helyzetben, akár a tárgyi feltételeket, akár a szakember-ellátottságot nézzük. Épp ezért nagyon fontos, hogy fölfedezzük és kihasználjuk a lehetőségeket minden téren. A könyvtár átalakításával — amely egyébként a tervek szerint nevetségesen kis ősz- szegbe kerül — mindenképpen az együttműködés, a tartalmi munka új lehetőségei tárulnak fel előttünk. Rajtuk múlik, hogy menynyire élnek ezekkel! Gubucz Katalin Fotó: Gál Edit Megyénkben 1979 előtt 24 művelődési háznak volt társadalmi vezetősége. Gyakorlat még nem lévén, ezek működése jelentősen eltért egymástól, hasonlatosság leginkább az összetételben mutatkozott: elsősorban a települések, s az ott levő üzemek, vállalatok első számú vezetőit tömörítették. Ez részben a munka rovására ment, hiszen a legelfoglaltabb emberekre rótt újabb terheket, akik ritkán tudták új megbízatásukat megfelelően betölteni. így általában elmondható — tisztelet a kivételeknek —, az akkori testületek jobbára csak formálisan feleltek meg a velük szemben támasztott igényeknek. Hogyan változott a helyzet ezen a területen 1979 óta — erről beszélgettünk három településen, Nagybánhegye- sen, Csorváson és Gyulán társadalmi vezetőségi tagokkal és a művelődési házak igazgatóival. Egyenrangú félként Nagybánhegyesen éppen a művelődési ház irodájában futottunk össze Vrbovszki Györggyel, nyugdíjas tanácselnökkel, aki a helyi szlovák klubot irányítja. 1977-től hivatalosan vezetőségi tag is. de korábban sem kerülte el az intézményt: — Szinte mindennapos vendég vagyok itt, mindig van miről beszélgetni Irén- kével, az igazgatóval. Mindnyájan egyenrangú félként tárgyalhatunk vele. A mi szerepünket abban látom elsősorban, hogy felmérjük a község lakóinak igényeit, s kutassuk a lehetőségeket, mit tehetünk még a közös ügyért. Nem dolgozunk mindnyájan egyformán, s azt hiszem, vannak még olyan területek, melyeken többet lendíthetnénk. Mert mindent lehet jól, de még jobban is csinálni. A 2000 lakosú község művelődési házának igazgatója Földházi Sándorné: — 1975-től van társadalmi vezetőségünk. De én úgy érzem, ha nem lenne hivatalosan, akkor is segítőim lennének ezek az emberek. Szinte munkatársaim ők, s nélkülük képtelen lennék ellátni feladataimat. Nemcsak az üléseken találkozom velük, Csehszlovákiából érkezett filmesek forgatnak ezekben a napokban a MAFILM fóti telepén. A filmvárosban ezúttal a II. világháború egyik német koncentrációs táborának díszleteit építették fel. A szögesdrótok kö- S zott Martin Holly „ .. .Vagy I agyonverni” című játék- 1 filmjének felvételei zajlaI nak: a jelenetben most ezer statisztát — foglyot — te- i reltek a filmbeli Wehrmacht kutyás katonái a halálba. Majd újabb kép: egy 1936- ban készült Mercedes autóból kiszállva a náci táborvezető megszemléli a foglyok sorakozását. A prágai Barrandov Filmstúdió új produkciójáról a forgatás szünetében nyilatkozott a rendező az MTI hanem majdnem naponta. Hozzák az igényeket, elmondják véleményüket a rendezvényekről. Saját közegükben szerveznek is, jóval nagyobb eredménnyel, mintha csak plakátokat küldenék szét. Bár én is jól ismerem a falut, de a vezetőségi tagok segítségével még többet tudok a község lakóinak kívánságairól, gondjairól. Megfelelő emberek Dr. Molnár Andrásáé a csorvási művelődési ház társadalmi vezetőségének elnöke, tanárnő. ■— öt éve, a társadalmi vezetőség újjáalakulása óta töltöm be ezt a tisztséget. Korábban, úgy érzem, nem vették komolyan ezt a testületet. Most a megfelelő emberek vannak benne, aktívak, bírálnak és tanácsot adnak, közvetítik a lakosság igényeit. A község területén levő nagyobb üzemekben is tartunk üléseket, hogy jobban megismerhessük az azokban folyó közművelődési munkát, s közös programokat is szervezünk velük. Kálmán János, a helyi OTP-fiók vezetője is testületi tag, nem áll távol tőle a közművelődés, sokáig irányította évekkel korábban az ifjúsági klubot: — Hacsak tudok, minden ülésen részt veszek. Véleményemmel, javaslataimmal foglalkoznak, nem egy elképzelésem meg is valósult. Én azonban úgy érzem, jelentősebb dolgot nem vittünk véghez, igaz, nem vagyok illetékes ezt eldönteni. Nagy-Pál Andor, a művelődési ház igazgatója: — Amikor szóba került, hogy újjá kell szervezni a társadalmi vezetőséget, bizony, rugdalóztam ellene: megint egy bizottság, szó- cséplések, álproblémák, jegyzőkönyvek stb. Ám ma már örülök létének, hiszen eredményes az együttműködésünk, sok új, érdekes dolog megvalósulását nekik köszönhetem. Betölti feladatát Danszki Károly, a Gyulai Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat személyzeti vezetője régi vendége a művelődési központnak: munkatársának. Elmondta, hogy kamarafilmet készít, Kamii Piksának, a barran- dovi rövidfilmstúdió igazgatójának életrajzi elemekre épülő forgatókönyve alapján. A produkciót; Csehszlovákia felszabadulásának, s a német fasizmus legyőzésének 40. évfordulóján mutatják be. Az egyik náci koncentrációs táborból társaival megszökik a film két főhőse, a spanyol polgárháborút megjárt Ernest (alakítója Milan Knazko) és az alig 18 éves Kim (Martin Zounar). A történet tulajdonképpen a két ember menekülését, viszontagságait mutatja be. egészen a felszabadulás pillanatáig. A film központi kérdése a túlélés, azzal az — 1953-tól van kapcsolatom a művelődési házzal, már akkor is szakkört vezettem, miként most is: a kertbarát kört irányítom, melyet egyébként az én javaslatomra hoztak létre még 1966-ban. Ügy vélem, hogy jó ez a társadalmi vezetőség, mert nemcsak a művelődési házra, hanem a vezetőségi tagok képviselte üzemekben, vállalatoknál, intézményekben zajló közművelődési tevékenységre is pozitívan hat. A mi ilyen irányú munkánk is — egyben a vállalati művelődési bizottság titkára is vagyok — változott az eltelt öt év alatt. Varga András, az Erkel Ferenc Művelődési Központ és Ifjúsági Ház igazgatója: — 1979-ben alakult meg a társadalmi vezetőségünk. Az összetétel kialakításánál arra törekedtünk, hogy a párt-, az állami és a tömegszervezeteken túl a nagyobb vállalatok, intézmények közművelődési feladatokkal megbízott dolgozói vegyenek részt ebben a testületben, melybe meghívtuk természetesen a társintézmények képviselőit is. Évente négyszer — munkaterv szerint — tartunk ülést, melyekre a környező települések művelődési házainak igazgatóit is meghívjuk. Bevezettük azt, hogy az ülések napirendi pontjainak írásos anyagát előre megküldjük mindenkinek. Ez hasznosnak bizonyult, hiszen a résztvevők így előre tájékozódhatnak, munkahelyeiken is megbeszélhetik a napirendre kerülő dolgokat, s az ülésen érdemben szólhatnak hozzá a kérdésekhez. Nem múlik el egy-egy ülés, vita hozzászólások nélkül, aminek örülünk, a mi munkánkat segítik ezáltal is. Én úgy érzem, a társadalmi vezetőség betölti feladatát. A vezetőségi üléseket egyébként a városi közművelődési tevékenység koordinálására is felhasználjuk, ezeken mondjuk el a következő negyedévi programunkat, de ugyanígy a könyvtár, a múzeum és az intézmények, vállalatok képviselői is ismertetik a náluk rendezendő jelentősebb kulturális eseményeket. A gyakorló népművelők közül sokan kérdőjelezték meg a társadalmi vezetőségek szükségességét. Egy dologban mindenképpen igazuk volt: pusztán formalitásból bizottságot alakítani nem érdemes, mert az működni úgysem fog, csak az adminisztrációs terheket növelik. Ám ha a közművelődés iránt érdeklődő, a közös ügy előmozdításáért áldozatokra is képes embereket sikerül megnyerni, akkor annak egy- egy nagyobb közösség, az adott település látja hasznát. „Csak” meg kell találni ezeket az embereket — mint ahogy ez sikerült Nagybánhegyesen, Csorváson és Gyulán. Pénzes Ferenc erkölcsi problémával együtt, hogy az ember vagy hagyja hogy bárányként megöljék, vagy maga válik saját élete védelmében gyilkossá. A most forgatott tömegjelenetek után a továbbiakban kisebb epizódokat rögzítenek, majd éjszakai felvételt készítenek arról, hogyan szökik meg a táborból a 38 megmaradt, ám ugyancsak halálra ítélt rab. A produkció többi felvételét Csehszlovákiában rögzítik. Martin Holly filmjének magyarországi forgatása nem egyedülálló a filmgyártási együttműködés történetében. A csehszlovák és a magyar filmszakemberek szerződések alapján dolgoznak egymás országaiban. Rettenetesen félek a háborútól! És rettenetesen félek a háborús filmektől! Nemzedékem a film jóvoltából talán több szörnyűséget látott, mint maguk a szemtanúk. A háborús történetek mindig a reménytelenség érzését keltik fel bennem. Ezért — ha lehet — kerülöm az effajta alkotásokat, legye azoknak bármekkora művészi értékük. Első pillantásra ijesztőnek tűnt — már csak címe miatt is — a Harctéri regény című szovjet film. A nézőtérre ülve (mely nem volt éppen zsúfolt) beállítódtam a szörnyűségek soha meg nem szokható látványára. És kellemesen csalódtam! Mert mindössze az első öt perc játszódott a második világháborúban; a front itt is inkább jelzésszerűen volt jelen, keretjátékaként egy induló szerelmi történetnek. Aztán átruccantunk a háború utáni időkbe, a túlélők világába. Vártam a folytatást. Mármint azt, hogy azért beie-belekalandozik a film a háború eseményeibe. Ám várakozásom hiábavalónak bizonyult. Szerencsére! A történet ugyanis nem lépte túl a magánélet szféráját, s ezzel nyerte meg a nézőt. A korra — a negyvenes évek végének Szovjetuniójára — csak apró jelekből lehetett következtetni: nyomorúságos albérleti szoba, Sztálin-kép az egyenruhás, kissé korrupt tanácselnök szobájának falán . .. Szása és Ljuba csak egy pillanatra találkozik a fronton, egy roham előtti estén. A gyöngyöző kacagásé fiatal lány — egészségügyi tiszt — a kiskatona parancsnokának szerelme. A véletlen úgy hozza, hogy a harcban elesik a parancsnok, ám az ábrándos tekintetű katona a túlélők között marad. Hogy a magára maradt lány és a főhős mi mindenen vergődik át, míg kialakítja békebeli életét, arra csak következtethetünk. Véletlen találkozásuk mindkettőjük számára sorsfordító. Ljubában, aki nyomorúságos körülmények között neveli háborús szerelme gyümölcsét, fölébreszti a tisztább élet iránti igényt. Ám a férfi életében, aki rendezett körülményeket, családot teremtett magának, csak zavart okoz. Az elfeledettnek hitt érzés elemi erővel ébred fel benne, azzal sem törődve, hogy rombol. Ha úgy vesszük, minden jól végződik. Ljuba talál egy hozzáillő férfit, akihez feleségül megy. Szása pedig megmarad az ő csúnyácska, ám nagyon kedves és ragaszkodó feleségének. Ennyi a nem túl különös történet. Ami mégis figyelemre érdemesíti a filmet az. hogy alapos jellemábrázolásra törekszik. S ha nem is jut el csehovi mélységekbe, lényegében ide helyezi a történet mágvát, s a történések magyarázatát. Mindhárom főhőst igen jó színész si'keresítette vászonra. Nyikolaj Bürljajev, Na- talja Andrejcsenko és Inna Csurikova segítségével hatásosabb filmet is kihozhatott volna a rendező, Pjotr To- dorovszkij a történetből. Bár ö írta a forgatókönyvet, mintha néha nem látta volna a lényeget: kissé elveszett a részletekben. A Harctéri regény nem átütő sikerű film. Nem is hinném, hogy ezzel a céllal készült. Ám arra alkalmas, hogy érzelmeket és hangulatot keltsen, esetleg elgondolkodtasson ... G. K. Csehszlovákiai filmesek forgatnak a MBFILM-nél Ahogy egy fürdőből könyvtár lesz
