Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-13 / 266. szám
1984. november 13., kedd o ENCI-export a jó cipő éra A babacsizmák az NDK üzleteibe kerülnek Kétszer is elhalasztottuk a beszélgetést a Gyomaendrődi Cipész Szövetkezet szakembereivel, kérésükre. Bíztak abban, hogy az éppen folyó exporttárgyalások üzlettel zárulnak, és erről is beszámolhatnak. Nem így történt. Exportpróbálkozásaik — legalábbis eddig — sikertelenek maradtak. „Rossz bőrben" vannak Óriási mennyiségű, évente mintegy 900 ezer—egymillió pár lábbeli készül az ENCI műhelyeiben. Csaknem ezer férfi és nő varrja, ragasztja a női cipőket, szervezi, irányítja a szövetkezet munkáját. A kész cipőknek több mint a fele a szocialista országok üzleteibe kerül, harmada a hazai boltokba, a fennmaradó néhány ezer párért pedig dollárt, márkát kapunk. Ha kapunk. Mert itt kezdődnek a gondok az ENCI gazdálkodásában. — Negyvenezer páros, biztosnak tűnő tőkés megrendeléstől estünk el — mondja az elnök, Nyíri Mihály. A minták elkészültek nyugati bőrből, megfelelő minőségben. Az már csak később derült ki, hogy ezt a fajta bőrt nagyobb mennyiségben sehol sem tudjuk beszerezni. Magyarországon Simontor- nyán gyártották, de az üzem időközben leállt róla, és külföldről sem sikerült vásárolni. így körülbelül 18 millió forint tőkés árbevétel úszott el, dolgozóinknak pedik olykor csak nehézségek árán tudunk emiatt munkát adni. Semmi kétség, ez nagy csapás. Különösen év közepén, de vajon mitől látszott biztosnak az üzlet, ha az egyik legfontosabb „elemről”, az alapanyagról nem tudhattak biztosat. — A kérdés jogos — helyesel az elnök. — A válasz nem könnyű. A tőkés piacra termelés nehéz feltételei töb- bé-kevésbé ismertek. A szállítás biztonságos feltételeinek megteremtése nagy rugalmasságot követel a termelésben részt vevő valamennyi féltől, a bőr, a sarok, a bélés készítőitől. Ez sajnos a legritkább esetben jön össze gond nélkül. Ezzel szemben a belföldi és a szocialista piac nem sürgeti az embert. Idejében leadott megrendeléseik teljesítésére elegendő idő jut, nagyobb tételű igényeik kielégítése még a gazdaságosságot is növeli. Kérdés, hogy beérhetjük-e ennyivel? Több munka — kevesebb anyag Természetesen nem, és ezt az üzemek is jól tudják. Alapvető érdeke valamennyi gazdálkodónak, hogy szakmájának minden csínját- bínját remekül ismerje, birtokában legyen a legfrissebb információknak, rugalmasan és gyorsan alkalmazkodjan a piac igényeihez. Ehhez pedig kétségkívül „jó iskola” a tőkés export. Persze az is igaz, hogy az üzemek egymásra utaltak, s csak összehangolt tevékenységük hozhat eredményt, s az sem mellékes, mennyi pénzzel gazdálkodhatnak, milyen ütemű fejlesztést engedhetnek meg maguknak az egyes cégek. — A magyar cipők s ezen belül az ENCI-cipők — mondja az elnök — kelendőek a világpiacon, de milyen áron?! Annyiért, hogy gyakran meggondolandó: érdemes-e kivinni? Alacsony áron, veszik meg tőlük a cipőket, a magasabb árhoz jobb minőségű bőr kell. Ezt azonban a bőrgyárak maguk exportálják. Pedig jó bőr nélkül nem tudunk jobb árat elérni, más kategóriába kerülni (ami mintegy harminc százalékos áremelkedést is jelenthet) és piacot bővíteni. Ez utóbbira azonban találtunk egy más megoldást is, mégpedig a bérmunkát. Sokáig okozott gondot a szövetkezetnek a cipőfelsőrész-gyártó kapacitás szűkössége. Ezen két módon próbáltak segíteni. Szakcsoportokat állítottak be e területen, és tsz-melléküzem- ágban indították el a cipőfelsőrész-készítést Dévavá- nyán. Most három korszerűen felszerelt tüzöde várja a munkát, s itt fognak a jövő esztendőben tőkés bérmunkában cipőfelsőrészt . gyártani. Ezzel tovább erősödött a már az idén is markánsan érezhető tendencia, hogy a termelés a munkaigényesebb termékek felé tolódik el. Ezt indokolja többek között az alapanyagárak emelkedése (1984-ben a felsőbőrök átlagosan 20 százalékkal kerülnek többe, mint tavaly), s minthogy ezt nem érvényesítik az árban, a magas meg- munkáltságú, kisebb anyaghányadú áru előállítására törekednek. Tetőtől talpig Ebbe a stratégiába jól beilleszthető egy rokonszakma, a bőrdíszművesség. — Másfél esztendeje működik — hallóm az elnöktől — bőrdíszműrészlegünk. Részben ezén alapul kooperációs kapcsolatunk a divat- intézettel, amellyel közösen indítjuk a „Tetőtől talpig” akciót. A divatintézet tervez, egy tsz melléküzemág és a Gyomai Kötőipari Szövetkezet készíti el a ruhákat, mi pedig a hozzá illő cipőt, táskát, övét. Az akciónak minden bizonnyal sikere lesz. Különösen, ha a „bedolgozók” között tökéletes összhang, rugalmas együttműködés valósul meg. A gyors váltás, a kis széria ugyancsak feltétele a sikernek, s persze a jó minőség is. Ez utóbbival egyébként a jelek szerint nem sok gond lesz. A szövetkezetből kikerülő termékeknek immár több mint 95 százaléka első osztályú. Szatmári Ilona Egymillió pár cipót szabnak, varrnak, készítenek az ENCI műhelyeiben Fotó: (G. e.) — Szeretném megtudni, mennyi répaszelet termelődik a feldolgozási szezon alatt? — kérdeztem nemrég Otrok Mihálytól, a Mező- hegyesi Cukorgyár vezetőjétől. — Nem tudunk eleget adni az üzemeknek, amióta felfedezték, mint olcsó takarmányt, és azt, hogy a hús-, illetve tejtermelésben milyen hatékony szerepe van. De jöjjön el egyszer, és alaposan járja körül a témát. — Tud időpontot ajánlani? — ragadtam meg az alkalmat. — Hívjon fel hétfőn újra. Kicsi a keret így jött létre a találkozás, és kedden dr. Kató János termeltetési főosztályvezető megismertetett a kialakult helyzettel: — A répatermelő gazdaságok a leszállított mennyiség után 100 kilónként — egységnek tekintve a répaszelet 16 százalékos szárazanyagtartalmát — 26 kilogramm szeletet járandóságként visz- szakapnak. Ami marad, azt a MÉM második éve — központi elosztás alá vonta — a megyei tanács mezőgazda- sági osztályának diszpozíciója alapján osztja szét az igénylő, főként aszály sújtotta — nem csak megyei — nagyüzemek és az egyéni gazdaságok között. A kampány szeptember 14-én kezdődött, akkortájt kötöttünk a melléktermékekre értékesítési szerződést, érkeztek az igénybejelentések. A MÉM október 15-i levelében kéri, hogy segítsük — előzetes felmérés alapján — az aszály sújtotta megyéket több tízezer tonnával. Harc folyik a szeletért. Mintha ezért termelnék a répát. Telefonálnak, telexez- nek, a. járandóságot ki kell adni, a többit pedig a diszpozíció alapján hordják el. — Mennyi a járandóság, mi marad a nagy kalapban? — kérdezem a főosztályvezetőt. — A megtermelt répa után keletkező 105 ezer tonnából 96 ezer tonna a járandóság. Csak az egyéni gazdaságok előzetes igénye ezen felül 13 ezer tonna, amit szeptember elején írtunk össze. A gondunk többek között az, hogy sok gazdaság kéri a szeletet, de ha éppen a földeken tud dolgozni, nem jön a takarmányért. Márpedig ha nem viszi el, annak kell odaadni, aki esetleg nem szorul rá annyira, de éppen ott várakozott kocsijaival a futószalag előtt. — Van szeletszállításra ütemterv, illetve tudomásuk erről az üzemeknek? — Naponta szállítjuk vonattal, és rendszeresen közöljük az üzemekkel, mikor jöhetnek a járandóságért. De ebben rendet, még nagyobb rendet keli tenni, hogy a 200 ezer tonnányi igény helyett a keletkező 105 ezer tonnát helyesen oszthassuk el. Nagy az érdeklődés A korábbi esztendőkben a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát részeként tevékenykedő cukorgyárból is a földekre hordták a szeletet, a hulladékként számon tartott mellékterméket. Aztán jöttek a szárazság évei. és takarmány híján etetési kísérleteket kezdtek a kutató- intézetek. Régen is etették a parasztemberek a jószágaikat még répával is. és az újbóli újrafelfedezés eredményesnek mutatkozott. Az utóbbi években az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Intézettel közösen folytatott kísérletek eredményeként elkészült a szeletre épült takarmányozási technológia. Erről dr. Papp Tibor tájékoztatott: — Száz kilogramm silókukorica 47—50 forint, ezzel szemben a szelet önköltsége 5,40. A silókukoricát és a szilázst 50 százalékban, az abrakot egyharmaddaj lehet kiváltani az évekkel ezelőtt szemétnek, értéktelen hulladéknak, eladhatatlannak tekintett melléktermékkel. Egy kilogramm marhahús takarmányköltsége 10 forinttal csökkent. Ebből persze annak is világossá kell válnia, hogy drágán termelünk, s éppen ezért igen nagy is az érdeklődés az olcsó takarmány iránt — tárja fel a lényeg hátterét dr. Papp Tibor agrármérnök, a kombinát vezérigazgató-helyettese. A takarmányhiány is felértékelte a szelet jelentőségét. Mindamellett ismeretes, hogy a rostgazdag táplálék jó élettani hatással van az állatállományra. Tapasztalati tény, hogy a hús és tej minőségére kedvező a hatása. — Valóban. Mindenképpen meg kell tehát becsülni a takarmányozásban ezt az adalékot — fűzi hozzá a szakember —, de oda kell figyelni a többi körülményre is. így például a pontos adagolásra, a vitaminszükséglet pótlására, a folyamatos etetésre ... — Hogyan lehet az időszakos feldolgozási szezon melléktermékét egész évben etetni? — Megoldottuk a kutató- intézet kidolgozta technológiával a tartósítást. A sajtgyártás mellékterméke az édes savó, amelyet a szeletre permetezve konzerválni lehet, és így akár 8-9 hónapig is eltartható betonsi'ók- ban. Gyorsan meg keli jegyezni, hogy a szelet nem költségcsökkentő csodatakarmány. A kísérletek is azt támasztják alá, hogy a cukorgyárak 30—40 kilométeres körzetében érdemes ezzel marhát hizlalni — mondta a vezető agrárszakember. Éppen ezért Szarvasmarhahús- termelési Gazdasági Társulás alakult az MMK gesztorságával, országos hatókörrel, kifejezetten a cukorgyárak köré koncentrálódva. Csaknem 100 tagja van a marhahizlalásra szerveződött társaságnak. Rendet az elosztásban Hogyan lehetséges tehát a mezőhegyesi 105 ezer és a sarkadi gyárban keletkező1 mintegy 140 ezer tonna szeletet igazságosan elosztani? Mindenképpen csak úgy, ha rend teremtődik. Aki termel, vigye a járandóságát, de ha nincs szüksége rá, adja a közösnek, ahonnan egységes rendező elv alapján kapjanak a nem termelő üzemek, az egyéni gazdaságok. Ugyanakkor a feldolgozó üzem kiemelten szeretné a termelő gazdaságok természetes juttatása mellett saját dolgozóinak — a kombinát saját társulásának — gazdálkodását segíteni, netán a fennmaradó szeletet a répatermő terület növelésére üzemeknek átadni. A MÉM álláspontja világos: segíteni az aszály sújtotta gazdaságokat olcsóbb takarmánnyal, ne legyen e tekintetben gond, míg a cukor- és szelettermelési feltételekért a sarkadi és a Mezőhegyesi Cukorgyár küzd — rossz gépi háttér, jövedelmezőségi okok miatt — az üzemekkel. A megyei tanács mezőgazdasági szervezési operatív bizottsága október 19-én úgy foglalt állást, hogy elsősorban a megyei partnergazdaságok' járandóságát kell biztosítani, a megye aszály sújtotta üzemeit kiszolgálni, az egyéni gazdaságok igényeit kielégíteni. Csak ezután következhetnek a répát nem termelő megyén kívüli mezőgazdasági üzemek. Számadó Julianna A mórahalmi tsz háztáji gazdaságainak szállítják a répaszeletet Mezőhegyesről Fotó: Gál Edit
