Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-10 / 238. szám

1984. október 10., szerda Minél előbb in normális 4U körülményeket éve... A Kossuth rádió október 7-én éles szavakkal figyel­meztetett a nyilas hatalom- átvétel veszélyére: „A kor­mány, mely vaskézzel jár el a hazafiak ellen, üres szó- cséplésnél egyebet nem tesz a nyilas gazemberek ellen. Hogy is tenne, mikor ügy­nökeik ott ülnek a bársony­székekben, és kezüket dör­zsölve nézik, hogy a nyila­sok új, még olyanabb már­cius 19-ét készítenek elő, hogy náci-nyilas rémuralom alá kényszerítsék az orszá­got, és tovább folytassák a pusztító háborút.” A szovjet tájékoztatási iro­da két nappal később egye­beken kívül ezt jelentette a tiszántúli harcokról: „A szovjet csapatok csapásai alatt hátráló ellenség eldo­bálja fegyverzetét és mű­szaki felszerelését. Oroshá­za városában több mint 10 üzemképes rohamlöveget, és 3 harckocsit zsákmányol­tunk.” Akkor már készen volt, de csak az Alföldi Népújság október 11-i számában ke­rült a széles nyilvánosság elé (magyarul, szlovákul és — „orosz fordító és cirill be­tűk híján” — franciául) az a „Nyílt levél Malinovszkij tábornagy úrhoz!", amellyel Békéscsaba fogadta a front­parancsnokot: „Amikor Tá­bornagy Úr csapataival, mint a.z élet és halál ura, be­vonult városunk falai közé. megértést és könyörületet kérünk a város békeszerető népe számára. Mert ez a nép még a háború sodrában is részvétet és megértést mutatott minden ellenféllel szemben, és utálattal for­dult el minden embertelen­ségtől. E város lakosainak jelentős része szlovák anya­nyelvű. Tudjuk, a felvilágo­sult szovjet birodalom nem ismer semmiféle fajelméle­tet. De talán mégis közelebb áll hozzá az a nép, amely­nek nyelve és lelkülete olyan sok hasonlóságot mutat fel az ugyancsak szláv, orosz néppel. A győző kezében va­gyunk. Elnézést és könyörü­letet kérünk a győzőtől.” A város katonai parancs­noka másnap 24 órás határ­idejű, sok pontos — ehe­lyütt dr. Tibori Jánosnak A felszabadult Békéscsaba más­fél évtizedes története című könyvéből idézett — rende­letet hozott: „ ... 2. Az orosz városi katonai parancsnok­ság a Ferenc József tér 4. szám alatt székel, s a vele szemben levő Bottó-féle fod­rászüzlet megfelelő személy­zettel kinyitandó, s kizárólag orosz tisztek részére tarto­zik rendelkezésre állni... 6. öt emberből álló — lehető­leg szlovák nyelvet beszélő — küldöncszolgálat álljon a h. elnök rendelkezésére ... 11. A parancsnokság számá­ra 10 db petróleumlámpa biztosítandó... 15. Száz munkás az állomásnál vég­zendő munkákhoz irányítan­dó... 17. A parancsnokságot el kell látni több kifogásta­lan városi térképpel.” Eközben Gyulán a pol­gármester ezt doboltatta: „Felhívom a Gyulán tartóz­kodó összes, akár nyugdíjas, akár tényleges honvéd al­tiszteket, pénzügyőröket és vasutasokat, hogy a megala­kított rendőrség soraiban való besorozásuk végett a városháza földszintjén, a rendőrség hivatalában ... annál is inkább jelentkez­zenek, mert akik ezen fel­hívásomnak nem tesznek eleget, azok ellen a legszi­gorúbban fogok eljárni.” A rendteremtés az ideig­lenes békéscsabai tanács el­nökét is jócskán foglalkoz­tatta: „Közlöm a város la­kosságával, hogy az orosz katonai rendőrség (GPU) a mai napon Békéscsabára megérkezett, és első felada­tának a közrend biztosítását tekinti. Bárhol, akár kato­nai. akár polgári személyek. tehát orosz, vagy román egyenruhás egyének részé­ről is a közrend megzava­rása, lopás vagy fosztogatás történne, jelentsék a legkö­zelebbi, az utcán cirkáló orosz katonai rendőrnek, akiknek ismertetőjele lapos, zöld sapka. Az orosz katonai hatóság minden rendzava­rást a legszigorúbban meg­torol, a lopást, fosztogatást, rablást halállal bünteti.” Azokban a napokban a megye több településén is megfordult a kommunista párt egyik nemrégiben ha­zatért vezetője, Vas Zoltán. Orosházán október 9-én ezt mondta: „A (kommunista párt) vezetőség célja, hogy minél előbb normális nyu­galmi helyzet alakuljon ki, mely pár napon belül, az átvonuló hadsereg eltávozá­sa után várható is. Az a cé­lunk, hogy a békés épitö- munka minél előbb meg­erősödjön. Közös együttmű­ködésre szólítom fel a lakos­ság minden tagját.” A csabai tanácsülés jegy­zőkönyve szerint dr. Gyön­gyösi János október 9-én szükségesnek látta „annak dokumentálására, hogy a zsi­dók hajléktalanításának és üldözésének soha nem vol­tunk barátai, és nem értet­tünk egyet az elmúlt rend­szerrel, a városunkba visz- szaérkezö zsidók elhelyezé­sét”. A javaslatot a tanács „egyhangúlag helyeselve” el­fogadta. Egy nappal későbbi kelte­zésű a tanács határozata: ,.A terményekkel igen csín­ján kell bánni, nemcsak azért, mert nem tudhatjuk, mennyire leszünk igénybe. véve az orosz parancsnokság által, hanem azért is, mert jóformán egyetlen terméke­ink, melyekért cserébe más árucikkeket kaphatunk.” A gondokról tanúskodik az Alföldi Népújság október 11-i híre is: „A Villamosmű felhívja az áramfogyasztó közönséget, hogy az áramot csak a legszükségesebb mér­tékben vegye igénybe. Az a- körülmény, hogy most már egész nap van áramszolgál­tatás, korántsem jelenti a szénellátás biztosítását. Az állandó áramszolgáltatás orosz katonai intézkedésre történt, hogy az üzemek za­vartalanul dolgozhassanak. Ez azonban csak akkor lesz fenntartható, ha a szénután­pótlás hamarosan megindul." És ugyancsak ebből a számból a békéscsabai kato­nai parancsnok rendelete: „A városban és a tanyákon elfekvő, vagy elrejtett kato­nai autók, akár személy-, vagy tehergépkocsik, halál- büntetés terhe mellett azon­nal bejelentendők a katonai parancsnokságon. Az összes katonai telefon- és rádió- készülékek, ezek felszerelé­sei (dróthálózat) azonnal beszállítandók. Az ilyenek használata szigorúan tilos. A magánrádiók és magánte­lefonok használata továbbra is engedélyezve van... A lakosság tulajdonában levő lőszereket, robbanóanyago­kat, tekintet nélkül arra, hogy a lőfegyverek robbanó-, vagy légfegyverek, be kell jelenteni, ill. beszolgáltatni, mert akinél a nyomozás fo­lyamán fegyvert találnak, azt mint banditát tekintik, és halállal büntetik." A „független politikai lap”-ban megfért egymás­sal a kemény hang, és a kommunista párt hivatalos közleménye: „Most itt a pir- kadó hajnal! Magyar test­véreknek kell lennünk mind­nyájunknak, akik bármilyen formában a ' társadalomért dolgozunk. Komoly ellen­vetésünk csak a munka nél­küli jövedelmből élők ellen lehet. Egymás közt a múlt bűneit felejtsük el. Proletá­rok, felebarátok, igaz ma­gyar testvérek, legyen igaz cselekedet számunkra a test­véri egyesülés." II szarvasi kisipar patthelyzetben? Nagy fontosságú téma szerepelt ismét a Hazafias Népfront városi elnökségé­nek legutóbbi ülésén Szarva­son. Ezen Fazekas András, a KIOSZ alapszervezetének titkára beszámolt a lakosság kisipari szolgáltatásának helyzetéről. Majd a testület a kérdések megválaszolása és az előterjesztés alapos meg­vitatása után ajánlásokat fo­galmazott meg. Ami már a kezdet kezde­tén meglepett, az nem volt más, mint a tájékoztató nyílt, őszinte és mértéktartó hangneme. Pedig az évről évre szaporodó gondokat ta­pasztalva, bizony nemegy­szer megdöbben az ember. Elegendő csak azokra a hi­ányszakmákra tekinteni, amelyekből egyenesen az kö­vetkezik, hogy nincs, aki ki­fesse a lakást, aki felszerelje a vízcsapot, aki megtalpalja a cipőt, avagy aki elkészítse az útlevélhez szüksége^ fényképeket. Személyi és tárgyi teltételek A HNF elnökségi ülésén ismertetett anyagból kitűnt, hogy a főfoglalkozásúakból, valamint a munkaviszony mellett dolgozókból és a nyugdíjas kisiparosokból ál­ló 7-tagú vezetőség tevé­kenységét két községi intéző bizottság (Békésszentandrás és Csabacsüd), 4 szakosztály, továbbá 6 társadalmi bizott­ság segíti. Ez utóbbiak kö­zül különösen a szakmai és a nőbizottság munkája ér­demel dicséretet. A szarvasi alapszervezethez tartozó mintegy 360 iparossal a ve­zetőség a jól működő aktí­vahálózaton keresztül tart fenn rendszeres kapcsolatot. A testületek egyébként munkatervek alapján látják el feladataikat, és például a vezetőségi üléseken a rész­vételi arány szinte 100 szá­zalékos. Ám a taggyűlések és a községi iparosgyűlések látogatottsága már csak 40 —50 százalékos, ami részben érdektelenségből, generáció- váltás következményeiből, részben egyéb tényezőkből fakad. A létszám alakulása is ér­dekes képet mutat, éspedig a főfoglalkozású iparosok szá­ma egy idő óta már válto­zatlan, de ha az 1981. évi A békéscsabai 3. számú gyógyszertár kollektívájá­ról, az Aesculapius Szocia­lista Brigád tagjairól szak­mai körökben is mindig hallani valami jót. Legfon­tosabb feladatuk, a színvo­nalas betegellátás mellett részt vesznek különféle ver­senyeken, pályázatokon, a munkásbrigádok közműve­lődési vetélkedőjében, kísér­leteznek, tanulmányokat ír­nak, közéleti tevékenységet folytatnak. Mostanában az egyik brigádtag, Karsai Ti- borné, Erzsébet sikerének is együtt örülnek. A gyógyszer­tári asszisztensek országos tudományos pályázatán dol­gozatával első helyezést ért el. Erzsébet, „Zsüli”, mert azt szereti, há így szólítják, szőke, törékeny testalkatú fiatalasszony. Szívesen, ha­tározottan mesél hivatásá­ról: — Én is, mint a gyógy­szertáriak közül sokan, a munkám hivatásomnak ér­zem. 1970-ben kezdtem itt a pályám, és asszisztensjelölt­ként is a mostani kollektívá­ban dolgoztam, amíg 1972- ben, munka mellett meg­szereztem a képesítésem. Azt nem mondhatom, hogy ebben a gyógyszertárban, hiszen nemrégiben költöz­tünk az elavult épületű, ré­gi, Südy-féle patikából a gyönyörű, új, Petőfi utcai gyógyszertárba. S itt megállunk a beszél­getésben, mert az örömbe adatokhoz viszonyítjuk, ak­kor ez csökkenő tendenciát mutat. Több mint valószínű, Szarvas e tekintetben az or­szágos átlag alatt van. Alig van asztalos, cipész, fodrász stb. A munkaviszony mel­lett dolgozó kisiparosok 1982-ben csak nyolcán vol­tak, az idén viszont a szá­muk csaknem 30-ra emelke­dett. A szerkezetváltás oka a két éve megjelent új jog­szabályban keresendő, amely a személy-, illetve az áru- szállítással foglalkozó kis­iparosok létszámának gyors felfutásához vezetett. Vár­ható — mivel továbbra is nagy az érdeklődés —, hogy újabb engedélyeket adnak ki a jövőben. A titkár ezután a szemé­lyi és tárgyi feltételekről tá­jékoztatta az elnökséget. Mint mondotta, a saját költ­ségvetésből önállóan gazdál­kodó alapszervezet a bevéte­lekből fedezi kiadásait. Bár a kisiparosok döntő többsé­ge lelkiismeretesen eleget tesz a KlOSZ-tagsággal járó kötelezettségeknek, eseten­ként mégis előfordul, hogy egyesek tagdíjukat nem fi­zetik be, s ezért bizonyos szankciókat kell életbe lép­tetni velük szemben, örven­detes viszont az, hogy 1983 végén fellendült a klubélet, s az iparosok kulturált kö­rülmények között hetente négy alkalommal tölthetik el szabad idejüket. A közéleti munkából szintén kiveszik részüket, de egyéb formában is hozzájárulnak a társadal­mi szükségletek kielégítésé­hez. A bajok gyökere Ezután a szervezeti és a gazdasági feladatok ismerte­tésére tér ki a tájékoztató. Ezek közé sorolható például az oktatási terv élénkebbé tétele, a társadalmi aktívák megfelelő informálásának követelménye, a. szervező­meggyőző tevékenység szín­vonalának emelése, az épí­tőipari szolgáltatásokra vo­natkozó minőségi igények ki­elégítése és így tovább. A problémák okait ele­mezve, az alapszervezet ve­zetője utalt arra is, hogy a kisipari létszám felső ará­nyainak alapos vizsgálata „mintegy tükörként mutatja a jogi, az adminisztratív és gazdasági irányítás ingado­j ócskán kerül üröm is. Még be sem költöztek új ottho­nukba, csupán a berendezési tárgyakat helyezték el, már beázott a patika. Eltömődött szennyvízlefolyó, vagy mi­egyéb volt az ok, ezt nem az ő feladatuk kideríteni. Most, amikor náluk jártam, ismét úsztak. A reggeli nyi­tás áldatlan állapotok kö­zötti takarítással egybekö­tött munkakezdést jelentett minden itt dolgozónak. Re­mélhetően a szakemberek egyszer, s mindenkorra vé­gére járnak ennek a problé­mának, bizakodnak a gyógy­szertáriak, s hiszem én is ... — Pedig nagyon örültünk mindnyájan az új patikának — folytatja Karsainé —, szociális és raktárhelyisé­gek, esztétikus gyógyszerki­adó, laboratóriumok, szó­val minden van itt, amit gyógyszerész és asszisztense kívánhat. Kísérletezhetünk, tudományos munkát is folyA tathatunk. A gyógyszertár­vezető és a közösségünk is erre ösztönöz bennünket, hogy ne zárkózzunk csak a hétköznapi munkálatok kö­zé. A gyógyszertári központ analitikai laboratóriuma néhány gyógyszertárnak tér­fogatadagoló készüléket vá­sárolt. Nálunk bevált, meg­könnyítette az asszisztensi munkát. Különböző technoló­giákra (szem- és orrcsepp- mérésre) próbáltuk ki, és rájöttünk, mennyivel gyor­sabban haladunk a különfé­le dózisok adagolásakor. zásait’*. Tavaly az év minden napján átlagosan 47 iparjo­gosítvány szűnt még és ugyanakkor 74 újat váltot­tak ki hazánkban. Érdekes, hogy több mint 4500-zal nőtt a munkaviszony mellett dol­gozó kisiparosok száma, ami jobbára a felemelt társa­dalmi biztosítási járulékkal magyarázható. Alaptalanok az aggodalomra utaló nézetek. Ugyanis például az iparo­soknak csaknem 90 százalé­ka nem tartott alkalmazot­tat és az egynél több sze­mélyt foglalkoztató vállalko­zók aránya is mindössze négy százalék volt az el­múlt évben. Nevezetesen nem az idegen munka bevo­násával elégíti ki a társa­dalmi szükségleteket ez az ágazat. Az a tapasztalat, hogy e valós helyzet ideoló­giai elismerése az érvényes jogszabályokkal még ma sincs megfelelő összhangban. A bajok másik gyökere az adóelőleg intézményében ke­resendő, amely az előző évi eredmény alapján mintegy előre lecsapolja a következő évi jövedelmet, s ezzel irreá­lissá válik a kisipari tevé­kenység rugalmas, piackö­vető változása. Némely ren­delet gátolja a szükséges üzemméretek kialakítását, s ezzel együtt megakadályozza a dinamikus fejlődését a fő­foglalkozású iparoslétszám­nak. Észrevehető az a ten­dencia, hogy szabadidős te­vékenységgé válik a gmk és a kisipar, s ez pedig kedve­zőtlenül befolyásolhatja a közép- és nagyipar által igé­nyelt kiegészítő, részben ki­szolgáló kisipari tevékenysé­get. Befejezésül a titkár még egy negatívumra hívta fel a figyelmet. Helytelen az a gyakorlat, hogy a szemé­lyi szolgáltató iparosokat az árutermelőkkel egy kalap alá veszik, aminek maga a lakosság vallja a kárát. Ugyanis így a kisiparos kénytelen emelni a szolgál­tatások árát, vagy pedig be­szünteti munkáját. Szakmunkásképző kellene Ezek után joggal felvetőd­het a kérdés: mit tehetnek az állami, társadalmi szer­vek annak érdekében, hogy minél hamarabb megváltoz­zon a kedvezőtlen helyzet. Nem tudományos célra, ha­nem gyakorlati alkalmazás­ra kaptuk ezt az eszközt. Éppen a tapasztalatok fel­dolgozása volt a díjat nyert dolgozatom témája, a fel- használás különféle lehető­ségeit és hasznosságát is­mertettem benne. Székesfehérvárott talál­koztak a VII. országos tudo­mányos gyógyszerészasszisz- tens-pályázat résztvevői, akik dolgozatukat szóban is előadták. A kollégák elmond­ták egymásnak munkájuk gondjait és örömeit is. A tér­fogatadagoló felhasználása iránt sokan érdeklődtek Kár­samétól. — A beszéd nem kenye­rem — nevet. — A dolgoza­tom tartalmi része maxi­mális pontszámot kapott, az előadásom kicsit kevesebbet. Tulajdonképpen a tartalom­mal nyertem. Idehaza a csa­ládom és a kollégáim na­gyon kedvesen fogadtak, ün­nepeltek. A mi gyógyszer- tárunkban mindenki részt vett már pályázaton, és töb­ben is elértek szép sikere­ket. Mostanában én nem foglalkozom pályamunkával, tanulok. Sopronban végzem a gyógyszerkiadó szak­asszisztensi iskolát. Ha min­dén jól megy, májusban vég­zek. Nem könnyű ez az is­kola, bár sajnos, még nem számít főiskolának. Pedig ha ezt a rangot megkapná, a képzésünk jelenlegi színvo­nala mellett, elérhetnénk, hogy kevesebb gyógysze­Amint Vaskor Pál, a HNF városi titkára jelezte, a jö­vőben szintén célszerű mi­nél részletesebben tájékoz­tatni e problémákról a felet­tes szerveket. Gondoskodni kell például arról is, hogy a gáz bevezetésekor ne üt­közzön nehézségbe az, hogy nincs megfelelő szakember a környéken. Juhász András, a városi tanács elnökhelyette­se hangsúlyozta, hogy bizo­nyos szakmákban az után­pótlás csak a szakmunkás- képző intézet létesítésével valósulhat meg, amely egyébként majd a VII. öt­éves tervidőszakban lesz ese­dékes. Sajnos, ma már 200 —300 ezer forintba -kerül egy-egy üzlethelyiség létre­hozása. A lakosság igényeit figyelembe véve, nagyon jó lenne, ha egy (új szolgálta­tóház is felépülne a vásár­téren. A kérdésekre válaszolva Fazekas András elmondta, hogy régen ütőképes kisipa­ros gárda működött Szarva­son. Az eltelt évtizedek alatt a műhelyek tönkrementek, s ugyanakkor elavultak a gé­pek. Baj az is, hogy a nyug­díjasoknak a rendelet nem engedélyezi a tanulótartást. Tavaly még 16, az idén már csak 9 fiatalt foglalkoztattak, illetve foglalkoztatnak a kis­iparosok. A további hozzászólások­ból is aggodalom érződött ki amiatt, hogy az új műhelyek megnyitására vonatkozóan a feltételek igen szigorúak. Az idős mesterek kihalnak, nincs utánpótlás, pedig a kisipari tevékenységet a tár­sadalom kedveli és szereti. Például mindössze két asz­talos van Szarvason, s kö­zülük az egyik csakis re­dőnykészítésre vállalkozik. Nincs parkettás, és sorolhat­nánk tovább az ilyen gondo­kat. Befejezésül a testület ne­vében dr. Tóth Lajos, a HNF városi elnöke mondott köszönetét a reális helyzetet feltáró tájékoztatóért, majd az eddigi tapasztalatokra utalva, nagy megbecsüléssel szólt a kisiparról, helyeseb­ben azokról az emberekről, akik nemcsak áldozatkészsé­gükkel, hanem értékes köz­életi munkájukkal is hozzá­járulnak lakóhelyük fejlesz­téséhez, az állampolgárok igényeinek kielégítéséhez. Bukovinszky István résszel is lehetne ugyanolyan jól dolgozni. Márpedig sok­felé van az országban gyógy­szerészhiány. A gyógyszertárvezető, Tóth Józsefné helyeslőén bólogat az elhangzottakra. Majd így egészíti ki Karsainé gon­dolatait: — Szerénykednek a lányok ezekkel a sikerek­kel, pedig maximális preci­zitást, rengeteg munkát, szakmai fejlődést igényel egy-egy ilyen pályamunka. Szerintem a legértékesebb tulajdonságuk az, hogy sen­ki nem akar más területen kitűnni, mint a saját szak­májában. Ott keresi és talál­ja meg a fejleszteni valót, ot‘ törekszik a jobbra. Bede Zsóka „A munkám a hivatásom” Asszisztensnő a gyógyszertárban Karsainé a tcrfogatadagolo- val dolgozik Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom