Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

1984, október 27., szombat

o

flz ellenállási mozgalom egy mártírja

Már ötödik éve dörögtek a második világháború ágyúi, amikor egy ködös őszi estén — 1944. október 28-án. a budai hegyek egyik kies lankáján — pisztolylövések dör- rentek, s kioltották Kálló Ferenc katonai lelkész, római katolikus tábori esperes, ezredes önzetlen munkával teljes életét.

Több emléktábla, visszaemlékezés, utcanév őrzi emlékét — többek között megyénkben, Szarvason is. Ki volt hát ez az életeket mentő hátországi hős? Ki ez a betegen elhurcolt, és orvul meggyilkolt ellenállási mártír?

űz elindulás

Apja, Kálló Gyula, szegedi származású tanító volt. Közel négy évtizeden keresztül dolgozott a szarvasi római katolikus népiskolában és az ipari tanonciskolában. A még élő néhány szarvasi tanítványa, és egyik volt munkatársa: rendkívül komoly, felelősségtudattól áthatott, példásan szép családi életet élő, gyermekszerető pedagógusnak idézi fel emlékét.

A család hat fiúgyermeke közül Ferenc ötödikként született, 1894. december 8-án. A szerény, csendes, jó magatartásé és jó képességű, szorgalmas fiú Szarvason tanul; itt is érettségizik. Gyermek- és ifjúévei alapján Szarvashoz kötődik. Később is gyakran visszatér erőt meríteni a kedves lakóhely, családi fészek melegébe. Bizonyára Fetzer József plébános példájára és hatása nyomán választja a papi pályát. Hittudományi tanulmányait őszinte hivatástudattal végzi a nagyváradi teológián.

Segédlelkészként (káplán) több Békés megyei faluban teljesít egyházi szolgálatot. Elismerésnek számít, amikor Debrecenbe helyezik. A törékeny testalkatú ember azonban megbetegszik. Nern tudja ellátni a nehéz szolgálatot. Ismét falura helyezik. Gyógykezelése azonban Debrecenhez köti, tehát nem fogadhatja el az áthelyezést. Ezért összeütközésbe kerül a türelmetlen egyházi hatósággal. Fegyelmi vizsgálat, felfüggesztés, egy évig tartó huzavona, amely végül is őt igazolja. Rehabilitálják. Bizonyára mindez hozzájárul ahhoz, hogy 34 éves korában átlép a hadsereg lelké- szi állományába (1928. V.).

Tábori lelkész

Ekkor már sok élettapasztalattal rendelkezik. Ismeri a társadalmi-gazdasági élet gondjait, bajait. Mély együttérzéssel kíséri a szegény nép nyomorúságos életét. Kétségtelenül csalódásai vezérlik a tábori lelkész pályára; ugyanakkor sajátos optimizmus hevíti. Némi illúzióval vallja: „A szociális igazságtevés eszméit a honvédek leikébe plántálva, széjjelküldhetem szerte az országba.” Katonai körökben tartózkodóan szerény, de bátran szókimondó. Ezért tábori lelkészüket megszeretik a katonák. Demokratikus ihletésű prédikációinak híre hamar elterjed. Az igaz és vigasztaló szóra vágyó civilek is tömegesen látogatják istentiszteleteit, hallgatják prédikációit a budai XI. sz. helyőrség kórházában (1930—1944).

A népelnyomó feudálkapi- talista rendszer antiszociális szindrómáinak ostorozása mellett egyre keményebben emel szót a háborús készülődés, a fasizálódás ellen. S amikor kirobban a második világháború, összes papi lehetőségével a háború ellen, vagyis a béke mellett tüntet: „Minden alkalmat megragadott arra, hogy mind a szószéken, mind a magánérintkezésben a háborút szembeállítsa a béke áldásaival. A szenvedést, nyomort és katasztrófát sejtető

öldöklés ellen „a lelkiismeret és a becsület nevében hadakozott”. Ez a háborúellenes, antifasiszta társadalmi szemléletformálás azonban egyáltalán nem tetszik feletteseinek. Neheztelően mellőzik. Elszigetelődött.

Ekkor döbben rá, hogy egyedül nem sokra megy. Meggyőződését: a magyar

nép keresztény és demokratikus érdekeit szolgáló szociális elképzeléseit, a háború befejezését, az üldözöttek védelmét csak a haladó erők szervezett összefogása révén, az ellenállási mozgalomba való bekapcsolódása által szolgálhatja eredményesen.

Az ellenállási mozgalom

Keresi és megtalálja az utat a magyar ’ ellenállási mozgalom vezetőihez. 1944 nyarán kapcsolatot teremt a Magyar Front Katonai Bizottságával. Már tudatos politikai tendencia lelkesíti, amikor bekapcsolódik a Bajcsy-Zsilinszky Endre (szintén szarvasi származású) és Kiss János altábornagy által irányított, szervezett ellenállási mozgalomba.

Egyik legfontosabb papi feladatának tekintette az üldözöttek megmentését, túlélésük biztosítását. Megbízható források alapján tudjuk, hogy mintegy száz baloldali munkásmozgalmi politikust, köztük kommunistákat, szovjet és amerikai katonákat, zsidókat bújtatott el a budai helyőrségi kórházban. „Sokaknak szerzett rejtekhelyei és biztonságot (a kórházon kívül is) a politikai harc folytatásához”, vagy ,származási adataikat változtatta meg”, s ezáltal megmentette legnagyobb értéküket: az életüket!

önfeláldozó hősiességére utal, hogy „maga is írt és terjesztett németellenes röplapokat”. Szervezetileg a kórház ellenálló orvoscsoportjának egységéhez tartozott. (További feladatuk lett volna „a fegyveres felkelés egészségügyi szolgálatának ellátása”.)

Kálló Ferenc tábori esperes az illegalitás legkülönbözőbb és legkockázatosabb munkáit is szívesen vállalta. Sokféleképpen tudta magát hasznosítani. „Töretlen hitű, de erős szenvedélytől űzött harcos volt, olyan, aki mindig és mindenütt hangosan mondta ki véleményét, holott az ügy érdeke hallgatást parancsolt volna”.

A nyilas puccsot követően például a szószékről buzdította híveit, hallgatóságát: a hazafias ellenállásra, az országárulókkal szembeni cselekvésre. (A mise utón barátai szöktették meg a kápolnából, mert a nyilasok elfogására vártak a kijáratnál. Egy kolostor rejtekhelyén akarták biztosítani életét. Kálló esperes azonban „szenvedélyesen vetette el a menekülés gondolatát”.)

Társadalmi, mozgalmi hitvallása szerint ugyanis: „amíg bajtársai a fronton életüket kockáztatják minden percben, addig ő a szószéket is harctérnek tekinti, ahol el lehet esni”. Különben is, rendíthetetlen ars poeticája: „Egy pap nem

hagyhatja el őrhelyét!”

Mártírhalál

A nyilasok azonban hamarosan végleg elhallgattatják. Időleges hatalmi eszközeik birtokában drasztikusan lesújtottak Kálló Fe- rencre (több száz társával együtt). A tragédia, a mártírhalál megrázó eseménysora — ahogyan az egymásnak kissé ellentmondó nyilatkozatokból, feljegyzésekből a tényleges történés megállapítható — a következő.

A nyilas „Nemzeti Szá- monkérő Szék” 1944. október 22-én határozta el Kálló esperes-ezredes likvidálását. A vád szerint: „Szovjet béke- propágandát terjeszt, és Szálasi ellen izgat. Baloldaliakat, kommunistákat és zsidókat ment.” A kórház néhány nyilas dolgozója árulta el tartózkodási helyét (Királyhágó utcai lakását). A „Számonkérő Szék” kivégző osztaga — három bőrkabátos, fegyveres nyilas — 1944. október 28-án, az esti órákban rontott be Kálló Ferenchez, aki tüdő- gyulladással, 40 fokos lázban feküdt. A csoport két tagja a gépkocsiban várakozott. Az autó rendszámát ronggyal letakarták. A fentiek Kálló esperest kirángatták ágyából. Bizonytalan mozdulatokkal öltözködött: „imbolyogva kérte és vette fel reverendáját.” Majd karon ragadták, és betuszkolták az autóba. A Hűvösvölgy egyik elhagyott részén kivonszolták az autóból az esperest. A halálbrigád egyik tagja (F.

<• s

Ebben a házban nevelkedett

' KALLÓ FEPC

r BöiaiÄÄSI, i AKIAZ Ül

I cu> Zj. B eTÜmM-ÍR ALT HA IX

EítÍE ÖRÖK PÉLÜA MAI

19 A-S W. 22. M-Di f?.

A •;

A.) „Kálló Ferenc háta mögé húzódva pisztolyából rálőtt’ a szinte eszméletlenségig beteg emberre. Az esperest életösztöne futómozdulatokra késztette, mire „(H. G.) két ízben belelőtt, aminek következtében az esperes összeesett. A fekvő emberbe, aki már haldoklóit, F. A. újból belelőtt,

azután otthagyták a tett színhelyén”. Másnap reggel telefonon jelezték a kórháznak, hol találják meg „papjukat”.

Ilyen brutálisan végzett a fékevesztett nyilas terror Kálló Ferenccel, az ellenállási mozgalom hősével, ötvenéves korában. Neki, aki annyi ember életét megmentette, neki nem adatott meg túlélni a nagy nemzeti kataklizmát. A felszabadulás után a népbíróság 1948-ban tárgyalta gyilkosainak ügyét. Közülük négyet sikerült azonosítani. Kettőt halálra, kettőt pedig életfogytiglani börtönre ítéltek.

Emléke él

A ritkán hálás utókor kegyelettel őrzi Kálló Ferenc emlékét. Már 1947-ben sor került „a magyarságáért, em- berszeretetéért, és a szövetségesek segítségéért hősi halált halt vértanú” emlék■ A

táblájának leleplezésére Budapesten, a Szervita tér 8. számú ház falán. A megemlékezést a „székesfőváros polgármestere” tartotta. Idézet az emléktábla szövegéből: „Kálló Ferenc honvéd tábori esperes, az emberszeretet vértanújának emlékére állították a munkásság és az értelmiség összefogására, vele együtt e helyen szövetkezett barátai”.

Egy évvel később (1948. augusztus 22.) Szarvas dolgozói is lerótták kegyeletüket. A Kossuth Lajos utca 56. sz. épület falán (volt római katolikus iskola) elhelyezett emléktáblájának szövege: „Ebben a házban nevelkedett Kálló Ferenc róm. kát. esperes, aki az üldözöttek védelmében 1944-ben halt mártírhalált. Élete örök példa marad számunkra. M. D. P." Budán „Kálló esperes” utca (XII. kér.) ápolja emlékét. 1978-ban tv-ri portfilm készült róla.

Szarvason a HNF és az MHSZ — halálának évfordulóján — évente megkoszorúzza emléktábláját. A nép önzetlen szolgálatának példaképe Kálló Ferenc élete, aki ember volt az embertelenségben ...

Dr. Tóth Lajos

Fotó: Csongrádi János

Életutak

Tanító lett 1914-ben

Igazi őszi, kellemes' délelőtt. A békéscsabai Gábor Áron utca akár egy liget, a nagy fák messziről szinte teljesen eltakarják még a magas házakat is, melyekből — ki hinné? — finom szilvalekvár- és paradicsomillat árad. Akárha falun járkálna az ember. Ez a kedves hangulat folytatódott az egyik első emeleti lakásban, ahol Uhrin Mihály rubindiplomás tanítóval beszélgettünk. Hetven éve végzett az Aradi Állami Tanítóképző Intézetben, 1959-ig tanított, s pályáját csak a két háború szakította meg. Most egy egész dél- előttön át a múltat kalandoztuk be, melyre jó emlékezni a kilencvenedik év küszöbén.

— Mint a tíz testvérem, én is az Arad megyei Apatelken születtem, ahová Békéscsabáról került el a család. Az .ottani szlovákok ugyan a közeli hegyről Mokrá- nak hívták a falut. Tízéves koromban visszatértem Csabára, mert itt jártam a rokonoktól polgári iskolába. Akkor a fiúpolgári a gimnázium mellett volt, a mai iparitanuló-iskola helyén, még előbb pedig a Munkácsy utca sarkán, a Novák-féle házban.

A kalendárium ekkor 1910-et mutatott, s csak nyáron döntötték el, hogy ő is tanító legyen. Szerencséje lett, mert teljesen ingyenes helyet kapott, és elkezdődtek az aradi prepaévek.

— Á képző és az internátus, a kétemeletes szép épület a Maros partján, gyönyörű helyen volt, tanulni szerettem és a bentlakás fegyelme sem esett nehezemre. Télen-nyáron fél hatkor keltünk, hatkor már a dolgozószobában kellett lenni és tanulni.

Komolyság, rend, fegyelem ... ismétli, majd elmosolyodik, s hozzáteszi: volt azért ott vidámság, csintalanság, szórakozás is. Már az maga, hogy a második emeleti hálókból épp a nyári színházra lehetett látni, s annak is az öltözőire. S szombatonként színházba mehettek a diákok.

— Már aki tehette. Nekem a kevés pénzemből nagyon kellett spórolni, s így csak ritkán nézhettem meg az aradi primadonnát, Diósi Nusit. Volt viszont jó énekkara a képzőnek, s szép időben esténként lent a parkban annyian összejöttek hallgatni bennünket, mint a térzenére.

Az aradi képzőben a román nyelv is kötelező tantárgy volt, akár a máramarosi- ban a rutén, Iglón a szlovák, vagy a Dunántúlon a német. A táj szerinti nemzetiségek anyanyelvének megfelelően.

— Nekem könnyű volt a" román nyelv, mert Mokrán sok ragadt rám belőle, s ezt kellett csak továbbfejleszteni. Ez annyira sikerült, hogy amikor végeztem, magyar és román iskolai képesítést szereztem. Nemcsak a nyelveket, hanem a többi tárgyat is szerettem. Igaz, kiváló, híres tanáraink voltak.

Kisdiákként léptek az alma máterbe és

felnőtten távoztak, mert a 18—19 éves ifjakat már annak tekintették.

— Mi is annak éreztük magunkat. S milyen is a fiatalság ... még hangsúlyoztuk is a felnőttség jelképével, a bottal, amikor 1914 nyarán végeztünk. A végzetes év végzetes eseményei aztán valóban gyorsan felnőtté tettek: a fronton. Egy alig több mint félévi tanítás után a ge- rendási tanyai iskolából vonultam be.

Azon az első háborús őszön csak októberben kezdődött meg a tanítás, s az új tanítót hat osztály 92 gyermeke várta és a szolgálati lakás, amelyben kint kellett lakni, hogy helyben legyen a pedagógus.

— Hogy nyugodtan kezdtem el foglalkozni majdnem száz tanulóval, azt a jó felkészítésnek köszönhettem, s hogy nagyon megszerettették velünk a tanítást. Azt az első napot sohasem felejtettem el, amikor özönlöttek a gyermekek az iskolába és jöttek velük a szülők is. A szeretet és tisztelet jeléül mindenki hozott valamit. Csodálatos fogadtatás volt. Aztán megkezdődött a délelőtti, délutáni tanítás; akik a közelben laktak, hazaszaladtak ebédelni, a többiek meg elfogyasztották, amit magukkal hoztak. Szombaton nem tanítottunk és elsején sem, akkor vettük fel a fizetést és’ akkor volt a tantestületi értekezlet is.

A fiatal tanító 1915 májusában bevonul katonának, 1916 januárjában pedig az orosz frontra vezénylik, ott még azon az őszön fogságba esik és csak 1921-ben jön haza. Ekkor újból tanyán — a kerek-kí- gyósi iskolában — kezdi meg a hatosztályos tanítást.

— Szlovákul és magyarul, s a módszert illetően nagy önállósággal. Csak a tanfelügyelő bírálta felül a munkát, de ha jó

eredményt értek el a gyermekek, akkor nem szólt bele.

Elővesz egy régi könyvet, az első elemis Beszéd- és értelemgyakorlat tanmenetét. Játék, rajz, kézimunka, beszélgetés váltogatja benne egymást, részletes módszertani leírásokkal.

— Remek tantárgy volt, különösen, hogy az első osztályban nagy súlyt helyezett a játékra, amely a képességfejlesztés mellett átvezette a kicsiket az óvodáséletből az iskolaiba. És a fegyelemmel sem volt baj, igaz, néha szigorúnak kellett lennem, hogy a túl élénkek ne zavarják az órát. Ezen a téren nagyon fontos, hogy az egyes gyermek alaptermészetét a pedagógus megismerje. No meg, hogy érdemei szerint bírálja el minden tanítványát, kivételt ne tegyen.

Hosszú pályafutása alatt, több nemzedék nevelése közben ezek vezérelték, továbbá azok az elvek, melyeket szintén a képzőből és otthonról hozott. Hogy tisztelje mindenki anyanyelvét, vagyis magát az embert.

Vass Márta