Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-16 / 243. szám
1984. október 16., kedd o [2122210 Akik a csirke szárnyát „szeretik” a közétkeztetést — miután tizennégy éves korom óta élvezője vagyok — vívmánynak tartom. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy nincs jobb, mint a házi koszt! Nem tartozom ugyan a haspártiak közé, de igazán jót akkor tudok enni, ha a feleségem, az édesanyám, vagy az anyósom főzi, s teszi elém az ebédet. Tudom, van ebben valami régimódi, nosztalgikus, miután életünk s ezzel együtt a családi munkamegosztás is jelentősen megváltozott. Elkészíthetem és eléje tehetem a családnak is a reggelit, a vacsorát. Az ebéd azonban más dolyg. Az továbbra is odaköti a konyhához .hitvesem, szombaton meg vasárnap. Mert a fiúknak, akik hétközben velünk együtt ugyancsak a közétkeztetés állandó ebédvendégei, valami „igazit” is kell azért adni! Magyarázom nekik, hogy örülni kell a hétközi lehetőségnek' is, még ha nem is mindig fogunk alá való a falat, amit az étteremben kapnak. Korholom őket a menüre tett meggondolatlan megjegyzéseikért. A televízióra hivatkozom, emlékeztetve őket a felpüffedt hasú néger kisfiúkra. Ezen elgondolkodnak ugyan, de két perc múlva már a friss kenyeret, követelik, s a félig szikkadt mehet a papírzsákba, majd elviszi a szomszéd a disznót hizlaló édesapjának, hoz helyette tíz tojást. De legalább nem a szemétbe dobjuk a negyed kenyereket. Már így is nyugodtabb a lelkiisméret. Magam — hála a sorsnak — éhezni sose éheztem, még azokban az években sem, amikor a köménymagos leves számított fő eledelnek a családban, meg a krumpli. Próbálom átérezni azt a szörnyűséget, amikor valakit már harmadik napja mardos úgy az éhség, mint engem, ha egy-két- órával később jutok a megszokottnál az ebédhez. A lelpuffadt hasú gyerekekre gondolok, meg a repülővel lezuhant perui sportolókra, akik a végén már a halottaikat ették. Nagybátyám jut eszembe, aki arról mesélt, hogy a fogságban kínjukban már a lóherét legelték. Micsoda kiszolgáltatottság. Forr bennem a harag a tehetetlenségtől. Miért nem tudunk a földön mindenkinek enni adni?! Persze tudom. Nem titok. A világon harmincszor többet költenek fegyverekre, mint a legelmaradottabb országok felemelésére szánt fejlesztési segélyekre. Ehhez jönnek a természeti csapások, szárazság, sáskajárás, amelyek hogy-hogy nem megint csak a világ „szegény övezeteit" sújtják igazán, akárcsak a mezőgazdasági termékek árainak állandó esése azokat a „szegényeket", akiket a természeti csapások elkerültek. Hiszen ezek az országok, ha valamit kínálni tudnak a nemzetközi árucserében, az jobbára mezőgazdasági termék. Ezt sem könnyű megmagyaráznom fiaimnak. Jóízűen falatozzák a mézeszserbót, amit az édesanyjuk sütött, és teli szájjal zúdítják a kérdéseket. Nem fér a fejükbe: miért hagynak ennyi embert éhezni? Azután fontosabbá lesz nekik az, hogy egyformán kapjanak a zserbóból. Mondom: osszuk be szépen egész hétre a sütit, anya nagyon sokat dolgozott vele, pedig őrá is ráférne a pihenés, reggeltől estig nincs megállása egész héten. Igazad van apu, mondják —, de ez a zserbó olyan jó! Táplálónk örül a dicséretnek, azután felhő suhan át az arcán: elfogyott a csemege, kezdheti elölről, hogy hétközben is legyen valami „kiegészítő” az éttermi koszthoz. Ez a gond — bármennyit segítünk is mi hárman, férfiak — mégis csak az övé. Nagymama jut eszembe gyerekkoromból. Csirkét ettünk ebédre, s anyám a szárnyakat rakta édesanyja meg a maga tányérjára. „Ti azt szeretitek?” — kérdeztem naivan. Anyám rámhagyta, de nagymama kifakadt: szeretem én a combját is, de ötven éve, mióta gyerekeim meg unokáim vannak én ezt eszem. Női sors? Valószínűleg. Mindenesetre a nők főszerepe a családokról való mindennapi gondoskodásban — benne a táplálékkészítésben — egyelőre nincs nagy veszélyben. S egyre inkább nő a szerepük az élelmiszer előállításában is! U tóbbira a statisztikai példák és adatok helyett fogadjunk el bizonyítékul egy bárki által ellenőrizhető tényt. Ez pedig az, hogy itt, Békés megyében is, ha valaki belép akár a csabai konzervgyár, akár a hűtőház, avagy a Gyulai Húskombinát üzemcsarnokába — hogy többet ne is soroljunk —, főleg asszonyokat Iát a munkapadok, szalagok mellett, látogasson el ide nappal vagy éjszaka! Alapos indokkal döntött tehát úgy a FAO, hogy az idei élelmezési világnapot — október 16- át — elsősorban az élelmiszer-termelésben dolgozó nőknek szenteli. Kőváry E. Péter Egy könyvsorozat sikere A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1974-ben indította „Időszerű közgazdasági kérdések” című sorozatát. Érdekes az évszám, ekkor ér el hazánkba az első olajár- robbanás hatása, fejlődő nemzetgazdaságunkat ekkor légy inti meg először egy világgazdasági válság szele, ekkor torpan meg szemmel láthatóan 1968-ban megkezdett, . gazdasági irányításunkat átszervező reformprogramunk, A sorozatot A kúszó infláció elméleti problémái — című könyv indította. Figyelmet felkeltő téma, hiszen szocialista tervgazdálkodás keretei között az inflációt, mint a gazdasági válság egyik csalhatatlan jelét, e könyv megjelenéséig egyáltalán nem emlegettük. A sorozat első köteteinek mind témaválasztására, mind a könyvek belső tartamára rányomta bélyegét az esetlegesség, a hiányos, nem eléggé árnyalt kidolgozás, míg a manapság megjelenő kötetek már erősen magukon viselik a tudatos kiadói-szer- kesztői munka jegyeit. Amint dr. Fébó László, a sorozat szerkesztője elmondotta, az eddig megjelent 41 könyv — négy kivételével — a magyar nemzetgazdaságban a mai napig is jelenlevő, a szakemberek által vívott, nyitott kérdésekkel foglalkozik, azok megoldhatóságára keresi a választ. A sorozat 1500 példánnyal indult, ma, tíz év után négyezernél tart, ami hazai viszonyok között egy kifejezetten szakmai tartalmú, tehát viszonylag kisszámú olvasóközönségnek készítve, meglepően nagy számnak mondható. Az is elhangzott a sajtótájékoztatón, hogy a szakmai könyvsorozatok tekintetében szinte példa nélkül áll az az eset, hogy az Időszerű közgazdasági kérdések című sorozat szerzői közül 18-an (!) elsőkönyves szerzők, többek vidékiek. Bogár László —aki egyébként a miskolci Városi Tanács dolgozója — A fejlődés ára című könyve úgy jelent meg a sorozatban, hogy a szerkesztő a későbbi szerző tollából származó értekezést olvasott a Volóság című folyóiratban, s felkérte a szerzőt a téma bővebb megírására. A sorozatban eddig megjelent negyvenegy kötet összpéldányszáma 95 ezer, ami szintén feltűnően magasnak mondható ilyen jellegű könyveknél. Legtöbb példányban Kornai János professzor könyve jelent meg. látott napvilágot, öt és félezerben, címe: Növekedés, hiány, hatékonyság. A kiadó ebben a sorozatban még három könyvet kíván megjelentetni az idén, közöttük Csikós Nagy Bélának árpolitikánk időszerű kérdéseivel foglalkozó munkáját. H. Z. Olyan, mint a takarmánytök, de nem az Gyógyszer lesz belőle Exporttökök — háztájiban Nem tudom eldönteni, melyik évszakot szeretem leginkább. Mindig az hat meg. amelyik éppen színezi a tájat. Most tehát az ősz, a napfényes, a levélhullató, a békés nyugalmat árasztó. Szerencsések vagyunk — állapítom meg magamban, miközben nagyokat döccen a földút kátyúit kerülgető kocsi —, hogy négy évszak szépségeit élvezhetjük. S úgy hiszem — ahogy megállunk a dévaványai Lenin Tsz földjén — az ősztől ajándékba kapott napsugaras órák a nehezebb munkát is élvezetessé teszik. Dékány László, a tsz növénytermesztési ágazatvezetője zölden maradt tökök, elszáradt kukoricaszárak, haldokló gazok között indul a tábla közepén dolgozó gépek és emberek felé. Kissé nehezen követem, aszfalthoz szokott cipőm sarka mélyen nyomul az elmúlt napok száz milliméteres esőit őrző földbe. A tagok háztáji területén járunk. — Ez az olajtök — mutat egy megtermett példányra Dékány László —. olyan, mint a közönséges takarmánytök, csak jóval értékesebb, a magja miatt. Két gép megy lassan, meg- megállva előttünk: a mobil roppantó-válogató és egy teherautó. Két ember villát szúr a megsárgult tökbe és a rácsos, hengeres testű roppantóba dobja. A gép feldarabolja, megforgatja az anyagot, és a másik oldalon kipréseli a hosszú, nedves szálakkal kevert tökmagot. Itt egy ember áll. s a roppantóból kikerülő magot lapáttal hányja a teherautóra. Ez a félig gépesített kézimunka. — Gondolkodtunk már — mondja Dékány László —, hogyan lehetne „embert kí- mélőbb” a munka, de igazán jó megoldást nem találtunk. Ha a gép szedné fel a tököt, óhatatlanul közé kerülnének idegen anyagok, például éretlen, zöld tökök, s ez nagyon lerontaná a minőséget. A legtöbbet egyébként a kizárólag kézi erővel feldolgozott tökmagért fizetik, azért, amit kézzel vágnak fel, kézzel tisztítanak, mosnak, szárítanak. Így sérül legkevésbé a mag. — Nézze — vesz egy marék tökmagot a kezébe az ágazatvezető —, ennek nincs kemény héja, mint a közönséges töknek, csak a vékony zöld hártya burkolja. Ha ezt „elveszti” valahol, kevesebbet ér. Az olajtök nem egy közismert növény. Jobbára az utóbbi években terjedt el. több megyei mezőgazdasági üzem is foglalkozik termesztésével. A Lenin Tsz — ahogy később, már az irodában ülve hallottuk Kiss Ferenctöl, az elnöktől — nyolc évvel ezelőtt kezdte el a háztájiban termelni. — Az FLR szervezett be bennünket — mondja az elnök — később aztán közös megegyezés alapján átadta a termeltetést a KITE-nek. Először csak tíz hektáron .vetettük, idegenkedtek tőle a tagok. Aztán kiderült, á tök többet hoz, mint a kukorica, ezen a szikes talajon. Most 170 hektáron, az országban a legnagyobb területen termesztjük az olajtököt, és még több kellene. Nemrégiben járt itt a nyugatnémet partner, érdeklődött, nem tudnánk-e többet termelni. A tökmagot a KITE és a Hungaroseed Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével a nyugatnémet Fink cég vásárolja meg. Az ösz- szes megtermelt mennyiséget exportáljuk. A külföldi felhasználó értékes anyagokat von ki a magból, melyből gyulladásos megbetegedésekre gyógyszerek és kozmetikai cikkek készülnek. Szárítva, zsákokban szállítják el, az egyébként — megkóstoltuk — jó ízű magot. Előtte természetesen megtisztítják, mossák és centrifugálják, hogy mentesüljön a szennyeződésektől. E munkákat és a betakarítást a szövetkezet teljesíti, ellenértékét pedig levonja a tagok „háztáji járandóságából”. Akiknek a tökkel kapcsolatban az a feladatuk, hogy — mikor ideje vagyon — kétszer megkapálják, és a betakarításhoz előkészítsék, azaz sorokba rakják, görgessék. Vagyis meglehetősen kézimunka-igényes a tök, ami egyben azt is jelenti, hogy a termőterület növeléséhez megfelelő érdekeltség szükséges. A tagok éredekeltségé- vel — elnézve a 170 hektárnyi, tökkel benőtt tájat — szerencsére nincs gond. Szatmári Ilona Tájékoztató a fűtőkészülékek, főző- és vízmelegítő készülékek kínálatáról A fűtőberendezések, főző- és vízmelegítő készülékek iránt júliustól szeptemberig a legnagyobb a kereslet, ám sokan szeretnének vásárolni a fűtési szezon kezdetén is ezekből a fontos berendezésekből. A belkereskedelem illetékeseinek tájékoztatása szerint szilárdtüzelésű kazánokból, tűzhelyekből és kályhákból meglehetősen széles a választék. A kályhák közül a vásárlók főként az NDK, csehszlovák, valamint a hazai, salgótarjáni energiatakarékos termékek iránt érdeklődnek. Ezekből mind a mennyiség, mind a választék kielégítő, s a kereskedelem elegendő készlettel rendelkezik. Tűzhelyekből háromfélét, szilárdtüzelésű kályhákból tízfajtát, kazánokból még ennél is nagyobb választékot kínálnak. A gázkészülékek választéka korántsem ilyen széles: kevés a cirkogejzer, valamint a keresett ÉTI kazán, továbbá a Szieszta, palackkal működő gázkályha. Kazánokból — a Körös Kazángyártó és Gépipari Vállalat termékéből — az idén kétszer any- nyi került forgalomba, mint tavaly, s mégsem bizonyult elegendőnek. Más gyártók is megkezdték kazánok előállítását, ezek fogyasztói ára azonban lényegesen drágább az ÉTI-énél. ötven százalékkal többet adott az idén a Fegyver- és Gázkészülékgyár cirkogejzerből, mint tavaly, a gyár azonban még így sem tudta kielégíteni az igényeket. Az előzetes felmérés szerint ugyanis li ezerre lett volna szükség, ezzel szemben csak 9 ezret tudtak szállítani. Sziesztából a kínálat alig több mint tavaly. A kereskedelem igénye 10 ezer volt, a gyár hatezret tud leszállítani az év végéig. Gáztűzhelyekből a hazai *és importkészülékek megfelelő választékot nyújtanak. Üjdonság, hogy megkezdték a színes, zománcozott tűzhelyek árusítását is. Konvektorokból van elegendő, bár nem mindig kapható az a típus, amit a vevő éppen keres. A hazai és az importradiátorok kínálata az idén 80 százalékkal haladja meg a tavalyit, ez főként a második félévben érződött az üzletekben. Ennek eredményeként az ellátási gondok megszűntek, a választék azonban még mindig nem kielégítő. Nem biztos ugyanis, hogy azt a méretű radiátort tudja megvásárolni az építkező, vagy a fűtését felújító vásárló, amelyik a lakásba alkalmas. Meny- nyiségi hiány egyedül a Hadai alumínium radiátorokból mutatkozik, ez ugyanis az összes többi típusnál olcsóbb, s ezért több is elkelne belőle. Az elektromos fűtőberendezések, különösen a hőtárolós kályhák iránt csökkent a vásárlók igénye, különösen, mióta hálózatfejlesztési hozzájárulást kell fizetni egy-egy ilyen készülék beszerelésénél. Tavaly valamivel több ijiint harmincezer hőtárolós villanykályhát helyeztek üzembe a lakásokban, az idén számuk előreláthatóan mintegy húszezer lesz az év végéig. A fűtőberendezések közül a kedvelt, csehszlovák gyártmányú kisebb teljesítményű elektromos olajtöltésű radiátorok a napokban kerülnek az üzletekbe. Ezenkívül többfajta hősugárzó is kapható. A fűtő-, főző- és vízmelegítő berendezések választéka, kínálata évről évre bővül, a Belkereskedelmi Minisztérium igyekszik könnyíteni a vevők választási gondjait. Ezért tájékoztató füzetet adtak ki a fűtőkészülékekről, illetve főző- és vízmelegítő berendezésekről. A roppantóban Fotó: Fazekas László
