Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-11 / 213. szám

1984, szeptember 11., kedd

Nyitottabb világban nevelni a serdülőket

Beszélgetés egy pszichiátriai kongresszus alkalmából

Szeptember 8-án és 9-én egészségügyi ifjúsági napok kezdődtek Gyulán, a Békés megyei Tanács kórháza KlSZ-szerve- zetének rendezésében. A tudományos konferencia témája a serdülőkor mentálhigiénéje. A tanácskozás jelentőségéről, a téma

aktualitásáról beszélgettünk dr. Baly Hermina megyei elmegyógyász szakfőorvossal, s az osztályán dolgozó munkacsoport tagjaival : dr. Vincze Gábor és dr. Gácsér Magdolna pszichiáterekkel, valamint Sza- bóné Kállai Klára pszichológussal.

Baly Hermina: — A társadalomtudományok kutatói, a Társadalomtudományi Tanács szociológiai felmérések alapján megállapította, hogy manapság a család szerkezetében pszichológiai törések tapasztalhatók. A gyerekek társadalmi beilleszkedési zavarokkal küszködnek és ezt mi pszichiáterek egy-egy személy gyógyításával nem tudjuk feloldani, csak komplex családterápiával. Amikor a KISZ KB a tudományos konferencia témájául a serdülőkort választotta, a tanácskozás megrendezésével a gyulaiakat bízta meg, figyelembe vette, elismerte a megyében folyó kutatómunkát.

Vincze Gábor: — Volt már a megyében, Békéscsabán az egészségügyi gyermekotthonban hasonló rendezvény.

1979-ben fiatal pszichiáterek fórumát rendeztük Gyulán, több mint száz szakember részvételével. Otthont adott már a megyénk ideggondozói és alkohológiai tudományos tanácskozásoknak. Az Értelmiségi Fiatalok Tanácsa dönt arról, hogy melyik KISZ-szervezet vállalhat országos rendezvényt. Bennünket ért most a megtiszteltetés. Ebben nyilván' döntő szerepe van a KISZ KB vörös vándorzászlójának, amelyet rajtunk kívül még egy egészségügyi KISZ-szervezet kapott az országban. Magam is többször részt vettem meghívottként az Értelmiségi Fiatalok Tanácsa megbeszélésein, elsősorban a pszichiátriai problémák

megtárgyalásán. A szakmai munkánk értékmérője ez a rendezvény.

Magyarországon 10 esztendővel korábban nem lehetett lelki sérült 18 éven aluli fiatalt az osztályokon gyógyítani. A serdülők pszichiátriai gyógyítása szinte a senki földjének számított.

Gyulán 1978-ban hoztuk létre az osztályon belül a juvenilis pszichiátriai részleget, ahol a serdölőkorúakat gyógykezeljük. Hatéves tapasztalatunk minden ismeretét a szakma elé tárjuk a különféle kongresszusokon, előadásokon és tudományos dolgozatokban. Ez a terület elméletben és gyakorlatban egyaránt szívügyünk. A fiatalokkal nemcsak kórházi körülmények között foglalkozunk, hanem ambuláns rendelésen is. Az eltávozott betegekkel csoportfoglalkozásokon rendszeresen találkozunk, itt mindenki őszintén elmondhatja, mi a baja önmagával, a környezetével, a szüleivel, az iskolával, a fiúkkal vagy lányokkal.

— A személyiség kialakulásának, fejlődésének kritikus időszaka a kamaszkor. Gyakran halljuk a szülőktől: „Nem bírok a 14—16 éves gyerekemmel, szemtelen, szófogadatlan, csavarog, mi lesz így belőle?’'

Vincze Gábor: — A 14—

18 éves fiatal viszonylag kevéssé differenciált személyiség, nem alakultak ki még különféle viselkedési normái. Biológiailag gyorsan érik, a szociális érés időszaka — amíg elvégzi az iskoláit. önálló keresettel rendelkezik — pedig egyre inkább késik. Sajnos, a család érzelmi megerősítése, a harmonikus együttlét, a feszültségmentes légkör sok helyen hiányzik, a gyermekek érzelmi érése késik. A felgyorsult biológiai érés mellett szégyellj érzelmi éretlenségét, bizonytalanságát. Ilyenkor érzik már azt is, hogy önállóvá kell lenniük és szüleiktől le kell válniuk, önmagukat nem tudják hová tenni, s ez iszonyatosan nagy belső ellentéteket szül.

'A feszültséget kitörésekkel vezetik le. Ezzel magyarázható a sok kriminológiai zavar, lelki probléma, hangulatzavar, öngyilkossági kísérlet, alkohol- vagy drog- fogyasztás. A lányoknál általában gyakoribb a depresszió, az öngyilkossági kísérlet, a fiúknál pedig a kriminológiai eset. Sajnos, a mai fiatal generációban sokkal több a depressziós személyiség, mint a felnőttek között.

— Mit tehet a pszichiáter és a pszichológus, hogy segítsen megelőzni a bajt, vagy feloldani a fiatalok lelki feszültségeit?

Gácsér Magdolna: — 1989 októberétől megyei gyermekideggondozóban fogadjuk a problematikus gyerekeket, fiatalokat. Akik hozzánk jönnek, azoknál már konkrét tünetet észlel a család, az iskola. Figyelmetlen, közönyös, szorongó a fiatal, romlik a tanulmányi eredménye, alvászavarokkal

küzd, befelé fordul. Ilyenkor már gyógyítani kell. Egyénileg, gyógyszerekkel, pszichoterápiával, később esetleg csoportos foglalkozások módszerével. A megelőzés fontos része a területi munka, a felvilágosítás, a problematikus gyerekék időben való kiszűrése. A nyáron jártunk már több nevelőintézetben, gyermekszakrendelésen, ilyen vizsgálatokat végeztünk. Pedagógusoknak, szülőknek fel- világosító előadást tartottunk, szakirodalmat ajánlottunk. Ezzel persze nem lehet megváltani a világot, kevesen vagyunk. Nagy baj, hogy maguk a kamaszok, a kamaszokat nevelő szülők sem ismerik a normális kamaszkort. Az előbb már említett leválás a szülőtől természetes pszichológiai folyamat, amelyet a családnak segítenie kellene. Gyakran azt sem tudják a felnőttek, milyen tünetek lehetnek kórosak a

gyerekeknél. Ha például az egyébként eleven gyerek feltűnően nyugodtan ül a pad- ban, nem biztos, hogy megjavult. Esetleg csak bágyadt, mert előző este gyógyszert evett, alkoholt ivott. Amikor a környezete jónak tartotta, éppen az volt a betegségszakasza. Nagyon fontosnak tartjuk a pedagógusokkal való együttműködést, hiszen minden szülőnek külön-kü- lön nem tudjuk elmagyarázni a tennivalókat.

Kállai Klára: —A pszichológus legtöbbször már a sérült gyermekkel foglalkozik. Jó lenne, ha például népszerűsítenék a művelődési házakban az önismereti játékokat, felnőttnek és gyereknek egyaránt, ez is a megelőzést szolgálná. Gyakran a szülők sem ismerik önmagukat, hogyan ismernék hát fel gyermekükben a kórosat.

Vincze Gábor: — Az is

gond, hogy a társadalomban nincs megfelelő mentálhygie- nes szemlélet. Betegségnek csak a testi bajt ismerik el. A szülő akkor nyújt támaszt a gyereknek, viszi orvoshoz, ha fáj valamije. Egyébként könnyen rárivall: „Szedd

össze magad, kapsz egy pofont, azt csinálod, amit mondok és kész!” Ahelyett, hogy leülnének elemezni, megbeszélni, mi lehet a baj, hogyan oldják meg. Nap mint nap előítéletekkel találkozunk; eszerint, ha egy gyereket pszichiáter kezelt, az elmebeteg. Pedig neurotikus, hangulatzavara, személyiséggondja, lélektani krízise volt, amelyet orvos segítségével feloldott. Meggyógyult, és ha a környezete megérti, befogadja, nem esik vissza. A mai korban a gyerekeknek elsősorban nem a szülők vagy a pedagógusok a példaképei, ha nincs megfelelő kötődése hozzájuk. A kortárs csoportok hatása a meghatározó, nem egyszer a szélsőséges tulajdonú, negatív jellemű hangadóké. Ezt korábban ellensúlyozta a család érzelmi, szociális, pozitív példája. Ma már egyre kevésbé. Olyan légkört kellene teremteni a családban, az iskolában, hogy a gyerekek ki merjék mondani a véleményüket. Neveljük nyitottabb világban a serdülőket. A narko- mánia, a drog, az alkohol is csak menekülési formák. Pszichológiai oka; a depresz- szió, a szorongás oldása, szociológiai oka; a csoportos együttlét öröme, egyik viszi a másikat. így teremtenek távol a felnőttektől ideig- óráig öntörvényű saját világot maguknak. Ennek szomorú következményei közismertek.

— Milyen tanácsot tudunk adni a kamaszok szüleinek?

Baly Hermina: — A pszichiátereknek is az a célja, hogy boldog, vidám fiatalok nőjenek fel ebben a társadalomban, akik nyitottak, őszinték, és vállalják a nehézségeket. A gyerekek olyanok, amilyeneknek nevelik őket, amilyen a családi élet. Erezzen otthon felszabadult, őszinte légkört, ahol jót és rosszat szorongás nélkül elmondhat. A szülők egymás közötti kapcsolata is fontos példa.

Gácsér Magdolna: — Biztonságérzete legyen a fiatalnak, tudja, kihez forduljon a szeretetével, a problémájával. Időigényes a szeretet? Egyetlen beszélgetéssel töltött óra többet jelenthet, mint sok-sok átlézengett, közönyös nap. Érezze a gyermek, hogy ő is fontos a családban, számít a véleménye. Ne menjen a szomszédba vagy rossz helyre tanácsért, ne találjon ki olyan égbekiáltó dolgokat, amitől végre valahára ráfigyelnek.

Kállai Klára: — Persze, mondhatja valaki, megint a

szülök feladatait határozzuk meg. Pedig, ha együtt élünk, örülünk, gondolkodunk a gyermekünkkel, mindenki jobban jár és boldogabb lehet.

Vincze Gábor: — Tudomásul kell venni azt is, hogy ma már nem lehet a régi módon nevelni. Állandóan változnak az emberi normák és értékrendek a felgyorsultan fejlődő társadalomban. Ne a gyermekkorunkra gondolva neveljünk, hanem kapcsolódjunk szorosan gyerekünk életébe és érzésvilágába. Az emberi személyiségből eredő tekintély elvű nevelést is csak demokratikus jelleggel lehet érvényesíteni. A szülő hagyja kibontakozni a gyerekét, ne csak kritizáljon. El kell fogadni, hogy a serdülő kettős világban él, a valóságban és élénk fantáziával teremtett álomvilágban. Ez természetes állapot, amíg a szülő segítségével stabilizálódik a személyisége.

Baly Hermina: — A konferencián mindezekről a témákról vitatkoznak majd neves szakemberek és fiatal kutatók. A mi munkacsoportunk is tart előadást a serdülőkori zavarok és az előítéletek kapcsolatáról. A pszichiátriai, pszichológiai kutatások eredményeit, a tapasztalatokat lehet majd egyeztetni, ütköztetni vagy magunkévá tenni. Beszélünk majd a tervekről is. Jó, hogy nálunk egymásra épül az osztály és a gyermek ideggondozó munkája. A tervek szerint 2000-ig 40 ágyas

gyermekpszichiátria létesül a megyében. Jól dolgozó gondozóhálózat, nevelési, pszichológiai tanácsadók, centralizált szakértők, alapos fel- világosító munka kell ahhoz, hogy eredményesen dolgozhassunk.

Bede Zsóka

Fotó: Veress Erzsi

A határőrség csapatmúzeuma

A kép jobb oldalán Bozvári Imre határőr alhadnagy szobra látható. Az ellenforradalmárokkal vívott tűzharcban esett el 1956-ban

Az orosházi határőrkerületben Harmati László alezredes kalauzolt végig abban a csapatmúzeumban, amelynek anyaga Nász Mihály nyugállományú százados fáradságos munkája révén évről évre egyre gyarapodott. Sajnos, ezzel a lelkes, kutató-, gyűjtő- és rendszerező tevékenységet folytató emberrel ez alkalommal nem sikerült találkoznom. Azt viszont megtudtam, hogy a határőrkerület történetét (a megalakulásól kezdve az

1980-as évek elejéig) ő dolgozta, fel, s ezért a munkáért méltó elismerést kapott.

Most pedig újabb feladat hárul rá és segítőire, nevezetesen mintegy 16—20 tablóból álló kiállítást készítenek elő, hogy bemutassák a határőrkerület 40 éves fejlődését. Az összegyűjtött dokumentumokat az 1985. februári ünnepség után vándorkiállításra viszik, hogy az őrsökön szolgálatot teljesítő

alegységek tisztjei és katonái is megismerhessék.

S hogy a „bőség zavara” miatt mennyire nem lesz könnyű a válogatás, többek között bizonyítja az is: a

szépen berendezett csapatmúzeumban a már eddig összegyűlt anyagnak csupán a fele látható. A másik részét fiókokban és szekrényekben tárolják. Az elképzelések között szerepel: újabb állandó kiállítótermek létesítése a határőrkerület parancsnoksága mellett.

A takaros kis épületben levő múzeum telis-tele van hatalmas, számozott vitrinekkel, amelyek kronológiai sorrendben (a végvári harcoktól kiindulva, s napjainkig bezárólag) prezentálják a haza fegyveres védelmének különböző korszakait. Például a bejárati ajtótól jobbra láthatók a gyulai várból származó tárgyak, közöttük egy elesett harcos koponyája is, jól látszik rajta az ütéstől vagy vágástól keletkezett sérülés. Akik helytörténettel, honismerettel rendszeresen foglalkoznak, külön érdekességként szolgálnak számukra a kapitalizmus korszakából származó okmányok, kitüntetések, használati tárgyak ... Korabeli újságok tanúskodnak arról, hogyan alakult meg a határőrség, s hogyan vívta harcát a népi hatalomért. Az egyik vitrinben pedig a kézifegyverek egész arzenálját őrzik:

a kovácspuskától egészen a mai modern, sorozatlövő fegyverekig. Ezek mellett van egy lovasfelszerelés, majd a sportélet eseményeiről, illetve a győztes mérkőzésekről tanúskodó serlegek, érmek, oklevelek, fényképek töltik meg a szekrényeket. Csaknem teljesnek mondható az uniformisgyűjtemény.

A kiképzés fejlődési folyamatát tekintve ugyancsak érdekesek a régi szolgálati szabályzatok, az egykori sajtókiadványok, a kitüntetlek és így tovább. Például a 12. sz. üvegszekrényben kiállított tárgyak egynémelyike majd hogy nem borzongással tölti el a látogatókat. A pisztolyokon, a kézileg gyártott bokszereken kívül akad itt egy olyan, hegyes szögekkel kivert, elektromos buzogány is, amelyet a határsértő a járőrkutya ellen akart felhasználni ... Az egyéb eszközök és fényképek azt mutatják be, milyen raffi- nált módszerek alkalmazásával próbáltak egyesek nyugati valutát, ékszert, karórát, sőt, még gyógyszert is csempészni kisebb-nagyobb mennyiségben. Egy másik fotón azt a jelenetet örökítették meg, hogyan akart „átgurulni” valaki a vasúti kocsik alváza mögé rejtőzve a határon. A csapatmúzeumban őrzik azoknak a katonáknak a fényképeit is, akik szolgálati idejük alatt a legtöbb határsértőt fogták el.

Az együttműködés erősödését bemutató vitrin anyagát szemlélve Harmati László alezredes kiegészítésűi elmondta, hogy az önkéntes határőrök létszáma ma már igen jelentős. Az állomány nemcsak a helyi párt-, állami, gazdasági és társadalmi szervekkel, továbbá a társ fegyveres erőkkel, hanem az ifjúgárdistákkal és az úttörőkkel is szoros kapcsolatot tart fenn. Egyébként a csapatmúzeum kitűnő lehetőséget nyújt a politikai és szakmai képzéshez, s nem utolsósorban a hazafias neveléssel összefüggő célok eléréséhez.

Kép, szöveg: Bukovinszky István

Se szeri, se száma a határőrök életét, mindennapi tevékenységét bemutató tárgyi emlékeknek, dokumentumoknak