Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-09 / 212. szám
o 1984. szeptember 9., vasárnap Mi n BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Mezőgyánban A szeptember elejét is kitöltő forróság újabb és újabb utánpótlást kap az erős lökésekkel érkező déli széltől. Ahogy elhagyjuk Nagygyantét és közeledünk Mező- gyán felé, az út két oldalán'elterülő száraz, füves puszta — birkalegelő — látványa a régmúlt időket idézi. Ntncs kizárva, hogy ezen a környéken fogalmazódott meg Arany Jánosban — aki egyébként jól ismerte ezt a tájat — a következő néhány gondolat: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja; tikkadt szöcske nyájak legelésznek rajta...” Mint ahogy a mezögyáni szájhagyomány azt is tudni véli, hogy a falu határában még ma is meglévő nádas annak a bizonyos tengernagy nádasnak a része volt, amelyben Toldi Miklós vívta híres élet-halál harcát a toportyán férgekkel, nádi farkasokkal. De a régmúlt idő emlékeit nemcsak a közszájon forgó történetek őrzik. Bizonyítható, hogy a környéken a kőkorszakban is éltek emberek. Találtak hun, illetve avar temetkezési helyet. A honfogfaláskori népek gazdag vízi világot fedezhettek fel itt. A magasabb részek — a mai Mezőgyán is egy ilyenen épült — mint szigetek emelkedhettek ki a víz és mocsárvilágból. Az ország történelmi sorsfordulói agyá- ni emberek életét is formálták. Dózsa csapatai itt vonultak át Temesvár felé. Gyula és Sarkad eleste után jöttek a török, majd az őket elűző német katonák, adószedők. Igaz, sokszor üres kézzel kellett visszafordulni a mocsárvilág kapujából. A Rákóczi-szabadságharc után a Tiszák lettek a környék urai, birtokosai — egészen a felszabadulásig. De addig még sok minden történt, sok szenvedést álltak ki az itteniek. Feljegyezték azok nevét, akik 1848-ban nemzetőri szolgálatra vonultak be. (A Bodó, Kakas, Szabó, Oláh, Veres, Mándi, és Forrás családok ősei.). Miközben a Tisza családnak több, mint ötezer kataszteri hold földje volt, a mezőgyániaknak csaknem 100 százaléka agrárproletár sorban élt. Századunk elején lecsapolták az addig megélhetést adó mocsarakat, így az egyetlen éltető forrás a föld lett volna. Földhöz viszont csak kevesen jutottak. Az éhezés, az elkeseredés és a nyomor táplálta az agrárproletárok törekvéseit. Az új eszmék, az igazságosabb rend fogékony fejekre talált. Az első világháború tovább rontotta helyzetüket. A Tanácsköztársaság végre feliebben^ tette a reményt. A mezögyáni direktórium 32 napig intézte a község ügyeit. Leverték, de emlékét nem lehetett kiölni az emberekből, különösen akkor nem, amikor a két világháború közötti éveíTsemmit sem oldottak meg az évszázadokig gyülemlő bajokból. A mezögyáni emberek legnagyobb sorsfordulója az kezdődött a közigazgatás újjászervezése. A régi rend képviselői közül sokan elmentek, és volt olyan is, mint a jegyző, akit a lakosság kísért ki a falu határáig. A nemzeti bizottság tagjait az újjá alakuló pártok képviselőiből választották meg az emberek. A bizottság vezetője Módi Sándor lett, egy munkásmozgalmi múlttal rendelkező cipész ember. A kommunista párt november 6-án alakult meg és mindvégig vezető szerepet töltött be az új társadalmi rend megvívásában. Szabó Mihályné az élet megindulásáról a következőket mondja: 1945. őszére már mindenki megkapta a földosztó bizottság által adott földet. A község határában nem volt kiosztható föld, ezért a Tisza-birtokból Nagy- gyanté környékén juthattak földhöz a nincstelenek. De már 1944. őszén is vetettünk. Igaz, alig volt mit. Előfordult, hogy az előző aratáskor elhullott gabonaszemeket hagyták meg. Megalakultak az érdekvédelmi szervek, az UFOSZ és a DÉFOSZ. Ezek tulajdonképpen a szakszervezeti mozgalom elődei voltak. ’47-ben Nagygyantén — ami közigazgatásilag Mezőgyánhoz tartozik — indult a gépállomás. Két kis „pü- fögőt" és egy nagyobbat kaptunk. Óriási előrelépést jelentett ez. Előtte az emberek teheneket fogtak az igába. Ekkor láttuk az első autóbuszt is. Tiszteletére a pap a templom előtt még imát is mondott. Mónus Sándor bácsi története jól isA község elmúlt 40 évének eseményeit segítette feleleveníteni Szabó István, Baracsi Ferenc és Szabó Mihályné mert a községben: — Beszaladt a feleségéhez a házba és a következőket mondta: „Mit gondolsz, mit láttam? Mit láttál? — kérdezte a felesége. Nagy volt, hosszú volt, meg fényes. Elől is le, hátul is le — ugyanis a csomagokat a busz tetején levő csomagtartóra lehetett feltenni, s a jármű elején, illetve hátulján egy-egy létra volt. Hosszúkocsi, oszt izé meg búgott is.” Az élet normalizálódásával 1948-ban megszűnt a héttagú nemzeti bizottság és megalakult a képviselői testület, újjáalakult a községi elöljáróság. A kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülését követően csak úgy mint országosan a munkáspártok hatalma teljessé vált. És már 1950-et írunk. Baracsi Ferenc 1944. október 5-i a megalakuló községi tanácsról dátumhoz kötődik. A szovjet csapatok ezen a napon szabadították fel a községet. Az első hetek és az azt követő 40 év eseményeinek felidézésében segítségül hívtuk Baracsi Ferencet, aki a tanácsok megalakulásától, 1950-től 1983-ig volt a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára, Szabó Mi- hálynét, aki 1952—77 között volt a település tanácselnöke és Szabó Istvánt, aki 1980. óta tölti be ezt a posztot. Baracsi Ferenc: — Az első szovjet őrs szeptember 28-án este jött a faluba. Deák bácsi, a bíró öt-hat kenyeret és szalonnát adott nekik. A községet és a környékét sorozatos bombatámadások érték, majd október 5-én végleg felszabadultunk. Először a káosz lett úrrá mindenen. A legszegényebb emberek az éhségtől vezérelve — mondván, hogy mostmár minden a miénk — kifosztották a boltokat. De még hallani lehetett Komádi felől az ágyúkat, amikor megás az előtte álló feladatokról beszél: —.A tanácstestület elnöke Szegedi Sándor lett. Vb-titkárnak engem választottak. Az 53 tagon kívül 15 póttagot is bevontunk a munkába. Először az orvos Gesztről való ideszállítását kellett legalább hetenként egyszer megoldani. Nem volt gyógyszertárunk, művelődési házunk, mindössze egy kút volt, ami 12 liter vizet adott percenként, egy makadámúttal rendelkeztünk. Bővíteni kellett az iskolát, szolgálati lakásokat kialakítani,, járda- hálózatot építeni, stb. Szabó Mihályné 1949-ben az elsők között lépett be a termelőszövetkezetbe. Legjobban ő lepődött meg, amikor megválasztották tsz-elnöknek. Majd másfél év múlva a járási tanács és .a járási pártbizottság vezetői felkeresték és felkérték, hogy legyen a község tanácselnöke. Ekkor még nem állt kötélnek, nem érzett magában elég erőt a feladat elláAz első osztályosok ismerkednek a tanító nénivel tására. De amikor a répaföldön összegyűlő emberek egyöntetűen úgy határoztak, hogy ő legyen a tanácselnök, már nem tudott nemet mondani. Huszonöt évig töltötte be ezt a posztot. Olyan időkben, amikor a vezetők emberségből is naponta vizsgáztak. — „Munkámat igyekeztem mindig úgy ellátni, hogy az itteniek bizalmát ne veszítsem el. Nálunk is volt begyűjtés, de itt erőszakoskodások nem fordultak elő. Sokszor napokat kellett egy-egy emberrel beszélni, de végül sikerült emberi szóval meggyőzni az illetőt.” Az idő és a hely rövidsége miatt az elmúlt 40 év minden egyes évének történéseit nem vehetjük számba, kísérhetjük figyelemmel. De 1984. szeptemberének Mezögyána őrzi az itteniek munkáját. 1950-től napjainkig különböző fejlesztésekre, felújításokra tanácsi pénzekből 75 millió forintot fordítottak. A tengersok feladathoz cseppnyi ez az összeg! Az elkövetkezendő évek, évtizedek községi vezetőinek lesz még bőven - tennivalójuk. Szabó István tanácselnök a közeljövő célkitűzéseiről a következőket mondja: 4 ezer méter ivóvízhálózatot 1987-ig még meg kell építeni. Folytatni kell az intézményeinkben az olaj kiváltását. Az Arany János utcai iskolában elkészültek a központi fűtés tervei, valószínű, hogy 1985- ben ezt a munkát is befejezzük. Bővíteni kell az út- hálózatot. Szeretnénk a ravatalozó házhoz bevezetni a vizet. A fogorvosi rendelőt is korszerűsíteni kell. Az általános művelődési központ napközis konyháját felújítunk A helyi munkalehetőségek szűkös volta miatt évről évre csökken a település lélékszáma. Napjainkban 1764-en élnek itt. Mivel a tanács munkahelyet nem tud teremteni, ezért a közösség megtartó erejét kell fokozni. Az intézményhálózatot az igényekhez kell igazítani. A társadalmi és tömegszervezetek működését pedig úgy támogatni, hogy a lakosság legszélesebb rétegei is kivegyék a munkából a részüket. A felszabadulás után ez a ház épült fel elsőnek a községben Az intézményekről — röviden B tsz-mozgalom harmincöt évéről Váratlanul állítottunk be özvegy Vári Józsefnéhez, Róza néni Keleti utcai házába, — A férjem kubikos volt, a felszabaduláskor földet kapott. Részt vettünk mindketten a tsz megalakításában, együtt szerveztük a szövetkezetei. Megvolt ennek az előzménye. Apám ’19-es vöröskatona volt, a felszabadulás után ö lett a tsz párttitkára, később ja férjem vette át a helyét. Jól dolgozott, ezért hívták Orosházára, a tangazdaságba. Ott két évet töltöttünk, utána Felsönya- máson vett részt a két gazdaság egyesítésében. Közben Vári József beteg lett. Hazajöttek Mezőgyánba, ahol 1956-ban meghalt. Róza néni egyedül maradt a nyolc gyerekkel. A község vezetői munkát adtak neki a napközi konyháján — főztjét még ma is emlegetik a volt kisiskolások. Ott dolgozott 1969- tff— Hét lányt és egy fiút neveltem fel. Tudom, ma sokan ezt megcsodálják, van, aki megmosolyog érte, de én nagyon szerettem őkei. Csak a legkisebbre kapott némi pénzt, de akkor a többiek már nagyok voltak. A nyolc Vári szakmát tanult — akad közöttük pedagógus is —, a lányok férjhez mentek, a fiú megnősült. Róza néninek van 14 unokája, és bizony már két dédunokája is. — Az elsők között léptem be a pártba, a nőmozgalom- bán tevékenykedtem. Még arra is jutott időm, hogy Sarkadra átjárjak gyűlésekre. De nehéz életem volt! — sóhajt egy nagyot, majd hozzáteszi. — De akadt benne sok örömöm is! A felszabadulásig egy két- tantermes, három tanerős református iskola működött Mezőgyánban — ezt bővítették három termesre. Később építették meg a négytantermes iskolát, és kialakítottak a napközinek egy különálló termet. Ez utóbbit tás- sadalmi munkában hozták létre, s 1979-ben adták át. Az iskolás lányok tankonyhán, a fiúk kis műhelyben sajátíthatják el a gyakorlati ismereteket. 3». 1945-ben 60—80 tanulója, és — mint említettük — három tanítója volt Mező- gyánnak; Napjainkban 224 gyermeket tanít 17 tanító és tanár — közülük mindössze egy képesítés nélküli, a szakos ellátottság nyolcvan százalékos a felső tagozatban. Irigylésre méltó az óvodai ellátás is. A felszabadulás előtt már működött kisded- óvó a községben, ezt fejlesztették tovább 1970-ben. Az épületét úgy alakították, hogy a 81 gyermek három csoportot alkothasson, öt óvónő, két dajka és két gondozónő segíti az apróságok tesi, szellemi gyarapodását. Az egészségügyi szolgálatot egy körzeti orvos látja el. A múlt évben felújított, korszerűsített rendelőben ~ anya- és gyermekvédelmi rendelések is vannak, a felnőttek és gyermekek külön vizsgálóban fogadhatók. A nyolcezer kötetes könyvtárnak 412 beiratkozott tagja van — található benne zenei és játékrészleg. Az általános iskolások gyakran tartanak órát a korszerű helyiségben. Az ifjúsági klub jelenleg vezető nélkül van, rövidesen ez a gond is megoldódik. Jól működik a. községi TIT-csoport. Mezőgyán intézményeinek jelentős része 1982-től integrált általános művelődési központként működik. Vezetője Nagy Sándor, aki egyben az általános iskola igazgatója, és megbízott titkára a községi pártszervezetnek. Ügy érzi, hogy ez a szervezeti forma nagy lehetőséget ad az egyes egységek működésének összehangolására, jó hatású a község életére. A helyi futballcsapat a megyei II. osztályban szerepel, a tekecsapat is szép sikereket ért el. A nagypályás labdarúgópálya, bitumenes kézilabdapálya jó lehetőséget teremt a tömegsportra is. A kétpályás, fedett tekepálya is társadalmi munkások keze munkáját dicséri. Rendszeresen rendeznek utcabajnokságot kispályás fociban a község lakói, a falusi spar- takiádot tíz évre visszamenőleg a mezőgyániak nyerték — s erre kétségtelenül nagyon büszkék. A sport a helybeliek szívügye. Bizonyítja ezt, hogy évente több, mint 11 ezer forint tagdíjat fizetnek. Az első mezőgazdasági termelőszövetkezet 1949-ben alakult Mezőgyánban, Lenin néven. Az 1956-os események hatására feloszlott a tszcs, annak ellenére, hogy sok területen jó eredményekkel dicsekedhetett a tagság. A szövetkezet gondolata 1958-ban került ismét előtérbe, akkor alakították meg a Szabad Föld Tsz-t, hasonló nagyságban, mint korábban a Lenint. Majd megalakult a Rákóczi és a szomszédos Nagygyantén az Üj Élet Termelőszövetkezet. 1960- ban az Üj Élet és a Szabad Föld egyesült, később hozzá csatlakozott 19ß2-ben a Rákóczi, s így alakult ki a mai Magyar—Bolgár Barátság. Tsz. A Magyar—Bolgár Barátság Tsz-ről és elődeiről is meg kell említeni, hogy mostoha körülmények között dolgozik. A szövetkezet átlagos aranykorona értéke 11 körül van, a szántó 17 arany- koronás. Hozzájárul ehhez, hogy a talajok mély fekvé- sűek, állandóan belvízzel veszélyeztetettek. Meg is látszott a gazdálkodáson. 1966- tól 1977-ig gyákran szanálták a veszteséges és alaphiányos gazdaságot, igaz. ehhez a vezetés hibái is nagyban hozzájárultak. 1977-ben új szakvezetés került a közös gazdaság élére — azóta nem volt veszteséges a tsz. Ha szerényen is, de nyereséggel zárta az éveket. Közben .természetesen átalakították a termelési szerkezetet. 1982 kétségtelenül fordulót jelentett a tsz életében. A megye mezőgazdaságának vezetése úgy látta, hogy az eredményes működés ellenére veszélyeztetett a szövetkezet a belvíz miatt. Ezért egyedi rendezését írták elő. Ennek kapcsán kapott a gazdaság vissza nem térítendő támogatást gépvásárlásra, és lehetőséget 4 ezer hektárnyi területének meliorációval való rendbe hozására. A munkák a múlt évben kezdődlek meg, s várhatóan a VII. ötéves tervben fejeződnek be. S hogy milyen szerepet tölt be a tsz a faluban, mint munkaadó? Az utóbbi nyolc év alatt a kezdeti 26 ezer forintról 48 ezerre nőtt az egy főre jutó átlagkereset. Megnőtt a nagyüzem becsülete, mind többen szeretnének tagjává válni. Erre azonban a gépesítés miatt nem sok lehetőség van, s csak azokat veszik fel, akik valamilyen speciális képzettséggel rendelkeznek. Az oldalt írta: M. Szabó Zsuzsa és Lovász Sándor. A fotókat Veress Erzsi készítette. Róza néni nyolc gyermeke
