Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

o 1984. szeptember 1., szombat Egy háború tanulságai K ülönös háború volt. Jóval hamarabb elkezdődött, mint ahogy kirobbant. Baljós jel volt Ausztria bekebelezése; a következő lépésként a nyugati hatalmak feláldozták Csehszlovákiát, kiszolgáltatták Hitlernek abban a tévhitben, hogy kielégít­hetik étvágyát, legalábbis ők, franciák és angolok, megszabadulnak a veszélytől, s a hódító csak Kelet felé fordul. Végül nem így lett, mind a négy égtájat letaposta a gőz­henger, de a német imperializmus első kato­nai támadása valóban Kelet felé indult el: 1939. szeptember 1-én megtámadta Lengyel- országot, s ezzel kitört a második világhábo­rú. Voltak, akik még ekkor sem akarták hin­ni, hogy a katasztrófa beállt, mások már korábban figyelmeztettek erre. Mára azon­ban, negyvenöt év után minden lényeges vo­nást tisztán, világosan látunk, módunk van levonni a tanulságokat az emberiségnek eb­ből az eddigi legnagyobb leckéjéből. Eleget fizettünk — áldoztunk érte. A második világháború hat esztendeje és több éves előzményei arra intenek, hogy ve­szedelmes dolog a más népek elleni gyűlölet szítása, hiszen ez — mint a történelem is bi­zonyítja — nemegyszer egy támadó háború megindításának, a tömeghisztéria felkorbá­csolásának eszközéül szolgálhat. Amíg még béke van, amíg a becsületes együttműködés híveinek módjuk van rá, addig kell határo­zott nemet mondani a fenyegetésekre, és a nemzetközi kapcsolatokat a tárgyalások, az egymás tiszteletének a medrében tartani. Heinrich Heine mondta még a XIX. század közepén, hogy ahol könyveket égetnek, ott hamarosan embereket is égetni fognak. így történt ez a nácik Európájában, haláltábo­rokkal szórták tele a meghódított országokat, és ha győznek, maga a földrész vált volna egész népek megsemmisítő táborává. De a borzalmakra emlékezve nem felejt­jük el, hogy a harc végül is a fasizmus le­győzésével végződött, s ennek is megvannak máig érvényes, biztató tanulságai. Ez a győ­zelem a különböző társadalmi rendszerű or­szágok összefogásának, társulásának, életre­valóira szövetkezésének köszönhető. Bebizo­nyosodott, hogy egy embergyűlölő és ember­irtó fenyegetéssel szemben összetarthatnak, közösen küzdhetnek ideológiailag ellentétes rendszerek hívei is. Mindezek nagyon fontos tanulságok, de a gépies összehasonlítás, a párhuzam vonása, az erőltetett azonosítás hibájába sem szabad esni. Ma nincs Hitler és egészen mások a kö­rülmények, mint negyvenöt évvel ezelőtt. Ha­talmas erőt képvisel a szocialista tábor, s Nyugaton is számosak, befolyásosak a hábo­rú ellenzői. Sok tekintetben tehát jobbak, másokban viszont rosszabbak a körülmé­nyek. Igen, rosszabbak: olyan fegyverek áll­nak garmadával a silókban, amelyekben egyetlen robbanótöltet auschwitznyi embert tudna másodpercek alatt elégetni. Igen, job­bak ezek a feltételek, a második világhábo­rúban csak menet közben, már a harcok kö­zepette, komor végveszélyhangulatban sike­rült összefogni az ellenséggel szemben mind­azoknak, akik nem akarták átengedni a romlásnak az emberiséget. Ma is itt van előttünk olyan veszély, amely háttérbe kell hogy szorítsa az ideológiai nézeteltéréseket: az atomháború. Ma a háborúellenesség tu­datosabb, következetesebb, mint 1939-ben volt, de azért azok az eszközök, amelyek ki­égett romok pusztaságává tehetik Európát, ott sorakoznak a raktárakban. Ezeknek a felszámolásáért érdemes összefogni Keletnek és Nyugatnak. Még az sem titok, hogyan kellene ezt meg­tenni : jó szándékú, becsületes, a másik oldal kívánságainak a befogadására is alkalmas szocialista javaslatok fekszenek a nemzet­közi asztalokon. S tudjuk, az a másik oldal sem akar elpusztulni. Korunk nyomasztó jellemvonása, hogy a társadalmi és az érdek- ellentétek még mindig nem engedik, hogy létrejöjjön hasonlóan szoros és következetes összefogás békében, mint amilyen a második világháború harcai közepette megvalósult; a másik oldalon még mindig vannak, akik nem hajlandók erre az őszinte és tartós együtt­működésre. D e annak a nagy világégésnek éppen az a legfontosabb tanulsága, az ötvenmil­lió halott azt a mementót írja fel a falakra, hogy a társadalmi rendszerek kö­zött folyó történelmi versenyt nem a fegy­verek döntik el, a tartós nemzetközi együtt­működés megteremtésével nem szabad várni a fegyverropogásig. Tatár Imre II magyar újjászületés első napjai Pályázati felhívás Felszabadulásunk 40. évfordulója alkalmából pályáza­tot hirdetünk „A magyar újjászületés első napjai” cím­mel. Pályázhatnak mindazok, akik átélő részesei voltak községük, városuk negyven évvel ezelőtti felszabadulásá­nak; emlékeikben őrzik a történelmi napokat. Különösen várjuk a volt nemzeti bizottságok, a földosztó bizottságok, a demokratikus pártok, a szakszervezetek szervezőinek, vezetőinek, tagjainak, a karhatalom, a demokratikus hon­védség tagjainak; a közigazgatás újjáélcsztőinek emléke­zését. Pályázhatnak azon fiatalok is, akik koruknál fogva ugyan nem lehettek e történelmi korszak cselekvő része­sei, de az eseményekben részt vettek, visszaemlékezéseik­nek lejegyzéseivel, feldolgozásával, dokumentumokkal se­gítik a korszak minél teljesebb megismerését, megismer­tetését. , Pályázni lehet 6 ritkán gépelt (2-cs sorközű) oldalnál nem hosszabb (illetve ugyanilyen terjedelmű kézzel írott, jól olvasható) írással, amely a demokratikus átalakulás egy vagy több jellemző eseményét ismerteti. Ha a pályá­zó birtokában van e korból származó, újságban közölhető dokumentum (korabeli fénykép, igazolvány, levél, piakát, röpcédula, újság vagy más irat), akkor a pályázathoz az is mellékelhető. (Ezeket lemásolás után kérésre visszajuttat­juk.) Egy személy több írással is pályázhat. A pályaműveket lapunk szerkesztőségének címére (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Pf. 111.) kell beküldeni. Kérjük a borítékra írják rá: „A magyar újjászületés el­ső napjai” című pályázat. Írásukon tüntessék fel a pályá­zó nevét, pontos címét és személyi számát. Csak névvel és címmel ellátott pályaműveket fogadunk el! Beküldési határidő: 1985. február 1-ig folyamatosan. A legjobb írásokat a Békés megyei Népújságban októ­ber hónaptól folyamatosan közöljük, s a szokásos honorá­riumot fizetjük. A kiemelkedő pályamunkákat a honoráriumon felül külön díjazzuk. I. díj: 2000, II. díj: 1500, III. díj: 1000 fo­rint. A továbbiak közül többen értékes könyv- és tárgy- jutalomban részesülnek. A pályaműveket a pályázatot kiírók képviselőiből ala­kított zsűri bírálja el. Eredményhirdetés: 1985. március 15. Tanszersegély a nagycsaládosoknak Szolnok megye vállalatai a tanévkezdés előtt több millió fo­rint tanszervásárlási és beisko­lázási segélyt folyósítottak a többgyermekes családoknak és gyermekeiket egyedül nevelő dolgozóiknak. A Jászberényi Hűtőgépgyárban kétszáznegyven család negyedmillió forint tá­mogatásban részesült. A segély összege a családok helyzetétől és létszámától függően 400 és 2500 forint között váltakozott. A Május 1. Ruhagyár szolnoki gyáregységének jóléti keretéből hetvennyolc dolgozó kétszáz gyermekét segítették százezer forinttal az iskolai felszerelések megvásárlásában. A Kőolajkuta­tó Vállalat százharminc több- gyermekes olajbányász család­nak és huszonkilenc, gyermekét egyedül nevelő szülőnek átla­gosan 1500 forinttal könnyítette meg a tanszerbeszerzés gondjait. A jóléti alapjából hozzájárult a tanszerek beszerzéséhez a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld- gáztermelő Vállalat szakszerve­zeti bizottsága is. Beiskolázási segélyként százhetvenhárom csa­lád 141 ezer forintot kapott. Százezer forintot költött ugyan­ilyen célra a martfűi Tisza Ci­pőgyár. A Tiszamenti Vegyimű­vek vállalati alapjából húsz há­romgyerekes család iskolai ki­adásaihoz járult hozzá. ]§§ fjl? wm f§ ü J* Szeghalmon a közelmúltban a DÉLÉP 60 OTP-lakást adott át a Sebes Oyörgy-lakótclepen Fotó: Berta Mária Lakásvásárlás — lakáscsere Beszélgetés az IKV új szolgáltatásáréi Van, aki többszintes la­kást két kisebbre cserélne, van, aki két lakásból egy nagyobbat szeretne össze­hozni, lakótelepről kertes házba, kertes házból lakóte­lepre költözne. A jó meg­oldás reményében böngész­heti az újságok és a Magyar Hirdető különféle hirdetése­it. A választási lehetőségek köre ez év július 1-től gaz­dagodott. A Békéscsabai In­gatlankezelő Vállalat az Irányi utcában bővítette a megyei ingatlanközvetítő iro­dájának szolgáltatásait. Te­vékenységükről Szadainé dr. Bodzán Mária ingatlankeze­lési igazgatóhelyettest kér­deztük. — Már a vállalatunk ala­pító okiratában szerepelt az ingatlanközvetítési tevé­kenység. 1983-ig azonban in­gatlanközvetítőink csak for­galmi értékbecslést végeztek, és szakértői véleményeket adtak az ügyfeleknek. Ak­kor erre a szolgáltatásra volt igény. A lakásgazdálkodással kapcsolatos jogszabályválto­zások velünk szemben is más minőségi követelményeket támasztottak. Ma már elvá­rás, hogy mi a sajátos esz­közeinkkel segítsük elő a la­kásigények jobb, gyorsabb és differenciáltabb kielégíté­sét, az ésszerűbb lakásgaz­dálkodást akár állami, akár személyi tulajdonú lakások­ról van szó. Korábban lekö­tötte a csoportunk munka­erejét a kötelező értékbecs­lői tevékenység. Ez a köte­lező jelleg az ingatlanok adásvételénél 1982-ben meg­szűnt. Válaszút elé kerül­tünk; csökkentjük az ingat­lanközvetítéssel foglalkozók számát, vagy bővítjük a te­vékenységi körüket. Az utób­bit választottuk. — Sok az érdeklődő az IN- KÖZ hirdetptáblája előtt. Ma­gánházak, társaslakások színes fotói, lakótelepi OTP-s, állami lakások gazdag választéka kí­nálkozik a cserélni, vásárolni szándékozóknak. Honnan szár­mazik az ötlet? — Hosszas előkészítő mun­ka eredménye ez az új szol­gáltatás. Külföldön sokfelé bevált már az ingatlanköz­vetítésnek ez a formája. Gondoltuk, miért ne alakít­hatnánk saját körülménye­inkhez a jó ötleteket. Ter­veztettünk egy táblát, amely akár márkajelként is szol­gálhat, és igen gyorsan meg­telt hirdetésekkel. Felállítot­tunk egy-egy táblát a ki- rendeltségeinken Gyulán, Békésen, Szarvason és Oros­házán is. Meglátjuk; hogyan válik be az elképzelésünk. Másfél hónap alatt 60 hir­detéssel foglalkoztunk, eb­ből 40 békéscsabai volt. Szeretnénk fejleszteni a más városbeli kirendeltségeink munkáját is. A tapasztala­tok szerint egyik ügyfél hoz­za a másikat, hiszen aki há­zat vesz, annak eladóvá vá­lik a lakása, garázsa, hob­bikertje. Az a távolabbi cé­lunk, hogy irodánk segítsé­gével minél több eladó és vevő találjon egymásra. — Milyen szolgáltatásokkal segítik ezt? — Elsősorban a címhirde­téssel és a címszolgálta­tással. A hirdetőtáblákon el­helyezett ajánlatok iránt ér­deklődőket tájékoztatjuk. Tanácsot adunk nekik, vagy igényeiknek megfelelőbb la­káscímeket mondunk. Van­nak persze kíváncsi embe­rek, akik szívesen látogatnak komoly vásárlási szándék nélkül mások lakására. Ezért a címeket csak némi térítési díj ellenében ajánl­juk. Az üzlet számunkra az, ha megegyeznek a felek és más szolgáltatásainkat is igénybe veszik. Azt például, hogy az adás-vételi és cse­reszerződéseket mi kössük meg. Az ingatlanközvetítés­sel kapcsolatosan ingyenes jogi tanácsadással szolgá­lunk. Állami lakások cseré­jével ugyancsak foglalko­zunk. Állami tulajdonú in­gatlanok elidegenítésével is megbíznak bennünket a ta­nácsok és más gazdálkodó szervek. — »Visszatérve az ingatlan- közvetítésére, bántja az ember szemét, hogy málló vakolata, omladozó régi házakért is el­kérnek a tulajdonosok 5—800 ezer forintot. Valamire való há­zat 1-2 millión alul már nem le­het kapni. Vajon mi a magya­rázata ezeknek a csillagászati áraknak? — Hivatalos ingatlanbecs­lés nélkül is vállaljuk az árak kiírását, az eladó kí­vánsága szerint. Az okok vizsgálata nyilvánvalóan mélyebb elemzést kívánna. A magánvéleményem az, hogy talán azért ilyen magasak az árak, mert még mindig ke­vesebb a lakás, mint a szük­séglet. Az építőanyag-árak emelkedése, a belterületi tel­kek, házak korlátozott szá­ma mind-mind okai az árak­nak. Van persze olyan el­adó is, aki irreálisan többet kér. — Terveik? — Az érdeklődés azt bizo­nyítja, szükséges az ingat­lanközvetítés. Módszereinken kell még finomítanunk. Az ügyfelek bizalmát szeret­nénk megnyerni, és megfe­lelni az igényeiknek. Az a célunk, hogy aki betér hoz­zánk, a munkatársaink el­lássák jótanáccsal, ötletekkel és végül is találja meg, amit keres. Ügyelünk arra, hogy a hirdetőtáblánk ne legyen üres, és ha megtelik, keressük a módját a továb­bi terephódításnak. Fél év múlva elemezzük, értékel­jük a jelenlegi munkamód­szereinket, és ha szükséges, változtatunk rajta. Bede Zsóka HAZAFIAS NÉPFRONT BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA SZAKSZERVEZETEK MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG békés megyei tanácsa SZERKESZTŐSÉGE Osztálytalálkozók Okányban Okányban a közelmúltban három ti­zenöt, húsz-, huszonöt éves osztálytalál­kozót rendeztek. A tizenöt és a húszéves találkozón csaknem az egész osztály megjelent. A ne­gyedszázaddal ezelőtti 8. a és 8. b osztály, dr. Bartha Lászlóné és Kincses Imre osz­tálya, már negyedik alkalommal találko­zott egymással. Nagy volt az öröm a találkozón a taná­rok és tanítványok között, hiszen tizenöt, húsz és huszonöt év már elég nagy idő, s ez idő alatt életükben sok változás tör­tént. A Himnusz elhangzása után a találko­zó résztvevői beszámoltak egymásnak ed­digi életükről. Azok az egykori tanárok és osztálytársak, akik nem tudtak eljönni a találkozóra, levélben fejezték ki jókí­vánságaikat. Az időközben elhunyt tanárok és osz­tálytársak tiszteletére egyperces néma fel­állással adóztak a találkozó résztvevői. A 15 éves találkozó résztvevői, családtag jaikkal Kép, szöveg: Oláh Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom