Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-26 / 226. szám
1984. szeptember 26., szerda Pályakezdő pedagógusok Jubileum — keserű szájízzel Madar Edit Nagyon sok fiatal pedagógus állt ki úgy szeptember elején az általános és közép- iskolás gyerekek elé, hogy először nincs mellette a gyakorlatvezetője, s ettől kezdve ő Selel egyedül a rábízott tanulók szaktárgyi, de emberi fejlődéséért is. A tanévnyitó óta nem sok idő telt el. E néhány hét alatt senki sem vonhatott le messzemenő következtéseket eddigi tapasztalataiból. Mégis kíváncsiak voltunk arra, hogyan vágtak neki fiatal tanítóink, tanáraink a pályának, milyen benyomásokat szereztek eddig, s milyen terveik vannak. Három pályakezdő — közöttük egy képesítés nélküli — pedagógussal beszélgettünk, mindhárman a békéscsabai Szabó Pál téri Általános Iskolában tanítanak. „Rengeteget készülök” Madar Edit Hajdú-Bihar megyei. A Debreceni Tanítóképző Intézet elvégzése után került Békéscsabára, Debrecenben — ott szeretett volna elhelyezkedni — nem kapott állást. Végül is nem került teljesen idegen környezetbe: — Sok barátom, ismerősöm van itt a főiskoláról, többekkel együtt tanítok, s lakom. Csabán szolgálati férőhelyet is biztosítottak számomra. Igaz, először kicsit féltem, legelső munkahelyem ez, de befogadtak. Eddig még nem csalódtam, jól érzem magam itt. Most már nap nap után kell tanítani, készülni az órákra... — Ezt az egyet még nem szoktam meg, nagyon fáradt vagyok, dehát majd belejövök ebbe is. Rengeteget készülök az órákra, foglalkozásokra, tervezek. S hiába nem kötelező majd óravázlatot írni, én akkor is fogok. S azt hiszem, a későbbiekben is, hiszen nincs két egyforma o'sztály, csoport, a feladatokat pedig mindig az adott gyerekekre szabottan kell meghatározni. — Mik az eddigi tapasztalataid, s hogyan tervezed a jövőt? — Szeretnék továbbtanulni pedagógia szakon, de azKretz Ádám után is csak alsóban tanítanék. Rájöttem, sokkal hálá- sabbak a kisebbek, s nap mint nap látszik a munkám eredménye is. — Büszke vagy-e arra, hogy pedagógusként dolgozol? — Igen. Most még élvezem, szeretem ezt a munkát, remélem, így lesz húsz év múlva is ... „Kevés a férfi” Kretz Ádám történelem —német szakon végzett a Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen, Debrecenben. Eredetileg nem pedagógusnak készült, de amikor harmadik, negyedik egyetemi éve alatt kapcsolatba került a tanítási gyakorlatok során a gyerekekkel, az oktatással, úgy döntött, mégis tanár lesz. Válasza egyszerű arra a kérdésre, hogyan került Békéscsabára : — Hajdúböszörményi vagyok, de csabai lányt vettem el feleségül. Itt lakásunk is van. Középiskolai állást nem kaptam, így kerültem ide. — Van-e ebből valamiféle konfliktusod önmagaddal? — Nem, nincs. Nagyon kedvező volt a fogadtatás, sok mindent Bemutattak' nekünk, kezdőknek, meséltek az iskola életéről. Ami kezdetben meglepett — nincs mindenütt így —, nagyon fegyelmezettek a gyerekek. Azt hiányolom egyedül, hogy nagyon kevés a férfi a tantestületben — egyébként jól érzem magam. — Ezek szerint itt maradsz? — Ha a továbbiakban is ilyen jó lesz a munkahelyi légkör, azt hiszem, igen. És érdekes is számomra kicsi gyerekekkel foglalkozni, 1—8. osztályig tanulhatnak itt németet és angolt is. Az utolsó évre elérhetik a harmadikos gimnazisták szintjét a nyelvtudásban. — Mi most a legnagyobb gondod? — Keresem azt a követelményszintet — hiszen nem ilyen korúak tanítására készültem fel —, amit osztályonként a gyerekek elé álNádházi Margit líthatok, amit elvárhatok tőlük. Ügy érzem, hamarosan elkészül a mérce: kinek mit kell tudnia. „Sokat segítettek” Nádházi Margit mögött már egy év gyakorlat van. ö békéscsabai. Most is, mint tavaly, napközis nevelőként dolgozik az iskolában. Bár képesítés nélküli, de hogy ebben az évben is alkalmazzák, ez azt jelzi: elégedettek voltak eddigi munkájával. Tulajdonképpen az iskolapadból került egyenesen a katedrára: — Nagyon izgultam eleinte, hiszen alig múlt akkor egy-két hónapja, hogy diák voltam én is, s szeptembertől kezdve már nekem kellett irányítani, szervezni a gyerekek munkáját, programját. Sokat segítettek a többiek, hogy ezeken a kezdeti nehézségeken átjussak. Nagyon megszerettem ezt a pályát, a gyerekeket — ők is ragaszkodóak. — Képesítés nélküli nevelő vagy. Jelent-e ez valamilyen megkülönböztetést? Milyen a viszonyod a kollégákkal? — Nemcsak én vagyok egyedül így, többen is dolgoznak itt érettségi után. Ügy érzem, jó a kapcsolat a többiekkel, beilleszkedtünk a tantestületbe, nincsenek ilyen gondjaink. * * * Hogy velük, hármójukkal beszélgettünk a pályakezdésről, merő véletlen. Azt hiszem, a most tanítani kezdő pedagógusok legtöbbje hasonló válaszokat adott volna helyzetéről, terveiről, elképzeléseiről, s nagyon friss tapasztalatairól. A beszélgetések közben azon gondolkodtam, milyen jó lenne, ha a most pályájukon induló tanítók, tanárok ugyanilyen hittel, lelkesedéssel beszélnének — mondjuk — 5—10 év múltán is választott hivatásukról, s ugyanígy lennének terveik, elképzeléseik munkájukról. Bízzunk benne: így lesz. Pénzes Ferenc Fotó: Gál Edit A vendégkönyv tele elragadtatott bejegyzésekkel. A laikusok egyszerű szavakkal fogalmazták meg benne a kiállításon látott hímzések szívet-lelket melengető hatását. A hozzáértésről tanúskodó írások a munkák precíz kivitelét, a motívumok eredetiségét, sokszínűségét említik. Az orosházi művelődési központ nagytermét betöltő munkák a művelődési ház két díszítőművész-szakkörének húszéves fennállását hivatottak ünnepélyesebbé, emlékezetesebbé tenni. Amolyan számvetésféle ez. önmaguk, s a város előtti: „Lám, idáig jutottunk, ezt tudjuk”. Sok — a népi díszítőművészetéről híres — táj motívumkincsei köszönnek vissza a falakról. Az ókalocsai, kalocsai, a matyó és buzsáki, a palóc és erdélyi, rábaközi minták mellett gazdag választékban sorakoznak á Békés megyei hímzések. A térítőkét szerényen körülölelő azsúrozások az alkotók leleményességét, fantáziáját dicsérik. No, persze, ezzel együtt türelmét is. E bevezető után mi sem lenne természetesebb, mint hogy a szakkör vezetője, s az értékes munkákra vigyázó szakköri tagok elégedetten, netán minden álszerénység nélkül, büszkén valljanak magukról, elért eredményeikről. A valóság mégsem ilyen felhőtlenül egyszerű. Kísérőink valóban büszkén meséltek a szakkör életéről, szinte minden munkát megsimogattak a tekintetükkel, rövid történeteket fűzve egyik-másik születéséhez. Aztán, mikor leültünk beszélgetni, a két évtized múltjának, történetének bogozgatása közben — ma is fájó sebek fakadtak fel. — Sok országos, még külföldi elismeréssel is büszkélkedhetünk — mondta a szakkör vezetője, Sonko- lyos Károlyné —, de a megyében nem nagyon akarnak minket elismerni. Furcsa ellentmondás ez, bár nem meglepő, hogy a saját „hazánkban” nem lehetünk próféták. Tavaly a BNV-n első díjasok lettünk, többen szerepeltünk egy szovjetunióbeli kiállításon, s országos seregszemléken is több munkánkat díjazták már. A húsz éve alakult szakkörnek ma 120 tagja van. Sonkolyosné, Margitka akkor 20 alapító taggal kezdte meg a munkát az orosházi nőtanács buzdítására, majd egy hónap múlva már a művelődési közpot védőszárnyai alá kerültek. — Minden előképzettség nélkül kezdtem hozzá — emlékezett Margitka. — De jártam a tájházakat, Mezőkövesden, Kalocsán sokat segítettek nekem. Az első lépések megtételében Czabai Istvánná Tapolcsányi Margit, a Népművészet Mestere segített nekem. Aztán tíz év elteltével a Megyei Művelődési Központ tanfolyamán megszereztem a szakkörvezetői képesítést is. Ezt persze csak egy engedélynek tekintettem. Hiszen mindenkinek magának kell felkutatnia az eredeti motívumokat, járni a múzeumokat, tájházakat, bújni a szakkönyveket. Aztán jutottam el odáig, hogy a gyűjtött motívumok felhasználásával magam rajzoltam elő a munkákat. — Arról is beszélj Margitka — szólt közbe az egyik régi szakköri tag, Hollósi Gáborné —, hogy milyen sokat utaztunk. Most, szeptember 15-én megyünk Mezőkövesdre, a Kis Jankó Bori kiállításra, megnézzük Szentistvánon a tájházat, s a Zsóri fürdőbe is kiruccanunk. Megyünk mi egy évben három-négyszer is kirándulni — mondta büszkén. — Voltunk a Duna menti folklórfesztiválon, meg hát sokfelé. Pedig nem kevés pénzünkbe kerül. Csak hát nagyon szeretünk együtt lenni. A kisebb településen működő szakköröknek jobb, mert ott legalább a tsz támogatja őket. Minket itt bizony nem nagyon segítenek. — Pedig végzünk mi társadalmi munkát is — vetette közbe Szecskó Anna. — Sok zászlót kihímeztünk már az együtteseinknek, meg a szocialista brigádoknak ... — Az biztos — toldotta meg az előbbieket a szakkörvezető —, hogy többet tudnánk felmutatni, ha egy kis támogatást tudnánk kapni. — Sajnos, a művelődési háznak erre nincs kerete — mondta a beszélgetésünkön jelenlevő Szerető Hajnalka, a művelődési ház munkatársa. — Pedig mi is úgy érezzük, ez a szakkör megérdemelné. Bár kétségtelen, jobban támaszkodhatnának szervező munkánkra. Szívesen menedzselnénk őket, s talán ez segítene a megyei elismertségben is. (Ide kívánkozik zárójelben, hogy a vendégkönyvet lapozgatva a külföldiektől, az ország más tájairól származó bejegyzés több volt, mint a megyéből, vagy Orosházáról való. A menedzselés tehát valóban szükséges lenne a korábban emlegetett „prófétasághoz”.) A díszítőművész körök amellett, hogy a népi hagyományok átmentésében, őrzésében nélkülözhetetlen szerepük van, bizonyítottan hasznos terei a közösségformálásnak. Erről az asszonyok így vallottak: — Olyan aranyos, jó kollektívánk van. Ha együtt vagyunk, még dalolunk is. Megosztjuk egymással örömünket, bánatunkat. A betegeket meglátogatjuk, s mindig megünnepeljük egymás névnapját. Legutóbb a Mamikáén mulattunk szép csendesen. S ahogy ez elhangzott, mintegy varázsütésre megjelent a szakkör legidősebb tagja, a 86 éves Mamika, azaz Poór Istvánná. Gyönyörű munkái, jó kedélye, s az alapítótagoknak kijáró megbecsülés együttesen teszi a közösség leikévé. Ahogyan a legjobbakat, Oláhnét, Ver- rasztónét, Sódernét, Ben- kőnét, Sütőnét és Mácsai Antalnét. Kunos Andrásra, a * szakkör nemrég elhunyt egyetlen férfitagjára nemcsak az asszonyok emlékeznek szeretettel, de a kiállításon őt idéző munkák is. Néhány éve, mikor a szakkör vezetője beteg volt, a szakköri tagok mindennapos látogatásai tartották Margitkában a lelket. Az orosházi asszonyokat, lányokat tehát nemcsak a szép, a nemes díszítőművészeti hagyományok iránti szeretet és tisztelet tartja össze immár, hanem mély, emberi kapcsolatok is. A kiállításon őrködve boldog hallgatással szívták magukba a látogatóktól fel-felröppenő elismerő felkiáltásokat. Csak az a kis tüske ne volna ... Akkor is, mikor Margitka „Kézműves oklevelét” böngésztük, akkor is, mikor a különböző „trófeákat” sorolták, s véletlenül akkor is ott lyukadtunk ki, mikor Hollósi Gáborné szerényen blúza hímzésére mutatott, hogy lássunk már egy szomorú kalocsai hímzést is. A jubileumi kiállítás bezárt. Jönnek a megszokott hétköznapok. Ütravalóul, vigasztalásul semmi sem jutott eszembe, csak egy bejegyzés a látogatóktól: „Gratulálunk a szakkör tagjainak a sok gyönyörű munkához. Kívánjuk, hogy még számos munkát készítsenek mindnyájunk örömére.” B. Sajti Emese Múltidézés — mosolyok nélkül (balról jobbra: Sonkolyos Károlyné, Hollósi Gáborné és Szecskó Anna) Fotó: Gál Edit Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Kötődésem a tájhoz 8.57: Nóták. 9.25: Riport a 75 éves Szalay Lajos grafikusművésszel. 9.40: Kis magyar néprajz. 10.05: Dalok, sorsénekek a finnugor népköltészetben. 10.30: Rádiószínház. 11.05: Magyar kórusok felvételeiből. 11.19: Perényi Miklós gordonká- zik, Szűcs Lóránt zongorázik. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Utak, ösvények ... 13.05: Operaslágerek. 13.35: Dzsesszmelódiák. 14.29: Miska bácsi levelesládája. 15.05: Budapesti Művészeti He- tek. 15.57: A koldusdiák. Részletek Millöcker operettjéből. 16.49: Kritikusok fóruma. 17.05: Lipcséből nézve ... 17.30: Holnap közvetítjük. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.15: világirodalmi Dekameron. 20.00: Máté Péterre emlékezünk. 20.56: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 21.30: Amiről a világ vitatkozik. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Könnyűzene orgonára. 22.42: A tudományos forradalmak szerkezete. 22.57: szigeti József hegedül, Bartók Béla zongorázik. 0.10: Dobsa Sándor táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Katonadalok. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Válaszolunk hallgatóinknak. 9.45: Szovjet indulók. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: A Szabó család. 12.05: Népzene. 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: Labirintus. 13.45: Zenés délután. 14.00: Barlay Zsuzsa énekel. 14.15: Furulya- és citeramuzsika. 14.35: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. 14.56: Diákfoci. 15.09: Slágermúzeum. 16.05: Történetek Mátyás királyról. 16.35: Tudományos könyvespolc. 16.40: Fiataloknak! 17.30: Ötödik sebesség. 18.35: A Zenei Tükör különki- sdáss. 19.00: Közvetítés a Magyarország-Ausztria VB-selejte- ző labdarúgó-mérkőzésről. Kb. 19.55: A labdarúgó-mérkőzés közvetítésének folytatása. 20.50: A hibernált ügy. Hangjáték. 21.34: A Spandau Bellet, zenekar felvételeiből. 22.19: Kemény Egon daljátékaiból. 23.20: A mai dzsessz. ni. MŰSOR 9.00: Versenyművek. 10.00: Mozart: A pásztorkirály. 12.05: Romantikus kamarazene. 13.07: Fiatalok stúdiója. 13.32: Zenekari muzsika. 14.40: A zsidónő. Részletek Ha- lévy operájából. 15.25: A Budapesti fúvósötös felvételeiből. 16.00: ,»Szereposztás’* Kodály vokális zenéjében. 17.03: Zenekari muzsika. 18.00: Félóra népzene. 18.30: V materinskom jazyku. 19.05: Róbert Devereux. Részletek Donizetti operájából. 19.35: Kapcsoljuk a Pesti Vigadót! Közben: kb. 20.15: Külföldi tudósoké a szó. 20.30: Vers. 20.35: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.30: Üj Paganini-lemezeinkből. 22.19: Kórusmuzsika. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Julio Iglesias slágereiből. 17.15: Hazai holmi. Körmendi Lajos jegyzete. 17.20: Népzenei szőttes Kengyelről és Túrkevéről. 17.30: Zenés autóstop. Közlekedési magazin. Szerkesztő: Tamási László. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Oroszul beszélünk. 8.25: Magyar nyelv. 9.05: Kémia. 9.40: Delta. 10.05: Szerelem csütörtök. Magyar filmvígjáték. 11.25: Képújság. 15.15: Iskolatévé. Pedagógusok fóruma, (ism.) 15.50: Orosz nyelv kicsiknek. 16.00: Óceánok és tengerek. 16.15: Hírek. 16.20: Kihívás: forróságon és tajtékzó vízen át. TTj-zé- landi rövidfilm. (ism.) 17.00: Agrárvilág. 17.30: Képújság. 17.35: Reklám. 17.40: Magyar dokumentum„film az Operaház történetéről. 18.30: A Közönségszolgálat tájékoztatója. 18.35: Reklám. 18.50: Magyarország-Ausztria VB-selejtező labdarúgó- mérkőzés. A szünetben: Esti mese. 20.45: Tv-híradó. 21.15: Szép magyar tánc. 21.20: Kék fény. 22.35: Passió Rómában. Riport- film. 23.10: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.55: Egy kis kirándulás. V/4. (ism.) 18.20: Az állatok nyomában. XHl/10. 18.35: Szókimondó, (ism.) 19.20: Teresa Hennert románca. Lengyel film. 20.45: Ella István orgonán játszik. 20.50: Bulgakov: A félnótás Jourdain. Bohózat. 22.00: Tv-híradó 2. 22.45: Képújság. BUKAREST 15.05: Fiatalok klubja. 15.30: Magyar nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.50: Igaz ügy című amerikai archív film (főszerepben: Spencer Tracy). 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Tv-sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Moziszem: játékfilm. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Védett természeti tájak — művelődési sorozat. 18.45: Szerdai körkép. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Esztrád szerda. 21.00: Reklám. 21.05: Zágrábi körkép. 21.20: Zenei események. 22.05: Sorozat a kultúra köréből. SZÍNHÁZ 1984. szeptember 26-án, szerdán 20.00 órakor Szekszárdon: BASTYASETANY 77 1984. szeptember 27-én, csütörtökön 19.00 órakor Csongrádon: BASTYASETANY 77 MOZI Békési Bástya: Balfácán. Békéscsabai Szabadság, de. 10, du. 6 és 8-kor: Az álarcos lovas legendája, 4-kor: Robin Hood nyila. Békéscsabai Terv: A kicsi kocsi újra száguld. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Vészjelzés a tenger alól, fél 8-kor: Csendestárs. Gyulai Petőfi: A Jedi visszatér. Orosházi Partizán: Rossz fiú. Szarvasi Táncsics: Napló gyermekeimnek.
