Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-23 / 224. szám

1984. szeptember 23., vasárnap Szocialista falu az egykori grófi pusztán. így lehetne egyetlen mondattal jellemez­ni Tarhos történetét. Emlé­keket, a történelmet idézzük, vallatjuk Hortobágyi József­fel, az általános iskola he­lyettes igazgatójával, a köz­ség párttitkárával. Mezőbe- rónyből került ide még 1960- ban. Fejből sorolja a falu­hoz tartozó határrészeket: Berkét, Féltőt, Szilast, Tör- sököst, Macskást, Vizesfást, Almárt és Békéserdőt. Nem csoda, hiszen hat évig ta­nított Vizesfáson, megismer­te a tanyai emberek nehéz, küzdelmes életét. Aztán 1962- ben elkészítette Tarhos mo­nográfiáját. A négy évvel ezelőtti ese­mények nem ker.ültek a kö­tetbe, pedig az 1980-as nagy körösi árvíz emberpróbáló időszaka kitörölhetetlenül él a szívekben, a lelkekben. A parányi település, mint csu­pasz tenyér állt a hatalmas víztömeg közepén, dacolva a kegyetlen árral. Most csend van. A hűvöst hozó pusztai szél őszi nyugalmat áraszt. Békésen folydogál a Hosszúfoki és a Gyepesréti- csatorna. — A szabályozás előtt sza­badon kószáltak a Körösök errefelé — mondja a párttitr kár. — Az itt élők küszköd­tek a vízzel, a földdel. Tar- hos környéke már az újkő- korszakban is lakott terület volt. Bronzkori település nyomait tárták fel a békés­erdei várdombon. Később az avar korból kerültek elő leletek. Valószínű, hogy a honfoglalás idején Tas, vagy Szabolcs vezérek Tarhos ne­vű alvezére szállta meg a vi­déket, erről a családról kap­ta a nevét Tarhospuszta. A pusztát a gróf Weinck- heim család szerezte meg 1852-ben és az 50 holdnyi erdő közepén díszes kastélyt emeltek. A pusztaságot erdő, szikes legelő borította, nagy része náddal, sással benőtt mocsaras terület volt. A te­lepülés csak a századforduló után kezdett kiépülni. A kas­tély körül gazdatíszti laká­sok, cselédházak, magtárak, istállók épültek. A majoro­kat gazdasági lóvasút kötöt­te össze. — Az uradalmi cselédek kiszolgáltatottan, nehéz anyagi körülmények között éltek — folytatja Hortobá­gyi' József. — Az elégedet­lenség egyre erősödött. A pa­rasztok 1906-ban nem voltak hajlandók 13—14 részért le­aratni a gróf gabonáját. Sztrájkoltak. Az első világ­háború végén a forradalmi események híre ide is elju­tott. Békésen megalakult a Nemzeti Tanács, a Munkás- tanács, később a direktóri­um. A tarhosi cselédek el­kergették a főintézőt, de föl­det nem sikerült osztaniuk. A Tanácsköztársaság védel­mében sok tarhosi fogott fegyvert. Közöttük volt id. Darvasi István, id. Jakucs István, Gulyás Imre. Hursán János Szovjet-Oroszország forradalmi hadseregében harcolt. A Horthy-korszakban a cselédek kénytelenek voltak eltűrni a megaláztatásokat, ha gyerekeiknek kenyeret akartak adni. A lakásviszo­nyok szinte elviselhetetlen­nek bizonyultak. Egy kony­hára négy szoba is nyílott. Boltba, orvoshoz, patikába Békésre jártak a tarhosiak, amely gyalog fél napot is igénybe vett. A Nagyatádi­féle „földreform” 1921-22- ben csak arra volt jó, hogy a gróf megszabaduljon ~ a leggyengébb minőségű föld­jeitől. — A sorsforduló itt is 1944. október 6-án követke­zett be, amikor Békés me­gyét felszabadították a szov­jet csapatok — idézi a 40 évvel ezelőtti eseményeket a párttitkár. — A grófi család nyugatra menekült. A volt cselédek már a felszabadu­lás első perceiben magukra találtak. December közepén Gulyás Imre kezdeményezé­sére Tarhoson is megalakult a Magyar Kommunista Párt, majd a vizesfási majorban is létrejött a pártalapszervezet, L. Szabó Gábor és Zseák Sándor vezetésével. A fél­tőiek pedig 1945 szeptembe­rében alakították meg az önálló pártszervezetet 39 taggal. Természetesen ered­ményesen működött az ifjú­sági szervezet és az MNDSZ is. És megkezdődött a föld­osztás. A több mint ezer család között 8 ezer katasz­teri hold földet osztottak ki. A tarhosi, a féltői és a vi­zesfási uradalmi földekből nemcsak a volt cselédek, ha­nem Békés agrárproletárjai is kaptak. Ez nagy élményt jelentett az embereknek. Többen nem akarták elhinni, hogy részesülhetnek az ősi jussból. „Baj lesz ebből, mert visszajön a gróf” — mondogatták. Végül a meg­hatottságtól és az örömtől sírva vették birtokukba a parcellákat. Püski Lajos bácsi tagja volt a tarhosi földosztó bi­zottságnak. Most Békésen, a Mezey utca 13-ban beszél­getünk a 77 éves nyugdíjas téesztaggal és feleségével. A kert végéből kerül elő, a munka élteti. Leül a kony­haasztalhoz, és emlékezik. — Hat gyereket neveltem fel a feleségemmel, öt fiút és egy lányt. A felszabadu­lás előtt nehéz volt munkát kapni. Vándoroltam egyik helyről a másikra. A háború után a DÉFOSZ rendelete szerint 32 tagja volt a föld­osztó bizottságnak. Először a régi cselédek, nagycsaládo­sok jutottak földhöz. Én 8 holdat kaptam. Sorsolással döntötték el, hogy ki követ­kezik a mérésnél. így senki sem vethette szemére a má­siknak, hogy jobb vagy rosz- szabb minőségű földet ka­pott. Az idős asszony megtold­ja: — Azt is mondd el, hogy két .borjút is adtak. Nagyon jól jött akkor, hiszen a föl­det meg is kellett művelni. Tehenekkel szántottunk, fu­varoztunk, később vettünk csikókat, lovakat is. Renge­teget dolgoztunk, a gyerekek iskolába jártak. Aztán 1960- ban beléptünk a téeszbe. On­nan ment nyugdíjba az uram 1972-ben. A gyerekek becsü­letes szakmát tanultak, megvan mindenük: lakás, autó. A kilenc unoka meg­szépíti az utolsó éveinket. Az első termelőszövetkeze­ti csoportok 1949-ben ala­kultak meg Tarhoson. Ugyanebben az évben három földművesszövetkezeti ve­gyesboltot is megnyitottak. A három I-es típusú téeszcsé­ből szeptemberben megala­kult a berkei határrészen a Petőfi Tsz. A közösbe mint­egy 35 család lépett be és csaknem 400 kataszteri hol­don kezdték meg a gazdál­kodást. Az állatállomány nagy részét 1956-ban szét­osztották, majd a következő év tavaszán Kossuth néven újjáalakult a termelőszövet­kezet, 1959-ben pedig Békés­erdőn létrehozták az Űj Élet Tsz-t. Ugyanakkor szépen fejlődött az 1950-ben ala­pított Vizesfási Állami Gaz­daság is. •— Tarhos 1954-ben lett önálló község — magyarázza Hortobágyi József. — Az út hosszú és küzdelmes volt. A hivatali teendőket egyedül Vári Sándor tanácselnök lát­ta el. Begyűjtési és mező- gazdasági ügyekben Békésre kellett járni. Akkoriban 2320-an laktak Tarhoson és a külterületeken. A falu új központja 1959-ben alakult ki, a három utcában 130 ház­helyet osztottak ki. Az első ötéves tervben 65 kertes csa­ládi ház épült a községben, megindult a személyforgalom a kisvasúton, új tanácsháza, tanácselnöki lakás került te­tő alá. Később villamosítot­ták a falut, megindult az ivóvízellátás, a közművesí­tés. A kulturális fellendülés­ben óriási szerepe volt az állami zeneiskolának, amely Gulyás György kezdeménye­zésére 1946-ban nyílt meg a volt grófi kastélyban. Az is­kola hatalmas zeneépülettel, bentlakásos zeneművészeti szakiskolává fejlődött és is­mertté tette Tarhos nevét. A zenepalota átadásán, 1953- ban jelen volt Kodály Zol­tán is. Sajnos, az iskola 1954 augusztusában megszűnt, helyén gyógypedagógiai inté­zetet létesítettek. Énekóra a nyolcadik osztályban 1963-tól tanácselnök Her- pai Sándor Tarhoson. Bár kicsi a község, sok változást, fejlődést megéltek az itteni­ek. Főként nyaranta nagy errefelé a vendégjárás, ami­kor a táborozó fiatalok egy­másnak adják a Mezőgazda- sági Továbbképző • Intézet kollégiumát, s a tarhosi zenei napok eseménysorozata zaj­lik. — Ott mi inkább csak se­gédkezünk, a békésiek ren­dezik — magyaráz a ta­nácselnök. — Egyébként is városkörnyéki községe va­gyunk Békésnek, számos te­rületen szoros az együttmű­ködésünk. A községünk 1954-től, de leginkább a ’70- es évektől fejlődött erőtelje­sebben. Területünkön gaz­dálkodik a békési Egyetér­tés Mgtsz, a Hidasháti Ál­lami Gazdaság, és a Gyulai Erdőgazdaság. Az emberek főként ezeken a munkahelye­ken, vagy a helyi gyógype­dagógiai intézetben, a szak­munkásképzőben dolgoznak. Több mint 200 a Békésre el­járó munkás, akiket a gép­gyárban, a könnyűipari üze­mekben foglalkoztatnak. Sajnos, mi sem vagyunk többen évről évre, most 1200-an élünk errefelé. Sok az idős ember is, akiknek az ellátásáról gondoskodnunk kell. Amióta a békési szo­ciális otthon épül, érdeklőd-' nek iránta a viszonylag jó anyagi körülmények között élők is. Mert nincs aki gon­dozza őket, takarítson, főz­zön rájuk. Ezért mihama- rébb szeretnénk megnyitni a régi posta épületében az öregek napközi otthonát. Mutatja a terveket. Tágas pihenőhelyiségeket, fürdő­szobákat jeleznek a rajzok. A megyei egészségügyi osz­tály is egyetértett az elkép­zelésekkel. Az átalakításhoz a helyi tanács 300 ezer fo­rinttal tud járulni. szét elöntötte a víz. Sok ta­nyasi embernek kellett ak­kor, mindenét odahagyva az életét mentenie. Az újjáépí­tések után manapság a kül­területeken ismét csaknem 90 tanyán laknak. — Most már nem érhet bennünket ilyen szörnyű meglepetés. A Sebes—Be­rettyó Vízgazdálkodási Tár­sulás és a KÖVIZIG szak­emberei folyamatosan fi­gyelik a gátat és az új gát tövében automata szivattyú­telepet is létesítettek. Visz- szatérve a hétköznapokhoz; jó az egészségügyi ellátásunk, bár most beteg az orvosunk, a bélmegyeri helyettesíti. Az ügyeletben hamarosan Bé­késhez csatlakozunk, majd meglátjuk, jó lesz-e, vagy sem. Ha erre járnak, az új ABC-áruházunkat is nézzék meg! Március 1-től már ott vásárolhatunk. A Békés és Vidéke ÁFÉSZ tarhosi ABC-áruházának már a külső képe is betérés- re csábító. Amikor ottjár­tunk, a polcokon, hűtőpul­tokon is bőséges választék fogadott. Csupán a hentes­áru osztályon árválkodott két szál vékonykolbász. Me­sélik, hogy a párttaggyűlé­sen, értekezleteken az áruel­látást teszik szóvá az itte­niek. Előfordul, hogy délután már tej és kenyér sincsen, örülnének a gazdagabb hús- és hentesáru-ellátásnak is. Ugyancsak érzékelik az or­szágosan hiánycikknek szá­mító árufajták időnkénti lé­tét-nemlétét. Ha a központ­ból egy-egy • szállítás kima­rad, a tarhosiak fájón ve­szik tudomásul, hiszen ők másik boltba csak Békésre mehetnek. — Nagyon szeretek ebben a szép áruházban vásárolni — mosolyog ránk a fehér hajú özv. Füredi Sándor né. — Nekem jobb, hogy itt az üzlet, közelebb lakom hoz­zá. Ma már másodszor jö­vök. Akik távol kerültek a bolttól, azok morogtak ki­csit. Lassan ők is belenyug­szanak, hiszen itt sokkal szebb helyen, több mindent megvehetünk. László Dénesné boltvezető­helyettes kalauzol bennün­ket, közben azért nem fe­ledkezik meg Füredi néniről sem: — Sárika néni, szólok, ha lesz horganyzott fürdő­kád. Jobb itt az eladóknak is az életük. Mások a mun­kakörülmények, tágasabbak a raktárhelyiségek. Az üzletből szinte ki sem tettük a lábunkat, amikor egy bordó melegítős fiatal­ember, mellette csöpp lány­ka, megszólít bennünket: — Ugye a tarhosi sportolókra is kíváncsiak? örültünk, hogy interjúala­nyunk, Tóth Ferenc, a helyi sportegyesület elnöke hirte­len előttünk termett. — Otthon nemigen talál­tak volna — mondja nevet­ve. — Lakást korszerűsíte­nek nálunk. Éppen a kislá­nyomért szaladtam az óvo­dába, de jöjjenek, nézzék meg a sportpályánkat. Ez a büszkeségünk, alagcsövezés- sel még a talajvizet is el­vezetjük róla. Szeretnénk kispályát is kialakítani itt Két szakosztály dolgozik ná­lunk. A labdarúgócsapatunk a megyei II. osztályban ját­szik, a kézilabdások tavasz- szal jöttek össze. Gond a focisták utánpótláscsapatát kiállítani, kevés a fiatal. A II. osztályban jó helyen ál­lunk, múlt vasárnap 1—0-ra győztünk a köröstarcsaiak el­len. A kézilabdásoknál a versenyszint növelésére tö­rekszünk. Támogat bennün­ket a békési Egyetértés Tsz és a helyi tanács, nem aka­runk szégyent hozni rájuk... Az általános iskolában ta­láljuk Lengyel Zoltánt, a község közművelődési felelő­sét. Kolléganőjével együtt a szakfelügyelőt várják. Mind­ketten technikát tanítanak és még ezután kell részle­tesen megbeszélni a tenni­valókat. — Én május 1-től dolgo­zom itt, a feleségem pedig júliustól az óvodában — ma­gyaráz a fiatalember. — Há­romszobás szolgálati lakást kaptunk, két kislányunk már az óvodába jár. Ügy érzem, megtelepszünk ezen a vidé­ken. Mondják, hogy a köz­ségnek hosszú ideig nem volt közművelődési felelőse, akit valami művelődési program érdekelt, Békésre ment. A kapcsolat a várossal persze továbbra is szoros marad. Sőt méginkább számítok a művelődési központ mód­szertani, szakmai és egyéb segítségére. Október elejétől két-két héten át békési dí­szítőművészek és képzőmű­vészek munkáiból lesz ná­lunk kiállítás. A könyvtá­runkban csaknem 10 ezernyi kötet van. Két kiscsopor­tunk is dolgozik itt, a sakk- és a csillagász szakkör. Ter­vezem a kézimunka szakkör, a kertbarátkor és a nyugdí­jasklub megalakítását. A békésiektől kérünk buszt egy gyulai kiránduláshoz, a csil­lagdába viszem a gyereke­ket. Gondolom, a munkám­ban segítenek majd a peda­gógus kollégáim is. Fiatalok és idősek együtt­élése, munkálkodása jellem­ző a községre. Az épülő új házak sora, a falu fejlődése, tervei jelzik, hogy szerelik vidéküket a tarhosiak. Bede Zsóka—Seres Sándor A modern ABC-áruházat a városiak is megirigyelhetnék — Különben hasonló szín­vonalon élnek nálunk is az emberek, mint a környező községekben — folytatja Herpai Sándor. — Négy, ki­lométernyi hosszú utcából és a keresztutcákból áll a falu, a legtöbb helyen már beton­járdán közlekedünk. Jó­részt magunknak köszönhet­jük, hiszen az alapozásnak több mint a fele társadalmi munkában készült. Megol­dott a belterület közműve­sítése, rendben van a csa­padékvíz-elvezetés. az ivó­vizet vezetékről kapjuk. Az idén már hidroglóbusz ma­gasodik a falu fölé, onnan folyik a víz. A víz gondolata másféle szomorú emlékeket is felidéz. 1980. július 28-át, amikor kiszakadt a Kettős-Körös gátja és a községet körül­vevő terület kétharmad ré­I'ihcnő a tanáriban. Az általános iskola tantestületének nagy része fiatal Fotó: Veress Erzsi Püski Lajos bácsi annak ide­jén 8 hold földet kapott

Next

/
Oldalképek
Tartalom