Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-23 / 224. szám
NÉPÚJSÁG o 1984. szeptember 23., vasárnap Battonya kifejezi múltunkat, élni akarásunkat, jövőnket! Az MSZMP KB koszorúját Méhes Lajos, Púja Frigyes és Apáti Nagy Gábor helyezte el a szovjet hősök sírjánál A nagykövet beszéde (Folytatás á 2. oldalról) amit a magyar nép létrehozott. A mélypontról indulva, morzsánként szereztük meg ezt a tekintélyt, s nagy a felelősségünk azért, hogy megi őrizzük. Pártunk és (kormányunk békepolitikájával egyszerre szolgál nemzeti és nemzetközi érdekeket, hiven a munkásmozgalom legszebb hagyományaihoz. Mi partnerek vagyunk a párbeszédben világnézeti, politikai, felfogásbeli különbségekre tekintet nélkül bárkivel, aki haj-* landó együttműködni a béke védelmében. De tárgyaló partnereinknek tudniuk kell, hogy mi a szocialista közösség elkötelezett tagjai vagyunk. Amióta Magyarországon — a szocialista közösség országaihoz hasonlóan — felszámoltuk a kapitalizmust, és hozzáláttunk egy új, igazságosabb és humánusabb társadalmi rend megteremtéséhez, azóta munkánk, célja-» ink középpontjában a szebb, gazdagabb emberi élet, az emberről való gondoskodás áll. Meggyőződéssel valljuk, hogy a szocializmus és csak a szocializmus tud emberhez méltó viszonyokat teremteni, ahol béke és biztonság van, ahol ismeretlen a hátrányos megkülönböztetés és a megalázás, ahol az emberek közötti kapcsolatokat a szolidaritás, a kölcsönös segítőkészség és támogatás jellemzi. Közel negyven éve ezért dolgozunk. A legembertelenebb körülményeket felszámoltuk. Mindenkinek van munkája, megszüntettük a szegénységet — bár nem tagadjuk, hogy vannak hazánkban rossz körülmények között élő emberek. Tudjuk, hogy még nincs mindenkinek lakása, de nyomornegyedek sincsenek. Az elmúlt húsz évben másfél millió lakás épült fel, a lakosság egy- harmada költözhetett új otthonba. Igaz, új lakótelepeink arculatán még van javítanivaló. De tudom, hogy van ennél fontosabb! Ezekben a házakban emberekéinek, felkelnek és lepihennek, reggeliznek és vacsoráznak, gyermeket szülnek és nevelnek, gyermekük önfeledt mosolyában gyönyörködnek, boldogok és sokszor szomorúak, és számukra legfontosabb, hogy mindezt továbbra is így tehessék. Ehhez béke kell! Ez a legalapvetőbb emberi érdek, s ezért nekünk második világháborút átélt és fiatalabb nemzedékeknek legszentebb feladatunk: küzdeni a békéért! Kedves Elvtársak! Kedves Barátaim! A történelem méltó elégtétele, hogy a felszabadulás elsőként éppen a Viharsarokban jött el, az országnak abban a térségében, amely a zsellérek, a szegényparasztok jogos elégedetlenségének, lázadásainak viharaitól volt hangos. Ezen a vidéken ősidők óta különböző nemzetiségű emberek éltek, akiket mégis egyformán sújtott a szegénység, a földesúri önkény, a csendőrterror, s akik jól tudták, hogy igazi ellenségük nem a más anyanyelvű ember, hanem az ugyancsak több nemzetiségű, de érdekeiben egységes úri osztály. Battonyán — és az országban másutt is — szülőföldjüket, hazájukat szerető emberek élnek. Meggyőződésem, hogy a szűkebb szülőföld szeretete nélkül nincs igazi hazaszeretet, hiszen a kisebb közösség köt bennünket össze népünk egészével. A battonyaiakról tudom, hogy sokat tesznek lakóhelyükért, ápolják hagyományait, gyarapítják értékeit. Amikor a negyven évvel ezelőtti események országszerte ismertté tették Battonya nevét, ebben az itt élőknek még nem sok szerepük volt. De éltek azzal a lehetőséggel, hogy elsők voltak. Hazánk legújabb 'kori történetének sok vezetője ebből a községből indult el pályáján. A battonyaiak büszkék lehetnek arra, hogy részesei voltak forradalmi átalakulásunknak. Példát mutatnak a magyarok és a különböző nemzetiségűek baráti együttélésével, de példát mutatnak olyan emberi értékek ápolásával is, mint a gyermekekről való gondoskodás, hiszen itt talál majd otthonra az első magyarországi gyermekfalu. Battonya kifejezi múltunkat, szenvedésünket, élni akarásunkat, jövőnket. Kívánom a battonyaiak- nak, a Békés megyeieknek, az ország minden tája lakóinak, hogy szeressék a mi hazánkat, szeressék azt az országot, amelyért népünk kimagasló nagyjai életüket áldozták. Az utókor, a mai nemzedék legyen méltó azokhoz, akik szörnyű időkben merték a legnehezebbet is vállalni, s akkor elmondhatják Váczi Mihállyal együtt: „Ügy éltem, mint a százhúszat verő szív, úgy gyűlöltem és szerettem: mindenhez úgy fogtam, kívánva, hogy az legyen a vesztem! Ügy éltem én, ahogy itt élni kell, ahogy érdemes élni! Egy emberöltőt éltem — de a sorsom történelem és ezerévnyi!” Az ünnepi beszéd elhangzása után Vlagyimir Ba- zovszkij, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete szólalt fel. A Szovjetunió nagykövetsége és a Déli Hadseregcsoport parancsnoksága mély hálával fogadta Battonya fel- szabadulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre való meghívást. Akkor, 40 évvel ezelőtt Battonyán, amely ma a fel- szabadulás jelképe, új fejezet kezdődött a magyar nép történetében. Az út a végső győzelemhez, 1945. április 4- ig és május 9-ig még távoli és nehéz volt. Ez a győzelem még sok további áldozatba került, sok ezer szovjet harcos, a magyar nép legkiválóbb képviselői adták életüket a fasizmus ellen vívott kegyetlen és nehéz harcban, a náci rabság alóli felszabadulásért. Az áldozatok azonban nem voltak hiába valóak. Magyarország dolgozói kipróbált élcsapatuk, á kommunisták pártja vezetésével, baráti szövetségben a szovjet néppel, gyökeres társadalmigazdasági változásokat hajtottak végre, hazájukat magasan fejlett szocialista állammá alakították át, mely nemzetközi téren is jelentős tekintélyre tett szert. Ma saját szemünkkel győződhetünk meg arról, mit hozott Magyarország négy évtizedes szocialista fejlődése, milyen sorsdöntőek és mélyrehatóak voltak a második világháborúban a hitleri Németország felett aratott világtörténelmi győzelem következményei. Ez alatt az idő alatt Magyarország mindig egysorban haladt a szocialista közösség országaival. Az eltelt néhány évtized ezen országok mindegyikének történetébe úgy fog bevonulni, mint a nagyszerű megvalósulás évei, mint az új kommunista társadalom megteremtésének feszített munkával telt korszaka. Érthető, hogy az ügy hallatlan újszerűsége miatt sokszor kellett nehézségekkel számolni és néhány esetben a hibákat sem sikerült elkerülni. A legfontosabb eredmény azonban nyilvánvaló; a kommunista pártok irányítása alatt a tömegék hősies erőfeszítésével létrejött, szilárdan és biztosan halad előre az a társadalom, amely a dolgozó nép évszázados álmainak valóra váltását jelenti. Megemlékezve ma Bat- tonyának a szovjet csapatok által történt felszabadításának felejthetetlen napjára, fejet hajtunk azok előtt, akik boldogságunkért, haladásunkért, népeink jövőjéért adták életüket. Ezzel együtt nincs jogunk elfeledni a háború tanulságait, a fasizmus felett aratott győzelem jelentőségét a világ civilizációja számára, mely vívmányokból döntő mértékben vette ki részét a Szovjetunió és annak fegyveres erői, s amely győzelemért önfeláldozóan harcoltak a magyar nép fiai és leányai. Ez különösen fontos ma, amikor az imperializmus reakciós körei, mindenekelőtt az Egyesült Államok új „keresztes hadjáratot” hirdettek a szocialista országok ellen, amikor nyugatnémet revan- sista körök figyelmen kívül hagyva a történelem tanulságait, megpróbálják kétségbe vonni Európa háború utáni realitásait. A Szovjetunió a baráti szocialista országokkal együtt következetesen fellép a háborús fenyegetés elhárításáért, újabb és újabb konkrét kezdeményezéseket tesz a fegyverkezési verseny megfékezése érdekében, a béke megőrzéséért és megerősítéséért. Kedves Elvtársak! Biztosíthatom Önöket, hogy az SZKP, a szovjet emberek a jövőben is mindent megtesznek azért, hogy erősítsék egységünket, növeljék a szocialista közösség erejét és nemzetközi tekintélyét, biztosítsák a nemzedékek forradalmi folytonosságát, megszilárdítsák népeink közös történelmi sorsának tudatát. E 'közösség szilárdságából, minden egyes ország építőmunkájának sikeréből, cselekvésünk céltudatosságából és összehangoltságából döntő mértékben függ a világforradalmi folyamat fejlődése. A világ és az emberiség sorsa. Engedjék meg kedves elvtársak, hogy Battonya felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából szívből jövő jókívánságaimat fejezzem ki Önöknek, és újabb sikereket kívánjak a testvéri magyar népnek a fejlett szocialista társadalom építésében. Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára nyitotta meg a felszabadulási emlékkiállítást Ezt követően az Interna- ^.cionálé hangzott fel, majd az MSZMP Központi Bizottsága, a Minisztertanács, a Szovjet Fegyveres Erők, a Vörös Hadsereg veteránjai, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, Békés megye párt-, állami és társadalmi szervezetei, a fegyveres testületek, az ifjúsági szervezetek és a Bat- tonyai Baráti Kör vezetői megkoszorúzták a felszabadító harcokban Battonya felszabadításáért hősi halált halt szovjet 'katonák sírjait. * * * Az ünnepséget követően, de annak szerves részeként a Magyar—Szovjet Baráti Társaság rendezésében „Szabad hazánk 40 éve” címmel kiállítás' megnyitására is sor került. A terem, amelyben most összegyűltünk, az emlékezés, a visszatekintés és az előre- nézés színhelye a szó konkrét és jelképes értelmében egyaránt. Másodszor hallatszott is fegyverzaj, 40 évvel ezelőtt késői visszhangjaként a múlt századi battonyai sortűzként ismert puskaropogásra. Battonya nemcsak azzal iratkozott fel a magyar történelem emlékkönyvébe, hogy itt vette kezdetét az a féléves hadjárat, amelynek eredményeként felszabádult Magyarország a Horthy-re- akció negyedszázados elnyomása és a hitleri megszállás borzalmai alól. Ez a nagyközség jó fél évszázaddal már korábban, 1891-ben beírta a nevét az agrárszocialista mozgalmak történetébe. Történelmi igazságszolgáltatásnak is joggal tekinthető az a történelmi véletlen, hogy itt jelentek meg elsőnek a szocializmus ígéretét hozó Vörös Hadsereg katonái. Sajnos egyre fogy azoknak a sora, akik személyesen élhették át az egykori eseményeket. Az emlék is halványul. Ez a felismerés adta azt a gondolatot, hogy e kiállítás képanyagával igye-- kezzünk közelebb hozni a magyar történelem nagy vízválasztóját, Magyarország felszabadítását. — Biró Gyula főtitkár ezekkel a gondolatokkal ajánlotta az ízlésesen és lényegretörően megrendezett kiállítást a népes érdeklődők figyelmébe. F. Gy. Híva: „Legyen mindig béke” A helyszín a felszabadulási emlékpark. Az ismeretlen katona sírhelyén vörös szegfűkoszorú. Néhány méterrel távolabb, egy kis dobogón egyenes tartású, derűs tekintetű idős férfi áll: Filip Gye- nyiszovics Kiva nyugalmazott alezredes, a Szovjetunió Hőse, a Battonya felszabadításában részt vett rohamzászlóalj egykori parancsnoka. Előtte hosszú díszsorfalat állnak azok a fiatal sportolók, akik szeptember 21-én Gyomaendrődről, Szeghalomból, illetve Sarkadról indulva Mezőkovácsházáig váltva vitték az ifjúsági felszabadulási emlékstafétát. Pontosán fél 10. Az úton feltűnik, és már a díszsorfal között fut a Mezőkovácshá- záról érkező három utolsó staféta. Immár célhoz érve átadják a stafétabotot, s vele Békés megye ifjúságának felajánlásait, melyeket fel- szabadulásunk 40. évfordulójára és a XIII. pártkongresz- szus tiszteletére tettek. „Békés megye ifjúságának nevében tiszteletünket és köszö- netünket fejezzük ki a felszabadítóknak” — mondja a staféta. Maginyeczné Bárdos Zsuzsának, a KISZ megyei bizottsága titkárának rövid köszöntője következik, majd F. Gy. Kiva beszél. Röviden feleleveníti a 40 év előtti eseményeket, a napot, amikor felderítő csoportjával a ma Klapka és Micsurin nevet viselő utcán érkeztek Battonyára. Meleg hangon szól a település lakóiról, akik együttműködésükkel segítettek a felszabadítóknak. „Úgy is, mint Battonya díszpolgára, szeretettel köszöntőm a lakosságot, sok sikert kívánok a munkában, a tanulásban. Nektek fiatalok, kívánom, hogy legyen mindig tiszta felettetek az ég, legyen mindig béke a földön. Kívánom, hogy ez a láng jelképezze mindenütt azt, hogy a szabadság Batto- nyáról indult” — s ezekkel a szavakkal F. Gy. Kiva meggyújtotta a szabadságlángot, amellyel a három fiatal nyomban indult tovább a főtérre, a' 10 órakor kezdődő ünnepi nagygyűlés színhelyére. (Folytatás a 4. oldalon) F. Gy. Kiva alezredes adta át a lángot a fiataloknak
