Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

^ 1984. szeptember Z2., szombat NAGYVILÁG 1 Savas eső — már Latin-Amerikában is Kijev—Novorosszij Hősök emlékművei A Nagy Honvédő Háború történetének ukrán állami múzeuma A savas cső, amelynek pusztítását Észak-Amerikában és Európában már jó ideje észlelték, úgy tűnik, most már Latin-Amerika számos országában is gondot okoz. Egyelőre a közvéleményt nemigen foglalkoztatja a prob­léma, amely annyira új e földrészen, hogy sokan meg csak nem is hallottak róla — írja az AP amerikai hír- ügynökség Rio de Janeiró-i tudósítója. 1984-ben Lenin-díjat kap­tak a kijevi „A Nagy Hon­védő Háború történetének ukrán állami múzeuma” és a novorosszijszki „A pol­gárháború és a Nagy Hon­védő Háború hősei” emlék­komplexum tervezői. Az el­ső emlékmű alkotói Viktor Jelizarov építész és Vaszilij Borodaj és Fridrich Szogo- jan szobrászok. Az emlék­mű, mint a fasizmus felett aratott győzelem nagyszerű szimbóluma szervesen il­leszkedik az ukrán főváros városképébe. A komplexumot galéria nyitja meg. Bejárata fölött acélból öntött betűkből ez áll: „Hőstettük örökké él­ni fog, nevünk halhatatlan!” A galéria bombák által szaggatott fedezék formájá­ban készült el. A bronz szoborkompozí­ciók a háborús évek epizód­jait idézik: „Az első határ menti harcok”, Legyőzhetet- lenek”, „Földalatti harco­sok”, „Partizánok”, „A hát­ország a frontért”. A komplexum főtere 20 hektáros. Az „Átkelés a Dnyeperen” szoborkompozí­ció a szovjet csapatok 1943 őszén indított elsöprő erejű támadásának légkörét idézi. A múzeum 4 emeletes épülete egy dombon emel­kedik, alapját képezve a 45 méter magas hazaanya szo­bornak. A múzeum 18 ter­mében dokumentumokat, képeket, szobrokat, emlék­tárgyakat őriznek. A múze­umból két lépcső vezet a ki­látóhoz, melyet ünnepeken tribünként használnak. Az emlékkomplexum te­rületén egy 16 méter átmé­rőjű gránitmélyedésben lo­bog a dicsőség tüze, itt lát­ható a hős városok fasora, egy harci-technikai kiállító tér és egy szép park is. A létesítményt 1981. má­jus 9-én nyitották meg. Az­óta közel 5 millióan látták. Új utat jelez a monumen­tális művészetben a novo­rosszijszki emlékműkomp­lexum is. Vlagyimir Cigal szobrász és társai bronzban, gránitban és márványban örökítették meg a nemzedé­kek lelkiismeretét szimboli­záló népi hősöket. Gavril Petroszjan A környezetszennyeződés­sel foglalkozó szakemberek ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a savas eső a kontinens egyes ipari kör­zeteiben már most is egész­ségügyi problémákat okoz, rombolja a régészeti, építé­szeti értékeket, megmérgezi a vizeket és a földeket. A tudósok szerint a savas eső kialakulásában a levegő- szennyezés játszik döntő sze­repet. A kén- és nitrogén- dioxidgázok a légkörben vegyhatását tekintve gyenge, de maró kénsavvá, illetve salétromsavvá alakulnak át, és csapadék, eső formájában jutnak vissza a földre. Az AP hírügynökségnek a térségről készített felméré­se szerint a savas eső ko­moly problémát jelent Bra­zíliában, Mexikóban és Chi­lében., Észleltek már Peru­ban és Argentínában is, mi­közben Venezuelában és Bo­líviában az uralkodó szél­iránynak köszönhetően e je­lenség egyelőre nem ismert. A földrészen a levegő és a vizek minőségének ellenőr­zése egyhén szólva nem a legszigorúbb. Számos helyen egyáltalán nem végeznek el­lenőrző méréseket, Latin- Amerika legtöbb országában pedig a pangó gazdasági élet, valamint a külföldi adósságok törlesztésének kényszere miatt alig figyel­nek a környezetvédelemre. A Brazília délkeleti részén levő Cubatao ipari várost övező hegyvidéken a lepusz­tult, elsatnyult fák sokasága tanúskodik árról, hogy mi­lyen károkat okozott errefe­lé a környezetet romboló sa­vas eső. Tucatnyi gyár ontja a kéngázt, amit a környező hegyek felfognak, és a 80 ezer lakosú város felé terel­nek. Santa Catarina szövet­ségi állam déli részén a kül­színi piritbányászat okoz gon­dot a helybelieknek. A ként tartalmazó ásványérc a leve­gőn oxidálódik és a kelet­kező füst- és kéngáz a lég­körbe jut. Criciúmában a kőszénövezet központjában a légzési elégtelenség miatt kórházban ápoltak 80 száza­lékánál a betegséget a leve­gőszennyeződés idézte elő. Ä környék vizeinek, tavainak kétharmada jelentősen szennyezett. Egy szakértő szerint amennyiben nem old­ják meg a környezetszennye­zés problémáját e vidéken, akkor öt éven belül valósá­gos tragédia következhet be. Mindennek ismeretében alig hihető, hogy a földrész egyik legszigorúbb környe­zetvédelmi törvénye éppen Brazíliában van érvényben. Igaz, a törvény csak papír, aminek ritkán szereznek ér­vényt. Az egyik ok, hogy az állami tisztviselők közül so­kan kötődnek a nagy bánya- társaságokhoz. A helyzet sú­lyossága most mégis intéz­kedést kényszerített ki: a Sao Paulóban működő álla­mi környezetvédelmi hivatal négyéves programot hirde­tett meg, amelynek célja Cubataóban a légszennyezés 90 százalékos csökkentése. A terv költségei mintegy 150 millió dollárt tesznek ki. Chilében a savas eső okoz­ta legsúlyosabb szennyező­dést Ventanas városban ész­lelték, ahol áz állami tulaj­donban levő rézkohó és szén- tüzelésű hőerőmű ontja a füstöt. A város körül 20 ki­lométeres körzetben a háza­kon szemmel látható a pusz­títás nyoma. A parasztok el­hagyják földjeiket és ottho­naikat, mivel a savas esőtől rozsdásodnak és használha­tatlanná válnak gépeik, el­hullanak az állataik, tönkre­megy a termés. Az ország északi részén fekvő Chag- resben az EXXON amerikai olajtársaság tulajdonában le­vő rézkohó veszélyezteti a környéken szőlőt termesztő gazdák termését. A parasz­tok hatalmas műanyag fóli­ákkal takarják le földjeiket. Egyelőre nem tisztázott, hogy a savas eső Európához' és Észak-Amerikához hason­lóan Latin-Amerikában is átlépi-e az országhatárokat. Igaz, néhol a természeti kép­ződmények — így például az Andok magas hegyláncai — útját állják a szennyeződés terjedésének. Argentínában, a Buenos Aires közelében le­vő Salado folyó medencéjé­ben azonban növekszik a ta­laj savtartalma, s a tudósok tartanak attól, hogy ez má­sutt is így van. Tény, s eb­ben a szakértők egyetérte­nek, hogy a veszélyeztetett körzetekben több vizsgálatot kell elvégezni, s megbízható adatokra van szükség a pon­tosabb helyzetfelméréshez és a védekezéshez egyaránt. Mi lesz veled, emberke? Megéred-e a holnapot? Mennyi szenvedés vár még rád? Szomorú, nagy fekete szemek tekintenek a felnőt­tekre vádlóan. A gyerekek­nek már játszani, mosolyog­ni sincs erejük, csak ülnek magukba roskadtan, bánato­san ... Nem sírnak. Elapad­tak a könnyeik. Nem pa­naszkodnak, nem kérnek, nem követelnek ennivalót. Fogytán az életerejük. Az éhező, éhhalálra ítélt gyerekeknél nincs szívszorí- tóbb látvány. Képernyőnkön egy-egy felvillantott mozza­nat is megrendítő, az össz­kép elviselhetetlen... Szahel-övezet. Afrika, hét országában iszonyatos szá­razság pusztít. A fekete föld­rész tizenegy országát nyil­vánították katasztrófa sújtot­ta területnek. Kiégtek a föl­dek, meghaltak a fák, a bok­rok, kiszáradtak a folyók, el­hullottak az állatok, dögke­selyűk keringenek a magas­ban ... Milliók éheznek és szenvednek. Itt csak a ha­lálnak van gazdag aratása. S e természeti csapás első áldozatai a gyerekek. A sivatag évente legalább öl kilométert rabol el a ter­mőterületből. A homok ter­jeszkedik. Az iszonyatos aszály visszatérő jelenség, a szegénység és a szárazság a világ e részén akut problé­ma. A Távol-Keleten ,a ke­gyetlen tájfunoknak női ne­veket adnak, a szüheli né­pek régi hagyományt kö­Évente 10—14 millió gyermek hal meg rosszultápláltság mi att vetve ugyancsak névvel ille­tik a nagy aszályokat, az emlékezetes éhínségeket. Az 1954-eset például találóan a Tettenért Sabonatolvajként emlegetik. A hét szűk esz­tendőt újabb tragikus évek követték. Mauritániát és egy sor más országot több mint egy évtizede kerüli az eső. A menekülttáborok nem győ­zik befogadni az ide ván- szorgó embereket. E táborok mellett egyre terebélyeseb- bek a temetők. Egy-egy csa­lád öt-hat gyereket is elte­met ... Ezekben az országokban eddig is rendkívül magas volt a csecsemőhalandóság, 1000 gyermek közül 150— 200, s most még ennél is többen jönnek halálra ítél­ten a világra. Minden ötö- ciik csecsemő egyéves kora előtt meghal. A népesség- robbanást Afrikában nem sikerült lefékezni. Amíg a fejlődő országokban 5,5-ről 4,1-re csökkent az egy nőre jutó gyerekek száma, ez Af­rikában 6,4. Az UNICEF je­lentése a világ gyermekei­nek helyzetéről megállapít­ja : ahol sok gyerek hal meg, ott magas a születések szá­ma, s ahol a szülők már ar­ra számítanak, hogy fiaik és lányaik életben maradnak, ott sokkal kevesebb gyereket hoznak a világra. Földünkön még ma is sok nő életet ad­va, életét veszti, a szülésbe belehalok 20 százaléka afri­kai nő. Az éhség többféle formá­ban tizedeli a gyermekeket. A leromlott szervezet nem tud ellenállni a fertőzésnek, egy könnyű betegség is el­viszi a kicsiket. A világhírű filmszínésznő, Liv Ulmann az UNICEF jó- szolgálati nagyköveteként Mali aszály sújtotta ország­részében járt, s a többi kö­zött így számolt be tapasz­talatairól : „ ... amit mi út­nak néztünk, kiszáradt fo­lyómeder volt. Figyeltük a sivatag homokjában a két kezükkel mély gödröt kapa­ró asszonyokat. Vizet keres­tek, de csak nedves földet ta­láltak. Más helyütt hosszú órákon át türelmesen ültek az anyák, kis bádogedényiik- be csöppentették a vizet... Számunkra ismeretlen kislá­nyok, kisfiúk halnak meg, de azok számára, akik életet ad­tak nekik, akiknek a szívük­höz oly közel álltak, nem arcnélküliek, nem statiszti­kai adatok — szeretteik. Az életért, a gyerekek megmen­téséért folyik a küzdelem, s ebben senki sem lehet kői zömbös.” Szahel — arab szó, határt jelent. Határt lehet-e szabni a szenvedésnek, a szahara, a sivatag, a homok terjeszke­désének? Nem egy példa tanúsítja, hogy e gigászi vál­lalkozás eredményes lehet. A „Zöld Szahel” akcióhoz né­hány évvel ezelőtt nagy re­ményeket fűztek. Aztán jött a recesszió, Afrika egyre job­ban eladósodik, a világ leg­szegényebb országai még szegényebbé válnak. Csádtól a Zöldfoki szigetekig újra kiszáradnak az oly nagy gonddal ültetett mangó, eu» kaiiptusz fák, a féltett növé­nyek ,. Az éhes es szomjas gyere­keknek kutakra, tápláló éte­lekre, védőoltásokra, alap- egészségügvi ellátásra, isko­lára, emberhez méltó körül­ményekre van szükségük, hogy emberpalántákból egészséges felnőttekké cse­peredjenek, csak így bizto­sítható a fejlődés, a jövő. Az éhség nem kizárólag afrikai probléma. Földünk globális kérdéseinek egyike. Tíz—tizennégy millió gyerek hal meg alul7 (rosszul-) táp­láltság, és az ezzel összefüg­gő betegségek következté­ben. Ez csak becslés, ki tud­ja, hányán lehetnek? Az UNICEF tavaly 56 mil­lió dollárt fordított az afri­kai gyerekek ellátási, egész­ségügyi, oktatási helyzetének enyhítésére. A segélyek a pillanatnyi helyzeten javí­tanak, ha ... ha eljutnak a rászorulókhoz. Az Egyesült Államok dik­tálta esztelen fegyverkezési versenyre fordított tengernyi pénzből humánus célokat le­hetne finanszírozni. Hogy egyetlen gyerek se feküdjön le éhesen, hogy ne apadjon el az anyák teje, hogy. ne is­merjék az üres gyomor, a teljes elgyengülés kínját. Szilágyi Éva A világhírű filmszinesznö, Liv Ulmann az UNICEF jószolgá­lati követeként Maliban járt (Fotó: MTI — KS) Uszály sújtotta Afrika Éhezd gyerekek (Fotó: APN—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom