Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

Üzemi könyvtárak A békéscsabai Kner Nyomda üzemi könyvtárában a műsza­ki irodalom mellett a magyar és idegen nyelvű szakfolyó­iratok is megtalálhatók Fotó: Gál Edit Nehéz lenne statisztikát készíteni arról, vajon az ol­vasni szerető ember milyen forrásokból szerzi be az őt érdeklő, szakmájához, ön­műveléséhez szükséges iro­dalmat. Egyrészt adott a könyvesbolt, amelynek emel­kedő árai, korántsem zökke­nőmentes ellátása, s ennek következtében hiányos kíná­lata sokakat elriaszt attól, hogy itt keressék mindenna­pi szellemi táplálékukat. A közművelődési könyvtárak — amelyek csaknem vala­mennyi településen létez­nek — épület- és pénzgon­dokkal küszködve igyekez­nek megtartani olvasói lét­számukat; nem titok, hogy ez egyre nehezebb. Ugyanak­kor — úgy tűnik — az üze­mi könyvtárak csillaga emel­kedőben van. fl szakkönyv: termelőeszköz — Az emberek ideje egy­re drágább — szögezi le Be- licza Irén, a Szakszerveze­tek Békés megyei Tanácsa központi könyvtárának veze­tője. — Meggondolják, hogy műszak után tegyenek-e még kitérőt a könyvtár felé, ahol nem is biztos, hogy megta­lálják, amit keresnek. Az üzemi könyvtár viszont hely­ben van; ismerik a könyvtá­rost, aki a jól kiépített há­lózaton keresztül csaknem mindent be tud szerezni szá­mukra. Nem csak szép-, ha­nem szakirodalmat is, hiszen a vállalatoknál kétféle könyvtártípus létezik: mű­szaki szakkönyvtár, illetve szakszervezeti üzemi, amely közművelődési könytár jel­legű. Minden munkahely gyűjti a profiljának megfe­lelő szakanyagot, amely — úgy is mondhatjuk — ter­melőeszköze az ott levő mű­szaki gárdának. A Volán például köteles gyűjteni az autóbuszok műszaki leírása­it, a közlekedéssel kapcsola­tos rendelkezéseket stb. Az üzemi szakkönyvtáraknak különböző országos központ­jaik vannak, a szakterülettől függően. A szakszervezeti könyvtárak fenntartója az szb, hálózati és módszertani központja az SZMT közpon­ti könyvtára. — Milyen nagyságú válla­latok kötetesek könyvtárat létesíteni? — Ha egy munkahelyen (hiszen egy vállalatnak több telephelye is lehet) 200-nál több a dolgozó, akkor könyv­tárat kell létesítenie. A nagy­ságtól függ a típus is: ha 700 alatti a dolgozói létszám, ak­kor úgynevezett „Letét 2”-t alakítanak ki. A könyveket KISZ-klubokban, ebédlőkben szekrényekben helyezik el. Az állomány gondozója tár­sadalmi munkában vagy né­mi tiszteletdíjért kölcsönöz meghatározott időpontokban, s beszerzi, cseréli a könyve­ket. A 700—1500 főt foglal­koztató üzemek „Letét l”-et hoznak létre. Ennek krité­riuma az önálló elhelyezés, s a részfoglalkozású vagy tiszteletdíjas könyvtáros. — Hány üzemi könyvtár működik megyénkben? — A tsz-ek és a szövetke­zetek nem tartoznak fenn­hatóságunk alá. Az üzemek­nél, vállalatoknál összesen 95 könyvtár van, ebből mind­össze 8 önálló. (Ilyen példá­ul a békéscsabai Vasutas Klubkönyvtár, vagy a telek­gerendás!, amely a gazdasá­gé, s a községé is egyben.) Ezeket kivéve nincs önálló szerzeményezési joguk, állo­mányukat az SZMT biztosít­ja; évente minimum 6 alka­lommal cseréljük a könyve­ket. — Miből vásárolják a könyveket? — A vállalati szakszerve­zeti bizottságok fizetnek egy bizonyos összeget a központi könyvtárnak; ez azonban a könyvbeszerzéshez szükséges összeg felét sem teszi ki. A többit központi keretből kap­juk; tavaly például 639 ezer forint értékben vásároltunk könyvet. A rendelkezésünkre álló összeg nem nő, de nem is csökken. Igaz, a könyv­tárak könyvállománya szépen emelkedik ... Gondot jelent még a helyhiány. A hozzáál­lással szerencsére nincs baj, hiszen a legtöbb munkahe­lyen tudják: sokkal többről van szó, mint szórakozási, időtöltési lehetőségről. Élő reklámok Ha az orosházi MEZŐGÉP üzemi könyvtárát típusba akarjuk sorolni, semmikép­pen sem kapna jobb osztály­zatot a „Letét 2”-nél. Pedig nagy múltú könyvtárról van szó, hiszen 1957-ben hívták életre, alig 300 kötettel. Most mintegy 8 és fél száz könyv­ből — szép- és ismeretter­jesztő irodalomból válogat­hat a most önállósuló válla­lat mintegy 700 dolgozója. (Ebből ötszázan helyben, két­százan telephelyen végzik — többnyire fizikai — munká­jukat.) Antal Károlyné, aki 25 évig társadalmi munká­ban látta el a könyvtári teen­dőket, kedvező olvasói és kölcsönzői statisztikákat könyvelhetett el. Utódja, Tó- di Jánosné, a pénzügyi cso­port vezetője sem látja el kevesebb lelkesedéssel napi egyórás könyvtári tevékeny­ségét. — Egytől kettőig tart a kölcsönzés — mondja a fia­talasszony. — Az időpontot azért így jelöltük ki, mert ekkor van a műszakváltás, ilyenkor a jövőknek is, a me­nőknek is akad pár percük, hogy beugorjanak egy-egy kötetért. Persze, szó sincs ar­ról, hogy máskor nem adok könyvet! Vannak törzsolva­sóim, akik már várják a frissítést. A Petőfi Művelő­dési Központ könyvtárából ugyanis rendszeresen hozom- viszem a könyveket. — Mit keresnek legin­kább? — A kötelező irodalmat mindig, hiszen sokan végzik á szakmunkásképzőt, a kö­zépiskolát, sőt, felsőfokú in­tézményben, politikai isko­lán is tanulnak néhányan. Nagyon szeretik az útleíráso­kat, „A világirodalom reme­kei” sorozatot. Az ÁFÉSZ könyvbizományosaként áru­sítok is: sláger most az Uj Magyar Lexikon, a Gombák könyve, az Értelmező Kézi­szótár. — Minden dolgozó tagja a könyvtárnak? — Aki kölcsönöz, olvasó­lapot kap. Eddig 186-an irat­koztak be. Az igazság az, hogy legtöbben nemcsak ma­guknak, hanem haza, de még a kollégáknak is visznek ol­vasnivalót. Legjobb könyV- propaganda az irodalomsze­rető ember! Minden üzem­ben vannak törzstagok, akik szinte élő reklámok. Nemrég „költöztek” a könyvek: irodából az egyik üzem üres szobájába pakol­ták át a zárt szekrényeket, amelyekben betűrend szerint sorakoznak a könyvek. Saj­nos, nem valószínű, hogy eb­ből a helyiségből könyvtár lesz; az üzem ugyanis he­lyiséggondokkal küzd. Az önálló könyvtárra már csak méretei is predesztinál­ják a Békéscsabai Konzerv­gyárat, nem beszélve arról, hogy szinte mérhető hasznot hoz, ha a szakemberek nap­rakész ismeretanyaggal ren­delkeznek. Ez a könyvtár — amely a szakszervezeti és a szakmai ötvözete — csak­nem tízezer kötettel rendel­kezik. Hatvan négyzetméte­res alapterületén (megfelel ez egy városi fiókkönyvtár­nak) a szabadpolcokon szak­szerűen elrendezve sorakoz­nak a könyvek. Szabályos kölcsönzőpult mögött ül ölyüs Imréné, aki 1976-ig társadalmi munkában, azóta pedig főállásban a gyár köz- művelődési felelőse. flz első lókaitól... — Ez a könyvállomány nemcsak a helyi igényeknek felel meg. Az első Jókaitól a legújabb kiadásokig mindent megtalálhat az olvasó, szak- könyvtárunknak pedig a vá­rosban is híre van. Á szak­anyag nagy része az osztá­lyokon található, s a 48-féle újságból is oda kerülnek a szaklapok. Jó megoldás ez, mert — bár nincs egyelőre helyhiányunk — a két terem egyike művelődési célokat is szolgál. (Most épp az irodal­mi színpad próbál a szom­szédos helyiségben.) — Milyenek az olvasók? — Fizikai dolgozó a 80 százalékuk! összesen 534 a beiratkozott tagunk, s mint minden könyvtárban, itt is változó igényekkel, olvasói szokásokkal találkozhatunk. Van, aki csak a krimit ke­resi, népszerűek a mai ma­gyar női írók (pl. Palotai Boris), s gyakran keresnek egy-egy tv-sorozat nyomán könyvet. Ősszel, amikor in­dul az iskolai szezon, be kell szereznem a kötelező irodal­mat, hisz igen sokan tanul­nak. Egy érdekesség: szótár­ból soha nincs elég. — Hogyan nyújt a könyv­tár segítséget a brigádok­nak? — Szocialista szerződésünk van. Az olvasók 67 százalé­ka brigádtag, s többségük becsületesen teljesíti kultu­rális vállalását, amely első­sorban a vetélkedőkre össz­pontosul. Igen sok konzerv­gyári brigád vesz részt a megyei közművelődési moz­galomban, s eredményeikben — azt hiszem, nem túlzók — része van a könyvtárnak is. ♦ Nehéz átfogó képet adni az üzemi könyvtárak hely­zetéről; az adott vállalat közművelődésének szerves részei, s létük, minőségük csakúgy függvénye a gazdál­kodásnak, mint a hozzáállás­nak. Jelentőségüket jelzi né­hány adat: tavaly több mint 77 ezren látogatták az üze­mi, vállalati könyvtárakat, s 175 ezer kötetet kölcsönöz­tek állományukból. Talán fi­gyelemfelkeltő tény ez, amely arra utal, hogy e jól kiépí­tett, rugalmas könyvtári rendszer rangosabb része is lehetne közművelődésünk­nek. Gubucz Katalin Növekvő pedagógushiány Szeghalmon és környékén A pedagógushiány elsősor­ban az óvodákban . jelent nagy gondot. A pályázat nem sok eredménnyel zá­rult, mert az új tanítási év­ben továbbra is tíz betöl-i tetlen óvónői állás van Szeghalmon és vonzáskörze­tében. A meglehetősen vi­gasztalan képen csa'k az enyhít, hogy a képesítés nél­küli óvónők közül 9 felvé­telt nyert az óvónőképző in­tézetbe. Jó hírnek számít vi­szont, hogy csökkent az óvo­dák zsúfoltsága, bár az át­lag javulása a 127 százalé­kos kihasználtsággal műkö­dő körösnagyharsányi óvo­da kis lakóit és dolgozóit aligha vigasztalhatja. A zsú­foltság csökkenésének má­sik kedvező hatása abban nyilvánult meg, hogy pél­dául Szeghalmon minden je­lentkezőt fel tudtak venni. A városban idén 590, a vá­roskörnyéki községekben pe­dig 914 kisgyermek nyert óvodai elhelyezést. Az alsófokú oktatásban is sok gondot okoz a pedagó­gushiány. A városkörnyéki községekben 42, míg Szeg­halmon 10 képesítés nélküli nevelő dolgozik. A nevelő­hiányt az újabb 19 képesí­tés nélküli pedagógus fog­lalkoztatása bizonyítja a leg­jobban. A képesítés nélküli pedagógusok számának nö­vekedése azért is meglepő, mert a város az egyedülálló pedagógusoknak szolgálati szobát, a házaspároknak pe­dig tanácsi bérlakást is fel­ajánlott a pályázatok kiírá­sakor. A kedvezőtlen jelek már az elmúlt tanév végén is észlelhetők voltak, hiszen a korábbi években kialakult 82,2 százalékos szakos ellá­tottság 77,5 százalékra esett vissza. Emellett a pedagógu­sok igen magas helyettesí­tési és túlóraszámban taní­tottak, ami köztudomású, hogy kedvezőtlenül befolyá­solja az oktató-nevelő mun­kát. Az alsófokú oktatásban ta­pasztalt személyi gondok mellett jövőre a tanteremhi­ány is felsorakozik. Szeghal­mon például már az idén is két osztály kénytelen ván­dorolni, az általános iskolai diákotthon évek óta négy alsó tagozatos osztályt fo­gad, s az úttörő és ifjúsági házban is 'két alsós csoport tanul. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a következő tanévben nyolc új tanterem felépítése tudná csak meg­oldani a szorító tanteremhit- ányt. Pedig nemrég a lakos­ság és a helyi tanács segít­ségével Újtelepen két tante­remmel és egy tornaszobá­val bővült a város tanter­meinek száma. Ez azonban korántsem oldotta meg a gondokat. A nehézségek mellett azon­ban komoly előrelépések is történtek a tárgyi feltételek javításáért. A városban és környékén több általános is­kolában korszerűsítették a fűtést és világítást, s az 1984 —1985-ös tanévet mindenütt tiszta tantermekben, épüle­tekben kezdhették meg. (bse) Muzsika a Holtán Képtárban Igencsak meglepődhetett, aki vasárnap délelőtt felke­reste Gyulán a Kohán Kép­tárat. Ugyanis, a megszokott csend helyett ezúttal zene­szó fogadta az idelátogató­kat. A teremben a zeneisko­la tanárai adtak vasárnap délelőtti hangversenyt. Nem gyűlt össze az alkalomra nagy számú hallgatóság, mindez nem is meglepő, hi­szen a hangverseny nem volt széles körben hirdetve. A műsort Ibos Éva, a Ko­hán képtár vezetője amo­lyan kísérletnek szánta egy kezdődő sorozat nyitánya­ként. Az elképzelés az, hogy kel­lemes vasárnap délelőttöt szerezzenek mindazoknak, akik szeretik a zenét. A ze­neiskola tanárai szívesen vállalták a vasárnapi mu­zsikálást az együtt zenélés öröméért, valamint azért is, mert az évenkénti tanári hangversenyek mellett ez egy további bemutatkozási lehetőséget jelent. Az újszerű környezetben a szép képek és a zene egy-, idejű jelenléte különleges hangulatot árasztott. A fest­mények nézegetése közben a kellemes zene bensőséges hangulatot teremtett. Az el­ső próbálkozás azt igazolja, hogy a képtárban minden együtt van ahhoz, hogy ezek a félórás műsorok jól sike­rüljenek. A következő elő­adás szeptember 23-án, va­sárnap délelőtt 11 órakor lesz, a továbbiakra pedig ha­vonta egy alkalommal kerül sor. Kép, szöveg: Szőke Margit Az első hangversenyt adó zenetanárok csoportja MOZI Mária-nap íme, ismét egy alkalom arra, hogy elgondolkozzunk: sok jó alkatrészből miért nem lesz kiváló szerkezet, mi hiányzik ahhoz, hogy ígéretes alapanyagból kifor­rott, élvezhető műalkotás szülessék? Elek Judit Má- ria!-nap című munkája ma­gában hordozza egy igazán jő film megannyi lehetősé­gét, ám a megvalósulással sorra, rendre adós marad az elkészült mozidarab. Pedig van jó téma, összejött egy tehetséges alkotócsoport, rá­találtak a megfelelő színé­szekre; csak a végső produk­tum lett érdektelen, éppen hogy nézhető. Izgalmas korba, a kiegye­zés körüli időkbe kalauzol a Pethő György forgatókönyvé­ből készült mű. 1866. szep­tember 8-án, Mária-napon, Szendrey Ignác nyaralójá­ban játszódnak az esemé­nyek. Petőfi szelleme lengi be a házat, az ő emléke kí­sért: van, akinek erőt, pél­dát ad, másokat riogat. Va­jon élhető-e az élet a láng­ész testi elmúltával, nem perzselődnek-e lelki rok­kanttá hozzátartozói akkor is, amikor már személyes sorsa régen beteljesedett? A szereplők — Szendrey Júlia és rokonai — kínlódjék a jelent, félik a jövőt és egy­mást marva kurkásszák a múltat. Erősebb embereket is megroppantana ekkora te­her, ők mégse rokkannak bele, nem mintha túlzottan energikusak lennének, in­kább hozzászokhattak már saját csatározásaikhoz. Ebből a helyzetből is lehetne fe­szültséget csiholni, ám a filmbeli alakok saját életü­ket is alig élik, se elbukni, se győzni nincs tehát alkal­muk. Ha kolera nem pusz­tít, bizony a másnapot is valószínű éppen ott folytat­ják, ahol az előzőt abba­hagyták. És mivel e vesze­delmes járványnak a film szempontjából az égvilágon semmi dramaturgiai „funk­ciója” nincs, mi, mozinézők nem tudunk megrendülni tőle. Számomra a film egyik legfőbb érdeme volt, hogy a főszerepeket alakító színé­szeket nem csak a főváros­ból, a körút két oldaláról válogatták. Jó volt látnom a szíve mélyén önmagát mindig békéscsabainak érző Kovács Lajost, Petőfi István megformálóját. Amikor ezt a filmet forgatták, Szolnokon éppen mint Ványa .bácsi ara­tott sikert, érződik is mun­káján a csehovi hatás. Igaz, az egész film legjobb vo­nulata az a kicsit megemelt légkör, amely emlékeztet a nagy orosz drámaíró hangu­lataira. Kevésbé sikeredett a másik vonal, amely a leg­több szereplő terheltségét hangsúlyozza. Mintha az egész família, és mindenki, aki ennek a háznak a kör­nyékére sodródott, pszichi­átriai eset lenne. Állóképpel indul és álló­képpel záródik a mozielő­adás. Petőfi Sándor egyetlen ránk maradt hiteles arcké­pét és Petőfi Zoltán fényké­pét vetítik a vászonra. Ami a két esemény közt eltelik, mozgóképekkel teli, mégis „állni látszik az idő”. Egy- egy művészi kompozíció tar­kítja csupán a nagyon őszi, nagyon bágyadt-sárga koc­kákat a tempótlan, terjengő­sen lassú vetítésen. Talán a pergőbb ritmus hiánya okoz­za, hogy méla unalom ter­peszkedik az előadásra. Marton György és Rideg Lajos fuvola—klarinét kettőse (Andódy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom