Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-02 / 206. szám

Százötven éves a szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola Nem mindennapos ünnep­ségre gyűltek össze az érdek­lődők tegnap, szeptember 1- én délelőtt a szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Szak- középiskolában. A gimná­zium Szarvasra telepítésének 150. évfordulóját ünnepelték ezen a napon. Az elnökség tagjait — Nagy Jenőt, az MSZMP Bé­kés megyei bizottsága titká­rát, a megye és a város poli­tikai és társadalmi vezetőit — Holp József igazgató kö­szöntötte. „Ünnepelni jöt­tünk össze — mondta. — Százötven évvel ezelőtt tele­pítették át Mezőberényből Szarvasra a gimnáziumot. Százötven év a történelem idővonalán piciny rész, egy intézmény életében már jó­val nagyobb. S mennyivel több és gazdagabb idő. azok szívében, lelkében, akik négy évet itt töltöttek, töltenek életük talán legszebb, leg­gondtalanabb korszakából.” Ünnepi beszédet Drecin József művelődési miniszté­riumi államtitkár tartott ar­ról, hogy az 1834 óta fenn­álló szarvasi gimnázium ko­moly nemzeti és politikai ér­tékek ápolója és gazdagítója volt. Megemlékezett azokról a pedagógusokról, „akik igaz emberségre nevelve adták át tudásukat a fiatal, nyiladozó, és még minden jóra . fogé­kony ifjúságnak, kik ezen intézményben tanultak”. A gimnázium történelméről elmondta többek között, hogy „fejlődésében a legfigyelem­reméltóbb változások a fel- szabadulást követően mentek végbe ... Nem volt könnyű, talán még sokkal rögösebb és küzdelmesebb volt kez­detben ez az újabb kori fej­lődés a gimnázium életében, mint az előző 110 évben. A cél is nagyobb szabású volt: a szocialista pedagógia, a szocialista iskolatípus ki­alakítása és illesztése egy sohasem tapasztalt gyorsasá­gú társadalmi változás és gazdasági fejlődés környeze­téhez. Szerencsére (amint ezt mai együttlétünk, és az el­múlt évtizedek alatt felnöve­kedett, az életben kiválóan helytálló egykori diákok életsorsa is ‘példázza) ezek a kisebb-nagyobb gondok nem okoztak kijavíthatatlan tö­rést az intézmény fejlődésé­ben ...” Drecin József elismeréssel szólt a gimnáziumban folyó munkáról, a szervezett kö­zösségi tevékenységről: az énekkarról, az országjáró diákok köréről, a Vöröske­reszt alapszervezetéről, a kézi- és kosárlabdacsapatról, az amatőrfilmes szakköről és az irodalmi színpadról. „Nem lehet kihagyni az is­kola környezetéből azt a kedves színfoltot, melyet a szarvasi gimnázium öreg­diákjainak köre jelent az is­kola és a város életében.” A művelődési minisztériu­mi államtitkár beszédét azzal zárta: „Azt kívánom önök­(Folytptás d 3. oldalon) Gyopároson Hazánkba érkezett a csehszlovák külügyminiszter Tegnap Várkonyi Péter külügyminiszter meghívásá­ra — háromnapos baráti lá­togatásra hazánkba érkezett Bohuslav Chnoupek, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság külügyminisztere. Vár­konyi Péter Győrött találko­zott csehszlovák kollégájával. A külügyminiszterek ezt követően megkezdték tárgya­lásaikat : a magyar—cseh­szlovák kapcsolatok jelenle­gi helyzetéről, és fejlesztésé­nek további lehetőségeiről, valamint a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről cse­rélnek véleményt. A találko­zó résztvevői a késő délutáni órákban Sopronba utaztak. A Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat kollek­tívája a 34. bányásznap tisz­teletére Gyopároson a bá­nyászüdülőben ünnepséget rendezett szeptember 1-én, tegnap. Pontosan délelőtt 10 óra­kor a szolnoki Bányász fú­vószenekar eljátszotta a bányászhimnuszt, majd Po­zsonyi Ferenc, a vállalati szakszervezeti bizottság tit­kára megnyitotta a rendez­vényt. Köszöntötte a bányá­szokat, családtagjaikat, az el­nökség tagjait, a politikai, állami és társadalmi szervek, fegyveres testületek veze­tőit, képviselőit. Az elnökség tagja volt többek között Sza­bó Miklós, az MSZMP Bé­kés megyei bizottságának első titkára, Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke, Rieb László, az Ipari Minisztéri­um főosztályvezetője, Orosz József, a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezetének osz­tályvezetője, Fodorné Birgés Katalin, az SZMT vezető tit­kára, Pataki István, a KISZ Békés megyei bizottságának első titkára és Pápa Aladár, a vállalat vezérigazgatója. Ünnepi beszédet Szabó Miklós tartott. A megyei pártbizottság nevében kö­szöntötte a vállalat dolgozóit, és kiemelte: — Ez az ünnep a bányá­szok ünnepe, akik nap mint nap vívják áldozatos küzdel­müket a természet erőivel, szállnak a mélybe, kutatják az értékes ásványi kincseket, termelik a szenet, az olajat, a gázt és egyéb ásványokat. A magyar dolgozó nép ma a munkásosztálynak azt a ré­tegét köszönti, amely áldo­zatkész helytállásával, szak­tudásával a fejlett szocialista társadalom építéséért folyó munkában mutatott maga­tartásával kiérdemelte szo­cialista hazánk, népünk őszinte nagyrabecsülését. A bányák az olaj- és földgáz- kutak, az ember tudásának, akaratának és szorgalmának engedelmeskednek. Ez a küz­delem egész embert kíván, elhivatottságot, fegyelmet, állandó helytállást. A mo­dern gépek és a magas szin­A résztvevők egy csoportja tű szaktudás szinte már elho­mályosítják a veszélyt, amelyre igazán csak akkor döbbenünk rá, amikor egy bányaomlás, egy sújtólégrob­banás, vagy egy kútkitörés következik be. Szeptember első vasárnap­ján ezt a küzdelmet, és a benne részt vevő bányászo­kat ünnepeljük, s egyben emlékezünk az elődökre. Emlékezünk az 1919. szep­tember 6-án hősi halált halt tatabányai bányászokra, akiknek tiszteletére avatta e napot a Minisztertanács a bányászok ünnepévé. Ilyen­kor mindig kegyelettel em­lékezünk azokra az időkre is, amikor a bányászsors a természet ezer veszélyén fe­lül a féktelen kizsákmányo­lás terheit is jelentette. A bányászok mindenkor élen­jártak a politikai küzdelmek­ben, felemelték szavukat az emberi életért, a dolgozók kizsákmányolása ellen, még akkor is, ha a burzsoá terror a legkegyetlenebb eszközök­kel sújtott le rájuk. Nagyot változott azóta a világ, de a változások aktív részesei voltak mindenkor a bányászok. A felszabadulás (Folytatás a 3. oldalon) Foto. Fazekas Lás/.ió BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA 1984. SZEPTEMBER 2., VASÁRNAP Ára: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Kamuion (Községriportunk a 4. oldalon.) Bányásznapi ünnepség Országos tanévnyitó Pécsett Szombaton a pécsi Apáczai Csere János Nevelési-*J|Cöz- pontban tartották meg az országos tanévnyitó ünnep­séget. A Himnusz elhangzása után Piti Zoltán, a városi tanács elnöke köszöntötte a résztvevőket, köztük Pécs és Baranya iskoláinak képvise­lőit. Majd Köpeczi Béla mű­velődési miniszter mondott ünnepi beszédet. Elöljáróban azt a kísérle­tet méltatta, amelyet a pé­csi Janus Pannonius Tudo­mányegyetem folytat a ta­nárképzés új formájának ki­alakításáért. Ennek során egy intézményben készítik fel az általános iskolák felső tagozatán és a középiskolák­ban tanítani szándékozó pe­dagógusokat. A pedagógus­hiánnyal kapcsolatos gon­dokról szólva hangsúlyozta: új intézmények kialakításá­val, a felvételi ’ keretszám emelésével igyekeznek gon­doskodni arról, hogy min- denhol szakmailag felkészült, hivatásukat szerető tanárok és tanítók oktassák és nevel­jék az ifjúságot. A pedagó­gusok élet- és munkakörül­ményeit javítandó, a kor­mány határozatot hozott a közoktatásban dolgozó taní­tók, tanárok bérének emelé­séről. A szeptember elsejétől esedékes béremeléssel nem oldódott meg minden gond — mutatott rá a művelődési miniszter —, a továbbiakban napirenden kell tartani a felsőoktatásban is a pedagó­gusok és más oktatási dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek javítását. A felsőoktatásban az a cél — mondotta a továbbiakban Köpeczi Béla —, hogy a kor szellemének megfelelően ma­gasabb szintre emeljük az általános képzést, kiszélesít­sük a szaktudományokban az alapozást és az új igények szerint alakítsuk ki a spe- cializációt, s így értelmiségi feladatokat ellátni képes, valódi szakembereket bo­csássanak ki az egyetemek, és a főiskolák. ősszel szakmai vitára bo­csátják a nevelőtestületek­ben, a felsőoktatási intézmé­nyek oktatási és hallgatói körében az oktatási törvény tervezetét, amely jogi nor­mákba foglalja az eddigi vívmányokat, tekintetbe ve­szi a fejlesztési célokat, meg­határozza oktatási-nevelési rendszerünk főbb jellegze­tességeit, tartalmi és szer­vezeti sajátosságait, működé­si elveit, a tanulók és az ok­tatók jogait és kötelességeit — emelte ki a művelődési miniszter. Hazánk felszabadulásának közelgő 40. évfordulójára utalva hangsúlyozta: fontos, hogy az intézmények nem formálisan, hanem az okta­tó-nevelő munka sajátossá­gainak megfelelően emlékez­zenek meg a jeles ünnepről. A televízió által közvetí­tett beszéd elhangzása után Köpeczi Béla, Lukács János, a Baranya megyei pártbi­zottság első titkára és Hor­váth Lajos, a Baranya me­gyei Tanács elnöke megte­kintette a most elkészült Apáczai Csere János Neve­lési Központot, amelyhez — többek között — három-há­rom bölcsőde, óvoda és ál­talános iskola, diákotthon, uszoda és sportcsarnok, mű­velődési ház és könyvtár tar­tozik. _ Jő szerencsét! A bányászat mindig embert próbáló munka volt és — bár a technika napja­inkra rengeteget fejlődött —, még ma is az. Tisztelet és becsület illeti tehát azo­kat, akik gyakran életüket, egészségüket is kockáztatják, hogy felszínre hozzák az éltető energiát. Megyénkben nincsenek mélyművelésű szénbányák, annál nagyobb viszont a kőolaj- és földgázbányászat sze­repe. A többszöri energiaár-robbanás bi­zonyította: érdemes áldozni erre az ága­zatra, az ott dolgozók sokszorosan meghá­lálnak minden rájuk költött forintot. A bányásznap minden évben módot ad az ünneplésre, de a bányászok közül jó néhányan most is munkával ünnepelnek. A fúrótornyok nem állhatnak le, az olaj­ra, gázra szüksége van az országnak; az energiaellátás egy pillanatra sem szakad­hat meg. Hogy ez tényleg így legyen, azért megyénk olajbányászai mindent megtesznek. Tavalyi munkájukért elismerő oklevelet kaptak, az év eddig eltelt idő­szakában 9 százalékkal túlteljesítették kő­olajtermelési tervüket és 63 millió köb­méterrel több földgázt hoztak felszínre, mint amennyit vártak tőlük. Kivették ré­szüket a társadalmi munkaakciókból, se­gítették az oktatási, egészségügyi intéz­ményeket, a környezet kulturáltabbá té­telét. Részt vállaltak a XIII. pártkong­resszus és hazánk felszabadulásának tisz­teletére meghirdetett munkaversenyben, és eddigi eredményük is jelzi: nem kell szégyenkezniük majd az értékelésnél. Az olajbányászoknak sokat köszönhet szűkebb hazánk, Békés megye is. Ottho­nok tízezreiben főznek, fűtenek a kényel­mes és tiszta földgázzal, és az „olajosok” többlettermelésének köszönhetően jó né­hány település kapott már eddig is a ter­ven felül földgázt. A nyár lassan véget ér, közelednek a hidegebb napok, ekkor érzi át mindenki igazán a bányászok munkájának fontossá­gát. Számukra is ez a legnehezebb idő­szak. Esőben, hóban, szélben és fagyban végezniük kell munkájukat. Aki látott már olajbányászt egy hóviharos műszak végén, az tudja: ezért a munkáért lehet sokat fizetni, de igazán megfizetni aligha. Akik a föld elemi erőivel dacolnak, azok tudják: hiába minden elővigyáza­tosság, bármikor bekövetkezhet a baj. Az utóbbi évek során számos kisebb-nagyobb gázkitörés bizonyította ezt, és bizonyít­hatták helytállásukat, hozzáértésüket me­gyénk olajbányászai is. Az ünnep alkalmával ezúttal is jó- néhányan vehetnek át jól megérdemelt kitüntetéseket, jutalmakat. Bányász Szol­gálati Érdemérmet, Kiváló Munkáért mi­niszteri kitüntetést, Kiváló Dolgozó' elis­merést kapnak a legjobbak, tekintélyes jutalmat az arra érdemesek. Hadd kíván­junk nekik további jó munkát a hagyo­mányos bányászköszöntéssel: JÖ SZERENCSÉT! L. L. Unnepi beszédet Szabó Miklós mondott újra

Next

/
Oldalképek
Tartalom