Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-18 / 219. szám
1984. szeptember 18., kedd Morzsák a sütőipar asztaláról Egy tanácskozás szabálytalan jegyzőkönyve Ifjúgárdisták Egv verseny kívülről — és belülről Az elmúlt héten pénteken ás szombaton Mezőberényben rendezték meg az Ifjú Gárda háromtusaversenyének megyei döntőjét. A megnyitóra — kellemes időben — 15 háromfős (tíz fiú és öt lány) csapat sorakozott fel katonás rendben. A megnyitó után a lövészet következett. Ez követelte a legnagyobb összpontosítást, majd a strand uszodájában folytatódott a kiizde* lem, a fiúknak három, a lányoknak két hosszt kellett teljesíteniük. Az első nap estéjén ismerkedéssel, diszkóval oldották fel a fáradalmaikat. Másnap, korai ébresztő után a lányok ezer méteres, a fiúk kétezer méteres futásával fejeződött be a verseny. A három szám teljesítése alapján a lányoknál a gyomaendrődi csapat, míg a fiúknál a mezőberényiek bizonyultak a legjobbnak; egyéniben Fábián Anna (Mézőberény) és Plavecz János (Mezőbe- rény) végzett az első helyen. Ez az események száraz krónikája. De hogyan is készültek erre a versenyre, illetve hogyan látják belülről a résztvevők mindezt. Egy lánnyal és egy fiúval beszélgettünk a verseny kezdetén — és azt követően. Időpont: 1984. szeptember 7. Helyszín: Békéscsaba, a Békés megyei Tanács 1. számú Sütőipari Vállalat tanácskozóterme. Jelen, vannak: a sütőipar, az állami és a szövetkezeti kereskedelem képviselői. Tárgy: a délutáni süteményszállítás megszervezése. (Bevezető) Szabó László, a sütőipari vállalat igazgatója megnyit-- ja a tanácskozást és tájékoztatja a részvevőket arról, hogy az új süteménygyártó üzemben megkezdődött a próbatermelés. A tapasztalatok többé-kevésbé kedvezőek. A megyeszékhely és környékének ellátását köny- nyítheti és javíthatja, ha megegyeznek a kereskedelemmel. Eddig ugyanis hajnalban, a kora reggeli órákban vitték ki az áru nagy részét a boltokba. Viszont az új üzem sem alkalmas arra, hogy minden terméket éjszaka, állítsanak elő. Ezt különben nem is ígérték. Azt azonban kötelességüknek tartják, hogy jobb minőségű kenyeret, péksüteményt tegyenek a fogyasztók asztalára. Jó néhány terméket, mint a fonott kalácsot, a kuglófot, a rétest, a mákos és a lekváros buktát, a túrós batyut, a búrkiflit délután és este is keresik a vásárlók, de általában nem kapnak. Ezért szívesen vállalkoznának arra, hogy október 1-től ezeket a termékeket Békéscsabán a kijelölt 8 kiskereskedelmi, a négy ÁFÉSZ- és a hat saját boltba a reggeli órák .helyett, délután vinnék ki. Akkor nem kellene a süteményeket a békési üzemből Békéscsabára szállítani és aligha összenyo- morodott, minőségileg kifogásolható árut kapna a bolt, a vásárló. Tudják: a fogyasztói szokások megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra. Ezért hangsúlyozza, hogy kísérletről van szó. Szeretnék, ha ezt a törekvést a kereskedelem és a sajtó is felkarolná, a maga eszközeivel segítené. Még egy fontos dologra hívja fel a figyelmet az igazgató. Az egy héttel korábban leadott megrendeléseket a legtöbb üzlet naponta módosítja. Ez tarthatatlan, hiszen kevesebb emberrel kell megoldaniuk a nagyobb termelést. Pótrendelést ezután csak 48 órával előbb fogadnak el. (Tárgyalás) Első kereskedő: — Az utóbbihoz csak annyit: nem csupán a sütőipar, hanem az élelmiszer-kereskedelem is létszámgondokkal küzd. Ennek kapcsán azt is kérdezhetném: ki van kiért? Ezért a 48 órával előtti rendelésmódosítással nem értek egyet, soknak tartom. Mindenki tudja, hogy mennyi minden befolyásolja a keresletet. Egyetlen példa: ha eső van, a vevők nem állnak sorba a sütőipari pavilonok előtt, bejönnek az ABC-be kenyeret venni. De honnan tudjam én két nappal előbb, hogy megjön az égi áldás. A kenyér meg a nyakamon marad, a költségeket le kell nyelni, pgyre több a jövedeleméAiekeltsé- gű üzlet, ahol a költségek csökkentése elsődleges szempont. Ugyanakkor nem nagyon lelkesedem a sütemények délutáni szállításáért. Mert mit adok a vevőnek délelőtt, legfeljebb a tegnapról megmaradt árut, amit Január 1-én — mint ismeretes — új jövedelemadó-rendszer lépett hatályba. A jövedelemadóval kapcsolatos tudnivalókra emlékeztet a Házi Jogtanácsadö most megjelent, augusztusi száma. A lapból megtudható egyebek között, hogy kinek kell általános jövedelemadót fizetni, mikor szűnik meg az adókötelezettség, hogyan történik az adózás adóelvonás útján, mit Jenem biztos, hogy elvisz. A késői süteményvásárlás szintén bizonytalan. Második kereskedő: — A pótrendelést 48 órával előbb mi sem vagyunk képesek leadni. Tudvalevő, hogy a Len- csési alvó lakótelep, sokan a városban szerzik be még az élelmiszereket is. Nyáron a fél lakótelep üdülni megy, honnan találjuk ki, hogy mikor jönnek vissza. Rendben van, de akkor a kockázat is legyen kölcsönös a sütőiparral. Én nem ellenzem a délutáni süteményszállítást, ugyanakkor meggyőződésem, hogy csökken a kereslet. Ha már szót kaptam, megemlítem a zsemlemorzsát, a legújabb hiánycikket. Legalább 3 hónapja küszködünk vele, járjuk az országot. Aztán nagy nehezen megjön Pestről vagy Szegedről az áru, rajta a felirat: gyártja a Békés megyei Tanács 1. számú Sütőipari Vállalata, Békéscsaba. Kommentár nélkül kérdezem: kinek jó ez? Harmadik kereskedő: — A 100-as ABC-ben örömmel vettük, hogy nálunk reggel és délután is lehet majd kapni friss süteményt. Vi-. szont hadd kérjünk valamit: a pénteki elősütött kenyeret jó lenne, ha délután szállítanák, mert nincs helyünk a tárolásra. A komlós kenyeret megkedvelték a vásárlók, de nincs elegendő, olykor cipóval helyettesítik. Azt is furcsának tartom, hogy a közelmúltban nem kaptunk alföldi kenyeret, mert a sütőiparnak elfogyott a műanyag rekesze. Az élelmiszer-kis kereskedelmi vállalat igazgatója: Ügy vélem, azért vagyunk itt, hogy közösen oldjuk mgg a gondokat. Egymásra mutogatás helyett próbáljunk segíteni. A sütőiparnak, a kereskedelemnek egyetlen feladata van: minél jobban kiszolgálni a fogyasztót, ha ez nem látszik sikeresnek, azonnal abba kell hagyni a kísérletezést. Ismét Szabó László: — Az utóbbi megállapítással egyetértek. Vallom: ugyanúgy, mint a nagypolitikában, a vitás kérdéseket itt is csak tárgyalással lehet rendezni. Arra már nem is válaszolok, hogy ki van kiért? A délutáni szállítás bevezetése, elfogadtatása időt vesz igénybe. Nekünk az a véleményünk: ezzel nő a sütemények forgalma, hiszen ezek a termékek olyanok, hogy másnap reggel is teljes értékűek, fogyaszthatok. Az előrendelés időpontjából nem engedhetünk, mert idő kell a termelés megszervezéséhez. Gondolják el: embereket kell éjszaka kirángatni az ágyból, ha nem tudjuk előre, hogy mennyi kenyeret szükséges megsütni. És lassan nem lesz kit riasztanunk. A közös kockázatot is vállaljuk úgy, hogy tartalékkenyeret gyártunk minden hét végén, a száraz kenyér költségeit pedig együtt áll- juk. Sajnos, erre nem hajlandó a kereskedelem. Sokszor a megrendelések sem egyértelműek. Az üzletvezetők elfelejtik a papíron fel-' tüntetni, hogy komlós kenyérre van szükségük, helyette csak a kenyér súlyát írják rá a megrendelőlapra. A rekeszekkel az a gondunk, hogy egyszerűen eltűnnek. Teli van a város sütőipari műanyag ládákkal. Nincs más megoldás; ezután leszámlázzuk a boltoknak. Utoljára hagytam a zsemlelent a jövedelemösszevonás az adózásban. Foglalkozik az ismertető a szerződéses ipariszolgáltató, valamint kereskedelmi üzemeltetők jövedelmének, továbbá a fizetővendéglátással és az ingatlanértékesítéssel elért jövedelem adóztatásával stb. A lap állandó, „Változott” rovatában bemutatja a társadalom- biztosítás új irányítási rendszerét. A nyugdíjasok és a gyamorzsát, amelyből évente 50—52 vagonnal gyártunk. Szerződésünk van a FÜSZÉRT vállalatokkal, 0 gyakorlat szerint csak nekik szállítunk, de nem is lenne értelme elaprózni a megrendeléseket. A Szolnok-Békés megyei FÜSZÉRT rendel a legkevesebbet, a békéscsabai fiók például évente 60 mázsát kér. A felesleget valahol értékesíteni kell. (Zárszó) És most engedjék meg, hogy szabálytalanul ugyaíi, de az újságíró rekessze be a tanácskozást, és állást foglaljon a két legfontosabb dologban. Először. Minden új bevezetéséhez cáfolhatatlan érvekre van szükség. A sütőipar kezében ott az adu. Azt mondja, hogy délután jobb minőségű terméket képes szállítani, így vacsorára is friss kalács, sütemény kerülhet az emberek asztalára. Más kérdés, hogy ezt nem önzetlenül teszi, hiszen az éjszaka helyett délelőtt gyártanák a termékek zömét, amelynek egy sor vállalati háttere van. A kereskedelemnek mindegy, hogy mikor értékesíti az árut, fontos, hogy eladja. Mert ne feledjük: a kijelölt 13 állami és szövetkezeti üzlet meghatározó a megyeszékhely ellátásában, mivel a legnagyobb ABC-áruházakról és élelmi- szer-szaküzletekről van szó. A döntést végül is a fogyasztó mondja ki, hiszen az lenne a logikus, hogy ezekből a termékekből, valamint kifliből, zsemléből is egész nap lehetne vásárolni. Ennek ellenére nincs joga senkinek a kezdeményezést kellő ismeretek híján lesöpörni az asztalról. Ugyanakkor, ha mégis megbukna a jószándékú elhatározás, a sütőiparnak és a kereskedelemnek legyen ereje változtatni, és korrekt módon figyelembe venni a vásárlók igényeit. Az sem lett volna baj, ha a bevezetést széles körű közvélemény-kutatás előzi meg. Másodszor. Valóban, a zsemlemorzsa hiánya néhány hónapig rossz hangulatot váltott ki a lakosság körében. Hogy miért lett hiánycikk e fontos élelmiszer, csak találgathatunk. Tény viszont, hogy e termék gyártása gazdaságtalan. Arról sem szól a fáma: a békéscsabai sütőipari vállalat különböző pénzügyi és technológiai okok miatt az idén mintegy 10 vagonnal csökkentette a termelést. Mindezt még elviselte volna a város, a megye, ha a helyi nagykereskedelem többet rendel. A FÜSZÉRT azzal védekezik: a kereslet ebben az esztendőben sem emelkedett, az igény évek óta egyenletes, csak nem kapták meg idejében az árut, és megkezdődött a felvásárlás. Akárhogyan is van, az mégiscsak elfogadhatatlan, hogy megyénkben két sütőipari válláTat (a gyulai és a békéscsabai) is gyárt zsemle- morzsát, a kereskedők és a vevők pedig bosszankodnak, és Egerbe, Dunaújvárosba, Szegedre szaladgálnak néhány mázsa morzsáért. Nem lenne rossz, ha a megyei tanács mezőgazdasági és kereskedelmi osztályának az illetékesei leülnének, és pontot tennének e kínos ügy végére, hiszen ezt kívánja a vásárlók és a népgazdaság érdeke is. Békéscsaba, 1984. szeptember 12- Jegyzőkönyvvezető: \ Seres Sándor korló jogászok egyaránt hasznát vehetik az összeállításnak, amely pontosan mutatja, hogyan változtak a korábbi társadalombiztosítási rendszer egyes irányítási lépcsőfokai, mi az új elnevezésük, mire terjed ki hatáskörük. Ezenkívül közük a televízió Jogi esetek júniusi adásának teljes szövegét, valamint a horgászat szabályait. Perei Márta a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanulója a Mező Imre szakasz egyik tagja. Lakatos Tibor a gyomaendrődi Kiss Lajos Gimnázium Kilián György szakaszában tevékenykedik.' Arra a kérdésre, mikor és hogyan kapcsolódtak be a mozgalomba, Márta így válaszolt: Perel Márta — Az egyik tanárnőm hívta fel rá a figyelmünket, 1982-ben. Többen elmentünk, megtetszett, ottragadtunk. Azóta is „csináljuk”, nagy a barátság, összetartás közöttünk, szeretünk együtt lenni. Tibor így emlékezik a kezdetekre : — Én is három éve kezdtem, nekem a helyi Ifjú Gárda parancsnoka, aki egyébként barátom, szólt. Mi vízi gárdisták vagyunk elsősorban, ez is vonzott. Számomra ez kikapcsolódás és erőpróba is. Szeretem a sportot, de ez több annál is, itt helytállni kell. Eljutottunk már országos versenyekre, szemlékre is — komolyan fogjuk fel feladatainkat. — Mégis, mi volt az az erő, amit megtartott, itt- marasztott benneteket ebben a szervezetben? — A kezdeti benyomások nagyon jók voltak — mondja Márta. — Igaz, alakizással kezdtük, de ezt is élveztük, s lehet, az is sokat számított, hogy a járási versenyen rögtön elsők lettünk. De voltak a szakaszunkból országos versenyeken, mi többiek erre is büszkék vagyunk. — Egy kicsit elgondolkodik. — Most, szeptember 22-én Battonyára mennek az ünnepségre tőlünk többen. Sajnos, én nem lehetek közöttük, különböző okok miatt, pedig nagyon szerettem volna ott lenni... — Nagyon változatos a program — hangzik Tibor válasza —, s együtt vagyunk nemcsak a foglalkozásokon, hanem egyébként is: barátok vagyunk. S hogy ez összetartó közösség, jelzi az, a régi tagok is visszajárnak, mesélnek élményeikről, s mi örömmel ^hallgatjuk őket. A sok lehetőség közül azt szeretjük a legjobban, amikor az Úttörő Gárdával foglalkozhatunk, programokat szervezünk nekik, felkészítjük őket a jövendő feladatokra. Élményekiről faggatom őket, Márta mondja el, mi az, ami leginkább hatott rá: — A munkásőrökkel, rendőrökkel együtt szolgálatban lenni nagyon jó érzés. Nagyobb ünnepeken, koszorúzásokkor teljesítünk együtt szolgálatot, s úgy érzem, ilyenkor felnéznek rám az emberek. Az első alkalomkor, bizony gyorsabban dobogott a szívem — mosolyodik ej —, de azóta már megszoktam... — Mit vártok a versenytől? Tibor határozott: — Szeretnénk az első helyet megszerezni, alaposan felkészültünk minden területen. Márta sem fogalmaz másként : — Mi is győzni jöttünk, a futás megy kevésbé nekünk, de ezt is sokat gyakoroltuk. n Szombat délben befejeződött a verseny. Sem Márta, sem Tibor nem ért el kimagasló eredményt. — Nem sikerült úgy — mondta Tibor —, ahogy elterveztük. Nekem a puskával volt a legtöbb gondom, egy kicsit fölé hordott... Nem baj, a továbbiakban még jobban készülünk. Márta sem csalódott: — El kell ismerni, vannak jobbak nálunk. A következő versenyekre még többet fogunk készülni, és végül is az egyéni eredmények alapján egyik társunk bekerült a legjobb öt közé, s részt vehet az országos döntőn. S mi ennek is nagyon örülünk ... Pénzes Ferenc Lakatos Tibor Bere Zsolt a célba érkezés előtt Fotó: veress Erzsi n jövedelemadóról a Házi Jogtanácsadóban A lövészet volt a legnehezebb A verseny előtt