Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-15 / 217. szám
1984, szeptember 15., szombat NÉPÚJSÁG köröstáj KULTURÁLIS MELLÉKLET A bolgár kultúra negyven esztendeje A bolgár nép ezerháromszáz éves fejlődése során igen gazdag anyagi és szellemi javakat hozott létre három etnikai elemének — az ősbolgárok, a szlávok és a hellenizálódott trákok — kultúrájának ötvözeteként. A bolgár ember szabadságvágya, nemzeti függetlenségre való törekvése, tudásszomja, valamint a demokráciáért és a szocializmusért folytatott küzdelme fejeződik ki benne. A felszabadulás óta eltelt negyven év alatt fellendült a művészet, a tudomány minden ága, átalakult a közoktatás; kulturális forradalom ment végbe. Különösen nagy erővel bontakozott ki a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának nevezetes, történelmi jelentőségű, 1956. áprilisi plénuma után, amely felszámolta a személyi kultusz káros maradványait, s helyreállította a párt- és az állami élet lenini normáit. Megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a szocialista bolgár kultúra fejlődésében minőségileg új szakasz kezdődjék, amelyre elsősorban a demokratizálódás, a mindennapi élet gondjaihoz való szoros kötődés a jellemző. A fejlett szocialista társadalom építésének elkezdése újabb nagy lehetőségeket tárt fel a szellemi alkotómunka további sokrétű kibontakoztatására. Nem csupán a bolgár nép történelme során létrehozott értékeket, hagyományokat őrizzük, ápoljuk, hanem egyszersmind a kultúra, a művészetek, a tudományok társadalmi szerepének, hatóerejének á megújítására, minőségileg magasabb szintre való emelésére is törekszünk. A mai Bulgáriában a szocialista társadalmat építő ember esztétikai igényeinek minél teljesebb és minél sokoldalúbb kielégítése a cél, mégpedig úgy. hogy egyfelől az állami irányítás elvei, másfelől a társadalmi óhajok, szándékok egyaránt érvényesüljenek és szintetizá- lódjanak. Ez a szintézis nem mechanikus: a kettő szervesen kapcsolódik és hal egymásra. A gyakorlat igazolta ennek a kulturális politikának a helyességét. Napjainkban a művészeti alkotószövetségek, a kulturális és a közművelődési intézmények munkájának az alapját a Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusának a kultúra, a művészetek és az irodalom fejlesztéséről hozott határozatai képezik. A mai bolgár kultúra az ipar, a mezőgazdaság fejlesztésének, a szocialista életmód kialakításának, az új embertípus formálásának egyik fontos tényezője. Alapvető ügynek tekintjük az esztétikai nevelést. Hosszú távú komplex programot dolgoztunk ki a kultúra és a művészet szerepének a fokozására, amely elengedhetetlen a sokoldalú és harmonikus személyiség kialakításában. Ezt a nemes célkitűzést szolgálja a Béke Zászlaja elnevezésű mozgalom is: e három- évenként rendezett kulturális-művészeti gyermektalálkozó az egész világon visszhangra talált. A szocialista bolgár kultúra — a nép kultúrája, a tömegeké. Tavaly például a bolgár kultúra IV. kongresszusát megelőző beszámoló és választó gyűléseken egymilliónál többen voltak. A terjesztés és a befogadtatás rugalmasabb és hatékonyabb rendszere révén a kulturális értékek az ország legeldugottabb zugaiba is eljutnak. Ebben a munkában a színházak, a könyvtárak, a múzeumok, a képtárak, a zenekarok, a mozik, a sajátos bolgár csitalisték (olvasókörök), és a művelődési otthonok, házak ezrei vesznek részt. Bulgáriában jelenleg évente egymillió különböző előadást, hangversenyt és filmvetítést rendeznek, a nézőszám meghaladja a 16Ü milliót. Az ország 200 múzeumát és képtárát 16 millióan keresik fel. A 10 000-néI több közkönyvtár 98 milliós könyv- és folyóiratállománynyal várja olvasóit. Az elmúlt öt évben kétszeresére emelkedett a hivatásos művészek kiállításának a száma. Hazánkban ma 4 egyetem, 5 művészeti főiskola, 24 művészeti szakközépiskola, 4380 kórus, 250 zenekar, 24 opera- és operettegyüttes. 1458 prózai és versmondó kör, 337 könnyűzenei együttes, 2510 tánccsoport, 234 bábegyüttes működik. Közel 1 milliárd példányban 487 időszaki kiadvány jelenik meg, amelyből 14 a napilap. A bolgár filmek eddig közel 200 díjat nyertek a különböző fesztiválokon. Az elmúlt negyven év alatt a szocialista bolgár kultúra nemzetközi tekintélyre tett szert, amely sokszor a Bolgár Népköztársaság békepolitikájának nagyköveti szerepét is betölti. Szorosan együttműködünk a Szovjetunióval és a szocialista közösség tagállamaival. A világ 132 országával tartunk fenn kulturális kapcsolatot; 11 országban 12 bolgár kulturális és tájékoztató központ van, Budapesten 1952. óta. Nem kis mértékben járul hozzá a bolgár—magyar szellemi együttműködés bővítéséhez, a két nép kölcsönös megismeréséhez. A bolgár kultúra egyik lényeges vonása éppen az internacionalizmus. A bolgár- magyar kulturális-szellemi kapcsolatok gyökerei a történelmi múltba nyúlnak vissza, de sohasem voltak még olyan erősek, mint amilyenek manapság. Ez is a negyven év, ez is a szocialista társadalom eredménye. A bolgár nép büszke szocialista kultúrájára, de amikor visszanéz erre a negyven esztendőre, a feladatokat is látja, amelyek nem kisebbek, csak mások. De a cél változatlan: kultúránk váljék az egész nép kultúrájává, merítsen mindenki belőle. Ivan Pejkovszki a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója Hajnali lovak A közelmúltban lépett a nyilvánosság elé Bényei József, a Debrecenben élő költő harmadik kötetével. A Hajnali lovak (már maga a kötet címe is csupa dinamika, mozgás, száguldás) a költő érzékeny mában élésének tanúsítója, olyan, akár egy (lírai) védő- és vádbeszéd. S hogy olyan, kétségtelenné emeli a költői magatartásnak jóra, rosszra érzékenységét, a változtatás és a megtartás igényét, óhaját, kívánságát; azt a gyönyörű szertelenséget, mégis tudatos vállalást, hogy a költő tehet-e mást, mint „Dávidként Góliátokat / céloz ka- viccsal-kővel”, mert nem óhajt tudomásul venni, elfogadni -semmi lehetetlenséget. Lapozom, olvasom Bényei szép verseit, és a „szép” fogalma körül kibontakoznak bennem és előttem a legiga- zabb variánsok, a kimondott szó szépségeiről, erejéről. Olvasom az első ciklus (A föld is rokonom) megrázó kérdéseit, válaszait. Olvasom, hogy „Mitől félsz? Még a kezed ökölbe szoríthatod’', és, hogy a félelem ott kezdődik, ha „inkvizíciós közöny" egyenesíti ujjainkat, és amikor már „magaddal se nézhetsz szembe". Kemény, mellbevágó sorok! De van-e feloldozás? Van-e „újrakezdődő várakozás és remény”, ahogyan a kötet fülszövegében jellemzi az anonim-író Bényei József költészetét? Van-e? Igen, van. És lehet sokféle, súlyosabb, könnyebb, de _ mindenképpen nehéz harcban, vállalt küzdelemben születők. És van intelem is, ahogyan a Költő című versében adja át nekünk, olvasóknak: „Kapálj, kaszálj, vagy kalapálj ' s fütyülj a könnyeidre." És van bölcsesség is, melynek birtokában küzdelmei közepette is tudja-érzi, nem felejti: „és egyre gyűlnek odalenn akik fölnyúlnak értem s forog az életem holtak hús tenyerében”. Lehet, hogy arányaiban is hosszabb lesz ez az időzés a Hajnali lovak első ciklusánál, de nem tehetek mást. Azért sem, mert ebben a ciklusban olvasom egyik legelszántabb és legbé- nyeibb versfűzérét is, a Fa- nyűvöt, melyet Veres Péter emlékének állít, majdhogynem a kötet élére, de mindenképpen az első versek közé. A hatodik vers (Pogy- gyásza immár) tiszta, szép fényességbe emeli az „országban, népben” gondolkodó nagy szellemet, eképpen szólva „Fanyüvő megáll oda- fönn poggyásza immár ez az ország / ...és: „Mit ér az ember, ha magyar / és sírnia kell egy ezerévtől mit ér ha pásztor ha paraszt s meghajlott bottól kapanyéltől”. A kötet második ciklusa A lehetőség szívverése. Valami testtelen jelenlét a jelenben, valami csak a líra szívveréseivel kifejezhető élet, álom, gondolat ezernyi szövevénye áll itt össze teljes ívű sorozattá. Ezekben a versekben írja le (talán kissé rezignáltan). hogy „Magamba zárva hallgatom egy lehetőség szívverését", és itt igazodnak a szavak költői felíveléssel azzá, hogy: „Terveztem felhőkarcolót, de kunyhó lett belőle. Aszú gyöngyözik valahol, előttem csak a lőre". Mélypont, szomorúság, hitvesztés? Bényei nem ilyen költő, és nem ilyen ember. A következő ciklusában (Megszökött álom) még ugyan vissza-vissza térnek a csüggedés (látszólagos?) hangulatai, habár itt van a kötet címadó verse is. a - Hajnali lovak, itt dübörögnek „felemelt fejjel” a rohanók, és „orrukon habzik a varázslat". Miféle? Honnan érkező? Titok: Feleletet erre csak a kötet valameny- nyi verse ad, az olvasó ösz- szegzése, hite a „varázslatról”, a költészetről, a szavak, gondolatok hadseregéről. Micsoda hadsereg! Milyen igazi, emberi, értünk való! Láthatatlan és fegyvertelen, létező és nem létező, önmagunkban felsorakozó és harcait is önmagunkban vívja, szenvedi végig. A játékos kedvű és igazmondó Gyermekrajzok képversei után következik az Egyszervolt hitem megint- csak nagy ciklusa, vezérfüzér ebben a Személyleírás hét verse, a költői sokarcú- ság értékes, szavakhoz láncoló példája. Groteszk? Mondhatjuk úgy is. Ironikus? Talán igen, talán nem. Igaz? Húsbavágóan, mint a kés. Mert: „Százados szétverésben gyakran kellett lehúnyni hogy ne süsse a szégyen” (a vers címe: Szeme?). És pár lappal odébb egy rettenetes fortisszimó: „Felgyűlt erőmmel játszik pöttyös labdát a század. I Szuronyok hegye fénylik: / kortársakat kaszálnak. (Maradék lobogók). Ahogy elérkezünk a záróciklushoz, melynek Rovás a toronyházon címet adta a szerző, végleg kibontakozik előttünk Bényei József költői arca, lírai világa. Mindaz, amiről fentebb már any- nyi szó esett, és nem kevés elismerés: ez a költészet tép- hetetlenül gyökerezik életünkben, történelmünkben, múltunkban és jövőnkben is. Gyökerezik ma, itt, Magyar- országon, ahol „a csata csak holnap kezdődik és újra csak holnap és holnap". A Hajnali lovak azonban már ma tanulság, ma hit és mindig újrakezdődő várakozás, megszüntethetetlen remény. (Magvető Kiadó, 1984.) Sass Ervin Fülöp Ilona: Illusztráció Kaffka-novellához Ivan Canev: Reggeli kommüniké Megmenekültél! S nézd csak: pirkad. Pedig éjjel nem volt kiút. A fojtó sötétben az irmag fény: a gyertyaláng is kihunyt. A víz, a só, cipód karéja s megtöretett porhüvelyed — mintha már semmibe alélna — mind halványabban lüktetett. Agyad forrongó féltekéin vérszökőár és füstfolyók — atomtűzvész dúlt, szégyen és kín; s egy szeretett lény haldokolt. S te is, porig omolva haltál, mint vak morajban néma rom, mígnem a nyári nap hajnaltájt rád lelt: sugaras irgalom. Ablakaid sarkig kitárva üdvözlőd, hogy feltündökölt. S olthatatlan szomjjal a drága életet kortyolja tüdőd. Rózsa Endre fordítása Lajosházi Éva: Még egyszer Még egyszer megdobban szíved alatt a másik szív. Még egy édes lánc karodra, s szemedbe újabb mosoly. Fülöp Ilona: Illusztráció balladához
