Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-14 / 216. szám
1984. szeptember 14.. péntek Ígéretek helyett... Gázra várva Azt, hogjí’ hányán várnak ma arra a napra, amikor lakásukba bekötik a gázt, nehezen lehetne meghatározni. Ugyan ki tudná számon tartani e törekvéseket, melyeknek csupán egy része rögzítődik papíron, hivatalokban, hiszen sokaknak a közeljövőben még a reményük sincs meg erre. A megyénk területén található földgázmezők, a kiépített szállítóvezeték-rendszer lehetővé teszi a megye középső és déli településeinek földgázellátását. Egyelőre azonban az északi részek gázellátása megoldatlan. A Vésztő, Körösladány vonaltól északra ma még nemigen gondolhatnak gázfűtésre. A kedvezőbb „adottságú" helységekben viszont lázas készülődés folyik: 1985-ig Békés megye 23 településére jut el a gáz a tervek szerint. A bekötések költségeinek jó részét szinte mindenütt a lakosság fedezi. A városokban többnyire ők is kezdeményezik a gáz bevezetését. összefog egy-egy utca, s elküldi képviselőit a tanácsokhoz. Békéscsabán a városi tanács városfejlesztési lebonyolító irodája foglalkozik a „gázügyekkel”. — A lakossági — mondja az iroda vezetője, Pelyák Istvánná — igen jól tájékozott. Tudják hol „mennek” a gerincvezetékek, mikor melyik utcáknak van esélyük a rákapcsolódásra. így a lakossági igények spontán módon jelentkeznek. Ha egy- egy utca úgy dönt, bekötik a gázt, itt jelentkeznek az irodában, ahol minden ezzel kapcsolatos információt megadunk. A város két, gázszerelésre jogosult kivitelezőjével, a DÉGÁZ-zal és a Lenin Tsz gázszerelő részlegével a tanács tartja a kapcsolatot, ö kezeli a lakosságnak a munkálatokra félre tett pénzét is. — A DÉGÁZ-zal közösen megvizsgáljuk, valóban megvan-e a gázbekötés lehetősége. Ha igen, megterveztetjük a munkát. Bár van, aki úgy jön ide, hogy a terve is kész. Minden év októberében egyeztetünk a kivitelezőkkel. A kivitelezők kapacitása korlátozott. Gázt pedig a lehetségesnél rendszerint többen szeretnének. Az októberi „találkozón” elkészül a bekötési lista, mely időrendben, a jelentkezések alapján határozza meg a bekötések sorrendjét. — Erre az esztendőre — számol Pelyák Istvánná — 31 utcára adtunk megbízást a kivitelezőknek. Eddig ezek közül 19 utcában valósult meg a gáz bevezetése. Tizenkét csabai utcát, melyek még tavaly jelentették gázigényüket a tanácsnál, már csak 1985-re tudtak besorolni, nem „fértek bele” az 1984-es kapacitásba. Melléjük az idén további 26 utca nyújtotta be igényét. Aki pedig mostanában jelentkezik, az csak 1986 táján számíthat a gázra. A kivitelezők kapacitásuk szűkösségét gazdasági munkaközösségek alakításával igyekeznek oldani. Valamivel jobb is az ütem belépésük óta. A gázbekötések legfőbb akadálya ma is, ahogy sajnos az elmúlt években, az időszakosan más-más „formában”, de kitartóan jelentkező anyaghiány. A lakosság, ha meg is érti, hogy várnia kell, azt már nehezen viseli, ha a beígért időpontra mégsem kap gázt. Ugyancsak felettébb irritálja a lakosságot, ha a szomszéd utca, noha tudvalevőleg később jelentkezett, mégis hamarabb megkapja a várva várt vezetéket. — Mi — s ezt Pelyák Istvánná határozottan állítja — minden utcát egyformán kezelünk, azt is, amelyik csupán 60 méteres és azt is, amelyik 700 méteres gázvezetéket igényel. A kivitelezőről viszont elképzelhető, hogy esetleg könnyebben nekilát a nagyobb munkáknak. Nincs ugyan alsó korlátja a gázvezeték-igényeknek, ám érdemesebb eleve hosszabb távra szervezni, tervezni, igényelni a vezetéket. Ezzel több probléma megelőzhető. Előfordul ugyanis, hogy egyetlen utca három részletben jelenti be szándékait. Az első fele elhatározza magát, aztán néhány ház elzárkózik. Itt abbahagyják a szervezést és beadják igényüket, mondjuk egy 80 méteres szakaszra. Aztán egy fél év, vagy év múlva meggondolják magukat az utca másik végén, és ők is kérik a gázt. A kivitelező pedig mit tehet? Vagy kétszer-háromszor felvonul ugyanabban az utcában, vagy egy időpontra sorolja a munkát, noha különböző időben jelentkeztek az igénylők. És ezzel az „októberi lista” meg is bomlott. Mindezt érdemes tudnia azoknak, akik gázt szeretnének, s azt is, hogy sehol máshol az országban olyan gyors ütemben, mint Békés megyében, nem haladnak a gázszerelési munkálatok. Szatmári Ilona Zöldségvetömag-termesztési tapasztalatok Áldatlan állapotok jellemezték a hazai zöldségvető- mag-termesztést jó egy évtizeddel ezelőtt is. Kis területen, szervezetlenül folyt a munka, s ez gyakran azt okozta, hogy bizonyos fajokból, fajtákból hiányzott a szaporítóanyag. A nagyüzemi, egységes módszerre alapozott magtermesztés igénye hozta létre az évtized második felében a Békés megyei Zöldségvetömag-termesztési Modell Társulást. * * * A társulásba huszonketten léptek be — a termelőszövetkezetek mellett a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet és a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat. A huszonkettőből két szövetkezet időközben kilépett, a többiek — úgy tűnik — szépen „összerázódtak”. A tagüzemek a kapott állami támogatásból és a saját pénzügyi forrásaik fel- használásával építettek egy két és fél ezer négyzetméteres hagy marózsa-tárolót, 16 üzemben vetőmagtisztító, -szárító és -tárolószíneket. Létrehoztak egy tízmillió palánta előállítására alkalmas, geotermikus energiára épí- .tett fóliatelepet. Ezer hek-, tárt rendeztek be öntözésre, s megvásárolták a magtermesztéshez szükséges célgépeket. A fejlesztési program során négyszeresére nőtt az egy hektárra jutó speciális állóeszköz értéke. Közben felfutott a termelés. A kezdeti két és fél ezer Hazatértek a magyar szakemberek az NDK-ból, miután sikeresen befejeződött a bösdorfi kombinát új acélöntödéjének és benne a Kohászati Gyárépitö Vállalat által szállított olvasztó- műnek a próbaüzeme. Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb acélöntödéjéhez a három, egyenként 8 tonna acélt befogadó ívkemencét, valamint azok segédberendezéseit a KGYV szakemberei tervezték és készítették el. Az NDK-beli kombinátban már korábban meggyőhektár vetésterület megduplázódott. Szépen emelkedtek a hozamok — a megalakulás elején elért 67 milliós társulati árbevétel napjainkban megközelíti a' kétszáz- millió forintot. S ami a számok mellett is sokat mond: kínálati piac alakult ki az országban, a zöldségmagvak különböző faja, fajtája 'kapható az üzletekben. A kapott támogatásért azt kérték a mezőgazdaság országos vezetői, hogy hat növény nagyüzemi vetőmagtermesztésének technológiáját dolgozzák ki. A feladatnak azóta eleget tettek. * * * S hogyan él, működik napjainkban a társulás? A válasz nem egyértelmű a 'kérdésre, sikerek és gondok egyaránt helyet kaptak az utóbbi évek krónikájában. Kezdjük talán azzal, hogy már 1982-ben hullámvölgybe került a társulás, nem sikerült elérni a tervezett árbevételt. Oka a vásárlók szemszögéből kedvező jelenség, tudniillik túlkínálat jelentkezett zöldségvetőmagból. Az éves termést nem vásárolta fel egészében a vetőmag vállalat, jelentős készletek halmozódtak fel a tagüzemeknél. A folyamat napjainkban is tart, és jellemzőnek mondható. Nagy gond, hogy a külföldi eladások sem mennek • úgy, mint azt a magtermesztők szeretnék. A nyugati piacra az általános túlkínálat jellemző. ződhettek a magyar kohászati berendezések minőségéről, hiszen a KGYV-től több mint 15 évvel ezelőtt is vásároltak iv- kemencéket, melyek azóta is kifogástalanul üzemeinek. Az új acélöntöde kialakításában japán cégek is részt vettek, azok az öntödei berendezéseket szállították. Az olvasztómü megrendelésével szinte egy időben a bösdorfi kombinát egy hőkezelő kemencét is vásárolt a KGYV-től. Az egyszerre 15 tonna acél hőmindenki eladni szeretne, venni annál kevésbé. Pedig a magyar magvak felveszik a versenyt a tőkés piacon kínáltakkal, ezt meggyőződéssel állítják a társulat vezetői. A szocialista piacot az államközi megegyezések szabályozzák, a megszabott'kontingens feletti mennyiségek nem találnak gazdára. Felsőbb intézkedéstől remélik a társulásnál, hogy ez a gond is megoldódjon. Már csak azért is, mert a külpiaci értékesítés létfontosságú eredményes működésük szempontjából. * * * Az idei időjárás nem kímélte a vetőmagtermesztőket sem. A fajtaborsó, a hagyma és a petrezselyem még rekord mennyiségű magot termett. A bab helyzete azonban már rosszabb, a paprika és paradicsom, valamint a dinnye sem sok jóval kecsegtet. Az idén a tervezett árbevétel helyett meg kell elégedniük szerényebbel. Természetesen ez sem rossz, de gátja a további fejlesztéseknek. Annál is inkább, mivel a társulat sem kivétel, az utóbbi években csökkent a külső állami támogatások mértéke. Vezetői ezért azt remélik, hogy a továbbiakban is figyelemmel kísérik fejlődésüket, a hazai zöldség- vetőmag-ellátásban betöltött — kétségtelenül — jelentős szerepüknek megfelelő mértékben kapnak a fejlesztési hozzá j árulásokból. M. Sz. Zs. kezelésére alkalmas berendezést is a magyar gyár .szakemberei tervezték, gyártották és szerelték fel. Az új kemencék átadása után is kapcsolatban marad a két gyár, az NDK-beliek az üzemi tapasztalatokról, a magyarok pedig az új fejlesztéseikről tájékoztatják partnerüket. Az NDK-beli üzlet az első eset volt, hogy a Kohászati Gyárépi- tő Vállalat nemcsak ívkemencék, hanem komplett olvasztómű szállítására vállalkozott. A magyar vállalat egyébként egyike a világon azoknak, amelyek acélolvasztó ívkemencékből a legtöbbet állítják elő. Magyar olvasztómü az NDK-ban Szeptember 3-án, reggel nyolckor becsengettek Szarvas új tizenkét tantermes általános iskolájában is. Ezt az iskolát 1982. augusztus 18-án kezdték építeni a Szarvasi Állami Tangazdaság dolgozói, vállalva, hogy a tanítást 1984. szeptemberében elkezdhetik az új létesítményben. A gazdaság kollektívája állta a szavát, s ez nemcsak az építőrészleg pontosságát, megbízhatóságát dicséri, hanem a gazdaság szocialista brigádjainak áldozatkészségéről is tanúbizonyságot tesz. A 40 millió forintos iskola felépüléséhez a tangazdaság a kivitelezésen túl 1 millió forinttal, a gazdaság dolgozói pedig 1 millió 600 ezer forinttal járultak hozzá. A szocialista brigádok mindezek mellett összesen 4300 órát töltöttek el társadalmi munkában : takarítással, parkosítással azért, hogy az iskolát az ígéret szerint megnyithassák. Csizma az asztalra Hogy jön a társadalmi munkában épült iskola az aszályhoz? — Hogy kerül a csizrpa az asztalra? — kérdezhetné bárki írásunk címét, és a bevezető sorokat összevetve. Nos, ezt az előzetes kitérőt csak azért tettük, hogy már előzetesen érzékeltessük: a Szarvasi Állami Tangazdaság szocialista brigádjaira a gazdaság vezetése mindenkor támaszkodhat, számíthat. A versenykollektívák tartalékerőket mozgósító szerepére pedig napjainkban különösen nagy szükség van Szarvas térségében. A tangazdaságot — a vidék többi mezőgazdasági üzeméhez hasonlóan — már az elmúlt esztendőben igen súlyos aszálykár érte, aminek terheit még az idén is viselték. Ehhez társultak az újabb tetemes károk, amelyet az ebben az évben sem múló csapadékhiány okozott. Igaz, a rendkívüli időjárás a búzának, árpának tulajdonképpen még kedvezett is, de a rizsvetések az átlagosnál is jobban szenvedtek a száraz időtől. A szarvasiak úgy számolnak, hogy az előző három esztendő átlaghozamait figyelembe véve a rizses ágazat jó negyvenmillió forinttal rövidíti meg a tangazdaságot. Természetesen az aszálykár enyhítésére minden tőle telhetőt megtett a gazdaság vezetése: csaknem kétmillió forintot költött öntözőberendezésekre, amelyekkel elsősorban a takarmányter- mő-területeket juttatta művi csapadékhoz. Ennek köszönhetően tudta megoldani az 5400 szarvasmarha ellátását zöldtakarmánnyal, tömegtakarmánnyal, sőt, energiáiból futotta még az árunövények öntözésére is. Miben reménykednek? Miután május második felében már nyilvánvalóvá vált az 1983-ast követő újabb aszálykár, a vezetők — a rendkívüli intézkedésekkel egy időben — a gazdaság dolgozóihoz fordultak egyre sokasodó gondjaikkal. t A termelési tanácskozásokon, és az üzemi demokrácia minden fórumán nyíltan és őszintén megvitatott teendők mozgósítóan hatottak a kollektívákra. A költségkímélő gazdálkodás fontosságát a nagy többség nemcsak megértette, hanem — elsősorban a szocialista brigádok — megoldási javaslatokkal, felajánlásokkal és a mindennapi munka gyakorlatával igyekezett és igyekszik is a gazdaság kiadásait mérsékelni. A gazdaság önelszámoló egységei felelősségük tudatában az átlagon felül is mindent megtesznek a kapacitások teljes kihasználásáért, az elemi csapás okozta veszteségek ellensúlyozására. A munkaversenybe bekapcsolódott brigádok vállalásait összegezve, és a várható teljesítményt latolgatva az derül ki, hogy a Szarvasi Állami Tangazdaság a. több, mint 40 millió forintos kiesés ellenére is mintegy 40 millió forint eredménnyel zárhatja majd az 1984-es esztendőt. Igaz, ennek ára a dolgozók jövedelemnövekedésének elmaradása, a fejlesztési alapba tehető ösz- szegek csökkenése. Az előbbiekben vázolt helyzet azonban nem szült elkeseredést a versenymoz- galom résztvevőinek körében. A felszabadulási és kongresszusi munkaversenyhez csatlakozva 69 brigád tett pótlólagos felajánlásokat az év eleji vállalások átértékelésével. Külön kérdés, hogy ebben a nehéz .helyzetben maradt-e remény e felajánlások teljesítéséhez? Készpénznek vehetik Abból kell ugyanis kiindulni a szarvasi gazdaság brigádjainak esetében, hogy tavaly, éppen az aszály miatt nem tudtak minden önként vállalt feladatuknak eleget tenni. Éppen a tavalyi esztendő mutatta meg viszont: mire képesek a brigádok, amikor „vészhelyzet” alakul ki. A múlt esztendő második felében ugyanis — ugyancsak az aszálykárok enyhítésére — pótvállalásokat tettek az ideihez hasonlóan. Ennek szellemében ésszerűbb anyag- és alkatrészgazdálkodással, takarékosabb üzemanyag-felhasználással az eredetileg vállalt másfél százalékos (a tervhez képest) energiamegtakarítással szemben több, mint 8 százalékot értek el, a felajánlott 4 millió forint költségcsökkentést pedig csaknem 10 millió forintra teljesítették. A rendkívüli helyzet sajnos, most is adott, s ez most is ösztönzőleg hat a gárdára, amelynek lendületét fokozza a jubileumi készülődés. Így van az, hogy a Szarvasi Állami Tangazdaságban a brigádok által vállalt 10 és fél millió forint termelési érték- többletet, meg a hatmillió forint terven felüli eredménynövelést mindenki „készpénznek” veszi. Akárcsak a város azt a 10 ezer órát, amit a gazdaság dolgozói a településért társadalmi munkában fölajánlottak a saját kerületük, üzemük felvirágoztatására vállalt 15 ezer óra mellett. A szarvasi új, 12 tantermes iskolából kihallatszó gyerekzsivaj ugyanis nyoma- tékot, hitelt ad a tangazdasági szocialista brigádok szavának! Kőváry E. Péter Új alkalmazástechnikai Szem a Budalakknál Befejezéséhez 'közeledik a Budalakk Festék- és Műgyantagyár új alkalmazás- technikai üzemének kialakítása. Itt majd a gyakorlat próbájának is alávethetik az új termékeket, lényegesen lerövidítve a fejlesztéstől a nagyüzemi gyártásig megteendő utat. A mintegy 80 millió forintos — az OMFB által is támogatott — beruházással megvalósított új üzemben szinte minden olyan berendezés megtalálható, amilyeneken a felhasználók a Budalakk termékeivel dolgoznak. így még a gyáron belül kipróbálhatják, hogy egy-egy felületkezelő anyag mennyire felel meg a megrendelő igényeinek, technikai adottságainak. A Budalakk termelésének ma már csaknem egyharmadát teszik ki azok a termékek, amelyeket egy-egy vállalat külön igénye alapján fejlesztettek ki, s amelyek csak ott hasznosíthatók. A Rábának például olyan speciális anyagokat dolgoztak ki, amelyek kellően védik a náluk gyártott hátsó hidakat a 'korrózió ellen a tengeri szállítások során. Ugyancsak különleges bevonatokat készítenek a paksi atomerőmű részére, s jelentősebb vásárlóik között található még az Ikarus, a Lehel, valamint több építőd, fa- és bútoripari, illetve fémcsomagoló-eszközöket gyártó vállalat. A nemsokára átadásra kerülő új alkalmazástechnikai üzem segíti majd a gyár munkáját is, mert itt nemcsak a felhasználási, hanem a gyártási kísérleteket is elvégezhetik. Az új termékek nagyüzemi előállításának megkezdése előtt éppúgy üzemi próbákat kell tartani, mintha alkalmazásának lehetőségét vizsgálnák. Emellett az új üzemben más vállalatok dolgozóinak, de akár a szakmunkástanulóknak is lehetőséget adnak mesterségük gyakorlati fogásainak alaposabb elsajátítására, szakmai ismereteik bővítésére. Tangazdaság azaszály eilen
