Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesiilletek! N E PUJSAG 1984. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT Ára: 1,80 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. A testület megerősítette a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti barátsági és együttműködési szerződést, amelyet Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács el­nökének a Mongol Népköztársaságban tett hivatalos, baráti látogatása alkalmával 1984. június 1-én Írtak alá. Az Elnöki Tanács a Minisztertanács előterjesztése alapján határozatot hozott arról, hogy a Bajai Tanítóképző Főiskola a jövőben Eötvös József Tanítóképző Főiskola néven foly­tatja működését. A továbbiakban a testület kinevezésről határozott, majd bírákat mentett fel és választott meg. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Tóth Lászlót 1984. szeptember 1. napjától közlekedési minisztériumi ál­lamtitkárrá nevezte ki. (MTI) fl szolidaritási akciósorozat nyitánya Az őszi antiimperialista és szolidaritási akciósorozat nyitányaként, az antifasisz­ta világnap alkalmából pén­teken nagygyűlést tartott az Ipari Minisztérium székhá­zában a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és buda­pesti bizottsága, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa, a Magyar Szolidaritási Bizott­ság és a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége. Az elnökségben a főváros poli­tikai és társadalmi életének több vezető személyisége foglalt helyet, s részt vettek a/megemlékezésen a város­rész üzemeinek és intézmé­nyeinek képviselői is. A megjelenteket Harmati Sán­dor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke üdvözölte, majd Gyebrovszky András­áé, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hab­selyem Kötöttárugyár vezér- igazgatója mondott ünnepi beszédet. Bevezetőjében emlékezte­tett' rá, immár 40 esztendeje, hogy a Szovjetunió és a szö­vetséges hatalmak fényes győzelmet arattak a hitleri fasizmus felett. Ez a győze­lem adta meg a lehetőséget ahhoz, hogy hazánk megte­remtse az új élet feltételeit, s hozzákezdjen a szocialista építő munka kibontakozta­tásához. Azóta számottevő eredményeket értünk el, de nem feledkezhetünk meg a történeti múlt tanulságairól. Ennek kapcsán szólt arról, hogy a felnövekvő nemze­dékeknek már nincsen köz­vetlen élményük az akkori eseményekről, csupán köny­vekből és az idősebbek em­lékezéseiből tudják, hogy milyen szenvedéseket oko­zott a háború. — De a fiataloknak tud­niuk kell, hogy mi történt azokban a vészterhes idők­ben, s tudniuk kell azt is, hogy a Szovjetunió milyen erőfeszítésekkel járult hoz­zá az új, emberhez méltó élet feltételeinek megalapo­zásához — mutatott rá, majd leszögezte: az imperializmus napjainkban a nukleáris háború rémével fenyegeti a világot, s az embereknek, koruktól függetlenül, közös az érdekeltségük abban, hogy meggátolják a kedve­zőtlen folyamatok kiteljese­dését. Céljaink csak akkor válhatnak valóra, ha körü­löttünk béke van. Gyebrovszky Andrásné ezután arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a tőkés or­szágokban is gyarapodik azok száma, akik mind ha­tározottabban állnak ki a béke, a leszerelés, a nem­zetközi függetlenség és a társadalmi haladás ügye mellett. Korunkat a nemzetközi szolidaritás eszméjének és gyakorlatának megerősödése jellemzi — húzta alá az elő­adó, majd részletesen is­mertette a NATO és a szél­sőséges imperialista körök azon törekvéseit, amelyek révén meg akarják változ­tatni a két nagy szövetségi rendszer között történetileg kialakult erőegyensúlyt. Szólt a Varsói Szerződés el­lenlépéseiről is, nyomatéko­san rámutatva, hogy ezek az intézkedések szükségesek voltak az emberiség védel­mében. Behatóan foglalko­zott a fegyverzetcsökkentést előmozdító tárgyalások je­lenlegi helyzetével, hangsú­lyozva: nem a szocialista országokon múlik, hogy a kibontakozás nincs karnyúj­tásnyira. Utalt rá, hogy a fegyverkezési hajsza csupán egyik, de nem egyetlen kö­vetkezménye az imperialista politikának. — Arra törekszünk, hogy kapcsolatainkat ne a kon­frontáció jellemezze, hanem a sokoldalú — kölcsönös ér­dekeken és megbecsülésen alapuló — együttműködés — hangsúlyozta, majd . beszéde további'részében szólt a vi­lágnak azokról a térségeiről, ahol a mind agresszívebbé váló imperializmus megne­hezíti a normális kapcsola­tok kialakítását. A magyar nép támogatásáról biztosí­totta a közép-amerikai or­szágokat, amelyek élethalál­harcukat vívják az Egyesült Államok beavatkozása ellen, és hangoztatta az Afganisz­tán és Délkelet-Ázsia népei iránti szolidaritását is. Végezetül szólt a hazánk életében meghatározó jelen­tőségű történelmi évfordu­lókról, kitérve a társadalom egyetértését tükröző akciók­ra, a munkaverseny-felaján- lásokra, s arra, hogy né­pünk erejét nem kímélve dolgozik az ország további felvirágoztatásáért, az újabb eredményekért. A szolidaritási nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. FOO-értekezlet a halászatról Szarvason pénteken befe­jeződött a FAO halászati tu­dományos világhálózata ve­zetőinek első alkalommal szervezett nyolcnapos ta­nácskozása, amelynek a ku­tatóhálózat egyik intézmé­nye, a Szarvasi Haltenyész­tési Kutató Intézet adott he­lyet. Az afrikai, latin-ame­rikai, ázsiai regionális kuta­tóközpontok, valamint az európai interregionális köz­pont, a HAKI vezetőinek szarvasi értekezlete tovább­képzésből és az igazgatók ta­nácskozásából állt. A to­vábbképzésen a hollandiai nemzetközi tanácsadó inté­zet vezetői, vezető szakem­berei a mezőgazdasági tudo­mányszervezési tapasztala­tokról tartottak előadásokat. A kutatóintézeti igazgatók tanácskozásán beszámoltak kutatási eredményekről, a tudományos munka külön­böző feltételeiről, s megha­tározták a további együtt­működés lehetséges módjait. Az ENSZ Élelmezési Világ- szervezetének haltenyésztési kutatóközpontjai a követke­zőkben rendszeresen tájé­koztatják egymást eredmé­nyeikről, újabb szakember­cseréket terveznek, s egye­bek közt szorgalmazzák a halfajok és halfajták cseré­jét is. Magyar szempontból azért is jelentős volt a szarvasi ta­nácskozás, mert a HAKI szakemberei közvetlen isme­reteket szerezhettek a fejlő­dő országok fejlesztési el­képzeléseiről, így felkészül­hetnek arra, hogy a magyar haltenyésztés az eddigieknél nagyobb arányban vegyen részt e vállalkozásokban szakemberrel, tervezéssel, berendezéssel és tenyész- anyaggal. Békenagygyíílés a Békéscsabai Konzervgyárban Pardi Istvánná munkás­asszony a Békéscsabai Kon­zervgyárban. A kérdés: „Ha azt mondom béke — mire •gondol?”, egyszerűen feleli: „Mire is? Hát a nyugalomra, az életre, a családra. Az én gyerekem már nem tudja, mi volt a háború, és ne is tudja meg soha!” Pardi Istvánná 400 munkatársával együtt részt vett azon a békenagy­gyűlésen, amelyet a békéért meghirdetett szakszervezeti akció országosan kiemelt rendezvényeként tartottak augusztus 31-én, tegnap mű­szakváltáskor a Békéscsabai Konzervgyárban. A nagygyűlésen Kocsis Jó­zsef nének, a gyár szakszerve­zeti bizottsága titkárának megnyitója után Ligeti Lászlóba SZOT alelnöke mondott beszédet. Ebben szólt mindenekelőtt az em­beriség létét veszélyeztető esztelen fegyverkezésről, az idősebb nemzedék által át­élt két világháború szenve­déseiről, amelyről „beszél­nünk kell, nemcsak azért, mert mindez életünk leg­borzalmasabb időszaka volt, hanem azért is, mert a tel­jes világpusztulás réme már jövőnket és utódaink létét fenyegeti. Oly korban élünk, amikor a háború és béke ügye a földgolyó egészén, faj­ra, nemre, vallásra, meg­győződésre, világnézetre, tár­sadalmi berendezkedésre te­kintet nélkül égető kérdéssé vált.” Beszédét a következő­képpen folytatta: „A világ szakszervezeti mozgalmai — tekintet nélkül bármilyen politikai árnyalatra — cél­jaiknak, hivatásuknak meg­felelően alapításuktól kezd­ve, helyi gazdasági, politi­kai, szervezeti küzdelmeik­nek is fölérendelve vállaltak és vállalnak most is részt a világ súlyos kérdéseinek megoldásából.” Szólt arról, hogy napjainkban nem vé­letlenül került a legégetőbb kérdések sorába a világ szak- szervezeti mozgalmaiban a béke és a biztonság egyete­mes védelme, s hogy a bé­kéért, a leszerelésért folyta­tott küzdelem szakszervezeti feladat is, ez ma már nem vitás. A továbbiakban emlékez­tetett az előadó az 1982 ele­jén Kubában megtartott X. szakszervezeti világkongresz- szusra, ahol a küldöttek fel­hívásban szólították fel a világ szakszervezeteit és dol­gozóit, hogy szeptember 1- ét, a második világháború kirobbantásának évforduló­ját minden esztendőben te­gyék a békéért, a leszerelé­sért folytatott küzdelem ak­ciónapjává. „A havannai fel­hívás természetesen ránk is vonatkozik. Ezért tartjuk éppen most és itt a nagygyű­lésünket, melyet szeretnék lényegesen többnek tekinteni, mint valamiféle szónoklat­nak. Legyen ez Havanna visszhangja, amely ennek a magyar üzemi közösségnek szenvedélyes állásfoglalását és szenvedélyességét fejezi ki!” — mondta a SZOT al­elnöke. Ezután részletesen foglalkozott beszédében a magyar szakszervezeti béke­mozgalommal, s szólt ar­ról, mit tehetnek a békéért a magyar dolgozók. A SZOT alelnökének be­széde után László Jánosné, a konzervüzem főbizalmija szólalt fel. Egyebek között a következőket mondotta: „Köztünk, munkások között, kimondva — vagy kimondat­lanul — különösen mélyen él a béke vágya, a béke szere- tete és megbecsülése. Mun­káskollektívánk mindenkor őszinte szívvel csatlakozott a szolidaritási akciókhoz — emelte fel hangját az elnyo­mott népek békéjéért, az em­beri szabadságért.” Végül a nagygyűlés részt­vevői táviratot küldtek a konzervgyár dolgozó kollek­tívája nevében az Országos Béketanácshoz. Ebben, csat­lakozva a SZOT békefelhívá­sához, tiltakoznak a háború, az amerikai atomrakéták Nyugat-Európába telepítése ellen, békét követelve a föld valamennyi országában. T. I. Rajt előtt az NB l-es labdarúgó-bajnokság Egy évet kellett várni a labdarúgást kedvelőknek ah­hoz, hogy újra NB I-es lab­darúgó-mérkőzés szemtanúi lehessenek Békéscsabán. E kényszerszünet után ma — ugyan idegenben, de — új­ra a legmagasabb osztályban kezdi me| a pontvadászatot a Békéscsabai Előre Spar­tacus. Több alkalommal is beszámoltunk az eltelt idő­szakról, az edzőváltásról, s az új bajnoki évre való fel­készülésről. Ezúttal az ép­pen két hónapja tevékeny­kedő új vezető edzőt, Sülé Istvánt kértük arra, össze­gezze a nyolchetes felké­szülési munkát. — Talán- először a szám­adatokról beszélnék. Kiala­kult a húszas szerződéses játékoskeret, s ismert a tíz juniorkorú játékos, akik kö­zül bármikor bárki bevethe­tő a nagycsapatban is. El­távoztak: Oláh, Tóth, Rácz és Gyurmánczy. Érkeztek: Leboniczky, Baranyi, Fecs- ku, Mohácsi, Újvári és a juniorkorú Lipták. A mai nyitó találkozóig 73 foglal­kozást tartottam, amelyből 12 előkészületi mérkőzés volt. Ennek mérlege: egy döntetlen, egy vereség, a többi győzelem, s köztük két nemzetközi találkozón is diadalmaskodtunk (az NDK- beli Zwickau és a lengyel Krakow Wisla ellen — a szerk.). — Ügy érzem, kondicio- nális problémák egyik játé­kosnál sem adódnak — fű­zi hozzá Sülé István. — Az egyik fő célkitűzést, a tak­tikus gondolkodást, erőtelje­sen sulykoltuk az eltelt nyolc hét alatt, ennek mi­lyenségére azonban csak a mérkőzéssorozatok alatt de­rül fény. A vegyes felké­szülési szakaszban meg­kezdtük az új játékosok be­építését, akik közül bizony sokan lemaradással érkez­tek. Például Mohácsi hosz- szú időt kihagyott, mire új­ra edzésbe állt, Fecsku saj­nos későn kapcsolódott be a munkába, s Leboniczkynek is van még mit pótolnia. (Folytatás a 16. oldalon) A Békéscsabai Előre Spartacus labdarúgócsapata. Állnak, balról: Baji, Takács, Melis, Steigerwald, Vigh, Fabulya, Ka- nyári, Sülé István vezető edző, Szekeres, Baranyi, Leboniczky, Sulija, Pásztor, Mohácsi, Moós János pályaedző. Guggol­nak: Baukó András gyúró, Király vári, Plástyik, Csanálosi, Fecsku, Ottlakán, Bódi, Kéki, Újvári, Lipták, Újhelyi. A fel­vételről hiányik: Kerekes Attila csapatkapitány A nagygyűlésen Ligeti László mondott beszédet . Fotó: Gál Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom