Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-10 / 187. szám

o­1984. augusztus 10., péntek 1 Ijy aTCj Pénteki beszélgetések Kamarakoncertek vidéken Kétegyházi bizakodó Gobbi Hilda — Egyszer azt mondta, tevékenységének egyik ta­nulsága, hogy ebben az or­szágban jól lehet élni, csak az ember ne akarjon csinál­ni valamit. Csakhogy amikor belevágott valamibe, jól tud­ta, hogy a „csinálásnak” a mértéke mindig is az aka­dályok voltak. Vagy nem? — Az a baj, hogy minden­ki gyanús, aki olyat akar, amiből nincs közvetlen hasz­na. Ezért ha az ember nem tesz — magyarul mondva — öt kiló ólmot a fenekébe, amitől fel tud ülni újra és újra, akkor tömegével ütkö­zik olyan tényezőkbe, amik leterítik. Gyanús, aki vala­mit akar. Miért csinálja, mi­ért akarja? Mi haszna van ebből?... Kérem, ha ennyi munkaórába kerülne a nép­szerűség, akkor nem érné meg. Persze, végül is volt ta­valy — sajnos — egy szüle­tésnapom. S ez akkora elég­tétel volt nekem a kollégáim részéről, amihez foghatót nem tudok a szakmában, pe­dig színháztörténettel is fog­lalkozom. Az az este engem olyan mélyen megrázott... tulajdonképpen mindent megkaptam azon az estén a pályatársaimtól. — A színházi munkán kí­vüli tevékenységének mégis­csak kell legyen valamilyen haszna. Teste-lelke valamely részének igénye van erre a tevékenységre ... — Ez egy önkielégülés. Nekem enélkül élni kevés . Én valamikor forradalmár voltam. Fiatalon harcoltam valamiért. Aztán eljött ez a rendszer. Most üljek le egy fotelba és nézzem, hogy a többiek mit csinálnak? Ez ízléstelen. Az ember mit te­heti?), kiválaszt valamit, amihez kedve van, s ezzel próbálja a hitét bizonyítani. Hozzájárulni valamivel ah­hoz, amiért korábban küz­dött. — Mi volt ezekben a bé­kebeli harcokban a leglélek- ölőbb? — A bürokrácia. Ugyanak­kor a hivatalok segítsége nélkül éppúgy nem jöhettek volna létre az otthonok, a kollégium, a múzeum, mint a kollégáim és a közönség mérhetetlen segítsége nél­kül. Amit én akartam, az közel állt az emberek szí­véhez ... — Veszített-e Gobbi Hilda művészi lehetőségeiből a sok plusszmunka által? — A lehetőségeimből tu­lajdonképpen úgy nem ve­szítettem, hogy arra, amire felkértek, ne végeztem vol­na el. A munkám minősége esetleg megérezte napjaim szétforgácsoltságát, de ezt eldönteni nem én vagyok il­letékes. — Könyve nem csak sike­res, hanem valóban stílusos, $^ép munka. Írásából kide­rül, mennyire tiszteli az író­kat és a költőket. Kért-e se­gítséget a hivatásosoktól? — Nem. De minek is kel­lett volna. Én csak jegyzője voltam egy kornak, annak, ami abból a korból az én életemben előfordult. Néhány barátomnak megmutattam a készülő könyvet. Hol az alany, mondta az egyik. Tedd bele, mondtam én. Egy- egy tévedésemre felhívták a figyelmemet, hiszen minden­re én sem emlékezhettem hi­bátlanul. — Lesz-e folytatás? — Ez sem szánódott iro­dalomnak. Ez egy emléke­zésnek szánódott. Emlékem még van garmadával; hogy meg merem-e írni, azt már nem tudom. — Az írás által szított em­lékezés — gondolom — fel­színre hozott még sok fontos elmondandót... — Volna még mit elmon­dani. De kétszáz oldalt így is kihajítottam a könyvből, mert soknak találtam. Anyag van, de én nem aka­rok író lenni. — S mi lehetett volna Gobbi Hildából, ha nem szí­nész lesz? — Kitűnő virágkertész, rendkívül jó szakácsnő. Azt hiszem, hogy a lakberende­zéshez is van érzékem . . . Sok minden érdekelt volna még. — Esetleg politikai pályán is el tudná képzelni magát? — Azt semmiképp! ön­gyilkos másképp is tudok lenni. — Mi az a szerep, amit az új Nemzeti Színházban el szeretne játszani? — Érjem meg! Nekem nincsenek szerepálmaim. Ha kérdezték, mit akarok elját­szani, azt mondtam, én sem­mit, mert elbotlok a küszö­bön. — Volt olyan eset, hogy egy szerepálom bejött, s a színpadon mégse sikerült a dolog? — Nekem soha nem volt olyan, hogy valamit nagyon el akartam volna játszani. Én játszani szeretek. — Akkor miből ered ez a „küszöbös” félelme, vagy tartózkodása? — Mert én magamról ne higgyek semmit! Rólam higgyenek és bennem bízza­nak . . . Ungár Tamás Az európai szocialista or­szágok felszabadulásának közelgő, 40. évfordulója tisz­teletére a Magyar Zenemű­vészek Szövetsége a követ­kező hónapokban több hang­versenyt rendez. Az őszi ka­marakoncerteket főként vi­déki nagyvárosokban tartják meg, a hangversenyeken mai szerzők műveit általában he­lyi együttesek szólaltatják meg. Szeptemberben Győrött rendezik meg azt a koncer­tet, amelynek műsorában kortárs bolgár zeneszerzők műveit mutatják be. Októ­ber elején kerül sor Debre­cenben arra a kamarahang­Egy könyvről „Hogyan fog az ember valaha is megérteni máso­kat, ha magáról sem tud semmit?” — írja Ingmar Bergman, s ha nem is hall­juk drámainak az érzékeny művésziélek vészcsengőit, jelző szerepében nem szabad kételkednünk. Mert tény: az emberiség önmegismerése csupán folyamat; még rész- eredményekről sem beszélhe­tünk. A szex máig is tabu; nem is hinnénk, mennyire az. A vizsgálatok, a tesztek azon­ban bizonyítanak. „... anyám azt mondta, hogy a szüzes­ség a legnagyobb kincs” ;— írta egy főiskolás lány a szülői „felvilágosításról”. A vallás által üdvözítőnek ki- kiálltott önmegtartóztatás nimbusza azonban — sze­rencsére — egyre halványul. Persze, ehhez nem csak a társadalomnak kellett őszin­tébbé, szabadabbá válnia, de bizonyos fejlődési fokra el kellett jutnia a tudomány­nak is. Ma, amikor az okos ember maga szabhatja meg, mikor hozzon utódot a vi­lágra, érthető, hogy megvál­tozik a szexualitás megítélé­se. Az ember szeretné kitel­jesíteni önmagát,- társadal­mi lényként csakúgy, mint természeti lényként. Nincs hát semmi csodálkoznivaló azon, hogy egyre többen be­szélnek őszintén szexuális életükről. Köztudott, hogy az újságok e témáról szóló ro­vatai a legolvasottabbak. Dr. Bágyoni Attila, az is­mert orvos-író hét évvel ez­előtt állította össze először az Ádám Magazinban azóta népszerűvé vált rovatát, amely a szerelem, a szex, a család soha meg nem unható témakörében mozog. Biztos kézzel válogatott a hozzá ér­kező számtalan levélből olyanokat, amelyek általáno­sítható gondokra világítottak rá. Jórészt ezekre építette a Családi Lap Könyvtára soro­zatban most megjelent, A 2 nem = igen című kötetét, mely nem a teljesség igé­nyével íródott, de a témakör versenyre, amelyen mai ro­mán zeneszerzők alkotásai csendülnek fel. A Románia felszabadulásának évforduló­jához kapcsolódó események sorában egyébként már ko­rábban, augusztus 27-én ro­mán hanglemez-kiállítás nyí­lik Budapesten, a Rákóczi úti könyváruházban. Ugyan­csak októberben a mai cseh és szlovák zenéből kaphat ízelítőt a közönség a Buda­pesten és Vácott megtartan­dó hangversenyeken, míg november végén Pécsett NDK-beli zeneszerzők leg­frissebb alkotásait tűzik ka­maraegyüttesek műsorá­ra. alapos vázlatát adja. A szer­ző a tudás szerénységével, de nem szenvtelenül tálalja mondanivalóját. A nem el­igazító, inkább gondolatéb­resztő sorok mögé csak ér­dekességképpen csempész statisztikai adatokat. Ezek­kel azonban befolyásol is. „Egyre több megfigyelés és érv szól amellett, hogy a fel­szabadult szexuális magatar­tás mindenekelőtt a szerel­met gazdagítja” — szögezi le. Bár megemlíti a szélsősége­ket — figyelmen kívül ha­gyásuk nem oldja meg a problémát — biztató képet rajzol: „kitűnt, hogy a fia­talok nagy többsége alapve­tően a házasságban, a csa­ládban, a gyermekben látja felnőtt életének folytatását...” Két dolog tetszik különö­sen a Lapkiadó Vállalat gon­dozásában megjelent kötet­ben. Az egyik az, hogy a szerző minél több jelenséget igyekszik konkrét emberi sorsok alapján feltárni (ezt a hozzá érkezett levelek, a beszélgetések alapján meg is teheti), a másik pedig az a humánum, amely az összeál­lítás minden sorából sugár­zik, s amely sajátja kell/ ene' hogy legyen valamennyi orvosnak. Jó lenne, ha so­kan elolvasnák például a homoszexualitásról szóló részt. „Ezek az emberek bol­dogtalanok. Félnek a meg­vetéstől és állandó bizonyta­lanságban, félelmek között folytatják a nemi életüket, amiről viszont a nemi ösz­tön nyomasztó kényszere miatt nem tudnak lemonda­ni” — írja. Bátran leközli egy homoszexuális férfi ba­rátjához írt lírai versét is. Néhány gondolat erejéig szó esik a szexuális aberrációk­ról, a prostitúcióról, a por­nográfiáról, de a könyv túl­nyomórészt az egészséges emberekhez, az egészséges emberekről szól. Arra kínál receptet, hogyan tehetjük még őszintébbé, még gazda­gabbá testi és lelki szerelmi életünket. — gubucz — Amikor a hetvenes évek­ben a hagyományos hazai művésztelepek és alkotótá­borok mellé másutt is ala­pítottak egyet-kettőt, a köz­vélemény minden különö­sebb véleménynyilvánítás nélkül könyvelte el születé­süket. De amikor már-már gombamódra, szinte belátha­tatlan iramban kezdték el a helyi tanácsok és közműve­lődési intézmények szaporí­tani — nemegyszer meggon­dolatlanul, kivagyiságból — az alkotótáborokat, sokan joggal kérdezhették meg: valóban szükséges-e, hogy szinte minden városnak és nagyobb községnek saját nyári alkotótábora legyen. A nekibuzdulást — mint az előre kiszámítható volt — a visszafejlődés követte. Talán még ma is a kívánt­nál több helyütt nyitják meg egy-több hétre kapui­kat ezek a nyári gyülekeze­tek. Megyénkben a nem ke­vés között csupán egy olyan van, amely dacolva a létet fenyegető buktatókkal, még­is él; az idén negyedik al­kalommal. Kétegyháza, Táncsics Mi­hály Művelődési Ház. Volt olyan év, amikor félszázan dolgoztak egy-két-három he­tet azok a lelkes amatőrök, akik részben megyénk más településeiről, részben az or­szág képzőművészeti szakis­koláiból jöttek ide a hívó szóra. Most július 23 óta 12—15 fiatal a vendége a nagyközségnek. Szándékos így a megfogalmazás: hiszen nemcsak a művelődési ház, hanem szinte az egész tele­pülés a vendéglátó. — Évek óta csak ígérete­ket kapunk, aztán az átuta­lások valahogy elmaradnak — adja meg a magyarázatot Árgyelán György, a művelő­dési ház igzgatója. Furcsa­mód hangjában nincsen pa­nasz. — Optimista vagyok, s ezért remélem, jövőre is lesz alkotótábor. S hogy miből? A mentő­övet az idén a termelőszö­vetkezet dobta oda 10 ezer forint formájában. A mező- gazdasági szakmunkásképző 3 ezer forinttal és a tábor elhelyezésének vállalásával járult hozzá a fennmaradás­hoz. A részvevők — szinte valamennyien még tanuló fiatalok — csupán annyival járultak hozzá, amennyi ét­kezésük költségét fedezi. A számla így is hiányt mutat... Szükség van-e erre a tá­borra? Kalcsó József grafi­kus- és festőművész, az amatőr alkotótábor művé­szeti vezetője nem látja ró­zsaszínűnek a jövőt. Véle­ménye szerint a bizonyta­lanság önmagában is veszé­lyezteti fennmaradásukat. Szükség van erre a tábor­ra. Hiszen kevés azoknak a táboroknak a száma, ame­lyek nemcsak nevükben, ha­nem célkitűzésükben is köz- művelődési feladatokat vál­lalnak. Ez a tábor az ama­tőrökért van. Akiknek tevé­kenységéről, alkotó munká­juk létjogosultságáról, támo­gatásuk művelődéspolitikai- lag alátámasztott szükséges­ségéről ma már dőreség len­ne vitatkozni. A kétegyházi közösség — bátran lehet már így nevezni őket, hiszen tagjainak zöme évről- évre visszatér — csupán hnnyit kér, hogy vegyék tudomá­sul létezését és működésük­höz legalább az alapfeltéte­leket biztosítsák. Augusztus 12-ig készülnek a szakmunkásképző csodás parkjában, a kétegyházi üze­mekben, a határban a grafi­kai és festői technikákkal kartonra, -vászonra, falemez­re vitt képek. Talán lesz még annyi erő a szervezők­ben, hogy a zárás után az idén is megrendezhessék az itt készült munkák tárlatát. S a megnyitón a „viszont­látásra” ne csak szó marad­jon . . . (nemesi) Amatőrök; tanulmányok, bakok, festékek, képek... Fotó: Gál Edit II 2 nem = igen Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.25: Galuppi: A vidéki filozó­fus. Vígopera. 9.33: Vidéki óvodások énekel­nek. 10.05: Hobbi Dominó, (ism.) 10.35: Kassák Lajos versei, (ism.) 10.40: Népdalkórusok. 11.00: A kétarcú diva. Monica Vittl. (ism.) 11.34: Napos oldal. Zoltán Pé­ter történetei. 12.30: Ki nyer ma? — Szegeden. 12.45: Olimpiai híradó. 13.15: Hétvégi panoráma, (ism.) 14.15: Chopin: b-moll szonáta. 14.44: Magyarán szólva ... 15.05: Nóták. 15.27: A Bíborbanszületett. 5. rész. 15.58: Hallgatóink figyelmébe! 16.00: Húszas stúdió. 17.05: Leopold Stokowski vezé­nyel. 17.35: Utazzon hozzánk? Riport. 18.00: Madrigálok. 19.15: Népdalok. 19.35: Ásó, kapa vagy bíróság. 20.35: Operettkedvelöknek. 21.30: Ami a számok mögött van. (ism.) 22.25: Tíz perc külpolitika. 22.35: A Cseh filharmonikus ze­nekar felvételeiből. VI/5. 23.29: Operaáriák. 0.10: Melódiákoktól. PETŐFI RADIO 8.05: Az izraelita felekezet ne­gyedórája. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Ecuadori zene. 8.44: Slágermúzeum, (ism.) 9.31: Intermikrofon. 9.53: Lottósorsolás. 10.00: Zenedélelőtt. 11.27: Orosz nyelvű hírek. 11.35: Tánczenei koktél. 12.35: Édes anyanyelvűnk, (ism.) 12.40: Népi muzsika. 13.15: Svéd Sándor operett- és daljáték-felvételeiből. 14.00: Dallamról dallamra. 15.25: Könyvről könyvért. 15.35: Egészségünkért! 15.45: A Kajagoogoo együttes felvételeiből.! 16.35: Jó utat! 17^0: ötödik sebesség. 18.35: Slágerek mindenkinek. 19.40: Régi nóta, híres nóta. 20.35: Sokféle. 21.35: Táncházi muzsika. 22.00: Ritmus! 22.30: Eszmék faggatása. 23.25: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Érdekes szigetek. 9.24: Brahms: B-dúr vonósné­gyes. 10.00: Zenekari muzsika. 12.00: Mefistofele. 13.07: A párizsi bolhapiacon ta­láltam. (ism.) 13.37: Andor Ilona vezényli a Fővárosi Tanács Kodály Zoltán női karát. 14.00: 25 éves „A Szabó család”. 15.00: Goldmark: Sába királynő­je. 15.18: Zenekari muzsika. 17.00: Fiatal muzsikusok világta­lálkozója a Mecsek alján. 17.30: Vlagyimir Valajtisz opera- felvételeiből. 17.55: Üj kamarazenefelvételeink­ből. 18.50: Végh György versei, (ism.) 19.05: Otto Klemperer hangver­senyfelvételeiből. 20.51: Barokk zene korabeli hangszereken. 21.30: Opera-művészlemezek. 22.30: Az élet szerelme, (ism.) SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A Boney M. együttes slá­gereiből. 17.20: A mezőtúri nótafa. 17.35: Gazdaságpolitikai riport­18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 10.00: Tévétorna, (ism.) műsor. 10.05: Utazás egy mosolyért. VII/7. (ism.) 10.40: Stanislaw Lem: Pirx ka­landjai. (ism.) 11.30: Csillagok a porondon, (ism.) 12.25: Képújság. 16.20: Hírek. 16.30: Csak gyerekeknek! 17.10: Képújság. 17.15: Ablak. 18.15: Reklám. 18.30: Telesport. 19.30: Reklám. 19.40: Tévétorna. 19.45: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Az európai ember. VIII/4. 21.30: A fele sem igaz! 22.00: A róka szemében. Olasz- spanyol—francia film. (16 éven felülieknek!) 23.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 19.25: Képújság. 19.30: Ablak. (Az 1. műsor foly­tatása.) 20.00: Josef Suk: Esz-dúr szere­nád. (ism.) 20.30: Csendes élet. Angol tv- film. 21.25: Tv-híradó 2. 21.45: Zenés játék: Sakk-matt. (ism.) 23.30: Képújság. BUKAREST 15.05: Ritmusok. 15.20: Nyári összeállítás. 15.50: A volánnál. 16.00: Német nyelvű adás. 16.30: Közvetítés Los Angelesből. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 21.30: A román film történeté­ből. 22.20: Tv-híradó. 22.30: Közvetítés Los Angelesből. BELGRAD, I. MŰSOR 11.40: Hírek. 11.45: Tv-naptár. 11.55: Reklám. 12.00: Olimpiai szemle I., felvé­telről. 13.30: Reklám. 13.35: Los Angeles: NYOJ ’84 — ökölvívás, elődöntő, felvé­telről. 16.25: Reklám. 16.30: Los Angeles: NYOJ ’84 — atlétika, döntő, felvétel­ről + kajak. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Derrik. 20.55: Reklám. 21.00: Könnyűzenei adás. 21.45: Tv-napló. 22.00: A szív kultúrája. 23.00: Olimpiai krónika. 23.25: Reklám. 23.30: Olimpiai szemle II. II. MŰSOR 19.00: Tudomány. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Nyári fesztiválok — ko­molyzenei adás. 20.45: Hírek. 20.50: Dokumentumsorozat. 21.45: Szálloda a halott hegy­mászóhoz — szovjet tudo­mányos-fantasztikus film. MOZI Békési Bástya, 4-kor: Hófehér, 6 és 8-kor: E. T. Békéscsabai Szabadság, de. 10, du. 4 és 6-kor: Klapka-légió, 8-kor: Bye, bye Brasil. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Az Ezüst-tó kincse, fél 8-kor: Hét merész kaszka­dőr. Békéscsabai Kert: D. B. Cooper üldözése. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Bronco Billy, fél 8-kor: Szabadlábon Velencében. Gyulai Petőfi: King-Kong. Gyu­lai Kert: Halálcsapda. Orosházi Béke, 5-kor: Zsákutca, 7-kor: Kvartett. Orosházi Partizán: Roncspalota.

Next

/
Oldalképek
Tartalom