Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-05 / 183. szám

1984. augusztus 5., vasárnap BÉKÉS MEGYEI n NÉPÚJSÁG uira Almáskamaráson K ét esztendeje is alig múlt, hogy társközséggé lett a 2400 lakosú Nagykamarás és az 1570 lelket számláló Almáskamarás. Kritikus szemmel figyelik az itt élők, mi jót hozott számukra a természet törvényeivel, a történe­lem eseményeivel már régóta összekapcsolódott sors állam- igazgatási szentesítése. Két év nem nagy idő, a gazdasági viszonyok alakulása pedig kevéssé kedvezett a fejlődésnek. Azt mégis mindenki tanúsíthatja, hogy amióta közös tsz- ben dolgoznak a társközségek lakói, áz almásiak pénztárcá­ja is vastagabb lett. Az idei aratáskor elégedettek voltak a tsz-gazdák, jó lett a termés. A csapadékhiánytól „furulyá­zó” kukoricát viszont aggódó szemmel méregetik. A háztá­jival szívesen foglalkoznak az emberek, „pénzes növényeket" termesztenek a földeken. Alakul a vízbevezetés, s mostanában a legtöbbet erről be­szélnek az emberek ezen a vidéken. A község vezetői terve­zik az iskola felújítását, jövő nyárra el is vállalta már a munkát a mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezeti Közös Vál­lalkozás. A község vezetői felülvizsgálják azt is, melyik ok­tatási, vagy közintézmény szorul még felújításra, s hogyan lehet rá a pénzt előteremteni. A gyenge állapotú egészség­házat a tanács helyiségeinek a felújításával szeretnék kivál­tani, ott körzeti rendelőt és várót kialakítani. Javítani kel­lene az iskola politechnikai épületét, szükség lenne pedagó­gus szolgálati lakásra. Közös beruházásban épül már a fog­orvosi váró és rendelő, „csupán” orvost kell találni hozzá. „Még nem látjuk a vízügy végét sem, sokan pedig már a gázt szeretnék a házukba vezetni” — mondják a község vezetői. Vízvezeték-építés — saját pénzből A Dózsa György utcában lakó Kovács József már fizetett a vízvezetékért. Ottjártunkkor a házukhoz csatlakozó vezeték árkát ásta ki a fiával (képünkön). Véleménye szerint — bár sokba kerül a víz — a kényelemért megéri Az 1979—80-as belvizek hatására az almáskamarási közkutak vizének minősége megromlott. 1980-ban a ta­nácsi testület úgy döntött, még ebben az évtizedben, lehetőleg az első felében, meg kell oldani Almáska­marás ivóvízellátását. Fel­mérték a nagykamarási tör­pe vízmű kapacitását. Kide­rült, hogy a két kút napi 20 órás üzemben 1440 köb­méter vizet ad. A két köz­ség együttes vízszükséglete pedig a 800 köbmétert sem éri el. Magasabb tanácsi tá­mogatással és mintegy fél­millió forint összegű saját erővel 1981-ben megépült az Almáskamarás főutcáján vé­gighúzódó vízvezeték. Üzem­be helyeztek négy közkifo­lyót is, és biztosították a közintézmények vízellátását. A lakosság kezdeményezésé­re a tanácsnak tovább kel­lett tépni. Egyre többen sze­rették volna, ha portájukra bevezethetik a vizet. Az egész település vezetékes ivóvízhálózatát kiépíteni vi­szont nem olcsó feladat. A tanácsnak nem volt pénze vízműtársulatot alapí­tani. Megyei támogatásra sem számíthattak. Maradt az utcatársulásos forma. Ez azonban azt jelenti, hogy a vízvezeték építésének költ­ségeit teljes egészében a la­kosság fedezi. Almáskama­rást öt részre osztották. Ab­ban a kettőben, ahol a leg­többen vállalkoztak, legtöb­ben vállalták a pénz befize­tését, ott megalakult az ut­catársulás. Tavaly szeptem­berben kezdték az árkok kiásását, majd az idén ta­vasszal folytatták. Ottjár­tunkkor még 150 méteres szakaszon nem volt lefektet­ve a csővezeték. A 304 te­lekből 109-be bevezetik a vizet. Nekik 17 ezer 600 fo­rintot kell fizetniük. Ennek a 30 százalékát már le kel­lett tenniük, a fennmaradót pedig havi részletekkel tör­lesztik. Azoknak,, akik nem vezetik be a telkükre a vi­zet, de az utcájukban el­megy a vezeték, 14 ezer 100 forintot kell fizetni. De olyanok is vannak, akik nem társultak valamilyen oknál fogva. Fizetniük persze ne­kik is kell, mert a műszaki átadás után közműfejlesz­tési hozzájárulást vethet ki rájuk a tanács. Napjainkban ez tehát a helyzet. A fennmaradó há­romötöd rész vezetékes víz­ellátása továbbra is megoT^ datlan. Az előrelépés attól függ. hogy az ott élők ho­gyan döntenek, mikor ala­kítják meg az utcatársulást. Az általános iskola konyhájában nyáron is főznek az ügyes kezű asszonyok, naponta legalább 65 adag ebédet Nyugdíjasok a klubban Simon Erzsikét mindenki ismeri a faluban, hiszen nyolc esztendeig könyvtáros- kodott itt. Időközben elvé­gezte a tanítóképzőt, oktatja a kunágotai alsós nebulókat. Továbbra is irányítja a klubkönyvtárban összever­buválódott nyugdíjasok klubját. — Az almási klubkönyvtá­rat szinte a sajátomnak éreztem — mondja —, mert a kialakításánál, a berende­zésénél, a fejlesztésénél mindvégig ott voltam. Több helyiség van abban az épü­letben, a klubszobát legin­kább mi vesszük igénybe a nyugdíjasokkal. Minden hét­főn, még húsvétkor is, össze­jövünk beszélgetni, nevet­gélni. Az idén ősszel jubilá­lunk, ötéves lesz a klubunk. Jó barátságban vagyunk a kétszer annyi ideje működő nagykamarási klubosokkal. Náluk a rendezvények ked­veltebbek, mifelénk a kötet­len beszélgetés, éneklés és citerázás a népszerűbb. Per­sze, szívesen hallgatnánk mi is évente egy-két érdekes egészségügyi vagy jogi té­májú TIT-előadást. Évente egyszer kirándulni me­gyünk két-három napra, sajnos, ez az idén nem jött össze. A Ságvári Tsz vezetői megígérték, hogy kárpótlá­sul elvisznek bennünket Szarvasra. Jó lenne klubta­lálkozót szervezni a nagyka- marásiakkal és a medgyesi- ekkel is. Erzsiké egyik leszárma­zottja a német ajtú csalá­doknak, akik a falutelepítés­kor Elekről költöztek ide. Beszél és tanított is néme­tül, küldött volt a nemzeti­ségi kongresszuson. „Jó len­ne a nyelvi hagyományokat feltámasztani — állítja —, de ma már legfeljebb a nyugdíjasok között akad né­hány, aki emlékezik.” IÁI érzik magukat az Avndások Mielőtt belépnék az óvoda kapuján, már hallom, mi­lyen vidáman játszanak a gyerekek: — Pedig most kevesen vannak, mindössze tizenhe­ten — mondja Geisel József- né óvónő, vezetőhelyettes. — Tavalyelőtt hetvenkét, tavaly ötvenhat gyereket gondoz­tunk, az idén még keveseb­ben vannak. Pedig kivétel nélkül mindenkit felveszünk, tudunk helyet biztosítani. Gondolom, most majd a nyári szünet végéhez köze­ledve, többen hozzák el a gyerekeket. Az épület nem új, sőt, az itt dolgozó óvónők többsége is ide járt már, arra is em­lékeznek, hol aludtak dél­utánonként. Nemrég végez­tek a felújítással — festet­tek, meszeltek —, két hete vannak itt a kicsik. A mun­kában a szülők is segítettek, ki többet, ki kevesebbet. Megszépült az óvoda, a fa­lakról Vük és kiskacsák ne­vetnek a gyerekekre. — Most nagyon jól érzik magukat az apróságok, egész nap játszhatnak, kedvükre futkoshatnak, labdázhatnak. A foglalkozások ősszel kez­dődnek, akkor már többen leszünk. Most egy kicsit melegük van, talán végre itt a nyár. Nem szeretik, ha esik az eső, mert olyankor bent kell lenniük, pedig rendkívül mozgékonyak. Virágok fl fiatal állatorvos A kisebb települések élet­revalóságát, jövőjét talán legegyszerűbben úgy lehet lemérni, hogy megnézzük: sikerül-e fiatal szakembere­ket megtartaniuk, letelepíte­niük, vagy az ország más részéről odahívniuk. Mint megtudtuk, Almáskamarás­nak nincs alapvető problé­mája ebből a szempontból. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha szükségük lenne most is néhány diplomával rendelkező pályakezdőre. Dr. Urbán Sándor tavaly végezte el az állatorvostudo­mányi egyetemet. Nagyka­maráson született. Szerző­dést kötött egyetemi tanul­mányai megkezdésekor a he­lyi termelőszövetkezettel. Napjainkban munkakörébe tartozik a téesz almáskama­rási sertéstelepeinek állator­vosi ellátása, és a községen belül hatósági jogkörrel meg­bízott állatorvos. Ami azt je­lenti, hogy a háztáji gazda­ságokban levő állatok gyó­gyítása is feladata. Munká­ba állásáról, az első időszak tapasztalatairól a követke­zőket mondja: — Már az egyetemi éveim alatt tudtam, hogy a nagyka­Áru a boltban, diszkó a presszóban Az alapvető fogyasztási cikkek kaphatóak marási téeszben fogok dol­gozni. Az almáskamarásiak közül is sok embert megis­mertem korábban. Ügy ér­zem, sikerült olyan kapcso­latokat kialakítanom a hely­beliekkel, hogy eredménye­sen dolgozhatom. Az egyete­men megszerzett ismeret- anyagot hasznosítani tudom. Az úgynevezett szakmai te­kintélyt pedig munkával sze­retném kiérdemelni. A község élelmiszer-, ipar­cikk- és vendéglátói pari el­látásáról a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ helyi kör­zeti ügyintézője, Hruck Pál tájékoztat: — A településen található egységek mindegyike — az ABC, a vegyesbolt, a presszó és az italbolt — szerződéses formában működik. Az alap­vető élelmiszerekből, napi­cikkekből jó az ellátás. Na­gyobb értékű és szélesebb skálájú választékot azonban nem tudunk tartani az igé­nyek folyamatos változása miatt. Amióta az említett egységek szerződéses üzemel- tetésűek, a forgalom nem csökkent, a korábbi évekhez hasonló maradt. Boltjaink­ban az élelmiszerektől, a ve­gyiáruk, illatszerek, ruhane­műk mellett a zöldségfélékig mindent árulunk. Az üzlete­ken kívül az ÁFÉSZ-nekvan még itt szikvízüzeme. Jól működik a felvásárlóiroda, ahol elsősorban szárnyasokat vesznek át és továbbítanak a kunágotai feldolgozóba. Felvásárolnak még tojást, diót, mákot, babot és a leg­különbözőbb terményeket is. Üzemel egy kis TÜZÉP-tele- pünk, ahol szenet, tűzifát, olajat és minimális mennyi­ségű téglát lehet kapni. Ezenkívül van hús- és táp­boltunk is. — Nem szóltunk még a vendéglátásról, a szórakozá­si lehetőségekről. — Az előbbi alapvetően a presszó feladata. A közel­múltban elkezdődött diszkó- programok — a fiatalok meg­elégedésére — jó és népsze­* rű szórakozási lehetőséget biztosítanak. Pénteken és va­sárnap zenés est, szombaton non-stop diszkó várja a presszó vendégeit. S hogy ez mennyire kedvelt, azt bizo­nyítja, hogy a szomszéd te­lepülésekről is járnak át fia­talok, s kivétel nélkül min­dig telt ház van. Az oldalt írták: Bede Zsóka, Bielik Ágnes, Lovász Sándor. A fotókat Veress Erzsi készítette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom