Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-04 / 182. szám
1984. augusztus 4-, szombat NAGYVILÁG Finisben a Bajkál-flmur vasútvonal építése Amikor egy évtizeddel ezelőtt elkezdődött a nagy építkezés, voltak, akik kételkedtek abban, hogy időre célba ér. Most már javában folynak az előkészületek a nagy ünnepre Ruandában: e kis szibériai településen kötik össze nemsokára a Bajkál— Amur vasútvonalat, s ezzel a pálya teljes hosszában megkezdődhet a vontatók közlekedése. Két sínfektető brigád halad egymással szembe keletről és nyugatról Ruanda felé, s a köztük levő távolság már kevesebb, mint 100 kilométer. Az építők néhány hónapja vállalták, hogy a határidő előtt egy évvel, ez év november 7-re elkészülnek. Most „rátettek még egy lapáttal”: már október elejére tervezik az átadást. Az „aranykapocsnak” becézett utolsó síndarab lefektetése új fejezetet nyit Szibéria és a Szovjet Távol-Kelet területeinek meghódításában. Tíz éve hozott határozatot az SZKP Központi Bizottsága a Bajkál—Amur vasútvonalról, a gondolat azonban sokkal régebben, már a harmincas években felvetődött. 1938-ban meg is indult a közlekedés a" transzszibériai vasútvonal „BAM” elnevezésű állomása és Tinda között — ez utóbbit már a Bajkál— Amur vasútvonal fővárosának tekintik. A háború azonban közbeszólt: négy évvel később a 180 kilométeres szakasz sínéit felszedték, s az értékes berendezésekkel együtt felhasználták a Sztálingrádba vezető vasúti pálya építéséhez. 1943 és 1950 között a két végszárnyat építették fel: nyugaton a Tajset — Uszty- Kut (mai Léna), keleten pedig a Komszomolszk és a Csendes-óceánhoz újabb kijáratot biztosító Szovjetszkij Gavany közötti útvonalat. A középső, mintegy 3200 kilométeres vasútvonalat illetik ma „az évszázad építkezése” néyvel. Teljes elkészülte után a BAM-vasútvonal négy és fél ezer kilométer hosszan húzódik majd. Az építkezés körülményei valóban nem mindennapiak Gyakorlatilag minden kilométeren kisebb-nagyobb hidat, viaduktot kell emelni. A régi módszerekkel a hídépítők nem sokra mentek volna a sokszor 60 fokos hidegben, hófúvásban, a mocsa- ras-lápos területen. Ahogy haladt az építkezés, úgy tanultak meg újabb és újabb fortélyokat, módszereket. Néhány éve már nem is igazán építenek, inkább „csak szerelnek”: az ország különböző vidékeiről érkeznek a speciális hídélek, amikből a helyszínen „rakják össze” a kész szerkezetet. Nem egyszer kellett eltérni az eredeti elképzelésektől. Egy legutóbbi példa — két hónappal ezelőttről —: a nyugati irányba haladó sínfektető brigád a kodarszki alagúthoz érve megtorpant. Az alagút nem volt kész, az építők elmaradtak a betonozási munkákkal. Mivel a feszített határidőket tartani akarták, megkerülték az alagutat, azzal, hogy annak elkészülte után visszatérnek a hiányzó pályaszakasz lefektetéséhez. A BAM építésének legfőbb „betegsége” az összhang hiánya, az ütemkülönbség. Hősies erőfeszítések, lelkesítő vállalások, az emberi és anyagi tartalékok mozgósítása veszhet kárba, ha az „alvállalkozók” nem tartanak lépést. Az egyik brigádvezető megfogalmazása szerint: az élen haladók ütemének megfelelően kell biztosítani az anyagellátást, különben olyan nagy lesz a szakadék a „front és a hátország” között, hogy meg kell állni. Nem véletlen tehát, hogy rövid időn belül a Politikai Bizottság két alkalommal is foglalkozott az építkezés helyzetével, s Gejdar Alijev első miniszterelnök-helyettes tíznapos szemleutat tartott a BAM-on. A nem kielégítő szervezettség, s bizonyos számítási tévedések következménye az is, hogy — mint azt a PB-ülé- sen is megállapították — jelentősen elmaradt az infrastruktúra kialakítása. Tin- dát, a BAM „fővárosát” eredetileg 16 ezer lakosúra tervezték, mára azonban 60 ezren élnek itt. A kelleténél kevesebb a lakás, gyermekintézmény és egyéb szolgáltatás. Az átlagosnál jóval magasabb jövedelem nem kárpótol mindenért, s így olyanok is otthagyják az építkezést, akik megbarátkoztak a zord klímával, szeretik az embert próbáló feladatokat, s szívesen letelepednének. Márpedig a munkáskézre, a jó szakemberre nagy szükség van ezen a vidéken, hisz a vasútvonal elkészülte csak nyitányát jelenti a térség birtokbavételének. A BAM fogalma nem csupán a Bajkál—Amur vasútvonalat jelenti, hanem egy egész fogalomkört ölel fel: új városok és települések felépítése is beletartozik az összes infrastrukturális és kommunáélis létesítménnyel. Jelenti továbbá új iparágak egész sorának telepítését a térségben, gyárak, üzemek építését — és mindezzel együtt Szibéria, a Távol-Kelet arculatának jelentős változását. A vasútvonal építésével párhuzamosan folyt a térségben a geológiai és geodéziai felmérő munka, az ipartelepítés előkészítő tervezése. 1975-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján megalakult a BAM kérdéseivel foglalkozó tudományos tanács. Koordinálásával elkészült a BAM-térség meghódításának 1990-ig szóló komplex célprogramja. A szakemberek szerint célszerű, hogy az éves és ötéves nép- gazdasági terveken belül külön határozzák meg a BAM gazdasági és szociális fejlesztési terveinek mutatószámait. Az évtized, valamint az évszázad végéig szóló elképzelések szerint a Bajkál— Amur vasútvonal mentén hat területi iparkomplexumot, és öt kisebb, úgynevezett ipari övezetet alakítanak ki. Az egymáshoz kapcsolódó, s egyelőre csak a térképeken elkülöníthető iparközpontok a megfelelő szárnyvonalak kiépítésével csatlakoznak majd a keresztirányú tengelyként húzódó Bajkál— Amur vasútvonalhoz. A mai, egyáltalán nem végleges ismeretek szerint a majdani dél-jakutiai iparvidék területén találhatók a fő széntartalékok: mennyiségüket egyelőre 2,8 milliárd tonnára becsülik, s ennek jelentős része . kokszolásra alkalmas. Ebben a térségben húzódik az aldani aranymező, s számos más értékes színesfém található itt. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy ugyancsak Dél-Jakutiában 1,8 milliárd tonnára becsülik a vasérckészletet, úgy érthetővé válik az ipartelepítési szakemberek állásfoglalása: a kohászat és színesfémkohászat új bázisát kell itt kialakítani. A leggyorsabban a földfelszín óriási gazdagságának kiaknázása — a faanyag kitermelése indulhat meg, s ez fejleszthető a leghamarabb. A BAM keleti részén már most 20 erdőgazdaság foglalkozik fakitermeléssel, s jelentős mennyiséget szállítanak külföldre is. A már működő szakaszokon eddig 30 millió tonna árut szállítottak, s megkezdték az előkészületeket a vasútvonal villamosítására is. Novocser- kaszkban elkészültek a BAM mentén uralkodó klimatikus viszonyok figyelembevételével kialakított speciális villamos mozdonyok első példányai. Ügy tervezik, hogy az első villanyvonatok a jövő év végén állhatnak munkába a Léna állomás és a Bajkál- tó északi csücske közötti vonalszakaszon. Nagyfokú az érdeklődés a BAM térségében található természeti kincsek iránt számos külföldi ország, mindenekelőtt a Csendes-óceán térségének államai részéről. Ezek az országok a világpiacon mindig is nagy felvevői voltak az ásványi kincseknek, nyersanyagoknak. A szárazfölddel még egy* ösz- szeköttetést biztosító újabb kijárat az óceánhoz megkönnyíti majd a szovjet szállításokat. A BAM más módon is szélesíti majd a Szovjetunió külgazdasági lehetőségeit. Japán, az Egyesült Államok és Kanada Európába irányuló, illetve onnan érkező szállítmányai részére a Bajkál—Amur vasútvonalon kényelmes, a tengeri szállításánál gyorsabb útvonalat biztosít. A Szovjetszkaja Rosszija hasábjain nemrégiben Csics- kanov akadémikus felhívta a figyelmet arra is, hogy a térség hasznosításakor nagy gondot kell fordítani a környezet védelmére. A BAM olyan területeken keresztül halad, amelyek ökológiai értelemben könnyen sebezhetőek. Olyan újfajta, zárt technológiai folyamatokat kell alkalmazni, amelyek minimális mértékben szennyezik a levegőt, vizet, az élővilágot. Sokkal egyszerűbb és olcsóbb megoldás ez, mint később hozzálátni a környezetben keletkezett károk helyreállításához — mutatott rá Csicskanov. Kovács B. Sándor Sztrájkok és tanácsok Londoni libikóka Teljes gőzzel folyik a komlószedés (Fotó: CTK — KS) Az idei nyáron nem csupán az időjárás bizonyult szeszélyesnek a brit sziget- országban, hanem a politikai élet is meglehetősen változékony volt. A londoni jelentések felváltva adtak hírt a tory kormány sikereiről és gondjairól, s sokszor még a szakértők is heves vitákba bonyolódnak arról, hogy merre billen most éppen Thatcher asszony politikai libikókája. Pedig a nyárelőt még a kincstári optimizmus légköre jellemezte. A konzervatív miniszterelnöknő — aki nemrég ünnepelte első választási győzelmének ötödik évfordulóját — roppant pozitív bizonyítványt állított ki kabinetje tevékenységéről. Jubileumi nyilatkozatában kiemelte az infláció erőteljes csökkenését, a gazdasági növekedés és az ipari termelés megélénkülését, s kedvezően értékelte országa kül- kapcsolatainak alakulását is. Sőt, Margaret Thatcher még afelől sem hagyott kétséget, hogy jelenlegi mandátumát nem tekinti az utolsónak; magyarán szólva meg van győződve arról, hogy 1988- ban ismét, immár harmadik alkalommal elnyerheti a választók bizalmát. Nehéz megítélni, hogy mennyire megalapozott ez a felhőtlen derűlátás. Nagy- Britannia egyes gazdasági eredményei ugyanis kétségtelenül alátámasztják a hivatalos dicshimnuszokat, más területeken viszont észrevehetően gyülekeznek a viharfelhők. Gond mindenekelőtt a munkanélküliség változatlanul magas szintje. Az állástalanok számát ma csaknem három és fél millióra becsülik, s a merev monetarista gazdaságpolitikát folytató tory kormányzat továbbra sem hajlandó olyan irányváltásra (például fokozott állami támogatásra), ami e tendenciát megállíthatná. Ezért nem csodálható, hogy a legutóbbi parlamenti pót- és részleges tanácsi választásokon már érződött a közhangulat módosulása: az ellenzéki munkáspárt és a szociáldemokrata-liberális szövetség jó néhány helyen mért érzékeny csapást a konzervatív jelöltekre. Júniusban nagyjából ugyanezt tükrözte a strasbourgi Európa Parlament brit képviselőinek megválasztása is: ekkor egyértelmű munkáspárti előretörésnek lehettünk tanúi. Felemás eredményt szült Thatcher asszony számára az utolsó közös piaci csúcsértekezlet is, ahol Anglia évek óta húzódó költségvetési visszatérítési kérelme volt az első számú vitapont. A nagy nehezen tető alá hozott kompromisszum pénzügyi szempontból nem teljesen előnytelen Londonnak, de messze elmarad az eredetileg remélt és követelt engedményektől. Mindehhez járult a bányászok sok hónapos sztrájkja, amely kétségtelenül a brit belpolitika egyik fő tehertételévé vált. Az alap- probléma — dióhéjban ösz- szefoglalva — az, hogy a bányászszakszervezet (NUM) nem fogadta el a kormány könyörtelen leépítési terveit (20 ezer dolgozót fenyeget az elbocsátás veszélye, és húsz gazdaságtalannak ítélt bányát akarnak bezárni), s széles körű munkabeszüntetésre hívta fel tagságát. Az illetékes szénhivatal (NCB) hajlíthatatlannak mutatkozott, a tory vezetés pedig látványosan elhatárolta magát az egyszerű munkaügyi konfliktusnak minősített szituációtól. A bányászsztrájk gyorsan felforrósította a kedélyeket. Tucatszámra rendeztek tüntetéseket, ezreket tartóztattak le, s több százra tehető a rendőrökkel történt összecsapások sebesültjeinek száma. A kormány kérlelhetetlen- sége valójában jóval többet takar, mint puszta kívülállást egyik vagy másik iparág vagy vállalat ügyein. A háttérben az rejlik, hogy a konzervatív kabinet változatlanul egyik legfontosabb céljának tekinti a szakszervezetek szerepének visszaszorítását, a szakszervezeti jogok megnyirbálását; s ezzel persze csapást akar mérni legerősebb politikai ellenlábasára, a közvéleménykutatások szerint ismét feljövőben levő munkáspártra. Akad még egy terület, amely az elmúlt hetekben egyre több nehézséget okozott a miniszterelnöknőnek, s amelyről a közeljövőben is bizonyosan sokat hallhatunk: ez a városi tanácsok kérdése. Thatcher asszony helyzete összességében azonban mégsem ingott meg kritikus mértékben. Változatlanul kényelmes parlamenti többségre támaszkodhat, s kihasználhatja az ellenzéki erők éles ellentéteit. De egyre többen figyelmeztetik: nagyobb rugalmasságot, kompromisszumkészséget kellene tanúsítania, ha nem akarja, hogy a politikai libikóka következő billenése után a földön találja magát. . . Szegő Gábor II cseh sör titka Sör... az aranyszínű, aromás, jellegzetesen kesernyés ízű ital. Nincs szükség bemutatására. Hiszen már az ókori népek is készítették. A komlót, a „zöld aranyat” azonban akkoriban még nem ismerték, s így Egyiptom vagy Hellasz lakói a sör gyártásához csak malátát használtak. Először erről a nap felé forduló, Humulus lupulus elnevezésű növényről Plí- nius római történész tesz említést. Ö azonban csak a vadon növő komlóról beszél, amely a Kaukázus völgyeiben nőtt és valójában csak gyomnövény volt. Csehországban már a 903- as évből származó történelmi írásokban említik a komlótermesztést. A XII. században termesztése már általános volt; ebből az időből származnak a sörgyártásról szóló első feljegyzések is. IV. Károly császárnak nagy érdeme van a komlótermesztés fejlesztésében ; az ő uralkodása alatt a cseh komlót már az egész világon legjobb minőségűnek tartották és a legmagasabb áron vásárolták. Ezen a téren mi sem változott az ezt követő évszázadok során. Az idők folyamán a komlótermesztést az arra legmegfelelőbb területeken összpontosították: legfőbb termesztési központja Zsa- toc, Rakovník és Üstek csehországi városok környéke. Csehszlovákia 11850 hektárnyi komlóföldjével a világ harmadik legnagyobb komlótermesztője és exportőre is (az első helyen az NSZK áll 19 700 hektárral, a második az USA 15 292 hektárral). A csehszlovák sörnek, s így a csehszlovák komlónak is nagy hagyománya van. Az utóbbit a világ 70 országába exportálják. Egyik legnagyobb vásárlója már évek óta Japán, de Belgium, a Szovjetunió, Magyarország, az NSZK, az NDK, Románia, Nagy-Britannia, Ausztria, Franciaország és Brazília is sokat importál belőle. A teljes hozamnak több mint kétharmada kerül a külföldi vásárlókhoz, a fennmaradó rész otthon marad. Ugyanis maga Csehszlovákia is igen sok komlót használ fel, hiszen nem csupán komlót, sört is exportál, s azt sem kevesebb sikerrel. A Zsatecben működő Komlótermesztési Kutató Intézet már több mint 30 éve foglalkozik azzal, hogyan lehetne ugyanannyi területen még több komlót termeszteni. Csehszlovákia komlótermő területein ma mintegy 600 begyűjtő gépsor működik, ami rendkívül lecsökkenti az emberi munka iránti igényt a szedésnél. Vannak még persze olyan munkák is, amelyek ügyes kezet és figyelmes szemet igényelnek. Ilyen például a komló helyes felfuttatása, amitől nagyban függ a terméseredmény. A világpiac egyre igényesebb. tgy a komlótermesztés is növekvő figyelmet követel. Kereskedelmi szempontból a komlót négy minőségi osztályba sorolják. Az elsőosztályú komlót, amely finom illatával, megfelelő gyantatartalmával és arányosan elosztott keserű- anyag-összetételével tűnik ki, az egész világon összesen 12 ezer hektárnyi területen termesztik. Ebbő] tízezer hektár Csehszlovákiában van, ahol ezt a csúcs- minőséget a cseh félkorai, úgynevezett piros komló (cserven yák) képviseli. Minden külföldre kerülő komlózsákot plombával, pecséttel és a legjobb minőséget — Bohémiahop — szavatoló igazolással látják el. E zsákok nem csupán a cseh komlótermesztés ezeréves hagyományát, de a mai termesztők szakértelmét és szorgalmát is dicsérik. Monika Kemmlanová (ORBIS — KS) A dokkmunkások sztrájkja a Franciaországból érkező importszállítmányokat is megbénította (Fotó — AP — MTI — KS)
