Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-29 / 202. szám

1984, augusztus 29„ szerda

Kapacitás kerestetik

(és legtöbbször találtatik is)

A Volán 8-as számú Vállalata felajánlotta, hogy valamennyi tagvállalat megbízásából elvégzi a nagyméretű gumiabroncsok javítását, felújítását Fotó: Fazekas László

Még egyéves sincs a Békés megyei Gépipari Gazdasági Társaság, és tevékenységköre máris kibővült az alapító okiratban foglaltakhoz képest. Ez természetesen nem baj, sőt, dicséretes, hogy a~ felmerülő igényekre gyorsan reagál a BGGT, munkatársai érzik, hogy „mi van a levegőben”. Mostanában többek közt az, hogy megváltozott a régebbi kapacitásszűke időszak, most már legalább annyian — ha nem többen — keresnek partnert szabad kapacitásaik kitöltésére. Hogy összehozzák a keresletet és kínálatot, kapacitásbörzét szervezett a BGGT, melyre meghívták a negyven tagvállalat, szövetkezet képviselőit.

Közös érdek

— Munkatársaimmal együtt valamennyi tagunknál jártunk már, és azt tapasztaltuk, hogy szinte nincs olyan vállalat, vagy szövetkezet, ahol ne lenne valamilyen kihasználatlan gép, vagy egyéb kapacitás. Sőt, úgy ítéltük meg, hogy a jövőben ez a helyzet csak romlik, mert a beruházások száma egyelőre nem növekszik, kevesebb a fejlesztésekre fordítható pénz, és mindezek egyenes következményeként csökken a rendelések száma. Ügy éreztük, hogy tennünk kell valamit a kapacitások jobb kihasználása érdekében, hiszen ez nemcsak tagjainknak, hanem a népgazdaságnak is fontos.

A fentiek után talán ellentmondásnak tűnik, de csaknem ugyanannyian keresnek kooperáló partnert, mint ahányan kapacitásaikat ajánlják fel. A magyarázat persze, itt is egyszerű: a vállalatok, szövetkezetek jóval rugalmasabbak lettek vállalásaiknál, gyakran belevágnak olyasmibe is, amihez nincs meg minden feltétel a kapukon belül. Mivel a fejlesztési alapok meglehetősen szűkek, nem érdemes egy esetleges egyszeri munkára drága gépeket vásárolni, ha a szükséges műveletet tisztességes áron, jó minőségben, határidőre elvégzi valaki.

Azt tapasztaltuk: elég nehezen találnak egymásra a keresők és a kínálók, a kapcsolatok gyakran esetlegesek, véletlenszerűek és nem

is mindig a leghatékonyabbak. A BGGT azért vállalkozott „házasságközvetítésre”, hogy kiküszöböljük az üresjáratokat, a kapacitásbörze is azt a célt szolgálja, hogy egy helyre hívjuk ösz- sze az érdekelteket, és akár itt a helyszínen, minden bürokráciát mellőzve, megállapodhassanak egymással.

Sokféle ajánlat

A fentieket Fodor Attila, az BGGT igazgatója mondta el, és rögtön utána hozzákezdett a beérkezett ajánlatok ismertetéséhez. Jó előre levélben, vagy telexen kérték a résztvevőket, hogy jelezzék, mit keresnek, vagy miből van felesleges kapacitásuk. így a börzén már az üresjáratokat mellőzve, hatékonyan folyt a munka.

Az orosházi AKG 15 ezer óra szabad hegesztői kapacitást ajánlott fel, forgácsolómunkát viszont szívesen kihelyezne. A FORCON vállalkozót keresett NC-esztergákon és marógépeken végzendő munkákra. A Ganz gyulai relégyára 16 tonnás présgépére keresett munkát és gyártatna műszerekhez szükséges csavaranyákat.

A HAFE fogaskerekek gyártásához és karuszelesz- tergára keresett munkát. A békéscsabai HTV forgácsolómunkákat helyezne ki. A KAZÉP nyomástartó edények gyártását ajánlotta fel és építőipari területen is volt még szabad kapacitása. A 8. számú Volán Vállalat újítások kivitelezésére keresett vállalkozót, szociális létesítményeit kívánta felújíttatni és jó néhány olyan szolgáltatást ajánlott fel, mely a közlekedési tevékenységgel, járművek karbantartásával kapcsolatos.

A példákat még hosszasan lehetne sorolni, hiszen a negyven tagvállalatból mintegy harminc konkrét ajánlatot tett. És hogy nem hiába, azt a „kikiáltás” utáni élénk eszmecsere is bizonyította.

Gyors üzletek

A mezőhegyesi szövetkezet például a békéscsabai MEZŰGÉP-ben talált partnerre. Százezer darabos rendelésük lenne egy apró alkatrészre, amelyet eddig forgácsolással állítottak elő,

drágán és lassan. A békéscsabai MEZŐGÉP támolygó- présével a munka gyorsan és olcsón megoldható.

Hamar vevőre találtak azok a munkák is, melyek nem igényeltek különleges szakképzettséget, vagy bonyolultabb gépi felszerelést. A legnagyobb üzletet talán az orosházi KAZÉP és a Volán 8-as számú Vállalata kötötte egymással, mégpedig pillanatok alatt. A véletlen ugyanis úgy hozta, hogy a két főmérnök — Lengyel Tibor a KAZÉP-től és Po- mázi László a Volántól — szemben ültek egymással, így a megállapodás már az ajánlattétel felolvasása alatt megtörtént.

— Állandó gondunk a szociális létesítmények karbantartása, építése, mert ezek általában kisebb értékű munkák, és nagy cégek ilyet nem szívesen vállalnak. Nagyon örülünk a KAZÉP ajánlatának, úgy tűnik, hosz- szú távon, több éven keresztül el tudjuk látni munkával építőrészlegünket.

Lengyel Tibor is elégedett:

— Nekünk már régebben

is az volt az elvünk, hogy az üzleteket nem aszerint kell nézni, hogy nagyok, vagy kicsik, hanem az a mérce, hogy jók vagy rosszak. A Volán ajánlata jónak tűnik, és az építőipari munkák mellett néhány lakatosipari megbízást is elvállalunk. Legyártunk öt kétszárnyú vasajtót, vállalunk hegesztési munkákat, és szükség esetén további együttműködés is létrejöhet közöttünk. Ezek kü- lön-külön nem nagy megrendelések, de összességükben tekintélyes summát hozhatnak, és ha úgy vesszük, minden jobb, mint parlagon hagyni a drága pénzen létrehozott kapacitásokat.

A beszélgetés végére ért oda Fodor Attila, aki érthető elégedettséggel jegyezte meg: — Sikeres volt ez a1 rendezvény, folytatni fogjuk! Vállalatok, szövetkezetek igénylik ezt a lehetőséget, és a jövőben negyedévenként rendszeresen megtartjuk a kapacitásbörzét. Legközelebb októberre hívjuk össze tagjainkat, hogy megkezdhessük a jövő évi terv előkészítését.

Lónyal László

Miért előnyös?

Magyar—tőkés kooperációk és vegyes vállalatok

Nem újkeletű a felismerés, hogy a mind nehezebb piaci körülmények között a hagyományos árucsere-forgalmon kívül új, korszerű formákat is kell találnunk a nemzetközi gazdasági együttműködésben. Nyilvánvaló ugyanis, hogy csak ezen az úton járva kapcsolódhatunk be a korábbinál szélesebb körben a nemzetközi munkamegosztásba, mérsékelhetjük függőségünket a piac napi ingadozásaitól, tehetjük hosszú távon biztosabb alapokra áruszállításainkat.

Mindezek az indokok növelték meg napjainkban a különböző külföldi vállalatokkal való szorosabb együttműködés új formáinak jelentőségét.

Mindenekelőtt a kooperációs kapcsolatok fejlesztéséről van szó. Ezekről a kooperációkról állapította meg a minap az Ipari Minisztérium egyik felmérése, hogy az ilyen munkamegosztás eddig is hozzájárult a hazai termelés hatékonyságának növeléséhez, elősegítette a műszaki fejlődést, növelte exportkínálatunkat a konvertibilis elszámolású piacokon is, s nem utolsósorban ezek a kooperációk állandó, folyamatos exportot eredményeznek a partnerországokkal létrejött kereskedelmi forgalomban.

Ám ugyanez a felmérés azt

is megállapítja, hogy például a gépiparban, ahol az elmúlt időszakban gyors ütemben nőtt a kooperációk száma, s az együttműködések túlnyomó többsége is erre az ágazatra koncentrálódik, még mindig roppant nagy kihasználatlan lehetőségek vannak. Ezt jelzi egyebek között, hogy a teljes tőkés gépipari külkereskedelmi forgalomnak a kooperációs szállítások még alig 4—5 százalékát teszik ki.

Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy ne lennének követendő példák. A hazai gépgyártásban például vállalataink legjelentősebb kooperációs partnerei az NSZK-beli cégek. Az elmúlt évben mintegy 350 kétoldalú együttműködési szerződés volt érvényben, főleg a nehézgépgyártásban és a kohászatban. Tavaly a két ország közötti kooperációs exportimport forgalom megközelítette a négymilliárd forintot. Az együttműködések közül példásnak tekinthető a Komplex Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével kialakított kooperáció a Claas céggel: a nyugatnémet cég kombájnjaihoz magyar adaptereket szállítanak.

Nem kevésbé fontosak második számú kooperációs partnerünkkel, Ausztriával kialakított kapcsolataink. Eddig az együttműködések 40

százaléka a gépiparban és a kohászatban jött létre, húsz százalék jutott a vegyiparra. A kapcsolatok fejlődését jelzi, hogy a gazdasági recesz- szió ellenére tavaly újabb 16 kooperációs megállapodást írtak alá a két ország vállalatai.

A földrajzilag távol eső országok közül elsősorban Japán és az Egyesült Államok a hazai vállalatok fontos partnerei.

Az utóbbi időben azonban a kooperációk mellett mindinkább előtérbe kerültek a vegyes vállalatok is. Hazánkban jelenleg mintegy negyedszáz olyan közös vállalat működik, amelyben saját tőkével külföldi cégek is részt vesznek. Noha 1972 óta megvan a lehetőség ilyen vállalatok létesítésére, ezen a területen lényeges előrelépés csak az utóbbi egy-két évben történt. Jól példázza ezt, hogy 1982-ben és 1983-ban 16 új vállalkozás kezdte meg működését, lényegesen több, mint az előző tíz évben együttvéve. Ügy tűnik, az elmúlt időszakban sikerült a partnerekkel megismertetni a hazai lehetőségeket, s így fokozatosan csökkenteni a külföldi vállalkozók idegenkedését a magyarországi tőkebefektetésekkel szemben.

Hasonlóképpen követendőnek ítélik a szakemberek a gyógyszeralapanyagokat

gyártó közös vállalatot, a B+Z Kft.-t, amelyet magyar és svájci tőkével alapítottak. Az együttműködés lényege, hogy Debrecenben, a Biogal Gyógyszergyár szomszédságában felépítettek egy korszerű üzemet, a berendezéseket pedig a svájci Zyma cég adta. A közös vállalat, amely tavaly az év elején kezdte meg működését, első terméke a különböző májbetegségek kezelésére alkalmas készítmény hatóanyaga. A közös vállalat tavaly már több, mint 120 millió forintos forgalmat bonyolított le. A szerződések alapján a közös vállalat termékeinek több, mint nyolcvan százalékát a svájci cég vásárolja meg.

A kooperációktól a vegyes vállalatokig felsorakoztatott példák jól jelzik azokat a lehetőségeket, amelyekkel élve megvan a mód nemcsak a műszaki fejlődésre, a minőségi követelmények jobb kielégítésére, hanem arra is, hogy mindezzel párhuzamosan tovább növekedjék exportunk. Éppen ezért, a már meglevő — sajnos, kétségkívül nem nagy számú — példák arra is figyelmeztetnek, hogy az eddiginél sokkalta jobban kellene élnünk a vállalatok közötti együttműködés kínálta exortbővítési lehetőségekkel.

K. Nyíró József

Fellendülés — gondokkal

Nem lesz könnyebb ... Ezzel a címmel írtunk legutóbb a tótkomlósi Háziipari Szövetkezetről. Akkor főként a gazdasági szabályozók változásának a szövetkezet gazdálkodására gyakorolt hatását vizsgáltuk. „Drágul” a munkaerő, nőnek közterhei, állapítottuk meg, s ez a kézi munkán alapuló üzemekben bizony komoly gondokat okoz. Sikerült-e azóta valamilyen „védekező” stratégiát kidolgozni a szövetkezetnek?

— A bérfejlesztési lehetőségek beszűkülése — mondja a szövetkezet elnöknője, Racskó Anna — sajnos egyre jellemzőbbé válik. A nyereség, ami a bérnövelés fő forrása, csökkenő, de legalább is nem növekvő mértékű. A költségek visszafogása — a termelés károsodása nélkül — már nem lehetséges. Június elsején megtettük azt, amit évek óta nem: megnöveltük szőtteseink árát. Ez ellensúlyozza némiképp az alapanyagáremelkedéseket.

A termékeknek persze nem elég az árát változtatni. Általában szükséges a már megszokottá váló kínálatot színesíteni, követni illik a divatot is. Mostanában a nyersszínű, kézzel szövött, fehérrel, vagy barna árnyalataival „bemintázott” térítők iránt nő az érdeklődés. Különösen a’ faragott fabútorokhoz vásárolják szívesen.

Tótkomlóson sorozatban ugyan nem, de már készítenek ilyen térítőkét, szalvétákat, konyharuhákat, sőt ágyterítőket is. Valamennyi szép, ízléses darab.

— Május óta — meséli Racskó Anna — iparművészt alkalmazunk, részben az ő tervei alapján készülnek termékeink. A mintákat „zsüriztetjük”, szakemberekkel minősíttetjük is. Termékeink egyébként kelendőek, értékesítésük nem jelent problémát. Sem a textil-, sem a konfekcióüzemek nem küzdenek — vélekedik az elnökasszony — munkaellátási gondokkal, ami tavaly még több munkahelyen előfordult. A felvevőpiac javult, sajnos ugyanez nem mondható el az alapanyagellátásról.

Az alapanyaggal — közismert — ma Magyarországon szinte egy üzem se elégedett, s bármily szomorú is, de igazuk van. A szövet minősége rossz, mert a fonal minősége is az. A fonal pedig azért nem felei meg a kívánalmaknak, mert a gyapot minősége sem kifogástalan. Ma viszont a gyengébb minőségű gyapot is annyiba kerül, mint régebben az első osztályú. Mindez a háziipari szövetkezet konfekcióüzemében úgy „csapódik le”, hogy csökken a munka termelékenysége.

— A szabás például — magyarázza az elnökasszony — dupla annyi időt igényel. Az alapanyagot szinte „két szemüveggel” kell átvizsgálni méterről méterre és kivágni a hibás részeket. Még régebben ügyes szabászaink anyagot takarítottak meg, most olykor nem elég a megrendelt anyag a leszállítandó áruhoz. Nagyon megnőtt a hulladék aránya, s aztán töprenghetünk, miként hasznosíthatjuk azt. Mi az, ami kitelik belőle s el is adható. Meggyőződésem, hogy lényegesen javulna termelékenységünk, eredményünk, ha jobb minőségű alapanyaggal dolgozhatnánk.

Nem titok, az alapanyag- gyártó is exportál. No és nem ritka, hogy konfekcióüzemet működtet. Ezek természetesen elsőbbséget élveznek, és ami marad, az jut. Emiatt kell a szabászoknak, de még a varrónőknek is nagyobb figyelmet, több időt fordítani a termékre. S ez a termelékenység rovására megy, vagy mehet, ami most különösen nem hiányzik. Az idén a szövetkezet létszáma tizenhat fővel csökkent.

— Nagyon nehezen tudjuk pótolni a nyugdíjba vonulókat. S ha sikerül is, a helyükre lépő fiatalok produktuma csak egy-két esztendő múltán éri el a begyakorlottak teljesítményét.

Pedig megrendelésben nincs hiány. A textiliparban — világpiaci szinten — mérsékelt fellendülés tapasztalható, s ennek hatása nálunk is érződik. E kedvező külső hatás azonban akkor érvényesülhetne igazán, ha megszűnnének az alapanyaggondok. Végülis ebben bíznak Tótkomlóson: a szabályozók módosítása, az érdekeltségi rendszer változása talán jobb ellátást tesz lehetővé a jövő esztendőtől. Emellett természetesen „résen kell lenniük”, hogy termékeiket a kereslethez, divathoz igazítva, kínálatukat színesítve, megtartsák és bővítsék a piaci részarányt.

Szatmári Ilona

A textilpiacon tapasztalható fellendülés Tótkomlóson is érzékelhető Fotó: Fazekas László