Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-26 / 200. szám
1984. augusztus 86., vasárnap IZHÜlJkflTct BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Magyarbánhegyesen J ózsa Lajos tanácselnököt nagy munkában találjuk. Éppen a következő ötéves tervet készíti elő munkatársaival. Nagyon sok helye van annak a kis pénznek, amely rendelkezésre áll, de szeretnének vele jól sáfárkodni. Eddig is ezt tették, a lakosság többsége elégedett a község fejlődésével, gyarapodásával. Most a legnagyobb gondjuk a gáz bevezetése. A 7 millió forint előteremtése bizony nem gyerekjáték. A munka természetesen megkezdődött, ássák az árkokat, ebben az évben már 60 lakásban ott lesz a korszerű energia. Az építést három szakaszban oldják meg. Az első ütem készen van, a másodikban lefektetik a gerincvezetéket, és 1986-ban befejezik a nagy vállalkozást. A bánhegyesiek örülnek a gáznak, még akkor is, ha családonként 5600 forinttal kell hozzájárulni. Mintegy 130-an már önként befizették ezt az összeget. Az intézmények gázzal való ellátásához a megyei tanács 400 ezer forintot adott. De sajnos, ez sem lesz elég. Töri a fejét a tanácselnök azon is, hogy mi legyen az idős emberekkel, hiszen 828 nyugdíjas és eltartott él a faluban. Az öregek napközi otthonát ebben a tervidőszakban szerették volna megnyitni, de nem jutott rá pénz. A VII. ötéves tervben viszont mindenképpen meg kell oldani. Megbeszélték a dolgot az Egyetértés Tsz elnökével. Már ki is szemelték azt a hatszobás házat, nagy kerttel, amelyet megvennének. Még betegszobát is kialakítanának, hogy a lábukról leesett öregeket ápolhassák. A közeli napközis konyháról étkeznének. Ehhez legalább félmillió forint kellene. Ezért számítanak a lakosság segítségére. Megindítanák azt a mozgalmat, amelynek a lényege: a bánhegyesiek egynapi keresetüket felajánlanák erre a célra. Lehetne dolgozni társadalmi munkában, és berendezésekkel is hozzájárulhatnának az akció sikeréhez. Mindezek tervek, elgondolások. Ismerve a helybeliek lelkesedését, tenniakarását, bizonyára valósággá válik az elképzelés. A gázbekötéshez ássa az árkot a Jókai utcában Szloszár Ferenc Lesz-e új sütőüzem? Ezt a kérdést már tavaly februárban feltettük, amikor a községben jártunk. A fcégi pékség ugyanis annyira korszerűtlen, hogy felújítani sem érdemes. Akkor azt kértük az Orosházi Sütőipari Vállalattól: legalább belülről meszeljék ki az épületet. Megtették. Most szerencsénk van. Ma délelőttre várja a tanács és a tsz elnöke a sütőipar két szakemberét, hogy végre eldöntsék: lesz-e új pékműhely Magyarbánhegyesen? — Ez az állapot tűrhetetlen _ kezdi a tanácselnök. — Az épület, a berendezés elavult, két hónapig nem sütöttek itt kenyeret, aztán újra megkezdték a munkát. A két péknek lakást adtunk, ja jövő mégis bizonytalan. Előfordult, hogy a környező településekről szedték össze a száraz kenyeret és idehozták. Mindennapos volt asor- banállás. Nekünk 18 mázsa kenyér kell naponta. Itt van a gyermekotthon, a BAR- TÖV, a szociális otthon, a napközi, és nem utolsósorban a lakosság. Az nem megoldás, hogy hoznak ide kenyeres pavilont, vagy várjunk addig, míg Mezőkovács- házán jó néhány év múlva bővül a sütőüzem. A sütőipar képviselői kötik az ebet a karóhoz. Nincs pénzük fejlesztésre. Csupán ez a két lehetőség van. Semmi újat nem tartogatnak a tarsolyukban. A tsz-elnök viszont határozottan kijelenti: — Ha nem megy másként, kénytelenek leszünk kilépni ebből a körből, vagyis saját magunk hozunk létre egy pékséget, még akkor is, ha mindez többe kerül. Reméljük, a lakosság is segít anyagilag. Ekkor fordul a kocka. A tanácselnök egyezkedni próbál. — Nézzék, önök a szakemberek, csinálják. Van egy javaslatom. Tudunk a faluban egy megfelelő épületről, amelyből korszerű pékséget lehetne kialakítani, és évtizedekre megoldaná a gondokat. A sütőipar rendbe hozná, berendezné, mi könyvjóváírással átadnánk az épületet, még a hatósági engedélyeztetést is vállaljuk. Erre tényleg nem számított a két szakember. Felkerekedünk megnézni a házat, a két fél megállapodik: egy hónapon belül újra leülnek, és végre határoznak. Addigra elkészítik a tervet, a költségvetést, a vb is dönt a vásárlásról. Jó lenne, ha legközelebb már az üzem avatásán találkoznánk! Az oldalt írta: Seres Sándor és Tóth Ibolya, a fotókat Fazekas László készítette. Tengernyi mák Vagonba rakják a mákgubót Takács István pedagógus, a felesége tsz-tag, övé tehát a háztáji, ami bizony bőven ad munkát a családnak, rokonságnak, mert összefogva dolgoznak. — Három éve foglalkozunk mákkal, előtte cirkot termeltünk — vezet hátra az udvarba a házigazda, szikár, szemüveges férfi.-r Melyik könnyebb? — Mindenképpen a mák. Egy magtárféle helyiségben öreg Kalmár-rostát mutat, mellette műanyag zsákokban az idei máktermés, má- zsaszám. — Nálunk az iskolában van gépfejlődés-történeti kiállítás, mikor az anyagát gyűjtötték, ezt nem vették át — törölgeti az öreg rostán a díszes márkajelzést — én meg kapva kaptam rajta, villanymotort szereltem rá, így könnyebb. Aztán az udvaron, a birsalmafa alatt megmutatja a saját készítésű zúzó-rostáló berendezést is, amit a nyáron készített a sógorával, egyebek között egy régi répavágó, több öreg villany- motor segítségével. — Van-e már helye az Idei bevételnek? — Csak nézzenek szét, itt a tégla, sóder, cserép, szóval a tavasszal építkezni szeretnénk. Lovas kocsi és Zetor, után- futós új Skoda, a falu szinte minden szállítói árműve mákgubós zsákokkal alaposan megrakodva a vasúthoz igyekszik. Az egész község „mákozik" ezekben a napokban, a helyi Egyetértés Tsz összesen 530 hektár háztájijának több mint a felén, mintegy 275 hektáron mákot termeltek az idén, a többi cirok és hibrid kukorica, illetve a nyugdíjasok közösen művelt földje. A cirok helyét úgy 5-6 évvel ezelőtt vette át fokozatosan a mák. Az egyik megrakott Zetor nyomán a vasútállomásra döcögünk. A vagonok mellett hosszú a kocsisor, száll a por, fogynak a papírzsákok; a járművet a tsz adja, a rakodásról viszont ki-ki maga kell, hogy gondoskodjon. — Négy napja szállítjuk a gubót — kerül elő a kocsik közül Hegedűs Béla brigád- vezető —, jelenleg tíz vagonunk van, tegnap hat volt. Tiszavasváriba indul a szerelvény. — Milyen a termés? — Nagyon jó. Egy holdon úgy hat-hét mázsa mák, plusz közel ugyanennyi gubó termett. Harmadik éve termel mákot Takács István, aki a Jókai utcai parasztházuk udvarán éppen az új nagykaput állítja be a sógorával. Az általános iskolában, éppen ottjártunkkor, augusztus 22-én tartott értekezletet az úttörőcsapat vezetősége, ahol az új úttörőév programját beszélték meg. Az iskola a szokásos nyári festés, nagytakarítás után tisztán várja a diákokat. Az új tanévben 12 tanulócsoportban 287 tanuló ül a padokba, közöttük 44 első osztályos. A nyugdíjba vonult Szarvasi Sán- dorné helyét ismét Tasi János vette át az igazgatói székben — ő korábban is több éven át vezette az intézményt, majd öt évig Mezőkovácsházán dolgozott, s most újra visszakerült a falujába. Képünkön Bartha Lajosné csapatvezető éppen az úttörőavatás időpontját latolgatja ABC és butik Azt mondják az itteniek: a kereskedelmi ellátással sem dicsekedhettek sokáig a faluban. Igaz, a vendéglőben felszolgált pacalért, csülökért és rántott velőért a megye másik végéből is eljöttek Magyarbánhegyesre. Az ABC-áruház viszont nem töltötte be azt a szerepet, amit szántak neki. Gyakran változott a vezető, a személyzet és ez rányomta a bélyegét az ellátásra is. Most új vezető irányításával dolgoznak az üzletben, a havi átlagos forgalom eléri az 1,5 millió forintot. Csak több felvágott, szárazáru kellene, különösen a nagy mezőgazda- sági munkák idején, amikor kilószámra vásárolnák ezeket az árukat. A tanácsháza mögött már lebontották azt az épületet, ahol húsbolt lesz, és helyet kap egy ruházati üzlet is. A mezőkovácsházi ÁFÉSZ azt ígéri: még ebben az évben megnyitják a két boltot. De teret hódítanak a kiskereskedők is. Láttuk a zöldséges faház üzletét és betértünk Ke. lemen Istvánná, Marcsi butikjába. — Hogyan adta a fejét kereskedésre? — A tanács adócsoportjánál dolgoztam — mondja a fiatalasszony. — A férjem szabad kasszás vendéglátóipari üzletet vezetett az állomáson. Nála dolgoztam évekig. Aztán felajánlották, hogy vegyük ki az üzletet szerződésbe. Ezt nem vállaltuk. A férjem eljött a tsz- be dolgozni, én meg belevágtam az üzletbe. Itthon vagyok, nevelem a két fiamat, és van időm tenni-ven- ni a ház körül is. — Érdemes csinálni? — Annyit megkeresek, mint a tanácsnál. Ha még egy butikot nyitnának a faluban, mindketten belebuknánk. Szerencsére 3 évig területi kedvezményt kapok, de még így is 1400 forint SZTK-t és jövedelemadót fizetek havonta. Az áruért Pestre, Szegedre, Kiskunfélegyházára kell menni, a benzin sem olcsó. Ráadásul itt falun leginkább év végén van pénz a közösből, a háztájiból. Egyébként nyári vásárt is rendeztem, 20 százalékos engedménnyel. Sajnos, többet nem tudtam engedni, ennyit bírt el a pénztárcám. Az ABC-áruház havi átlagos forgalma eléri az 1,5 millió forintot ' ■ „Azért jó visszaemlékezni...” Sáfrány néni, azaz Sáfrány Béláné a maga 97 évével a gangon, egy heverőfélén ülve éppen babot fejt. Jöt- tünkre a konyhából előkerül a lánya, és kikukkant egy percre Sáfrány néni húga, a 90 éves Boriska is, aki éppen az ebédet főzi. Egyébként nagy munkában vannak, most meszelték a konyhát, szabadkozik is a háziasszony, pedig nincs miért, rend és tisztaság van mindenütt, a nagy darab szőlő ápolt, akár az udvar, a kis virágoskert. Sáfrány néni a fényképezőgép láttán indul átöltözni. „Legyek már elegáns” — csippent huncutul a szemével, s pár perc múlva már a fonott karosszékben igazgatja az ünneplő fekete kendő sarkát. Közben mesél, mókázik. — Hát, harmincéves koromig én bizony mindig az ágyat nyomtam, aztán összeszedtem magam, azóta se volt komolyabb bajom. Látja, még ennyi van a fordulóig — hármat mutat az ujjúval, jelezve, hogy három év múlva lesz 100 éves. — Ilyen voltam én mindig, szerettem beszélni, szerettem a vidámságot, mondták is, menjek ki a határba, ha nem is kapálok, csak tartsam szóval őket. Ügy vagyok én vele, a kocka forog, ha jó jó, ha rossz, azt is el köll viselni. A bajt, azt mindig ide tettem — dugja a háta mögé a két kezét. Sáfrány néni férje hentes és mészáros volt, 1950-ben kísérték ki a temetőbe. Négy lányuk született, kettő kiskorában meghalt, a harmadikat hatévesen a torokgyík vitte el, így maradt egyedüli Jucika, aki, hogy a régi dolgokról beszélgetünk, megsárgult fényképekkel fordul ki a tisztaszobából. Sáfrány néniék 1907-ben készült esküvői képéről szép fiatal pár néz nagy komolyan a lencsébe. Egymás kezét fogják, a feltűnően szép menyasz- szony ruháját ma is bárki megirigyelné, a vőlegény csizmában, kalapban, kacki- ás bajusszal, peckesen feszít. — Sokat szoktam nézegetni a képeket, azért jó visszaemlékezni mindenre, leszámítva a két háborút. Az örömöm? Szép az idő, nyílnak a virágok, és eljárok a templomba, meg van, aki a gondomat viseli. Igazán nem panaszkodhatok, még jól bírom magam, teszek-veszek, mert a kezemnek mindig mozogni köll, munka nélkül nem bírnék meglenni, anélkül nem lehet élni...
